FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY 5q.S:2. . öioi^'t AQUILA A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNI- THOLOGISCHEN INSTITUTES MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN GEGRÜNDET VON OTTO HERMAN REDAKTEUR STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA XXVIIL ÉVFOLYAM ♦ 1921 ♦ JAHRGANG XXVIII. 1 ARCKÉPPEL, 2 TÁBLÁVAL, 2 TÉRKÉPPEL ÉS 8 SZÖVEGÁBRÁVAL. MIT 1 PORTRAIT, 2 TAFELN, 2 KARTEN UND 8 TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVÁNYA. VERLAG DES K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1921. Kiadatott 1922. május 15. - Herausgegeben am 15. Mai 1922. Megjelenik 450 példányban. — Erscheint in 450 Exemplaren. BUDAPEST, 1922. MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA. TARTALOM. Oldal AGÁBDI EDE: Tömeges madárfióka pusztulás 168 — — Vanellus capella korai fészkelése 172 — — Äcrocephalus arundinaceus Pécs váradon 173 — — A darázsölyv fészkelése a Mecsekben 173 — — Fenyőrigók áprilisban 173 — — Scolopax rusticola fészkelése Baranyában 173 ALMÁSY GYÖRGY dr.: Chebnelházi Chernél István 7 BABTHOS GYULA: Viz alatt úszó vadrécze 168 — — Ciconia nigra Zalamegyében 183 — — Rövid jegyzetek a Kisbalaton és fonyódi berek madárvilágához .... 183 — — Madártani jegyzeteim és gyűjteményem pusztulása 195 BODNÁB, BERTALAN: A füsti fecske utja az Alföldön • 191 — — Az időváltozás befolyása a madarak vonulására 191 — — Az oláhok pusztítása a Wagner gyűjteményben 193 — — Galaczi Buda Ádám nekrologusa ; 2.30 BURGER ANDRÁS: Phalaropus lohatus 185 — — Anthus cervinus Nyíregyházán 187 CERVA FRIGYES: Fogságban tartott fakókeselyű költésének tartama 170 — — Turdus pilaris L. mint fészkelő a főváros közelében 173 — — Ritka vendégek Kisszálláson 178 Chernelházi CHERNÉL ISTVÁN: A trianoni béke és Magyarország madárvilága 41 — — Jegyzetek a Balaton mellékéről 1921 őszén 127 — — A szajkó (Garrulus glandarius L.) károsságához 166 — — Ugartyúk (Oedicnemus scolopax Gm.) Somogymegy ében 177 — — Siketfajd (Tetrao urogallus L.) a síkságon 177 — — Kanalasgémek (Platalea leucorodia L.) Vasmegyében 177 — — A sarki búvár (Colymbus arcticus L.) Kőszegen 186 CSÖRGEY TITUSZ: Chernelházi Chernél István 22 — — Madárvédelmi tanulmányok az 1921. évből 138 CZIRÁKY LÁSZLÓ gróf: Branta ruficollis első őszi előfordulása 183 DORNING HENRIK dr. Szedret evő nagy fakopáncs 165 — — A sarlós fecske bolyongása 190 DüDICH ENDRE: Pastor roseus 187 FÁBA REZSŐ: Stercorarius pomarinus 185 PERNBACH KÁROLYNÉ: Karvaly az etetőnél 164 A gólya kártétele 168 — — Lanius minor mint odulakó 172 — — Egy hajdani kócsagtelep 174 — — Bütykös ásólúd (Tadorna cornuta) 187 GAÁL MIHÁLY dr.: Tadorna cornuta 188 GRESCHIK JENŐ dr.: A balla (Plegadis falcinellus L.) nyelve 83 — — Dr. Studer Theophil nekrologusa 229 LOVASSY SÁNDOR dr.: A zombori főgymnasium Somateria mollisima és Uria lomvia példánya 179 NAGY JENŐ dr.: Madártani vázlatok a Pancsovai Nagy-Rétről 1909—1917. . . 48 — — Vadludak kártételei a vetésekben ... . • 167 — — A zombori főgymnasium Somateria mollisima és Álca tor da példánya . . 179 — — Cettia cetti első előfordulása Magyarországon 175 — — Pelecanus crispus 186 NAGY LÁSZLÓ: A jégmadárról 166 4 TARTALOM — CONTENTS - TABLE DES MATIÈRES Oldal SCHENK HENRIK: Féllábú Circus aeruginosus 168 A berki poszáta (Cettia cetii Marm.) előfordulása Magyarországon .... 176 — — Változások a helyi faunában 184 — — Larus miniitus átvonulása 190 — — Apró ragadozó madarak fogása 192 SCHENK jAkaB: Madárvonulási adatok Magyarországból 97 — — A fehér gólya téli szállása . . 149 — — Kócsagvédelem 155 — — Az apácalud Branta leucopsis első előfordulása Csonka-Magyarországon , . 177 _ — BombyciUa garrula megjelenése Magyarországon 1920/21. és 1921/22. évek telén 186 Az 1920/21. és az 1921/22. évi téli hattyuinvázió . . 188 — — Idősb pétermonostori Szeöts Béla nekrologusa 228 — — H. Chr. C. Mortensen nekrologusa 229 SCHERMANN SZILÁRD dr. : Chernél István munkáinak chronologikus jegyzéke 33 STOLL ERNŐ : Fecskefiókák pusztulása 168 STRISS LAJOS: A vadludak téli fürdője 169 SUOMALAINEN E. "W.: Palmén AxeE JÁNOS nekrologusa 227 SZEŐTS BÉLA id. : Az ablaketető megóvása a verebektói 164 — — A három vadgalambfaj Lillafüreden 178 — — Népies madárnevek 197 SZEMERE LÁSZLÓ: Törvényjavaslat a madarak védelméről 131 — — Otocoris alpestris • . . . 187 — — Madár és tojásgyüjteményem elpusztulása 196 SZLÁVY TIBOR dr.: Öt évi madárvédelem sikere 163 SZOMJAS LÁSZLÓ: Madártani hirek a Hortobágyról 182 TARJÁN TIBOR dr.: Adatok a Hortobágy madárvilágához 180 TAVASSY ZOLTÁN: Házi rozsdafarkú fészkelése a templomban 172 UNGER JENŐ: Branta ruficollis ujabb őszi előfordulása 183 VASVÁRI MIKLÓS: A Cerchneis Naumanni Fleisch. Zala vm.-ben 173 — — Daru nyáron 174 "WARGA KÁLMÁN: Az ostorfa (Celtis australis) termése mint madártáplálék . . 165 — — A kotló vetési varjú nőstényének házasságtörése • .... 170 — — Feny^-es rigó invázió a budapesti Városligetben 189 Intézeti ügyek 224 Personalia 225 Nekrologtts (Johan Axel Palmén, idősb pétermonostori Szeőts Béla, dr. SïUDER Theophil, H. Chr. H. C. Mortensen és galaczi Buda Ádám.) 227 Gyűjtemények 236 Index alphabeticns avium 240 KEPEK JEGYZEKE. Oldal Chernél István arcképe Tab. I. ..,....- 6 — 7 A pancsovai Nagy-Rét térképe, 49 Ártéri füzes járulékos gyökerekkel 78 Sterna hirundo telep tavirózsamezőn Tab. II. 82 — 83 Sterna hirundo fészek tavirózsa leveleken Tab. II 82 — 83 Hydrochelidon leucopareia fészek tavirózsa leveleken Tab. Ill 82 — 83 Larus ridibundus fészek tavirózsa leveleken Tab. Ill 82 — 83 A batla nyelve és felső gégefeje 83 A batlanyelv váza ventrális oldaláról 85 A batla alsó állkapcsa alulról 87 Verébfogó oducsapda 139 A Szondi Nagy-Rét térképe 175 Branta ruficollis 182 CONTENTS. Page SCHENK JAMES: Dates about birdmigratioii in Hungary 98 — — The last colony of the great white Egret in Hungary 159 TABLE DES MATIÈRES. Page BODNÁB BAKTHOLOMAETJS : Dévastation de la collection „Wagnee" 222 SCHENK J. : Dates de migration des oiseaux de la Hongrie 99 — — La dernière colonie de l'Aigrette blanche en Hongrie 161 INHALT. Seite AGÁRDI EDUARD: Massensterben von Vogeljungen • 202 — — Acrocephalus arundinaceus L 206 — — Frühes Brüten von Vanellus capella Schaepf 206 — — Horsten des Wespenbussards (Pernis apivorus) im Mecsek-Gebirge .... 206 — — Scolopax rusHcola L. als Brutvogel im Korn. Baranya 207 — — Wachholderdrosseln (Ttirdus nilaris) im April 207 ALMÁSY GEORG- dr.: Stefan von Chernél zu Cheenelháza 14 BARTHOS JULIUS: Unter Wasser schwimmende Stockente 203 — — Ciconia nigra L 214 — — Kurze Notizen über die Vogelwelt des kl. Balaton u. d. Sumpfgeb. Fonyód 214 — — Vernichtung meiner Vogelsammlung und meiner ornith. Aufzeichnungen . . . 223 BODNÁR bARTHOLOMAEUS: Die Zugstrasse der Rauchschwalbe auf der grossen Ungarischen Tiefebene 220 — — Einfluss der Witterung auf den Verlauf des Vogelzuges 221 — — Necrolog über Ádám von Buda zu Galacz 235 BÜRGER ANDREAS: Phalaropiis lobatus L 215 — — Anthus cervinus in Nyíregyháza 217 CERVA FRIEDRICH: Die Brutdauer des Weisskopfgeiers in Gefangenschaft . . 204 — — Turdus 2nlaris als Brutvogel in der Nähe der Haupfstadt 207 — — Seltene Gäste in Kisszállás 211 CHERNÉL ST. V. CHERNELHÁZA: Der Friede V, Trianon u. die Vogelwelt Ungarns 42 Herbstnotizen (1921) von Balaton-See 128 — — Zur Schädlichkeit des Eichelhähers (Garridus glandarius L.) 200 — — Triel (Oedicnemus scolopax Gm.) im Komitate Somogy 210 — — Löffelreiher (Platalea leucorodia L.) im Komitate Vas 210 — — Auerhuhn (Tetrao urogallus) in der Ebene 211 — — Polarseetaucher (Colymbus arcticus L.) in Kőszeg 216 CSÖRGEY TITUS: Stephan von Chernél zu Chernelháza 27 — — Studien über den Vogelschutz in Ungarn im Jahre 1921 143 CZIRÁKY L. Graf: Erstes Vorkommen von Branta ruficollis Pall. im Herbste . 213 DORNING HEINRICH dr.: Maulbeerfressender Rotspecht 200 — — Das Streichen des Mauerseglers 220 DÜDICH ANDREAS: Pastor roseus L 217 FÁBA RUDOLF: Stercorarius pomarinus Tem 216 Frau KARL von FERK BACH: Sperber am Futterhäuschen 199 — — Schädlichkeit des Storches 202 — — Lantus minor als Höhlenbrüter 206 — — Eine ehemalige Silberreiherkolonie 207 — — Tadorna cornuta Gm 218 GAÁL MICHAEL dr.: Tadorna cornuta L 218 GRESCHIK EUGEN dr.: Die Zunge von Plegadis falcinellus L. . 90 — — Necrolog über Dr. Theophil Studer 234 LOVASSY ALEXANDER dr.: Die Somateria mollisima und Uria lomvia Exem- plare des Obergymnasium zu Zombor 212 6 INHALT Sei'o NAGY EUG-EN dr.: Die Vogelwelt des grossen Riedes von Pancsova 79 Schädlichkeit der Wildgänse 202 — — Erstes Vorluimmen von Cettia cetti Marm. in Ungarn 208 — — Das Somafcria mollissima und Alca lorda Exemplar des Obergymn. inZombor 212 — — Pelecanus crispus 216 NAGY LADISLAUS : Vom Eisvogel 200 SCHENK HEINRICH: Invalide Rohrweihe (Circus aeruginosus) 203 — — Über das Vorkommen von Cettia cetti Marm 209 — — Veränderungen in der Lokalfauna • 214 — — Durchzug von Larus minuiiis 220 — — Der Fang kleiner Raubvögel mittels Schlingen 221 SCHENK JAKOB: Vogelzugsdaten aus Ungarn 98 — — Das Winterquartier des weissen Storches 152 — — Edelreiherschutz in Ungarn . • 157 — — Das Vorkommen der Nonnengans in Rumpfungarn • .... 210 Das Ersch. d. Seidenschwanzes in Ungarn in den Wintern 1920/21 u. 1921/22. 216 Die Singschwaninvasionen im Winter 1920/21 und 1921/22 -218 — — Necrolog über Béla von Szeöts zu Pétermonostor 232 — — Necrolog über H. Chr. C. Mortensen 234 SCHERMANN C. dr. : Chron. Verzeichnis der Publikationen Stephan von Chernels 33 STOLL ERNST: Massensterben von Schwalbenjungen 202 STRISS LUD"WIG: Winterliches Baden der Wildgänse 203 SUOMALAINEN E. "W.: Necrolog über Johan Axel Palmen 231 SZEMERE L. : Entwurf eines Gesetzes betr. den Schutz der heimischen Vögel . 134 — — Otocoris alpestris 217 — — Vernichtung meiner Vogel- und Eiersammlung 223 SZEÔTS BÎ3LA sen.: Abwehr der Sperhnge vom Fensterfutterhäuschen 198 — — Die drei Taubenarten in Lillafüred 211 — — Ungarische Vogel-Trivial-Namen 197 SZLÁVY TIBERIUS dr.: Erfolge eines fünfjährigen Vogelschutzes 197 SZOMJAS LADISLAUS: Ornithologische Nachrichten aus der Hortobágy-Puszta 213 TARJÁN TIBERIUS dr.: Beiträge zur Vogelwelt des Hortobágy 212 TAVASSY ZOLTÁN: Brüten des Hausrothschwanzes in der Kirche 206 UNGER EUGEN: Neueres herbstliches Vorkommen von Branta ruficollis .... 214 VASVÁRI NIKOLAUS: Cerchneis Naunianni Fleisch, im Korn. Zala 207 — — Kraniche im Sommer 207 WARGA KOLOMAN: Die Frucht von Celtis austrahs als Vogelnahrung .... 199 — — Ehebrucli eines brütenden Saatkrähenweibchens 203 — — Wachholderdrossel-Invasion im Stadt Wäldchen zu Budapest 219 Institutsangelegonheiten 225 Personalia 226 Necrolog: Johan Axel Palmen, Béla von Szeöts zu Pétermonostor, Dr. Theophil Stüder, H. Chr. C. Mortensen und Ádám von Buda . . 231 Sammluugen 236 Index alphabeticus avium 240 VERZEICHNISS DER ABBILDUNGEN. Suite Portrait Stefan v. Chernél Tab. 1 6 — 7 Karle des grossen Pancsovaer Riedes 49 Weiden mit Adventiv-Wurzeln 78 Sterna hirundo Kolonie auf einem Soerosenfelde Tab. H 82 — 83 Sterna hirundo Nest auf Seerosenblättern Tab. 11 82—83 Hydrocholidon leucopareia Nest auf Seerosenblättern Tab. HI 82 — 83 Larus ridibundus Nest auf Seerosenblättern Tab. III. ... • • .82-83 Die Zunge und der obere Kehlkopf des Sichlers • 83 Zungengerüst des Sichlers 85 Unterkiefer des Sichlers 87 Zunge und Luftröhre des Sichlers 89 Kisthühleu-Fangapparat für Sperlinge .... • . • . . • .... • 139 Karte des Grossen Riedes von Szond • 175 Branta ruficolhs ..-..• . . .' • 182 AQUILA TOM. XXVIII. 1921. TAB. I. ChebnelhAzi Chernél István Ez év februárjának 21-ikén, kőszegi ősi családi házában örökre lehunyta tiszta, acélkék szemét Chernél István, akinek meleg és mélyen- járó szelleme bizonyára az Aquila minden hivének, a bel- és külföld minden, vele személyes érintkezésben volt szaktársának feledhetlenül élénk emlékezetében fog tovább élni. Mert tiszta, derűs és átszellemült nyíltságában egész lénye vissza- tükröződött ennek a ritka, harmonikus tisztaságával annyira lebilincselő egyéniségnek. Csaknem negyven éve már, hogy Cheenel Istvánt Pozsonyban, az ősi koronázóvárosban, hol mindketten tanulmányainkat végeztük, meg- ismertem. Égve a természet, vadászat, táji szépségek és természetmeg- figyelés szeretetétől, csatlakoztam éveihez mérten nagyon érett, komoly kortársamhoz, aki már akkor bámulatraméltóan mély természettudományi, kivált madártani tudása révéén mihamar örömmel üdvözölt valódi mes- teremmé és vezetőmmé vált. E távoli boldog ifjúkor óta kötött össze bennünket a hü, szilárd barátság és tudományos megismerésre való csendes törekvésnek közös életcélja. Szép hazánkban végzett kirándulások százain, déli Magyarország mocsárvadonjaiban, a Fertő és Hanyság sása és nádasai közt, a Velenczei-tó fészektelepein, a Duna hgeteiben, Magyarország nyugati és északi hegy- és dombvidékein voltam szerencsés kutatva vagy vadászva Cheenel István kísérője és tanítványa lehetni. De élvezetes órák százait töltöttem vele a munkaasztalnál és az elméleti tudomány szolgálatában is méregetve, összehasonlítva, adatokat kicserélve. E ritka férfiú gazdag lelke, csodálatosan elmélyedt előkelő lénye ily módon talán sokkal inkább feltárult előttem, mint barátjainak legtöbbje előtt. És ezekből végtelen sok volt neki. Mert ellensége Cheenelnek nem volt. Aki ismerte, annak barátjává kellett lennie,' annak szeretnie kellett őt. Dr. ALMÁSY GYÖRGY Elhunyt barátomról szóló megemlékezésem e hü szeretetnek legyen jele, egyszerű, zöld galyként a nagyon is korán elköltözöttnek sirján ! Chernél István családja a magyar ösnemességböl ered. A törzs okirati adatai a Xl-ik századig nyúlnak vissza. Az ősi birtok, Chernelháza, ahonnan a család előnevét nyerte s amely az elhunyt tulajdona volt, okiratok bizonysága szerint, csaknem nyolc évszázad óta szakadatlan, egyenes örökségül szállt reá. Chernél István tehát az emelkedett, évszázadokon keresztül hiven ápolt tradíciók termékenyítő légkörében nőtt fel. A lelki kultúra és erkölcsi komolyság tradícióiban, a hűség, kötelességérzet és önzetlenség, a tevé- kenység, önuralom és szeretet légkörében. Turáni vérének öröklött törzsökös tulajdonságai és a reá szállt lelki tradíciók határozottan kialakult szilárd sajátosságai fejlesztették Chernél KÁLMÁNNAK, a történésznek és ősi soron fegyelmezett tudósnak fiát azzá az előkelő férfiul jelenséggé, amit Chernél Istvánban szerettünk s amelyet a valódi, véralkatban és tradíciókban hamisítatlan ősi magyarság minta- képének és típusának kell tekintenünk. Ki ismerte a külföldön Magyarországot s népének és faji sajátosságú, genuin kultúrájának valódi képviselőit? Ki ismeri ma, ki akarja ismerni ma, a népek gyűlölködésének és a hazugságoknak mostani idejében? JÓKAI néhány müvében a régebbieknek, a valódi magyar lelkület átszármaztatóinak találjuk szerény megörökítését. Unokáik közül nem egy él még közöttünk, aki e lelkületet hiven megőrzé. Chernél Istvánban ezek egyike költözött el tőlünk, még pedig a legjobbak egyike ! Arisztokrata, tudós és költő. E három összetett erőből alakult Chernél Istvánnak oly egyszerűen világosnak és harmonikusnak látszó és mégis oly végtelenül bonyolult és finoman differenciálódott egyénisége. Mert vérbeli arisztokrata és nemes ember volt minden izében. Arisztokrata és nemes ember a szó legjobb és legtisztább értelmében. A gondozott gyermekkorból eredő s magától értetődővé vált eszté- tikai külsőségektől kezdve — ruházatban, testápolásban és modorban — egészen a szeplőtlen fényű érzületének kristálytiszta, megrendithetetlen etikájáig. Egyszerű nyíltság, erkölcsi komolyság, verőfényes vidámság volt lényének alapja. Távolállott tőle minden személyi hiúság, önzés és bárminemű törtetés. Félve kerülte mindazt, ami aljas, csúf és közönséges. S minthogy a tömegemberiség széles köre koldus az erkölcs és szellem javaiban, CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN 9 legszívesebben egymagában élt a vidéki városka világtól elvonult csöndjében. Önmegtagadásig szerény lévén, mindig jobb szeretett adni, mint kapni. Minden értelemben. A tisztán anyagibaif is. Mint ajándékozó, mint csöndes jóltevő. Mint valódi nemesember, mindazokat az anyagi s még inkább szellemi javakat és előnyöket, melyek születésével és tradicionális neveltetésével jártak, elsősorban kötelességnek és nem jognak tekintette. Kötelességnek, mindenekelőtt hazájával és nemzetével szemben. De egyszersmind komolyan- érzett és komolyan teljesítendő kötelességnek az egész emberiséggel és az emberekkel szemben is. így válik érthetővé, hogy mélyen gyökerező, forró hazaszeretete mindig ment maradt az egyoldalú chauvinizmustól. Politikai és társadalmi törtetés távolállott tőle. Amit keresett, az a tudományos megismerés igazsága, amire törekedett, az a lelki-kulturális alkotások értékelésének népeket egybefogó igazságossága volt. Az ország minden tájára történt számos kirándulása közben a lakosság minden rétegével és néptörzsével érintkezésbe jutott. És az ő előkelően átszellemült és amellett olyannyira emberileg nyilt, meleg és kedves lénye minden szivet megnyert. A halász, pásztor és vadász, föld- mives, polgár, köz- és főnemes — mindenki szerette Cheenelt. És aki őt, miként én oly gyakran tehettem, az egyszerű román, szerb, tót vagy más nemzetiségű emberekkel való érintkezésében megfig^^elhette, arra nézve a nemzet szellemi egységének ősmagyar és Gheenel által mindig nagyra- becsült tradíciója meggyőző módon nyert emberileg felszabadító értelmet és tartalmat. Hasonló hatással volt Gheenel megkapóan tisztult egyénisége a külföld szakembereire is, akikkel a nemzetközi madártani kongi'esszusokon vagy külföldi utazásain érintkezhetett. Ilyenkor oly szálak szövődtek az egyéniségek közt, amelyek messzire meghaladták a szakmabeli érdeklődés mértékét és sok esetben váltak évtizedekig tartó barátsággá. Az egész földgömbön elszórtan, minden országban élnek Gheenel barátjai, akikre elhalálozásának megrendítő hire súlyos, méhen érzett csapásként nehezül. De teljességgel pótolhatlan ez a veszteség Magyarországra és annak kultm'ájára, mert kívüle kiben van meg az egyéniségnek az a varázsa, amellyel elárvult hazánknak régi barátait megtarthassa és melléjük ujakat szerezhessen? Gheekeleől mint ornithologusról és tudósról müvei szólanak. Tudo- mányos és kulturáhs jelentőségének méltatását az enyéménél hivatottabb IQ Dr. ALMÁSY GYÖRGY kezekre bizom : a m. kir. Madártani Intézetben működő hü munkatársaira, amely intézet mai mintaszerű fejlettségében és mai szilárd működési irányában Chernél lelkéből való lélek, nagyszabású, messzire tekintő metodikájának alkotása. Magam részéről megelégszem, ha Cheenel kutató életének tisztán emberi, személyes elemeit röviden jellemezhetem. Mindez azonban az ő bájos poétalelkével van szoros összhangban. Mert noha csodálatosan éles volt a megfigyelőképessége, exakt, sőt higgadtságig szigorú és tárgyilagos a tudományos megismerése és Ítélő- képessége, azért a természetbúvár Chernél mégis valódi, vérbeh művész és költő volt. Ezt már szeretett anyanyelvének mesteri birtoklása is igazolja, mert Írásai és levelei alakra, zengzetességre és szóbeli gazdagságra való tekin- tetből is mintaszerűek. Stílusának legtisztább szépsége mégis bizonyára abban van, hogy valóban magyar, tehát hogy mindenben a turáni nyelve- zetnek igazi, eleven lelkét leheli s ez oly előny, ami a modern magyar irodalomnak, kivált a külföldi, főkép germán irodalom nem kivánt hatása alatt fejlődött napisajtónak vajmi ritkán sajátja. De az alakiakon kivül még fokozottabban nyilvánul meg Chernél poétalelke írásaiban és leveleiben. Ezekben keresetlenül, sőt csaknem félénken elrejtőzve bár, de mindenütt és mindig megcsendül lirai alap- hangja az ö természet iránti, mindent átölelő, forró szeretetének, abba való behatolásának, a vele való mélyenbuzgó testvérisűlésének, a vele való egységének. Verőfényesen derűs, vidámságra hajlamos temperamentuma mellett sem volt az az ember, aki könnyen kitárja lelkét. Ami legjobb és legszebb volt, azt csaknem mimózaszerű gyengédséggel zárta lelkének mélyébe. Egészen véletlenül történt, hogy a fejlődéstörténeti kérdésekre vonat- kozó szűkebb munkaköröm a levélbeh és szóbeh véleménycsere folyamán gyakran vezetett bennűnlvet a megismerés legszélső határainak területére, a világnézlet, valamint a lét és keletkezés végső kérdéseinek területére. És csak ekkor nyilvánult meg előttem Chernél mélykedélyü poéta- lelke a maga teljességében. A materialisztikus monizmusnak sivár józansága, amely az ő mindenek- előtt biológiai alapon működő buvárszelleme előtt is csődöt mondott és nagyon is sok kérdést hagyott felelet nélkül, szomjazó lelkét még sokkal kevésbé tudta kielégíteni. Mert az mindenben a harmonikus szépség, a kellemes összhang felé törekedett. A zenét mindennél jobban szerette. Zenét érzett a természet mun- kálkodásában, amely ránézve a szépség tökéletes szinfóniája volt. Világ- nézlete tehát a kedélynek derűs filozófiája volt, amely leginkább Goethe vüágnézletéhez hasonlítható. De nem oly értelemben, mintha a költők e királyának lett volna utánérző követője. Nem. Mint annál, ugy CnERNEL-nél CHERNELHAZI CHERNÉL ISTVÁN 11 is tisztán egyénileg, a vérbeli kutatónak erkölcsi és gondolatbeli gazdag- ságú megismeréséből, valamint a széplelkü és életvidám költői szivből virult ki és emelkedett teljes, megállapodott érettségre, — már évek hosszú sora óta. Mert az ö mindig változatlan, mindig derűs és szeretetreméltó lényének hű állhatatossága, amely számára oly sok barátot szerzett és tartott meg, épen ennek a világos, komolyerkölcsü és színtiszta harmóniában megszilárdult világnézletének volt erős és érett kifejezése. Szinte kísértésbe esünk, hogy Cheenel életét boldognak dicsérjük. Már ifjú éveiben független, maga ura lévén, egész erejét szeretett tudományszakának áldozhatta. És csakugyan alapvető, hatalmas munkát is végzett már ifjúságában. Ami még ezután is reá várt, főképen alkotá- sainak betetőzése és megőrzése volt. Saját, ősi rögén élve, a bensőséges családi boldogság meleg fész- kében zavartalanul verőfényes és gondtalan létnek örülve, becsülve és elismerve nemzetétől, amelynek szellemi kultúráját oly hiven és önzet- lenül szolgálta, tisztelve és szeretve a bel- és külföldön vele együttérző, hiven ragaszkodó baráti körtől, mint erőteljes ötvenes, még megelégedetten tekinthetett vissza a jól felhasznált életre, boldogan és bizakodva néz- hetett előre a lassú alkonyodás felé, amely még sok áldásos munkával, sok kedves emlékű örömmel kecsegtette. És ekkor érte őt a legljeserübb fájdalom. Eljött a világháború és durva kézzel mindent összetört, amit Chernél szeretett, amiben hitt, ami előtte szent volt és amire életének egész munkája irányult. A távol orosz harctéren eltűnt a viruló, egyetlen fia. Multak az évek, de hir csak nem jött felőle. Nehezen viselte az atya ezt a keserű fájdal- mat és szívszaggató volt nézni, mily csöndesen viselte ; fájdalmában is nagy volt. Jött azután a monarchia összeomlása, a magyar haza szétzuzatása, a trianoni diktátum. Aki ismerte CnERNEL-nek vallásos mélységig bensőséges hazaszeretetét, az tudja csak felérni, mennyire velejéig hatottak e csapások. Még csak néhány nappal is megbetegedése előtt mélységes fájda- lommal szólt előttem az annyira szeretett Erdélynek és őslakóinak, a székelyeknek szomorú sorsáról, a kolozsvári egyetem hanyatlásáról és Apathy intézetének oktalan elpusztításáról, annak pótolhatlan tenyész- kisérleti sorozatairól, az észszerütlen uj határokról, amelyek közvetlenül szülővárosa kapuja előtt s annak határát keresztbevágva húzattak meg, a Fadeusz alkotta remek Mária Terézia szobormű otromba elpusztításáról Pozsonyban, a mi boldog fiatalságunk megszentségtelenített, elveszett színhelyén. 12 Dr. ALMÂSY GYÖRGY A trianoni békét teljes meztelenségében ismerte fel: mint előre megfontolt szándékú, tervszerű megölését egy kicsiny, törekvő nemzetnek, mely ezer éven át, Európa egész történettartamának egy teljes negyedén keresztül, mint a nyugati kultúra és civilizáció kitartó harcosa egymagában állva a kelet szennyes hullámainak partján küzdött és szenvedett és amelyet most mégis — vagy épen ezért? — ki akarnak irtani. És hogy ez az irtómunka a népek szabadságának, a civilizációnak és a kultúrának erkölcsi álarca alatt indult meg, ez megrendítette hitét az emberiségben és az emberi etika közösségében. E szomorú napok derűsebb pillanatai voltak reá nézve a semleges és részben ellenséges külföld baráti szakkörei közt oly hosszú időre meg- szakadt összeköttetések fokozatos újraéledése, kivált az amerikai Egyesült Államokkal és a hollandi királysággal. Mindenekelőtt pedig a hollandiai ornithologusoknak a m. kir. Madártani Intézetnek és madárvédelmi törek- véseinek sorsa iránti meleg érdeklődése volt az, ami emberileg felemelően hatott sebzett szivére. Fájdalmas örömmel üdvözölte a résztvevő vigasz e megnyilvánulásait. De megrendült hitét ezek sem voltak képesek helyreálUtani, Tisztán látta a természetparancsolta korrelációt a gazdasági fejlődés szabadsága és a magasabb kulturális felvirulása között. S most látnia kellett hazáját önkényesen feldarabolva, nemzetebeheknek millióit kul- túrájukkal együtt idegen gazdasági körbe olvasztva, a megmaradt ahg életképes részt idegen tanokkal elnemzetietlenitve, a gazdasági elnyomoro- dásba, erőszalvkal a pauperizmusba és kulturátlanságba taszítva. Ezekről a vigasztalan és reménytelen állapotokról szól az Aquilának szánt utolsó dolgozata. Még mielőtt a korrekturaivek kezéhez kerültek volna, leverte őt az alattomos betegség. Sportban edzett, acélos teste hetekig harcolt a lappangó ellenséggel, mig végre elérkezett a február 21-iki keserves éjszaka. A szokatlanul szigorú, jeges telet ép akkor váltotta fel hirtelen a langy ulás ; tavaszi sejtelem volt a levegőben : a tavasz kezdete ! Ugyanolyan napok, aminőkre Gheenel több mint negyven tél folyamán vágyva tekintett : a tavasz kezdete. Ragyogó napfény ; simogató, illatosán langyos levegő ; csacsogó seregélyek, csapongó bibicek, hintázó barázdabillegetők. És nemsokára az annyira áhitott, titokzatos alkonymadarak, a kedves hosszú csőrüek! Tavasz nyilasa, madárvonulás kezdete! Megindul a madárvonulás, de most már Gheenel István nélkül ! Hűséges, kék szeme soha sem fog többé szárnyas kedveltjei után szere- tettel tekinteni; soha sem száll ki többé a hegyek és völgyek, erdők, mezők és nádasok közé; soha többé az isteni szép, nagy és remek Természetbe ... CHERNELHÄZI CHERNÉL ISTVÁN ^3 Ott álltam fekvőhelyénél és reszkető kézzel éreztem, mint halkul el e nemes, tiszta, aranysziv verése. Mig végre megállott: Örökre. A tavasz nyilasa most már reá nézve is felszabadulás. Van valami borzalmas abban, amikor barátunk halotti ágyánál állva, kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy : jól járt ! De még megrázóbb, amikor ugyanennek a fájdalomkiáltásnak kell egy eltiport nép lelkéből százszorosan kitörnie, valahányszc legjobbjai egyikét látja a Nirvánába tűnni. Mindazokra nézve, akiknek mint Cheenel IsTVÁN-nak a nemzet és haza szentség volt, akik emberi ideálokat gondoztak, akiknek szive a megtestesült szeretet volt és akiknek lelke a valódi emberiességnek mindent átfogó szellemét megtudta érteni, ami pusztulásra szánt országunkban mindazokra nézve a halál — Pausaniassal szólva — gondoktól való megváltatás. Mert jobb meghalni, mint kinos pusztulását nézni mindannak, amit szerettünk és becsültünk. Nem birtam elfojtani ezeket a gondolatokat, amelyek barátom halálos ágyán szivemet szorongatták. De nem is akarom elfojtani. Bár inkább oly messzire hangzanának, hogy a szégyen pirját kergetnék azoknak arcába, akik hiu kulturaönhitt- ségükben odáig mennek, hogy a megszakittatlan organikus fejlődés örök törvényeit gyarló emberi erővel akarják megjavítani. Akik elfeledik a teremtés egyszerű alaptörvényét: életet elpusztitani tudsz ugyan, de eleven életet teremteni soha ! De már azokra való tekintettel sem akarom e gondolatokat elrejteni, akik meghalt barátom utolsó napjaiba a verőfényes öröm meleg sugarát küldték etikához való hűségükkel. Mindenekelőtt északamerikai barátainkra és a hü, tisztaszivü hollan- dokra gondolok itt. Köszönet nekik az elköltözött kutató nevében! Köszönet nekik az emberiség gyászoló kultúrája nevében! Kőszeg, 1922. márciusában. De. Almást Gtöegt. 14 Dr. GEORG von ALMÁSY Stephan von Chernél zu Chernelháza Am -21. Februar dieses Jahres schloss sich zu Kőszeg in seinem altangestammten Familienhause für immer das klare, stahlblaue Augen- paar Stephan von Chernels, dessen warme Tiefe wohl jedem Anhänger der Aquila, wohl jedem Fachgenossen des In- und Auslandes, der mit ihm in persönliche Berührung gekommen, in unvergesslich frischer, lebendiger Erinnerung fortleben wird. Denn es spiegelte in seiner klaren, frohen und durchgeistigten Offen- heit das ganze Wesen dieser seltenen, in ihrer harmonischen Reinheit so bestrickenden Persönlichkeit wieder. Es sind nahe an vierzig Jahre her, dass ich Stephan von Chernél in Pozsony, der uralten Krönungsstadt, wo wir uns beide unserer Studien halber aufhielten, kennen lernte. Glühend vor Liebe zur Natur, zur Jagd, zu landschafthcher Schönheit und zur Naturbeobachtung, schloss ich mich rasch dem weit über seine Jahre hinaus gereiften, ernsten Altersgenossen an, dessen schon damals staunenswert vertieftes natur- wissenschaftliches und besonders ornithologisches Wissen mich in ihm einen freudig begrüssten, wahrhaften Meister, Leiter und Führer finden liess. Seit jener fernen, sonnigen Jugendzeit umschloss uns unentwegt das nie gelockerte Band treuer, gefertigter Freundschaft, das gemeinsame und gleichgerichtete Lebensziel stillen Strebens nach wissenschafthcher Erkenntnis. Auf hunderten von Exkursionen in unserem schönen Heimatlande, in den Sumpfwildnissen Südungarns, in Busch und Rohr des Neusiedler- seegebietes und des Hanyság, in den Brutkolonien des Velencze-er Sees, in den Auwäldern der Donau, im Berg- und Hügelgelände West- und Nordungarns war es mir vergönnt, forschend oder jagend Begleiter und Schüler Stephan von Chernels zu sein. Und aber hunderte von genuss- STEPHAN von CHERNÉL zu COERNELHÁZA 15 reichen, gemeinsamen Stunden verbrachte ich mit ihm im Dienste der Theorie am Arbeitstische, messend, vergleichend, Datenmaterial aus- tauschend. So erschloss sich mir die reiche Seele und die wunderbar vertiefte, vornehme Menschlichkeit dieses seltenen Mannes vielleicht mehr, als wohl deh meisten seiner übrigen Freunde. Und deren hatte er unendlich viele. Denn Feinde besass Chernél nicht. Wer ihn kannte, musste ihm Freund sein, musste ihn lieben. Als Zeichen dieser treuen Liebe sei mein Nachruf dem toten Freunde gewidmet. Ein schlichter, grüner Bruch auf das Grab des all zu früh Dahin- gegangenen ! Die Familie Stephan von Cheenels gehört dem ungarischen Uradel an. Urkundhche Nachrichten über die Sippe reichen bis in's XL Jahr- hundert zurück. Das Stammgut des Hauses, Chernelháza, nach welchem die Familie ihr Praedikat führt und das im Eigentume des Verstorbenen stand, eignet ihr, wie aus dokumentarischen Daten nachweislich ist, seit nahezu acht Jahrhunderten in ununterbrochener, geradliniger Erbfolge. So wuchs denn Stephan von Chernél in der befruchtenden Athmosphäre hoher und reiner, durch Jahrhunderte treugepflegter Tradi- tionen auf. In den Traditionen geistiger Kultur und sittlichen Ernstes, in der Athmosphäre von Treue und Pflicht und Selbstlosigkeit, von Arbeit und Strenge und Liebe. Die anererbten Stammeseigenschaften seines turanischen Blutes und die scharfausgeprägten Stammeseigentümlichkeiten der ihm überlieferten geistigen Tradition schufen aus dem Sohne Koloman's von Cheenel, des Historiographen und strengen Gelehrten alten Schlages, jene vornehme Manneserscheinung, die wir an Stephan von Chernél liebten, und die wir als vorbildlich und typisch für echtes, rassen- und traditionsreines altes Ungartum betrachten müssen. Wer kannte je im Auslande Ungarn und die ivirklichen Bepräsen- tanten seines Volkes und seiner arteigentümhchen, genuinen Kultur? Wer kennt sie heute, wer will sie kennen, in diesen Zeiten des Völkerhasses und der Lüge? In einigen Werken Jókai' s ist den Alten unter ihnen, den Über- mittlern echt ungarischen Wesens, ein bescheidenes Denkmal gesetzt. Gar mancher von den Enkeln lebt noch in unserer Mitte, der dieses Wesen treu bewahrt hat. Einer von diesen ging in der Person Stephan von Ghernels. Und wohl der Besten Einer ! — — 16 Dr. GEORG von ALMÁSY Aristokrat^ Gelehrter und Dichter. Aus diesen drei Komponenten baut sich die so einfach klar und harmonisch erseheinende, und doch so unendhch komplizierte und fein- differenzierte Persönlichkeit Stephan von Cheenels auf. Denn Aristokrat und Edelmann war Chernél durch und durch. In allen Fasern seines Wesens. Aristokrat und Edelmann im besten und reinsten Sinne des Wortes. Von den zu Selbstverständlichkeiten gewordenen aesthetischen Äusserlichkeiten einer guten Kinderstube in Kleidung, Körperpflege und Umgangsformen angefangen, bis zur kristallklaren, unerschütterlich geraden Ethik seiner mackellos blanken und reinen Gesinnung. Schlichte Klarheit, sittlicher Ernst, sonnig-frohe Schönheit waren die Grundzüge seines Wesens. Weltenferne lagen ihm persönhche Eitelkeit, Eigennutz und jegliche Art von Strebertum. Scheu zog er sich von Allem zurück, was niedrig ist und hässUch und gemein. Und weil das breite Leben der Massenmenschheit bettelarm ist an Gütern der Ethik und des Geistes, so lebte er am liebsten als Einsamer in der weltfremden Stille des heimischen Landstädtchens. Bescheiden bis zur Selbstverleugnung, war ihm Geben stets seliger als Nehmen. In jedem Sinne, auch im rein materiellen. Als Spender, als stiller Woltäter. Als echtem Edelmanne galten ihm all die materiellen und noch mehr die geistigen Güter und Vorteile, die ihm durch Geburt und traditionelle Erziehung in die Wiege gelegt worden waren, in erster Linie als Pflichten und nicht als Rechte. Als Pflichten vor Allem seinem Vaterlande und seinem Volke gegenüber. Aber auch als ernstempfundene und als ernstbefolgte Pflichten gegenüber der Menschheit und den Menschen. So wird es verständlich, dass er bei seinem tiefwurzelnden, heissen Patriotismus sich stets vom einseitigen Chauvinismus rein zu halten wusste. Politisches oder gesellschaftliches Streben lag ihm ferne. Was er suchte, war die Wahrheit wissenschaftlicher Erkenntnis, was er erstrebte, war die völker-verbindende Gerechtigkeit in der Wertung geistig-kultureUen Schaffens. Seine zahlreichen Exkursionen in alle Teile des Landes brachten ihn mit allen Schichten und mit allen Stämmen der Bevölkerung in Berührung. Und überall gewann sein vornehm durchgeistigtes und dabei so überaus menschlich offenes, warmes und sonniges Wesen ihm alle Herzen. Fischer, Hirten und Jäger, Bauern, Bürgersleute, Landadel und Hochtories — sie Alle liebten Cheknel. Und wer ihn — wie ich es so STEPHAiX von CHERKEL zu CHKRNELHÂZA 17 ott konnte — im Verkehr mit einfachen Leuten rumänischer, serbischer, slovakischer oder sonstiger Nationalität zu beobachten in der Lage war, für den musste die altungarische, von Cheenel stets hochgehaltene Tradition von der geistigen Einheit der Nation in überzeugender Weise menschhch befreienden Sinn und Inhalt gewinnen. In gleicher Weise wirkte Chernels bestrickend klare Persönhchkeit auf die Fachleute des Auslandes, mit denen er auf den internationalen ornithologischen Kongressen oder auf seinen Auslandsreisen in Berührung treten' konnte. Es spannen sich da von Persönhchkeit zu Persönlichkeit Fäden, die weit über das Maass einfachen fachlichen Interesses hinaus- reichten und oft zu bleibender, Jahrzehnte überdauernder Freundschaft gediehen. Weit über das ganze Erdenrund verstreut, in aller Herren Ländern leben Freunde Chernels, denen die erschütternde Kunde von seinem Hinscheiden einen schweren, tief empfundenen Verlust bedeuten wird. Unersetzhch aber ist dieser Verlust für Ungarn und Ungarns Kultur, denn wer besitzt, wie er, den Zauber der Persönlichkeit, um unserem verwaisten Lande die alten Freunde zu erhalten und neue zu gewinnen ? * * Was Cheenel als Ornithologe und Gelehrter war, dafür sprechen seine Werke. Die Würdigung seiner wissenschafthchen und kulturellen Bedeutung bleibe berufeneren Händen überlassen, als den meinen : den Händen seiner getreuen Mitarbeiter im Königlich üng. Institute für Ornithologie, das in seinem heutigen mustergültigen Ausbaue und in seiner heutigen festgefügten Arbeitsrichtung ja auch Geist vom Geiste Chernels, ein Werk seiner grosszügigen, weitbhckenden Methodik ist. Mir sei es nur gestattet, die rein menschhche, persönKche Note in Chernels Forscher- leben kurz zu kennzeichnen. Die aber steht im engen Einklänge mit seiner sonnigen Dichterseele. So wunderbar scharf Chernels Beobachtungsgabe war, so exakt, ja bis zur Nüchternheit streng und sachhch seine wissenschaftliche Erkenntniss- Kritik auch sein mochte, so war der Naturforscher Cheenel doch ein echter, rechter Künstler und Dichter. Schon in der meisterhaften Beherrschung seiner geliebten Mutter- sprache findet sich dies bestätigt, denn in Form und Klang und Wort- ■ reichtum sind seine Schriften und Briefe mustergültig. Die reinste Schön- heit seines Stiles liegt aber wohl darin, dass er wirklich ungarisch ist, das heisst, dass er in Allem den echten, lebendigen Geist turanischen Sprachtums atmet, ein Vorzug, dessen die moderne ungarische Litteratur, besonders in der Tagespresse, unter dem unbewussten Einflüsse aus- ländischen vorwiegend germanischen Schrifttums, nur. zu oft ermangelt. Aquila 18 Dr. GEORG von ALMÁSY Mehr als in der Form erschliesst sich uns aber Cheenels Dichter- seele im Inhalte seiner Schriften und Briefe. Ungesucht, ja eher fast scheu verborgen klingt in diesen überall und immer der lyrische Unterton seiner allumfassenden, heissen Liebe zur Natur mit, seines Eindringens in dieselbe, seines tiefquellenden Brudergefühles zu ihr, seines Einsseins mit ihr. Trotz seines sonnig-heiteren, zu Frohsinn neigenden Temperamentes war Cheenel nicht der Mann, der leicht aus sich herausging. Sein Bestes und Schönstes verschloss er mit fast mimosenhafter Zartheit in den Tiefen seiner Seele, Ganz zufällig fügte es sich, dass mein engeres Arbeitsgebiet ent- wicklungsgeschichtlicher Fragen unseren Gedankenaustausch im brieflichen und mündUchen Verkehr recht oft auf das Gebiet äusserster Erkenntniss- grenzen führte, auf das Gebiet der Weltanschauung und der letzten Fragen des Sein's und Werdens. Und da erschloss sich mir so recht die gemütstiefe Dichterseele Cheenels. Die trostlose Nüchternheit des materialistischen Monismus, der seinem vor Allem auf biologischer Grundlage arbeitenden Forschertume gegenüber schon versagte und allzu viele Fragen unbeantwortet liess, konnte noch viel weniger seiner dürstenden Seele genügen. Denn die strebte in Allem nach harmonischer Schönheit, nach woUautendem Einklänge. Cheenel liebte die Musik über Alles. Und er fühlte Musik im Walten der Natur, die ihm eine vollkommene Symphonie der Schönheit war. So war seine Weltanschauung eine sonnige Philosophie des Gemütes, die sich am ehesten der Weltanschauung Goethe's gleichstellen liesse. Nicht etwa in dem Sinne, als ob er sie dem Dichterfürsten nach- empfunden hätte. Nein. So wie bei Jenem, war sie auch bei Cheenel vollpersönlich aus der sittlich-gedankenreichen Erkenntnis des reinen Forschers und aus den gemütswarmen Tiefen eines lebens- und schönheits- frohen echten Dichterherzens emporgeblüht und zu voller, gefestigter Reife gediehen. Wohl seit langen Jahren schon. Denn die treue Beständigkeit seines immer gleichen, immer sonnigen, immer liebenswürdigen Wesens, die ihm so viele Freunde gewonnen und bleibend erhalten hat, war eben der gefestigte und reife Ausdruck dieser, in klarer, ernst-sittlicher und gold- lauterer Harmonie festgefügten Weltanschauung. Fast fühlt man sich versucht, das Leben Cheenels glücklich zu preisen. STEPHAN von CHERNÉL zu CHERNELHÁZA 19 Mit jungen Jahren schon unabhängig und sein eigener Herr, konnte er seine ganze Kraft seiner geliebten Wissenschaft widmen. Ein ganz gewaltiges Stück grundlegender Arbeit hat er darin tat- sächlich geleistet. Was nunmehr fürderhin vor ihm lag, galt vornehmlich dem Ausbaue und der Erhaltung des Geschaffenen. Auf eigener, angestammter Scholle sesshaft, im warmen Räume eines verinnerhchten Familienglückes sich ungetrübt sonnig-sorglosen Daseins erfreuend, geachtet und anerkannt von seinem Volke, dessen geistiger Kultur er so getreuhch und selbstlos gedient, verehrt und geliebt von einem treu-anhänghchen Freundeskreise gleichgesinnter Männer des In- und Auslandes, konnte er, der kraftvolle Fünfziger, befriedigt nach rückwärts bhcken auf einen wohlverwendeten Lebenslauf, und froh und zuversichthch nach vorwärts, dem leise herabsinkenden Abenddämmern entgegen, das ihm noch manche segensreiche Arbeit, manches dankfreudige Geniessen verhiess. Da traf ihn bitterstes Mannesweh. Es kam der Weltkrieg und zerbrach mit rauhem Griffe Alles was Cheenel gehebt, woran er geglaubt, was ihm heilig war und dem seine Lebensarbeit gegolten hatte. Fern auf russischem &iegsschauplatze verscholl ihm der blühende, einzige Sohn. Jahre kamen, Jahre gingen, doch keines brachte dem Vater Kunde und Nachricht von Jenem. Schwer trug sein Herz dies bittere Leid, und herzzerreissend war es zu sehen, wie stille er es trug; auch im Leide einsam und gross. Und es kam der Zuzammenbruch der Monarchie, die Zertrümmerung des Vaterlandes, das Diktat von Trianon. Nur wer Chernels bis zu religiöser Tiefe verinnerlichte Vaterlands- liebe kennt, kann ermessen, wie bis in's tiefste Mark hinein ihn diese Schläge trafen. Noch wenige Tage vor seiner Erkrankung sprach er mir mit tiefstem W^eh von dem traurigen Schicksal des von ihm so sehr geliebten Sieben- bürgerlandes und des Urvolkes der Székler; von dem Verfall der Klausenburger Universität und von der verständnislosen Vernichtung des ApÁTHT'schen Institutes und dessen unersetzKchen Versuchs-Züchtungs- reihen; von der sinnwidrigen Diktatsgrenze, welche knapp vor die Tore seiner Vaterstadt und mitten dm*ch deren Gemarkung gezeichnet worden; von der bilderstürmerischen Zerstörung des herrlichen FADEUSz'schen Maria Theresien Denkmales in Pozsony, der entweihten, verlorenen Stätte unserer frohen Jugendzeit. Er sah und erkannte Trianon als das, was es in nackter Wirklich- keit ist : als den vorbedachten, planmässigen Mord einer kleinen, streb- 2* 20 Dr. GEORG von ALMÁSY samen Nation, die durch tausend Jahre, durch ein volles Viertel der europäischen Geschichtsdauer, als standhafter Vorkämpfer westhcher Kultur und Gesittung an der Grenzmark der trüben Flut des Orientes einsam stand, stritt und litt, und die nun trotzdem — oder gerade deshalb ? — ausgetilgt und ausgerottet werden soll. Und dass dieses Ausrottungswerk unter der sittlichen Marke der Völkerbefreiung, der Zivilisation und der Kultur begonnen wurde, das erschütterte seinen Glauben an die Menschheit und an die Gemeinsamkeit menschhcher Ethik. Lichtblicke waren ihm in diesen trüben Tagen das allmähliche Wiederaufleben der so lange unterbrochen gewesenen Beziehungen zu den befreundeten Fachkreisen des neutralen und teilweise auch feindhchen Auslandes, besonders von Seiten der Vereinigten Staaten von Nordamerika und des Königreiches der Niederlande. Vor Allem das warme Interesse der holländischen Ornithologen für das Schicksal des königl. ung. Institutes für Ornithologie und für dessen Vogelschutzbestrebungen rührte menschlich-befreiend an sein wundes Herz. In wehmütiger Freude begrüsste er diese Kundgebungen mitfühlenden Trostes. Den erschütterten Glauben aber vermochten auch sie ihm nicht wieder zu geben. Das naturnotwendige Korrelat wirtschaftlich freien Gedeihens als Vor- bedingung höheren kulturellen Aufblühens stand für ihn fest. Nun sah er sein Vaterland willkürhch zerstückelt, Milhonen Menschen seines Volkes und seiner Kultur fremden Wirtschaftskreisen einverleibt, den erübrigenden, kaum mehr lebensfähigen, durch fremde Lehren entnationa- lisierten Rest , der wirtschaftlichen Verelendung, dem Pauperismus und der Kulturlosigkeit zwangsläufig in den Rachen getrieben. Diesen trost- und hoffnungslosen Verhältnissen galt sein letzter, für die Zeitschrift Aquila bestimmter Artikel. Noch ehe dessen Korrekturbogen in seine Hände zurückgelangen konnten, warf ihn die tückische Krankheit auf's Lager. Wochen vergingen im zähen Kampfe des sportgestählten, eisenharten Körpers gegen die Übermacht des schleichenden, heimlich wühlenden Feindes. Dann kam die bittere Nacht zum 21. Februar. In jähem Wechsel war die starre Härte eines ungewöhnlich strengen, eisigen Winters weicher Milde gewichen ; Frühlingsahnen lag in der Luft : Lenzesbeginn ! , Jene Tage, denen Chernél durch vierzig lange Winter und darüber alljährhch sehnend entgegengeblickt hat: Lenzesbeginn! Hellstrahlende Sonne ; schmeichelnde, würzig-laue Lüfte ; schwä- tzende Staare, gaukelnde Kiebitze, wippende Bachstelzchen. Und bald, ach, die so ersehnten heimhchen Dämmervögel, die geliebten Langschnäbel ! STEPHAN von CHEEINEL zu CHEÍINELHÁZA 21 Lenzesbeginn, Beginn des Vogelzuges ! Beginn des Vogelzuges, doch ohne Stephan von Gheenel ! Nimmer, nimmer wieder wird sein treues, blaues Auge liebevoll sinnend seinen befiederten Lieblingen nachblicken ; nimmer wieder auf Berg und Tal ruhen, auf Wald und Feld und Gwöhricht ; nimmer mehr auf Gottes schöner, weiter, herrlicher Natur. An seinem Lager stand ich und fühlte mit bebender Hand den Pulsschlag dieses edlen, reinen, goldenen Herzens langsam, leise verebben und verklingen. Bis es stille stand. Stille für inmier. Lenzesheginn nunmehr auch für Ihn — Befreiung. — Es ist etwas Grauenhaftes, am Totenbette des Freundes zu stehen und den Gedanken denken zu müssen: Wohl ihm! Noch erschütternder aber ist es, wenn hundertfältig dieser Schmer- zensruf der Seele eines zertretenen Volkes sich entringen muss, so oft es nur immer einen seiner Besten dahin gehen sieht in's Nirvana. Allen, Allen, denen, wie Stephan von Gheenel, Volk und Vaterland ein Heiliges waren, die Menschheitsideale pflegten, deren Herz Liebe war und deren Seele den allumfassenden Geist wirklicher Menschhchkeit zu begreifen vermochte, ihnen Allen heisst in unserem unterganggeweihten Lande der Tod Pauscmias, der Sorgenbrecher. Denn besser ist es, zu sterben, als Alles was man liebte und hoch- hielt, qualvoll dahinsterben zu sehen. * * Ich konnte diese Gedanken, die mir am Totenbette des Freundes das Herz zusammenschnürten, nicht unterdrücken. Ich will sie auch nicht unterdrücken. Möchten sie laut genug erklingen, um Jenen die Schamröte ins Gesicht zu treiben, die in eitlem Kulturdünkel sich vermessen, die ewigen Gesetze kontinuierlichen organi- schen Wachstumes durch schwachen Menschenwillen verbessern zu können. Die das einfache Grundgesetz der Schöpfung vergessen, das da lautet : Du kannst wohl Lehen zerstören, aber nie und nimmer lebendes Leben erschaffen ! Aber auch derentwegen will ich diese Gedanken nicht verbergen, die in den letzten seiner Lebenstage dem toten Freunde einen warmen Lichtstrahl sonniger Freude brachten durch ihre Gabe treu gebliebener Ethik. Vor Allem den Freunden in Nordamerika und den treuen, klaren Niederländern. Dank sei Ihnen im Namen des dahingegangenen Forschers ! Dank sei Ihnen im Namen der trauernden Menschheitskultur! Dr. Geoeg von Almást. CSORGEY TITUSZ Chernelházi Chernél István 1865—1922. Életének, munkaerejének teljében, 57 éves korában ragadta el a halál intézetünk éléről, melyet lelke egész melegével gyámolított, vezetett. Fiainak éreztük magunkat körében s most ugy gyászoljuk, mintha atyánkat vesztettük volna el. Mestere volt a tollnak és az ékesszólásnak, élesszemü, biztos itéletü tudós, emellett melegszívű művész és poéta. Ez a lelkialkata valósággal predesztinálta őt arra, hogy épen annak a tudományszaknak váljék diszére, amelyhez nem elég a tudós kutató szelleme, hanem a művész és poéta szive is szükséges. Innen van, hogy minden Írásán a szív melege ömlik el és teszi azt oly kedvessé. Mert szépen irní sokan tudnak, de annyira szívvel írni, miként ő tudott, csak keveseknek adatott meg. Minél inkább elmélyedünk szép lelkének, kiváló szellemének vizs- gálatába, annál nagyobbnak, fájdalmasabbnak érezzük veszteségünket és az ő pótolhatlan voltát. Mert amiként Herman Ottónk, ugy Chernél Istvánunk ís csak egy volt. Példát mutatott, miként kell az anyagi függetlenség mérhetlen elő- nyét léha mulatságok helyett a kultúra javára fordítani. Sokoldalú tehet- sége és lankadatlan munkakedve mellett az anyagi függetlenség, a velejáró mozgási szabadság emelte őt az ornithologusok ama egyre ritkuló típusának kiváló képviselőjévé, amely tudásának javarészét közvetlen szemléletből, a nagy Természetből mentve, tudós, író, rajzoló, zeneileg képzett madár- hangkutató, turista, vadász és praeparátor is egy személyben. Ezzel a felkészültséggel az elsők egyike lett azok között, akiknek hazai madártanunk utóbbi néhány évtizeden történt felvirágzása köszön- hető. Intézetünk története pedig a legszorosabban van összeforrva az ő mindig szerény és önzetlen közreműködésével. Mihelyt Herman Ottó szervező lángelméje, valamint kormányunk belátása és jóakarata egy ujabb CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN 23 irány müvelését lehetővé tette, Chernél István azonnal mellénk állt, hogy ismeretei gazdagságával és szorgalmával ezeket a kereteket betölteni segítsen. Részt vett már az 1891-iki II. nemzetközi madártani kongresszust elökészitö mintamegfigyelésben, majd mint a kongresszus intézőbizottsá- gának főtitkárja vette ki részét a legterhesebb munkákból. Mikor pedig Herman Ottó a hazai madarak rendszeres jegyzékének szükséges voltát kimondotta, már javarészt befejezett munkával állott elő. Ö volt, aki e műbe, a Nomenclator Avium Regni Hungáriáé 1898-iki kiadásában a magyar madárnevek felvételét szükségesnek mondotta, alapját vetve meg ezzel a rendszeres magyar nomenclaturának, melyet későbbi müveiben a mai tökéletességére emelt. Majd midőn intézetünk a gazdasági madártan müvelését is programm- jába vette, ismét ő sietett gyomortartalom-gyűjteményünket megalapozni 2.000 készítmény felajánlásával. S mikor végül 1903-ban kulturális és gazdasági törekvéseink mindenkor megértője és támogatója, dr. Darányi Ignácz volt földmivelésügyi ministerünk a gyakorlati madárvédelemnek állami eszközökkel való kifejlesztését is lehetővé tette, megint Chernél István volt az, aki e téren már évek óta, társadalmi utón kifejtett mun- kálkodásának tapasztalataival állott mellénk. De mind ennél is, úgy szakunkra mmt intézetünkre nézve nagyobb, döntőbb jelentőségű volt élete főművének „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségűkre" cimen 1899-ben történt megjelenése, régi vágyainknak, álmainknak ez a megvalósulása: a kor színvonalán álló első magyar ornithographia, eredeti hazai észleletekből felépítve. Ezzel nemcsak azt valósította meg, amit a magyar tudományos madártan meg- alapítójától, Petényi SALAMON-tól a sors megtagadott, nemcsak az addigi kutatások anyagát foglalta egybe, hanem a jövő irányait is kijelölte. A tudós és ember minden kiválósága ragyog e műben, amely gyönyör- ködtetve oktat, tápot ad a szakembernek s egyben bevezeti, tanitja és lelkesíti a laikust. Átfogó elméje, fejlett biológiai érzéke itt is megóvta őt az eg^'oldaluságtól. A madarat sohasem tekinté a természetből kisza- kított múzeumi tárgynak, hanem azt a természettel s az emberi élettel való minden vonatkozásában vizsgáivá, tudományos, ethikai és gazdasági értékelésében állította elénk. Hogy csal néhány részletet említsek: ,A madárszervezet alkalmazkodása és működése, A madarak munkálkodásá- nak jelentősége a természet háztartásában, A madarak munkájának értéke az ember gazdaságában, A madarak csoportosítása jelentőségük szerint." című fejezetek a maguk nemében annyira alapvető, valóságos kis remek- művek, hogy már magukban is érthetővé teszik azt a lelkesedést, melyet ez alkotásával országszerte keltett. Második, még szélesebb körnek szánt, előbbivel hatásában osztozó 24: CSÓRGEY TITUSZ nagy munkája Beehm világliirü „Az állatok világa" három madárkötetének magyarra fordítása és átdolgozása volt, melyre három év megfeszített szorgalmát áldozta, hogy a madárvilág egyetemét vihesse a müveit magyar közönség elé. Nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, szerénységéhen szinte visszariadt az akadályoktól, melyet madártani műnyelvünk kiforrat- lan volta, különösen pedig a külföldi madárfajok elnevezése álKtott eléje. Ámde kiváló nyelvérzéke, csalhatatlan magyar ösztöne ezen is átsegítette s nem csak nyelvileg alkotott kitűnőt, hanem egyebeken kivül a sziszte- matika terén szükségesnek talált módosításaival a mü tudományos értékét is növelte. Az intézetünk élén töltött néhány év alatt kifejtett munkásságából két müve emelkedik ki. Egyik a Nomenclator Avium Regni Hungáriáé, a magyar birodalom madarainak uj jegyzéke az Aquila 1918-iki évfolya- mában. Bátor kézzel nyúl bele abba a káoszba, amelybe tudományos nomenklatúránk a prioritás elvének részint negligálása, részint tulhajtása folytán újból visszaesni készül. Jókor megérezve, hogy a prioritáshoz való szélsőséges ragaszkodásnak oly abszurd eredményei, mint a Coccothraustes coccothraustes coccothraustes, Turtur turtur ttirtur stb. elnevezések tudo- mányszakunknak komolyságát is veszélyeztetik a laikus közönség előtt, anélkül, hogy az elnevezés tulajdonképeni és főcéljának^ a jellemzőségnek legkevésbbé is megfelelnének, csatlakozott Apstein tanárnak 1915-ben kelt ama módosításához, amelyben az elsőbbség bizonyos tágítását ajánlva, felállította a „nomina conservanda", azaz a meggyökerezett használat alapján megtartandó nevek sorozatát. A célszerűséget és közérthetőséget téve a mindenáron való tudományosság vagy annak látszata helyébe, az uj névjegyzékben legalább reánk magyarokra nézve, remélhetőleg évtize- dekre rendezte a nevek kérdését, amelyet mindenkor is nem célnak, hanem csak eszköznek tekintett. Második, itt említendő müve az Aquila XXVIII. kötetében közre- adott „Törvény- vagy rendelettervezet honi madaraink védelméről". Ebben az 1901-ben kiadott hasonló célú rendelet azóta tapasztalt hiányain segítendő, többi közt azt a fontos újítást javasolja, hogy a rendeletben a védendő fajok hosszú jegyzéke helyett — amelyen a laikus hatósági közegek el nem igazodnak — az ' a néhány közismert faj legyen csak felsorolva, amely károssága miatt vagy korlátlanul, vagy bizonyos meg- szorítással pusztítható. Külön fejezetet érdemelne állatvédelmünk terén kifejtett munkás- sága, melyben a madárvédelem gyakorlását állította, az egyetemes állatvédelem s ezzel tulajdonképen az emberi lélek nemesítése révén az embervédelem szolgálatába. Ebbeli érdemeinek méltatására más fórum lesz hivatva. De meg kell emlékeznünk praeparátori művészetéről is, melyről a CHERNELHÁZI CHEÍINEL ISTVÁN 25 többi közt a szombathelyi kultúrpalotában felállított remek biológiai madárcsoportjai tanúskodnak. Ha pedig uralkodó hajlamai oly sok más irányban le nem kötik, a madárfestés terén is jelentős sikereket érhetett volna el; fejlett alak- és szinérzéke, müvészáhitata képessé tette volna arra, hogy nemes örömökben eltelt életének tömérdek gyönyörű impresszió- ját nemcsak ragyogó soraiban, hanem képekben is hagyhassa reánk. Müvészlelke a zene terén is megnyilvánult. Mestere volt a citerának. Számos magaszerzette dala és ábrándja maradt fenn, melyeket annyi érzéssel tudott tolmácsolni, amennyit talán csak a magyar sziv képes e hangszeren megszólaltatni. Dalai végigzengettek örömeinek minden tanyá- ján, kezdve az ősi kőszegi kúrián, a Fertő és a Velenczei . tó partján, a Kárpátok vadászkunyhóiban s a Badacsony sziklái alatt. A dal már elnémult. De él szerzőjük neve, maradandó alkotásainak becse és nemzetének hálája. Életrajzi adatai. Született Kőszegen, 1865. évi május 31-én. Középiskoláit ugyanott, valamint Sopronban, jogi és természettudományi tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Sopronban kiváló mesterére akadt Fászl István bencéstanárban, akinek tudása és lelkesedése kivüle még két ornithologust nevelt a magyarságnak. A madárvilág iránt való érdeklődése, amelyet nagyatyai és atyai örökségképen hozott magával, már kora gyermekségében kutatásra kész- tette. Madártani naplójának Írásához 1877-ben, ahg 12 éves korában hozzákezdett s folytatta utolsó napjáig. A madárhangok tanulmányozásán kezdve, oly buzgalommal látott szétszórt madártani irodalmunk tanul- mányozásához is, hogy 1887-ben és 1889-ben már e szakunk történetét és könyvészetet is megirta. (Természettud. Közlöny 1887. és Magyar Könyvszemle 1889). Ekkor kezdte meg hazánlv madártanilag nevezetesebb vidékeinek bejárását, a Kárpátoktól az Aldunáig. Ez utalnak egyik emléke a kapuvári „Öreg egér" cimen a Természettud. Közlöny jubiláris emlék- könyvében, 1892-ben ragyogó tollal megirt természeti képe. 1887-ben hosszabb időt töltött a Velencei tavon, itt alapozva meg ma 1.500 darabból álló gyűjteményét, melyet azóta intézetünknek adományozott. Áttanulmányozta hazánk minden nevesebb madárgyüjteményét, emellett állandó lelkesedéssel kutatta a madárvonulás titkait, szorgosan g^'üjtve a nép ajkán élő madárneveket is. 1891-ben Norvégiába utazott, a Nordkapot megkerülve Vadsőig s a Varanger-fjordig, egy hónapot töltve Tromső szigetén a sarkköri madár- élet tanulmányozásával. Ennek az utjának terméke az „Utazás Norvégia végvidékeire" — 1893. — cimen megjelent s ugy tudományos, mint szép- 26 CSORGEY TITUSZ irodalmi tekintetben értékes, remek tanulmánya. Ugyanott vált mesterévé a lábszánkózásnak is, amely sportot „A lábszánkózás kézikönyve" — 1897. — cimen elsőnek ismertetett magyar nyelven s melyet csaknem utolsó napjáig fiatalos rugékonysággal folytatott. Mint a magyar állam képviselője közreműködött a Parisban, Londonban és Berlinben tartott nemzetközi madártani kongresszuson, megerősítve és kiterjesztve a külföld tudományos előkelőségeivel való széleskörű összeköttetéseit. Tevékeny részt vett hazai állatvédelmünk kifejlesztésében is, megszervezője és elnöke volt a kőszegi és alelnöke az Országos Állatvédő Egyesületnek. Intézetünk felkérésére, mint a Magyar Állatvédő Egyesületek Szövetségének hivatalos kiküldöttje részt vett a Turin ban 1911-ben összehívott állatvédő kongresszuson is. Szomorú tapasztalatairól „Levél az olasz madárvásárról" cimen irt nagyhatású beszámolót az Aquila XIX. kötetében. Intézetünk élére, mint Herman Ottó legméltóbb örököse, 1916-ben került, mint tiszteletbeli főnök, 1918-tól kezdve ministeri tanácsosi cimmel. Nemes lelkületével, szivj óságával meleg családi hajlékká tette intézetünket, a vele töltött — fájdalom mindössze 6 esztendőt — legkedvesebb emlékeink között őrizzük. Életének e vázolása alkalmából nem mulaszthatjuk el, hogy iránta érzett hálánkat ki ne terjesszük özvegyen maradt hü életpárjára, szül. pongyelóki RÓTTH DÓRÁBA is, aki ideális harmóniában töltött életük folyamán minden munkájában osztozott s aki az élet anyagi részének minden gondját magára vállalta, hogy férje megmaradhasson abban az ideális eszmekörben, melynek alkotásai minden értékét köszönhetjük. Csörget Titus, STEPHAN von CHERJSIEL zu CHERNELHÁZA 27 Stephan von Chernél zu ChebnelhAza 1865—1922. Im Vollbesitze seiner Lebens und Arbeitskraft im Alter von 57 Jahren entriss ihn der Tod von der Spitze unseres Institutes, welches er mit der ganzen Wärme seiner Seele beschirmte und führte. In seinem Kreise fühlten wir uns als seine Söhne und betrauern wir ihn jetzt, als hätten wir unseren Vater verloren. Er war ein Meibter der Feder und des Wortes, ein scharfblickender und sicher urteilender Gelehrte, dabei ein warmherziger Künstler und Dichter. Diese seine Seelendisposition praedestinierte ihn dazu, dass er gerade jener Wissen- schaft zur Zierde gereichte, in welcher neben dem Forschergeiste des Gelehrten auch das Herz des Künstlers und Dichters mitsprechen müssen. Daher kommt es, dass über jede seiner Schriften die Wärme des Herzens leuchtet und dieser Umstand verleiht denselben die grosse Anmut. Es gibt viele, die schön schreiben können, aber so ganz aus und mit dem Herzen zu schreiben, wie er es vermochte, ist nur wenigen Auserkorenen gegeben. Je mehr wir uns in die Ergründung seiner schönen Seele und seines hervorragenden Geistes vertiefen, umso grösser und schmerzlicher empfin- den wir den Verlust und seine Unersetzhchkeit. Wie vnr nur einen Otto Heeman hatten, so besassen wir auch nur einen Stephan Chernél. Er hat uns ein Beispiel gezeigt, wie man den unschätzbaren Vorteil der materiellen Unabhängigkeit statt nichtstuerischem Geniessen für die Förderung der Kultur verwenden kann und soll. Neben seinen vielseiti- gen Fähigkeiten und seiner unverwüsthchen Arbeitsfreude waren es haupt- sächlich die materielle Unabhängigkeit und die daraus entspringende Bewegungsfreiheit, welche ihn zu einem heutzutage immer seltener wer- denden hervorragenden Repräsentanten jener Ormthologen machten, die den Hauptanteil ihres Wissens aus unmittelbarer Anschauung aus der grossen Natur schöpfend, sich in einer Person zum Gelehrten, Schiift- steller, Zeichenkünstler, musikalisch gebildeten Vogelstimmenforscher, Touristen, u aidgerechtem Jäger und Praeparator entwickeln und ausbilden können. 28 TITUS CSÖRGEY Mit diesen vielseitigen Fähigkeiten und umfangreichem Wissen aus- gestattet steht er mit jenen Ornithologen, denen die hohe Entwickelung der ungarischen Ornithologie in den jüngstvergangenen Dezennien zu ver- danken ist, in der ersten Reihe. Die Geschichte unseres Institutes aber ist mit seiner immer in bescheidenster und selbstlosester Weise geleisteten Mitarbeit auf das innigste verknüpft. So oft das Organisations-Talent Otto Herman's in Verbindung mit der Einsicht und dem Wohlwollen der Regierung das Einschlagen einer neuen Richtung ermöglichte, war es Stefan Chernél, der uns sofort zu Hilfe eilte und mit seinem unermüd- hchen Fleisse, mit dem Reichtum seines Wissens 'die Idee in die Tat umzusetzen verhalf. So beteiligte er sich im Jahre 1890 an der Musterbeobachtung des Vogelzuges, welche anlässlich der Vorarbeiten des II. Internationalen Ornithologen Kongresses veranstaltet wurde und nahm als Generalseki-etär des Komitees dieser Vorarbeiten den schwierigsten Teil der Arbeit auf sich. Als dann Otto Herman über die Notwendigkeit eines systematischen Verzeichnisses der ungarischen Vogelwelt zu sprechen begann, war es wieder Chernél der mit einer fast fertigen Arbeit hervortrat. Er war es, der die Aufnahme der ungarischen Trivialnamen in den Nomenciator Avium Regni Hungáriáé 1898 für notwendig erklärte und durch seine Arbeit den Grundstem zur ungarischen Nomenklatur legte, welche er dann in seinen späteren Arbeiten zur heutigen Vollkommenheit entwickelte. Als dann unser Institut das Studium der landwirtschaftlichen Be- deutung der Vögel in seinen Wirkungskreis zog, war es wieder Chernél der mit seiner 2000 Präparate enthaltenden Ingluviensammlung den Grund- stein zu dieser Sammlung des Institutes legte. Als dann schliesslich im Jahre 1903 Dr. Ignaz v. Darányi k. ung. Ackerbauminister a. D. der unentwegt wohlwollende Förderer unserer Bestrebungen es dem Institute ermöglichte den praktischen Vogelschutz mit staatlichen Mitteln zu orga- nisieren, war es wieder Chernél, der uns mit seinen langjährigen Erfahrungen, welche er während seiner diesbezüglichen gesellschaftlichen Betätigung erworben hatte, zur Seite stand. Die grösste Bedeutung für die ungarische Ornithologie und für unser Institut hatte jedoch sein Hauptwerk: „Die Vögel Ungarns mit besonderer Berücksichtigung ihrer landwirtschaftlichen Bedeutung" welches im Jahre 1899 erschien. Es bedeutete dies die Verwirklichung eines langgehegten Wunsches, eines langgeträumten Traumes : die erste auf Grund eigener Beobachtungen und Aufnahmen ausgeführte, auf der Höhe der Zeit stehende ungarische Ornithographie. Es wurde dadurch nicht nur das verwirklicht, was das Schicksal dem Begründer der wissenschafthchen Orni- thologie in Ungarn, Salamon v. Petényi versagte, es wurden nicht nur die bisherigen Forschungsergebnisse vereinigt, sondern auch die Richtlinien STEPHAJM von CHERNÉL zu CHERNELHÁZA 29 für die Zukunft festgelegt. Die hervorragenden Fähigkeiten und Tugenden des Gelehrten und Menschen gelangen in vollem Glänze zum Ausdruck in diesem Werke, welches ergötzend belehrt, dem Fachmanne eine Stütze gibt, zugleich aber auch den Laien in das Studium der Vogelwelt einführen, weiterbilden und ihn für dasselbe begeistern kann. Sein um- fassendes Wissen, sein hochentwickelter biologischer Sinn bewahrten ihn auch hier vor Einseitigkeit. Er konnte in dem Vogel nimmermehr ein aus der Natur herausgenommenes museales Objekt erblicken; sondern denselben nur in Verbindung mit Natur und Mensch betrachten und musste daher denselben in wissenschaftlichen, ethischen und oekonomischen Beziehun- gen werten und darstellen. Die folgenden Kapitel seines Werkes: „An- passung und Funktion des Vogelorganismus, Die Bedeutung der Arbeit der Vögel im Haushalte der Natur, Der Wert der Arbeit der Vögel in der Wirtschaft der Menschheit, Die Gruppierung der Vögel nach ihrer Bedeutung" sind in dieser Hinsicht ein jedes für sich selbst ein grund- legendes kleines Meisterwerk und rechtfertigen die Begeisterung, mit welcher dieses Werk im ganzen Lande aufgenommen wurde. Seine zweite in ihrer Wirkung ebenbürtige Schöpfung ist die unga- rische Übersetzung und Bearbeitung der drei Vogelbände des welt- berühmten „Tierleben" von Brehm, welche drei Jahre schwerster Arbeit erheischte. Nach der Vogelwelt Ungarns wurde nun die gesammte Vogel- welt dem gebildeten ungarischen Pubhkum vorgeführt. Er musste hier mit ausserordentüchen Schwierigkeiten kämpfen und wollte in seiner Bescheidenheit fast der grossen Arbeit ausweichen, da ihn die Unzuläng- lichkeit der ungarischen Terminologie, besonders in der Benennung der ausländischen Vogelarten vor fast unüberwindliche Hindernisse stellte. Sein unfehlbares Sprachgefühl liess ihn jedoch auch diese Aufgabe sieg- reich zu Ende führen und schuf er nicht nur in sprachlicher Hinsicht hervorragendes, sondern verbesserte auch, wo dies notwendig war, den systematischen Teil des Werkes, wodurch er auch den Avissenschaftlichen Wert erhöhte. Aus der Zeit, welche er an der Spitze unseres Institutes verbrachte, sind zwei Werke von besonderer Bedeutung. Das erste iet der Nomen- clator Avium Regni Hungáriáé, das neue Verzeichnis der ungarischen Vögel im XXV. Jubiläumsbande der Aquila. Mit kühner Hand griff er in das Chaos hinein, in welches die wissentschafthche ornithologische Nomenklatur teils infolge Ausserachtlassung, teils infolge Übertreibung des Prioritätsgesetzes zurückzufallen drohte. Er hatte das richtige gesunde Gefühl, dass die aus der extremen Anwendung des Prioritätsgesetzes folgenden Benennungen, wie Coccothraustes coccothraustes coccotiiraustes, Turtur turtur turtur, etc. den Glauben an die Ernsthaftigkeit unserer Wissenschaft vor dem Laienpublikum gefährden könnten, ohne aen 30 TITUS CSÖRGEY eigentlichen Hauptzweck, eine charakteristische Bezeichnung, zu erreichen — weshalb er sich der Modifikation Professor Apstein's vom Jahre 1915 anschloss, wonach durch eine Erweiterung des Prioritätsgesetzes die sogenannten „nomina conservanda", also diejenigen Namen, welche sich infolge dauernder Benützung eingebürgert haben, eingeführt werden sollen. Indem hier die Zweckmässigkeit und allgemeine Verständhchkeit an Stelle der Wissenschaftlichkeit um jeden Preis, oder aber um den Schein der- selben gestellt wurden, ist mit diesem neuen Namensverzeichnisse wenigstens für uns Ungarn hoffentlich für Jahrzehnte hinaus die Frage der Nomen- klatur gelöst, da wir ja seit jeher in derselben nicht Endzweck, sondern nur ein Mittel erblickten. Seine zweite hier zu erwähnende Arbeit befindet sich im XXVIII. Bande der Aquila unter dem Titel: „Entwurf für eine Verordnung oder Gesetz betreffend den Schutz der heimischen Vögel". Es wird hier um den Mängeln der im Jahre 1901 herausgegebenen Verordnung abzuhelfen, die wichtige Neuerung vorgeschlagen, an Stelle der langen Liste der nützlichen, deshalb unter Schutz stehenden Vögel — in welcher sich die mit der Durchführung betrauten laienhaften Behörden nicht zurecht zu finden pflegen — nur diejenigen wenigen aber allgemein bekannten Arten aufzunehmen, welche infolge ihrer SchädUchkeit zu jeder Zeit, oder mit einigen Beschränkungen verfolgt werden können. Ein besonderes Kapitel würde seine Tätigkeit auf dem Gebiete des Tierschutzes beanspruchen, wo er die Ausübung des Vogelschutzes in den Dienst des allgemeinen Tierschutzes und dadurch eigenthch infolge Veredelung der menschhchen Seele in den Dienst des Menschenschutzes stellte. Die Würdigung seiner diesbezüglichen Verdienste soll einem anderen Forum überlassen bleiben. Es darf hier auch seine Präparierkunst nicht unerwähnt bleiben, von welcher seine im Kulturpalais zu Szombathely aufgestellten biolo- gischen Vogelgruppen Zeugnis ablegen. Wenn ihn aber seine vorherr- schenden Neigungen nicht in so vielen anderen Richtungen in Anspruch genommen hätten, so würde er auch als Vogelzeichner und Maler Be- deutendes geleistet haben ; sein entwickelter Formen und Farbensinn, seine künstlerische Andacht hätten ihn auch dazu befähigt die vielen herrlichen Impressionen seines im edlem Geniessen verbrachten Lebens nicht nur in seinen glänzend geschriebenen Schriften, sondern auch in Bildern zu reproduzieren. Seine künstlerische Seele kam auch auf musikahschem Gebiete zum Ausdruck. Er war ein meisterhafter Zitherspieler. Es sind zahlreiche selbstkomponierte Lieder und Phantasien von ihm vorhanden und konnte er dieselben mit einem solch' tiefen Gefühl vortragen, wie dies vielleicht nur das ungarischen Gefühl auf diesem musikahschen Instrumente wiedergeben kann. Seine Lieder erklangen an allen Orten, STEPHAN von CHERNÉL zu CHERNELHÁZA 31 WO er freudige Tage verlebte, in dem Ahnenhause zu Kőszeg, an den Ufern des Fertő und Velenceer See's, in den Jagdhütten der Karpathen und unter den Felsen des Badacsony. Die Lieder sind nun verstummt. Immerlebend ist aber der Name ihres Schöpfers, unvergänglich der Wert seiner Schöpfungen und der Dank seiner Nation. * Biographische Daten. Geboren zu Kőszeg am 31. Mai 1865. Die Mittelschulen absolvierte er ebendort und in Sopron^ seine juridischen und naturwissenschaftlichen Studien in Pozsony und Budapest. In Sopron fand er einen hervorragenden Meister in dem Oberlehrer Stefan Fászl dessen Wissen und Begeisterung ausser ihm dem Lande noch zwei andere Omithologen schenkte." Seine ornithologischen Neigungen, welche ein grossväterliches und väterliches Erbe waren, veranlassten ihn schon in frühester Jugend zu Forschungsarbeiten. Schon im Jahre 1877, also kaum 12 Jahre alt, begann er sein ornithologisches Tagebuch, welches er fast bis zum letzten Tage ununterbrochen fortführte. Mit dem Studium der Vogelstimmen beginnend verarbeitete er die ungarische ornithologische Litteratur bald so gründhch, dass er in den Jahren 1887 und 1889 die Geschichte und Bibliographie dieser Wissenschaft herausgeben konnte (Természettud. Közlöny 1887 und Magyar Könyvszemle 1889). Damals begann er die bedeutenden ornithologischen Gegenden Ungarns zu bereisen von den Karpathen ange- fangen bis zur unteren Donau. Eine Frucht dieser Reisen ist die anmutige Beschreibung des Grossen Erlenwaldes bei Kapuvár, welche in der Denkschrift zum 25-jährigen Jubiläum der K. ung. Naturwissenschaft- lichen Gesellschaft im Jahre 1892 erschien. Im Jahre 1887 verbrachte er längere Zeit am Velenceer See, wo er den Grund zu seiner 1500 Objekte umfassenden Vogelsammlung legte, welche er später unserem Institute schenkte. Sämtliche grossen Vogelsammlungen Ungarns wurden von ihm durchgesehen, dabei verfolgte er die Erscheinungen des Vogelzuges mit stetig unverminderter Aufmerksamkeit und sammelte die ungarischen Vogel-Trivial-Namen, so wie er dieselben dem Volke unmittelbar ablauschte. Im Jahre 1891 reiste er nach Norwegen, am Nord-Kap vorbei bis Vadsö und in das Varangerfjord, einen Monat in Tromsö verbringend, wo er die arktische Vogelwelt beobachtete. Die Frucht dieser Reise ist sein im Jahre 1893 erschienenes Werk „Utazás Norvégia végvidékeire", welches belletristisch und wissenschaftlich ein wertvolles Buch ist. Ebendort erlernte er das Skilaufen, machte dann diesen Sport in seinem Büchlein „A lábszánkózás kézikönyve 1897" als erster in Ungarn bekannt und huldigte demselben bis zur letzten Zeit mit jugendhcher Gewandtheit. 32 TITUS CSORGEY Als Delegierter der ungarischen Regierung beteiligte er sich an den internationalen Ornithologen-Kongressen in Paris, London und Berlin, bei welchen Gelegenheiten er seine Verbindungen mit den Koriphäen der ausländischen Ornithologie festigte und erweiterte. Er nahm regen Anteil an der Förderung des ungarischen Tierschutzes und war als solcher Begründer und Präses des 'Pierschutz-Vereines in Kőszeg, sowie Vicepräses des Landes-Tierschutz-Vereines in Budapest. Auf das Ersuchen unseres Institutes beteiligte er sich an dem Tierschutz-Kongresse im Jahre 1911 in Turin, als Delegierter der Vereinigung Ungarischer Tierschutz-Vereine. Über seine trüben Erfahrungen gab er einen wirkungsvollen Bericht im XIX. Band der Aquila unter dem Titel „Ein Brief vom italienischen Vogelmarkt". Als würdigster Nachfolger Otto Herman's gelangte er im Jahre 1916 an die Spitze unseres Institutes als Direktor ; im Jahre 1918 erhielt er die Ernennung zum Ministerialrat. Seine Gesinnung und Herzensgüte machte unser Institut zu einem warmen Familienkreise und zählen wir die mit ihm verbrachten — leider nur insgesamt 6 Jahre — zu unseren liebsten, kostbarsten Erinnerungen. Diese biogrophische Skizze kann nicht abgeschlossen werden ohne unserem Dankgefühle auch gegenüber seiner tieftrauernden Wittwe gebo- renen Dora v. Rótth zu Pongyelók Ausdruck zu verleihen. Sie lebten in einer ideal-harmonischen Ehe miteinander, in welcher seine getreue Ehe- gemahlin an allen seinen Arbeiten teilnahm, alle materiellen Sorgen von ihm fern hielt, damit er ständig im Kreise seiner Ideale verweilen könne und ihm dadurch die Möglichkeit gab sich mit ganzer Kraft seinen Arbeiten zu widmen. Titus Csörgey. CHERxNEL JSTVÁN MUNKÁIJVAK CHRONOLOGIKUS JEGYZÉKE 33 Chernél István munkáinak chrotiologikus jegyzéke. ^ Össszeállitotta: Dr. Scheemann Szilárd, Chronologisches Verzeichnis der Publikationen Stefan von Chernels.^ Zusammengestellt von Dr. Constantin Schermann. 1880. 1. Nyári vadászatok sikeréről. Vadászlap, I. p. 358. Î881. 2. Kőszeg és vidéke. Ibid. II. p. 177. 3. Reggeli séta a szabadban. Kőszeg és Vidéke, 1. 1. szára. ■4. Az utolsó virág. Ibid. 15. szám. 5. Néhány nap Zalában. Ibid. II. 21—25. szám. 6. Karácsonyéji népmonda. Ibid. 52. szám. 1882. 7. Korcs hamvas varjú. Vadászlap, III. p. 85. 8. Ut vannak ők. Ibid. p. 346. 1883. 9. Hattyúk a Fertő taván. Ibid. IV. p. 26. 10. Diftbrmis csőrképzödés egy fogolynál. Ibid. p. 295. 11. Vidékünk hasznos és káros madarai. Kőszeg és Vidéke, III. 25. szám. 12. Utiképek Stájerországból. Ibid. III. 2 — 5. szám. 13. A fenyvesrigó vadászata. Szemle, I. 1. szám. 14. Csabrendek vadászterületei. Vadászlap, IV. p. 303. 15. Megjegyzések. Ibid. p. 82. 16. Novemberi vadászatok. Ibid. p. 400. 17. Vidékünk vadászafai. Ibid. p. 427. 1884. 18. Az első szalonkák. Vadászlap, V. p. 91. 19. A hosszucsőrüek. Ibid. p. 419. 20. Pozsonyvidéki vadászatok. Ibid. p. 17. 1885. 21. A Kis Kárpálokból. Ibid. VI. p. 77. 22. Az erdei szalonka költéséhez. Ibid. p. 237. 23. Az. őszi szalonkaidényröl. Ibid. p. 414. 24. Párbaj a madárvilágban. Szemle, II. 12. szám. 25. Kőszeg vid. előf. ritkább emlősök és madarak. Kőszeg és Vid. V. 5. szám. 26. Öngyilkosság az állat-, ill. madárvilágban. Ibid. 20. és 21. sz. Hon, I. 8. sz. 27. Egy hét a fogolyvadászatok Eldorádójában. Vadászlap, VI. p. 319. 28. Emlékezés dr. Kemény Hugóra. Sopron, XV. 17. szám. 1886. 29. Búváraink. Kőszeg és Vidéke, VI. 48. és 49. szám. 30. Fogoly\^adászatok Vas- és Sopronmegyében. Vadászlap, VII. p. 353. 31. Szalonkáink tavaszi vonulása. Ibid. p. 185. 32. A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugoti hegyláncaiban. Ibid. p. 355. 33. Téli vadászatok Pozsony környékén. Ibid. 4. szám. 34. Hódak a Csallóközben. Ibid. 18. szám. ' A vastagabb betűkkel szedett cimek önállóan megjelent közlemények. * Die fettgedruckten Titel bedeuten selbständig erschienene Werke. Aquila 3 34; Dr.S CHERMANN SZILÁRD 35. Madaraink vándorlása. Hasznos Mulattató, XIV. 8. és 9. szám. 36. A bécsi ornithologiai kiállítás. Kőszeg és Vidéke, Ví. 20. szám. 37. A madarak életkora. Pozsonyvidéki Lapok, XIV. 100. sz. Kőszeg és Vidéke, VI. 25. és 26. szám. 38. Kacsavadászat a szenlgyörgyi „Soor '-ban. Vadászlap, VII. p. 315. 39. Madártani megfigyelések. Ordo II. Fissirostres. Ibid. p. 386. 40. Die ornithologiscbe Literatur Österreich-Ungarns 1886. von V. v. Tschusi und St. Ch. Zeitschr. f. d. ges. Orn. Budapest, III. p. 271. 1887. 41. Madártani megfigy. Pozsony vid. 1885-ben. A pozsonyi term. tud. és orvosi egylet közi. Uj foly. 6. f., 1884—86. p. 41. — Vadászlap, Vili. p. 219. 42. Kérelem a havasi szajkó vándorlásának megfigyelése ügyében. Ibid. p. 391. 43. Einige Beobachtungen über den Zwergfliegenfänger (Muscicapa parva L.) Mitteil, der Ornith. Vereins in Wien. XI. p. 20. 44. Bermela torqunta Bechst. bei Neuhäusel in Ungarn erlegt. Ibid. p. 55. 45. Sammlung von Vögeln, Nestern und Eiern gelegentlich eines mehrwöchent- lichen Aufenthaltes behufs ornithologischen Beobachtungen und Forschun- gen beim Velenczeer See in Ungarn. Ibid. p. 106. 46. örvös ludak Érsekújvár vidékén. Vadászlap, VIII. p. 126. 47. Adatok Vas-, Sopron-, Pozsony- és Fehér-megyék madárfaunájához. Ibid. p. 175. 48. A velenczei tóvidék életéből. Ibid. p. 374. 49. A honi madártan történetéből. A madártan fejlődése a XVIII. század végéig. Term. Tud. Közlöny, XIX. p. 415. 60. A honi madártan történetéből. E század elejétől a Kir. Magyar Természettud. Társulat megalapításáig. Ibid. p. 456. Vadászlap, VIII. p. 374. 51. Adataink a bölény, a kőszáli kecske és a hód egykori elterjedéséről hazánk- ban. Ibid., VIII. p. 459. 52. Torzcsőrü madarak. Ibid. p. 57. 53. A honi madártan történetéből. Kőszeg és Vidéke, VII. 1. és 2. szám. 54. Die ornith. Literatur Öst.-Ung. 1887. von V. Tschusi mit Beiträgen von L. Lazaeini und St. Cheknel. Mitt. d. ornith. Vereins in Wien, XII. p. 111. 1888. 55. A Magyarországban előf. madarak névjegyzéke. Vadászok Zsebnaptára, II. p. 57. 56. A honi madártan történetéből. A madártan kifejlődése a Term. Tud. Társulat alapításától napjainkig. Term. Közi. XX. p. 55., Vadászlap, IX. p. 4., 115., 126. 57. Bibliographia ornithologica Hungarica. Magyar könyvszemle, XIII. p. 9. 58. A velenczei tóvidék életéből. Vadász- és Versenylap, XXXII. p. 29. 59. Seltene Durchzügler und Wintergäste in Ungarn. Mitteil. d. omith. Vereins in Wien. XII. p. 8. 60. Zum heurigen Erscheinen der Steppenhühner in Ungarn. Ibid. p. 157. 61. A pusztai talppstyuk ezidei megjelenése hazánkban. Term. Közi. XX. p. 449. Vadászlap, IX. p. 473. és X. (1889) p. 3. 62. Die Erlegung einer Phalarop.is hyperhoreus Bp. am Velenczeer See. Zeitschr. f. d. ges. Ornith. Budapest. IV. p. 188. 63. Calamodyta melanopogon Bp. Brutvogel im Moraste und in den Röhrichten von Dinnyés in der Umgebung von Velenczeer See. Ibid. p. 191. 64. Xema minutum Pall, am Velenczeer See in Ungarn erlegt. Ibid. p. 435. .65. A fajdfélék hybridjeiről. Vadászlap, IX. p. 165. 66. Kérelem a sivatag-tyuk vándorlása alkalmából. Ibid. p. 299. 67. Adatok honi madaraink népies elnevezéserhez. Term. Közi. XX. p. 303. 68. Fehérmegyei tájszók (Velenczei tóvidék). Magyar Nyelvőr, XVII. p. 430. 69. Madártoll az ember háztartásában. Előadás. „Sopron", XVIII. 21 — 24. szám. CHERNÉL ISTVÁN MUNKÁINAK CHRONOLOGIKUS JEGYZÉKE 36 1889. 70. Kérelem a rózsaszínű seregély megfigyelése ügyébon. „Egyetértés" XXIII. 177. szám. Term. Közi. XXI. p. 347. Vadászlap, X. p. 247., Pesti Hírlap, Oedenb. Zeit. XXII. 146. szám. 71. Egy magyar madárhegy. „Sopron", XIX. 35—38. sz. Vadászlap, X. p. 193. 72. Hulló levelek. Ibid. p. 351. 78. Általános megjegyzések a szalonka-húzásról. Ibid. p. 137. 74. Wegen der Beobachtung des Rosenstares. Oedenb. Zeit. XXII. 146. szám. 75. Ornith. Forsch, a. d. Neusiedlersee und im „Hanyság." Ibid. 150. szám. 76. Csibegyilkos gyík. „Sopron". XIX. 54. szám. 77. Madártani kutatások a Fertő délkeleti részein és a Hanyságbau. Ibid. 55. sz. 1890. 78. Die Vogelsammlung im Schlosse Lockenhaus. Ornith. Jahrb, I. p. 57. 79. n. Internat. Ornith. Congress. Ibid. I. p. 183. 80. A madarak vándorlásához. Vadászlap, XI. p. 197. 81. Kőszegvidéki téli vadászatok. Ibid. p. 23. 82. Verhandl. in Budapest bez. des IL ornith. Kongr. Ornith. Jahrb. I. p. 101. 205., 235. 83. Die Ornithologische Literatur Oesterreich-Ungams (1889). Von V. Tschusi und St. Ch. Ornith. Jahrbuch, I. p. 217., 228. 1891. 84. Interessantere Erscheinungen in der Vogelfauna Ungarns. Ibid. II. p. 167. 85. A kékvércse. Pbtényi J. S. hátrahagyott irataiból összeállította Dr. Tauscher Gyula és Ch. L L. Petényi .í. S. életrajza Hebman OTTÓ-tól. 86. A II. nemzetközi ornith. kongresszus előmunkálatai. Term. Közi. XIII. p. 81. 87. A világ legészakibb várossában. Kőszeg és Vidéke, XI. 52. sz., '^XII. 1. sz. 1892. 88. Madárvédelem. Ibid. XII. 5. sz. 89. Magyarosodás — Közmivelődés. A soproni irodalmi és művészeti kör emlékkönyve 15 éves fennálása évf. p. 64. 90. Az „Öreg Eger". Emlékkönyv a Term. Tud. Társ. félsz, jubileumára, p. 202. 91. Beobacht. ü. d. Brüten und d. Zug d. Phalaropus hyperboreus L. A második nemzetkőzi madártani kongresszus főjelentése. II. rész. p. 137. 92. Az északi viztaposó lile fészkelése és költözése. Term. Közi. XXIV. p. 169. 93. Az alvidékí szárnyas ínségesek érdekében. Vadászlap, XH. p. 289. 94. A Phalaropus hyperboreus költése és vonulása. Term. Közi. XXIV. p. 216. 95. Az újkori bálnavadászat. Ibid. p. 343. 96. A Phalaropus hyperboreus magyar elnevezése. Ibid. p. 389. 1893. 97. Utazás Norvégia végvidékére.— Reise nach dem äussersten Norden Norwegens. 450 oldaJ, 57 eredeti képpel. Budapest, Révai testvérek. 98. A lábszánkózásról. Vasárnapi Újság. p. 110. 1894. 99. Megjegyzések a mocsári poszáta (Acroccphalus palustris Bechst.) válfajáról. — Bemerkungen über die Varietät des Sumpfrohrsängers. Aquila I. p. 123. 100. A vörösfejü gébics és Cerchneis Naumanni. — Der Rotkopfwürger und Gerchneis Naumanni Ibid. p. 162. 101. Acanthis linaria. Ornith. Monatsberichte, II. p. 57. 102. Utazás Norvégia végvidékére. Vadászlap, XV. p. 253., 281., 291., 321. és 332. 103. A lábszánlíózásról. Erdély, III. p. 5. Dr. Szterényi H. Term. Tud. Olv. p. 179. 1895. 104. Chernél Kálmán madárköltözési adatsorozatai és adatai. — Koloman Chernel's Daten über den Zug der Vögel. Aquila, II. p. 163. 105. Berichtigung. Mitteil. d. ornith. Vereines in Wien. XIX. p. 110. 106. Erwiderung. Ibid. XIX. p. 143. 107. Fängehaltung des flieg. Circus aeruginosus und Asio otus. Orn. Monatsber. III. p. 26. 3* 36 Dr . SCHERMANN SZILÁRD 108. Fängehaltung einiger fliegender Rauhvögel. Ihid. p. 127. 109. A lábszánkó meghonosodása. Vasárnapi Újság, 42. évf. p. 58. 110. A lábszánkó versenyekről. Ibid. p. 66. 111. Seltenheiten am Velenczeer See. Ornith. Monatsberichte, III. p. 44. 1896. 112. A költözködő madarak tavaszi megjelenése Kőszegen. — Die Frühjahrsan- kunft der Zugvögel in Kőszeg. Aquila, III. p. 126. 113. Vörösfejü gébics — Der rotköpfige Würger. Ibid. p. 229. 114. Oedicnemus indiens. Ornith. Monatsberichie. IV. p. 187. 115. Wie singt Locnstella luscinioides Sav.? Ibid. p. 153. 116. Az idei tél és a lábszánkózás. Vasárnapi Újság, 43. évf. p. 116. 117. A gazdaságban hasznos és káros madarakról. Köztelek, VI. p. 585. 118. A kurrogó madár énekéről. Tenn. Közi. XXVIII. p. 446. 119. Még egy kis kurrogás a kurrogó madárról. Ibid. p. 506. 1897. 120. Megjegyzések az úgynevezett „eltévedt költözködő" madárfajokról. — Bemer kungen über die sogen. „Irrgäste". Aquila, IV. p. 161. 121. A biológiai jegyek haszn. — Üb. d. Anw. d. biolog. Zeichen. Ibid. p. 260. 122. A Locustella luscinioides Sav. énekéről. Term. Közi. XXIX. p. 319. 123. A lábszánkózás kézikönyve. — Handbuch des Skilaufens. 78 oldal, 47 képpel. Budapest, Lampel Róbert. 124. Mein Schlusswort bezüglich des Rohrschwirlgesanges. Ornithologische Monatsb. V, p. 105. 125. Az erdei szalonka vadászata. Természet, I. VI. szám p. 9. 1898. 126. A fekete varjú (Corvus eorone L.) Magyarország madárvilágában. — Die Rabenkrähe (Corvus eorone L.) in der Ornis Ungarns. Aquila, V. p. 289. 127. Die Zwergtrappe (Otis tertax L.) in Ungarn. Ornith. Monatschrift. XXIII. p. 95. 128. A szalonkales. Természet, I. 14. szám p. 8. 129. A szalonka vadászata. Ibid. II. 4. szám p. 8. 130. Vasvármegye madarai. Vasmegye monogr. p. 486. 1899. 131. Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentősé- gükre. — Die Vögel Ungarns mit besonderer Berücksichtigung ihrer Bedeutung für die Landwirtschaft. Két könyv. Első könyv 187 old. 11 tabi., 49 szövegrajz. Második könyv 830 old., 40 szines tábl., öt mülap., 9 szövegkép. Budapest. A földmivelésügyi minister kiadv. 132. Megjegyzések Db. Madarász Gy. „Ujabb adatok Magyarország ornisához" c. dolgozatára. — Bemerkungen über die Arbeit Dk. J. v. Madarász. „Further Contribution to the Hungarian Ornis." Aquila VI. p. 315. 133. A nemes kócsag. — Edelreiher. Ibid. p. 368. 134. Válasz Dr. Madarász Gyula urnák, a „Természetrajzi füzetek" t. szerkesz- tőjéhez int. nyilt levelére. — Antwort auf d. an d. Red. d. „Természetrajzi füzetek* gerichteten „Offenen Brief d. Herrn Dr. J. Madarász. Ibid. p. 401. 135. CzYNK Ede 1851—1899. — Eduard Czynk 1851—1899. Nekrolog. Ibid. p. 70. 136. Sterna cantiaca Gm. Ibid. p. 325. 137. A madarak védelme. — Vogelschutz. Ibid. p. 329. 138. A madarak munkálkodásának jelentősége a természet háztartásában. Vadászat, XX. p. 395., 407. 139. A madarak munkájának értéke az ember gazdaságában. Ibid. p. 440. 447. 140. A madarak hasznos és káros voltának fogalma. Term. Közi. XXXI. p. 621. 141. A szalonkahajtásról. Természet, II. évf. 14. szám p. 9. 142. Aegithalus és Remiza. Ibid. III. évf. 7. szám p. 10. CHERNÉL ISTVÁN MUNKÁINAK CHRONOLOGIKUS JEGYZÉKE 37 1900. 143. Végső szavam a Remiza és Aegithalus ügyben. Természet, III. 11. sz. p. 10. 144. A madarak hasznos és káros voltának fogalma. Vadászlap, XXI. p. 315., 327. 145. A tavasz hirdetői: a füsti fecske. Term. Közi. XXXll. p. 153. 146. A daru. Ibid. p. 159. 147. A mezei pacsirta. Ibid. p. 167. 148. Rapport sur l'ouvrage „Los oiseaux de la Hongrie". Ismertetés. Bpest. 1901. 149. A fenyőrigó (Turdtts pilaris L.) iészkelése Magyarországon. — Über Nisten der Wachholderdrossel (Turdus pilaris L.) in Ungarn. Aquila, VIII. p. 291. 150. Diffomiis csőrű madarak. — Vögel mit difformen Schnabel. Ibid. p. 293. 151. A madarak hasznos és káros voltáról pozitiv alapon. — Übor die Nütz- lichkeit und Schädlichkeit der Vögel auf positiver Grundlage. Ibid. p. 123. 152. A dankasirály gazdasági jelentősége. — Zur wirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöve. Ibid. p. 296. 153. FÁSZL IsTvÁK 1838—1900. — Stephan Faszl 1838—1900. Ibid. p. 173. 1902. 154. ÁLlelelési adatok (1901—2). — Überwinterungsdaten (1901— 2). Ibid. IX. p. 231. 155. Az állatok és különösen a hasznos madarak védelméről. Természet, VI. 3. és 4. szám. Vasvármegye, XXXIV. 2. szám. Kőszeg és Vidéke, XXII. 7. és 8. szám. Nevelői oktatás, III. 5. szám. Günser Anz. XXIX. 7—9. szám. 156. Felhívás egy Kőszegen alakítandó állatvédő egyesület dolgában. Kőszeg és Vidéke, XXII. 4. szám., Günser Anz. XXIX. 4. szám. 157. Tudnivalók a fészkelőládikák kifüggesztése dolgában. Természet, VI. 5. sz. Kőszeg és Vidéke, XXII. 9. sz. — 1904. 158. Az állatok világa. Brehm Alfréd „Tierleben" c. nagy müvé- nek magyarba átültetett kiadása. Budapest, Légrádi testvérek. Madarak. Ismereteink mai színvonalához és a hazai viszonyokhoz alkalmazta Ch. I. (Umarbeitung der die Vögel behandelnden drei Bände von Brehm's Tierleben.) Elsö kötet: 700 oldal, 144 kép, 19 mü- lap; 1902. Másodüí kötél: 678 oldal, 126 kép, 18 mülap; 1903. Harmadik kötet: 872 oldal, 129 kép, 18 mülap; 1904. 1903. 159. A rövidujju pacsirta (Alatida brachydactyla Leisl.), Magyarország madár- világának uj jelensége. — Die kurzzehige Lerche, eine neue Erscheinung in der Ornis Ungarns. Aquila, X. p. 250. 160. A kucsmás billegető előfordulása a Királyhágón túl. — Das Vorkommen der schwarzköpfigen Schafstelze, jenseits des Királyhágó-Geb. Ibid. p. 253. 161. Keztyüben fészkelő nyaktekercs. — Wendehals und Fäustling. Ibid. p. 254. 162. Bevezető. A kőszegi állatvédő egy. I. évk. p. 3. 163. A kőszegi Á. V. E. alapit, tört. előzm. Ibid. p. 6. 164. Indítvány a madárvédelem dolgában az 0. Á. V. E.-hez. Ibid. p. 30. 165. A kőszegi Á. V. E. a II. orsz. mezőgazd. kiállításon. Ibid. p. 41. 166. A fészkelő házikókról stb. Ibid. p. 45. 167. A siket és nyirfajd. Vadászat és Állatv. 1904. p. 114. 1904. 168. Vonulás és időjárás. — Zug und Wetter. Ibid. XI. p. 379. 169. Ünnepi beszéd márc. 15-re. Kőszeg és Vidéke, XXV. 12. Günser Anz. XXXII. 11. szám. 1905. 170. On Variations in the Colouring of Colymbus cristatus, C. griseigena, and C. nigricollis, observed at the Lake of Velencze in Hungan'. Proceed. IV. Intern. Ornith. Congr. London 1905. p. 524. — Naumann, Naturg. d. Vögel Mitteleuropas. Neu bearb. v. 36 Mitarbeitern, unter diesen auch von St. v. Gh. Herausg. von De. C. R. Hennicke in Gera. 38 Dr. SCHERMANN SZILÁRD 1906. 171. Megnyitó beszéd a k<3szegi Á. V. E. IV. közgy. Állatvédelem, III. 6. sz. 172. Köszönöirat gr. Apponyi A.-nak. Ibid. 7. szám. 1907. 173. Adatok Magyarország madárfaunájához. — Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aquila, XIV. p. 179. 174. Aix galericulata L. Ibid. 337. 175. ScHMiDEGG F. gr. Nekrolog. Kőszeg és Vidéke, XXVIII. 17. szám. 176. Az okszerű madárvédelem eszközei. Budapest. 43 oldal, 23 kép. 177. B. Berlepsch J. Magyarországon stb. Állatvéd. IV. 6. szám. 178. A macska és a madárvéd. Ibid. 11. szám. 1908. 179. Madárvédelmi kirándulások. Ibid. V. 7. szám, p. 3. 180. A madárvédelemről és az e téren való teendőkről. Előadás. Ellenzék (Kolozs- vár) XXIX. 121. és 122. szám. 1909. 181. Adatok húsevő madaraink táplálkozásának kérdéséhez. — Beiträge zur Nahrungsfrage unserer kai'nivoren Vogelwelt. Aquila, XVI. p. 145. 182. A kormos légykapó fészkelése Magyarországon. — Das Nisten des schwarz- grauen Fliegenfängers (Muscicapa atricapilla L.) in Ungarn. Ibid. p. 293. 183. Rendellenes szinezetü Emheriza citrinella L. — Farbenaberration bei Emheriza citrinella L. Ibid. p. 286. 184. Uj etető készülék. Állatvéd. VI. 2. szám. 185. Levél a soproni Löver-bizottsághoz a fekete rigó ügyében. Soproni Napló, XIII. 56. szám. Oedenb. Zeit. III. 14. 186. A mad. véd. Magyar Közmiv. Székesfehérvár 1909. 1 — 4. és 16—18. szám. 187. Az állatvédő egyesületek feladata. Pápai Hirlap, VI. 45 — 46. szám. 188. A madárvédelem kérdése az V. nemzetközi mad. kong. Állatvéd. VII. 707. 189. Látogatás Bsdepsch madárv. telep. Ibid. 9—10. szám. 1911. 190. Die gesellschaftliche Tätigkeit für praktischen Vogelschutz in Ungarn. Verh. d. V. Intern. Orn. Kongres. 1910. Berlin, 1911. p. 814. 191. Madárvédelmi törekvések Magyarországban. (Vogelschutzbestrebun- gen in Ungarn.) A társadalom közreműködése. írták: Máday Izidor és Ch. I. 194 oldal. Budapest, Pátria. 192. A torinói nemzetközi állatv. kong. Ibid. VIII. 11., 12. és IX. (1912.) 1. sz. 1912. 193. Levél az olasz madárvásárról. — Briefv. italien. Vogelmarkte. Aquila, XIX. p. 431. 194. Inditvány a nemzetközi madárvéd. dolg. (Francia nyelven.) Cong. int. Soc. prot. degli animaü Torino 1912. p. 99. 195. A kőszegi Á. V. E. 1911. évi működéséről Állatvéd. IX. 4. sz. 196. Inditvány a vízimadarak védelme érdekében. (Német nyelven.) Verh. d. II. int. Jagdkongr. I. p. 186. 1913. 197. Chernél Mihály. Vasárnapi Újság, 60. 28. szám. 198. Jelentés a kőszegi Á. V. E. 1912. évi működéséről. Állatvéd. X. 8. szám. 1914. 199. Herman Otto. — Nachruf an 0. Herman. Aquila, XXI. p. VII. 200. Bene-kecske. Magyar Nyelv. X. p. 314. 201. Népi nyelv. Ibid. p. 377. 1915. 202. Telelő erdei szalonkák. Vadászlap. XXXVI. p. 71. 203. Komoly szó vadászainkhoz. A törv. védett madarak puszt. ellen. Ibid. p. 87. 204. A német katonák madárvédelme. Állatvédelem. XII. 3-4. szám. 1916. 205. Uj korszak hajnalán. — Anbruch ein. neuen Zeitalters. Aquila, XXIII. p. 8., 432. 206. A csonttollú madár fészkeié séröl hazánkban. — Über das Nisten des Seidenschwanzes in Ungarn. Ibid. p. 308., 502. CHERNÉL ISTVÁN MUNKÁINAK CHRONOLOGIKUS JEEGYZÉKE 39 207. A darázsölyv fészkeléséről és hangjáról. — Horstbaum und Stimme des Wespenbussards. Ibid. p. 312 és 506. 208. Madártani adatok Chernél Miklós harctéri leveleiből. — Omithologische Beiträge aus den Feldbriefen Nikolaus v. Chernél. Ibid. p. 331., 526. 209. A hajnalmadár Zalamegyében. — D. Mauerläufer im K. Zala. Ibid. p. 349., 549. 210. Áttelelő vonuló madarak. — Überwinternde Zugvögel. Ibid. p. 352., 552. 211. Az 1916. évi tavaszi madárvonulás Kőszegen. — Der Frühjahrszug 1916 in Kőszeg. Ibid. p. 356., 575. 212. Adalék a hazai madárvonulás kisérleti megfigyeléséhez. — Beitrag zur experimentellen Beobachtung des heimischen Vogelzuges. Ibid. p. 363., 565. 213. Ambrózy I. gr.: Háború és madárvédelem. írod. ismertetés. — Ambrózy St. Graf: Krieg und Vogelschutz. Literaturbesprechung. Ibid. p. 369., 569. 214. Dresser Henry Eeles. Nekrolog. Ibid. p. 396., 597. 215. Dr. FiNscH Otto. Nekrolog. Ibid. p. 392., 59.^. 216. KocYAN Antal. Nekrolog. Ibid. p. 391., 692. 217. W1LAMOVITZ-M0ELLENDORF W. Graf. Nekrolog. Ibid. p. 388., 589. 218. Waisbecker Antal Nekrolog. Kőszeg és Vidéke, XXXVI. 15. szám. 1917. 219. Adatok Magyarország madárfaun. — Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aquila, XXIV. p. 7., 15. 220. A havasi szürkebegy előfordulása Zalavármegyében. — Das Vorkommen des Alpenflühvogels im Kom. Zala. Ibid. p. 114. 221. A túzok Vasmegyében. — Die Grosstrappe im Kom. Vas. Ibid. p. 268., 282. 222. Flavisztikus széncinege — Flavismus an einer Kohlmeise. Ibid. p. 268., 282. 223. A füsti fecske és a fekete rigó fészeképitése az idei szárazságban. — Nestbau der Rauchschwalbe u. d. Amsel d. heur. Trockenzeit. Ibid. p. 267., 280. 224. A kabasólyom fecskevadászata. — Die Schwalbenjagd des Lerchentalks. Ibid. p. 267., 281. 225. A tőkés és nyílfarkú récék mezőgazdasági kártékonysága. — Von der land- wirtschaft Schädlichkeit der Stock- und Spiessente. Ibid. 268., 282. 226. Jegyzetek az őszi vonulásról a Balaton vidékéről. — Notizen über den Herbstzug aus der Gegend des Balaton Sees. Ibid. p. 2i. 227. Parlagi Béla. Nekrolog. Ibid. p. 303., 309. 228. BÁRÓ Szálai Imre. Nekrolog. Ibid. p. 300 és 305. 229. Az erdei szalonka ivarának meghatározása. Vadászlap, XXXVIII. p. 160. 230. Gólya tömeges kóborlása. Ibid. p. 207. 231. Csaláncsúcs. Magyar nyelv, XIII. p. 201. 232. Madárvédelmi tapasztalatok. Állatvéd. XIV. p. 50. 233. A fecskék vonulása juhusban. Term. Közi. XLIX. p. 784. 1918. 234. Kisérő szó az Aquila XXV.-ik kötetéhez. — Geleitwort zum XXV.-ten Band der „Aquila", p. I — IV. 235. A szibériai rigó, új jelenség Magyarország madárvilágában. — Die sibirische Drossel, eine neue Ersch. in d. Vogelf. Ungarns. Aquila, XXV. p. 7. 236. Őszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1918-ban. — Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee im Jahre 1918. Ibid. p. 115. 237. M1DDEND0RFF E. Necr. Ibid. p. 225, 228. 238. A magyar birodalom madaraínak névjegyzéke. — Nomenclator avium Regni Hungáriáé. Melléklet az Aquila XXV. évf. 76 oldal. — Beilage zur Aquila XXV. 239. Frey A. Nekrolog. Kőszeg és Vidéke, 1918. 27. szám. 240. Háború után. Állatvéd. XV. 9—10. szám. 40 Dr. SCHERMANN SZILÁRD 241. Madarak és fák napja Németországban. Ibid. p. 40. 1919. 242. A madarak nemzetközi védelme. — Internationaler Vogelschutz. Aquila, p. 7. 243. Őszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1919-ben. — Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee im Jahre 1919. Ibid. 41. 244. Bezerédj Ignác'z levele Sibrik Antal gl'ori alispánhoz. — Brief des Ignatz Bezerédj an Anton Sibrik. Ibid. 106., 128. 245. A nagykócsag állománya a Fertő taván. — Der Bestand der Silberreiher am Fertősee. Ibid. p. 106., 128. 246. Pásztormadár Vasmeg^i'ében. — Ein Bosenstar im Kora. Vas. Ibid. p. 110., 132. 247. A vorösnyaku lúd ujabb előfordulása Magyarországon. — Neueres Voll- kommen der Rothalsgans in Ungarn. Ibid. p. 110., 132. 2'*'8. A i'ozsdástorku pipis (Anthus cervinus Pall..) Vasmegyében. — Der roi- hehlige Pieper (Anthus cervinus Pall.) im Kom. Vas. Ibid. p. 110., 132. 249. Gólyák decemberben. — Störche im. Dezember. Ibid. p. 115., 137. 250. Madármegfigyelő állomások. — Vogelwarten. Ibid. 147. 251. Erdei szalonkák a fán. Hozzászólás. Vadászlap, XL. p. 12. 1920. 252. Törvény- vagy rendelettervezet honi madaraink védelméről. — Entwur einer Verordnung oder eines Gesetzes betreffend den Schutz der heimi- schen Vögel. Aquila, XXVII. p. 7. 253. Adatok a Balaton és Velenczei tó madárfaunájához. — Beiträge zur Vogel fauna des Balaton und Velenczeer See. Ibid. p. 244, 264. 254. Hegyi billegetők (Motacilla boartda L.) az etetőn. — Gebirgsstelzen (Mota- cilla hoarula L.) am Futterplatze. Ibid. p. 263, 281. 1921. 255. A trianoni béke és Magyarország madárvilága. — Der Friede von Trianon und die Vogelwelt Ungarns. Ibid. p. 41, 42. 256. Jegyzetek a Balaton mellékéről 1921. őszén. — Herbstnotizen (1921) vom Balaton-See. Ibid. p. 129. 257. Ugartyúk (Oedicnemus scolopax Gm.) Somogymegyében. — Triel (Oedicnemtts scolopax Gm.) im Kom. Somogy. Ibid. p. 177, 210. 258. Kanalasgétnek (Platalea leucorodia L.) Vasmegyében. — Löffelreiher (Plaialea leucorodia L.) im Kom. Vas. Ibid. p. 177, 210. 259. Siketfajd (Tetrao urogalliis L.) a síkságon. — Auerhuhn (Tetrao urogallus L.) in der Ebene. Ibid. p. 177, 211. 260. A szajkó (Garrulus glandarius L.) károsságához. — Zur Schädlichkeit des Eichelhähers (Garrulus glandarius L.). Ibid. p. 166, 198. 261. Sarki búvár (Colymbus arcticus L.) Kőszegen. — Polarseetaucher (Colymbus drciicus L.) in Kőszeg, Ibid. p. 186, 216. Tavaszi madárvonulási adatok: IV. és V. Jahresb. d. Com. f. ornith. Beob. Stat; Herman 0. A madárvonulás elemei Magyarországon 1891-ig. Aquila II— xxvni. Kéziratban lévő előadájok : Madártani utazásom Észak-Norvégiában 180 vetített képpel; A madarak vonulásáról 43 vetített képpel. A TRIANONI BÉKE ÉS MAGYAKORSZÁÜ MADÁRVILÁGA 41 A trianoni béke és Magyarország madárvilága. Irta : Cheenelházi Cheenel István. A trianoni békepamncs ezer éves hazánk állapotát teljesen meg- változtatta, ősi mivoltából merőben kiforgatta. Nemcsak több mint felét vesztettük el népességünknek, hanem területünknek is jó kétharmadát. A győzök kardja lekanyaritotta szinte az egész Felvidéket, egész Erdélyt, a Délvidéket és nyugati részeinkből Mosón-, Sopron- és Vasvármegyék jókora darabjait. Kiváltak a magyar szent korona országaiból Horvát- és Szlavonország és Fiume is. Annak a páratlan földrajzi egységnek, melyet a régi Magyarország alkotott, mindössze szivetája maradt csak meg, több- nyire sik vagy hullámos ^^dék, néhány kisebb-nagyobb puszta, hellyel- közzel dombos terület, kevés számottevő nagyobb folyó, mocsár é""- erdőség. Álló vizeink közül a mienk maradt ugyan legnagyobb tavunk : a Balaton és a Velencei-tó, de már a Fertő-tónak csak déli csücske. Hatalmas erdőségeink, az országunkat szinte gyűrűként övező Kárpátok hegybástyája, az erdélyi hegyvidék, a nyugatmagyarországi határhegység legnagyobb része és tengerpartunk a szomszédos államokhoz csatoltattak. Legmaf;asabb pontja az összezsugorodott Csonka-MagyarországnaJí csak a Mátra-hegység legkiemelkedőbb ormában haladja meg az 1.000 métert s tul a Dunán, Roh one és Kőszeg közt, a már közel az osztrák határhoz eső Irottkő (883 méter) a legjelentékenyebb emelkedés. Megmaradt ugyan a legnagyobb pusztánk, a Hortobágy, de elvesztettük azt az érdekes, roppant futóhomokterületet, mely buckáival az Aldunáig terjedt és „debbiati homoksivatag" néven volt ismeretes. Levagdalt végtagokkal mozdulni nem tudó törzsünk küzdi csak tovább az élet nehéz harcát, mert csupán fejünk, szivünk, tüdőnk, gyomrunk működik még rokkant szervezetünkben. Mindez a szörnyű megcsonkítás és felnégyelés merőben megváltoz- tatta tehát hazánk arculatját. Jellemző domborzati és vízrajzi viszonyaink lényegesen megmásultak s hajdani nagyszerű változatosságát természeti viszonyainknak egyszerűség bélyegzi immár. Nagyon természetes tehát, hogy az ország mai szűki'e szorult terü- letén madárvilágunk egykori hires bősége és tarkasága is jócskán leapadt, 42 CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN számban és fajban elszegényedett. Csonka-Magyarország hijjával van ama zónáknak, ahol egyrészt a mediterrán és keleti, viszont másrészt az északi és havasi fauna képviselői éltek vagy legalább is időszakosan gyakrabban mutatkoztak. Nagy madártelepeinkből is csak egyes hírmondók maradtak meg s általában a mostani határainkon belül avi faunánkból kiveszett az ősi jellemvonás, mert szinte merőben már csak a középeurópai alakokat foglalja magába, még pedig túlnyomóan azokat, amelyeket hova-tovább „kultur-fajoknak" tekinthetünk. Egyedül a vonulás szaka hozhat talán még egy-egy érdekesebb vendéget hozzánk. Amidőn 1918-ban közzétettem a magyar birodalom madarainak név- jegyzékét (Nomenclator Avium Regni Hungáriáé)^ 410 fajt és fajtát sorol- hattam fül hazánk területéről, melyekhez azóta még egy faj, a mediterrán herki poszáta (Cettia cetti Marm.) járult^ ugy, hogy avifaunánk 411 madár- alakot foglalt magában. Hogy ez a szám a trianoni békeparancs után mennyire megapadt, azt akarom a következő sorokban röviden jelezni és kimutatni. A régi és a megcsonkított terület madárvilágának összehason- lítását rendek szerint tüntetem föl s végül összegezem a részletekből kikerült adatokat. Der Friede von Trianon und die Vogelwelt Ungarns. Von Stefan Chernél von Chernelhíza. Das Friedensdlktat von Trianon hat den Zustand unseres tausend- jährigen Vaterlandes vollkommen verändert. Wir beklagen nicht allein den Verlust von mehr als der Hälfte unserer Bevölkerung, sondern auch gut zwei Drittel des Flächenraumes unseres Landes. Ganz Ober-Ungarn, ganz Siebenbürgen und Süd-Ungarn wurde uns weggenommen und schhesshch auch ein namhaftes Gebiet von West-Ungarn, welches Teile aus den Komitaten Moson, Sopron und Vas umfasst. Kroatien und Slavonien nebst Fiume sind auch aus den Ländern der heil. Krone ausgeschieden, somit entfällt uns auch das Meer und die Littorale. Nur die Herzgegend verblieb uns von jener wunderbaren geografischen Einheit, welche das alte Ungarn darstellte, mit zumeist ebenen oder welligen Gegenden, kleineren oder grösseren Puszten, Mittelgebirgen, wenigen Waldungen, Flüssen, Sümpfen. Von Seen verbheben uns zwar der Balaton und der Velenceer-See, vom Fertő-See jedoch nur noch ein » Aquila XXV. 1918. Függelék 1—76. 1. * Nagy Jenő és Schenk Henrik Délmagyarországban 2 példányban gyűjtötték s azokat intézetünknek ajándékozták. A TRIANONI BÉKE ÉS MAGYARORSZÁG MADÁRVILÁGA 4.3 geringer südlicher Teil. Unsere grossartigen, ausgedehnten Waldungen, die mächtigen Gebirgswälle der unser Land ringförmig umfassenden Karpathen, das siebenbürgische Hochland, der grösste Teil des west- ungarischen Mittelgebirges — die Ausläufer der norischen Alpen — wTirden den Nachbarländern zugesprochen und angeghedert. Der höchste Punkt Rumpf-Ungarns ist nunmehr die 1.010 Met. hohe Spitze des Mátra- Gebirges und jenseits der Donau, der 883 Met. hohe „Geschriebene Stein" zwischen R o h o n c und Kőszeg, nahe zur Grenze Deutsch-Oesterreichs. Es verbheb uns zwar unsere grösste Puszta, die , Hortobágy", dagegen verloren wir das riesige, hochinteressante Flugsandgebiet, die „Sandwüste von Dehblat", welche im südKchen Teile des Temeser-Komitates sich bis zur Donau erstreckte. Gleich einem verstümmelten Körper, mit fehlenden Armen und Beinen liegt nun Rumpf-Ungarn hingestreckt und kämpft mit seinen noch verbliebenen Organen — Kopf, Herz, Lungen, Magen — seinen schweren Kampf ums Dasein. All diese schreckUchen Verstümmelungen, die Vierteilung des Landes, haben zur gründlichen Veränderung unserer Verhältnisse geführt. Das heutige Ungarn kann mit dem einstigem absolut nicht mehr verglichen werden, so gewaltig sind die hypsometrischen und hydrographischen Elemente seiner Bildfläche verändert. Die grossartige Abwechslung und reiche Verschiedenheit seiner Natur ist einer bescheideneren Einfachkeit gewichen. Es ist also nur natürhch, dass unter den gegebenen Umständen und in auf ein Drittel seiner Grösse reduciertem Gebiete unsere einstmal berühmte und reiche Omis auch eine gewaltige Einschränkung erlitten hat, nicht nur quantitativ, sondern auch quahtativ. Rumpf-Ungarn entbehrt nun jener Zonen, wo einesteils östliche und mediterrane, andersteils aber nördliche Formen und auch solche, die für das Hochgebirge charakteris- tisch sind (Alpeiiformen), lebten oder zeitweise erschienen. Von unseren grossen Vogelkolonien verblieben uns ganz wenige. Unsere Avifauna hat ihre Urwüchsigkeit wesentlich eingebüsst und enthält nunmehr haupt- sächlich die gewöhnlicheren mitteleuropäischen Formen, welche man wohl unter den Namen „ Kulturformen " zusammenfassen könnte. Bruchstücke sind es vom einstigen Reichtum und nur die Zugzeit bringt vielleicht noch hie und da Seltenheiten in das beengte, kleine Ungarn. Als ich i. J. 1918 die Namenliste der Vögel Ungarns (Nomenciator Avium Regni Hungáriáé) veröffenthchte, ^ konnte ich für unser Gebiet 410 Arten und Formen nachweisen, welche Zahl seither noch durch • AquUa XXV. 1918. Anhang 1—76. CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN Cettia cetti Maem. ergänzt/ auf 411 erhöht werden muss. Wie sich dieser Bestand nach dem Friedensdiktat von Trianon veränderte, d. i. wie verschieden und ärmlich sich unsere Avifauna nun gestaltet, das mögen die folgenden Zeilen kurzgefasst darstellen. Família : I. ALCIDAE A fajok és fajták száma: Die Zahl der Ar- ten und Formen: II. COLYMBIDAE ... 9 III. PBOGELLABIDAE . 2 IV. LARIDAE . 22 V. PHALACROGORA- CIDAE 3 VI. PELECANIDAE . . 3 VII. MERGIDAE . . . 3 VIII. ANATIDAE . . . 21 IX. ANSERIDAE . . 11 X. GYGNIDAE . . . 3 XI. GHARADRIIDAE . 15 XII. SGGLOPACIDAE . 30 XIII. OTIDIDAE . . . 2 XIV. GRUIDAE . . . . 2 XV. RALLIDAE . . . . 8 XVI. IBIDAE .... . 2 XVII. GIGONIIDAE . . . 2 XVIII. ARDEIDAE . . . . 9 XIX. PTEROGLIDIDAE . 2 XX. PHASIANIDAE . . 4 XXI. TETRAONIDAE . . 3 XXII. GOLUMBIDAE . . 4 Veszteség — Verlust : Marad : Ver- bleihen: 1. Alca torda — 2. Fratercula arctica ... — 1. Colymbus Adamsi ... 8 1. Piiffinus Kuhli .... — 2. Puffinus anglorum Yel- kouan — 1. Stercorarius skua ... — 2. Sterna cantiaca .... 20 1. Phalacrocorax graculus Desmaresti 2 1. Pelecanus crispus ... — 2. Pelecanus onocrotalus ro- seus 1 — 3 1. Anas falcata 20 1. Branta leucopsis ... 10 — 3 1. Cursorius g alliens ... — 2. Oedicnemus scolopax in- diens 13 — 30 — 2 — 2 — 8 _ 2 — 2 1. Bubidcus ibis 8 _ 2 1. Caeeabis saxatilis ... 3 — 3 1. Columba livia .... 3 1 Wurde in Südungam durch Eugen Nagy und H. Schekk in 2 Exempl. gesam- melt, welche sich in der Sammlung unseres Institutes befinden. A TRUNONI BÉKE ÉS MAGYARORSZÁG MADÁRVILÁGA 4:0 A lajok és _ ... fajták száma: Die Zahl der Ar- ten und Formen: XXIII. VULTURIDAE ... 3 XXIV. GYPAËTIDAE ... 1 XXV. FALCONIDAE ... 34 XXVI. STRIGIDAE .... 15 XXVII. CUCÜLIDAE ... 1 XXVIII. PICIDAE 15 XXIX. ALCEDINIDAE . . 1 XXX. MEROPIDAE . . . 1 XXXI. CORACIIDAE . . . 1 XXXII. UPUPIDAE . . . 1 XXXIII. GAPRIMULGIDAE 2 XXXIV. CYPSELIDAE . . 3 XXXV. HIRUNDINIDAE . 3 XXXVI. BOMBYCILLIDAE 1 XXXVII. MUSCICAPIDAE . . 4 ^XVIII. LANIIDAE . . . 5 XXXIX. CORVIDAE .... 14 XL. ORIOLIDAE XLI. STURNIDAE Marad : Veszteség — Verlust: Ver- bleiben: 1. Neophron percnopterus . 2 1. Gypaëtus barbatus gran- (Us — 1. Astur brevipes .... — 2. Buteo communis anceps . — 3. Aquila nipalensis orien- tális — 4. Falco Feldeggi .... — 5. Hiraaëtus fasciatus . . 29 1 . Glaucidium passerinum setipes 14 — 1 1 . Dendrocopos leucotos Lil- fordi — 2. Dendrocopos médius splen- didior — 3. Picoides tridactylus . . — 4. Picoides tr id actylusalpinus 11 — 1 — 1 — 1 — 1 — 2 1. Cijpselus melba .... — 2. Cypselus murinus illy- ricus 1 — 3 — 1 — 4 1. Lanius excubitor Ho- meyeri 4 1. Corvus cornix valachus . — 2. Coloeus monedida collaris — 3. Perisoreus infaustus . . — 4. Pyrrhocorax gracidus . 10 — 1 1. Sturnus vulgaris Polta- ratskyi — 2. Sturnus vulgaris purpu- rascens . , 2 46 CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN Família : A fajok és fajták száraa: Die Zahl der Ar- ten und Fonnen: Vesïteség — Verlust : XLII. FRINGILLIDAE . . 35 XLIII. MOTACILLIDAE . . 14 XLIV. ALAUDIDAE ... 9 XLV. CERTHIIDAE ... 4 XL VI. SITTIDAE .... 3 XL VII. PARIDAE 17 Marad : Ver- bleiben: XLVIII. SYLVIIDAE .... 57 1. Montifringilla nivalis . — 2. Acanthis cannabina medi- terranea — 3. Pinicola enucleator . . — 4. Carpodacus erythrinus . — 5. Loxia pytyopsittacus . . — 6. Emheriza melanocephala — 7. Emheriza da — 8. Emheriza cirlus .... 27 1. Motacilla flava cinereo- capilla — 2. Motacilla flava Dom- hrowskii — 3. Motacilla flava melano- cephala — 4. Motacilla flava campestris 1 1. Melanocorypha sihirica . - - 2. Lullula arhorea Cherneli — 3. Oalerida cristata meri- dionalis 6 — 4 1. Sitta europaea Homey eri — 2. Sitta Neumayer .... 1 1. Parus cyanus tiänscha- nieus — 2. Parus atricapillus assi- milis -- 3. Parus luguhris .... — 4. Parus eristatus .... — 5. Änthoscopus pendulinus caspius 12 1. Accentor coliaris suh- alpinus — 2. Sylvia orphea crassi- rostris — 3. Sylvia melanocephala . — 4. Sylvia subalpina al- histriata — 5. Hippolais polyglotta . . — 6. Tur dus Naumanni . . — A TRIANONI BÉKE ÉS MAGYARORSZÁG MADÁRVILÁGA 47 Familia : A fajok és fajták száma: Die Zahl der Ar- ten und Formen: Veaiteség — Veriuat : Marad: Ver- bleiben: 7. Monticola solitaria . . 8. Saxicola hispanica xan- thomelaena 9. Cinclus aquaticus . . 10. Cinclus aquaticus meri- dionalis 11. Cettia cetti 46 411 340 Nagy-Magyarországon előfordult 411 fajból és fajtából tehát a Trianonban alkotott Csonka-Magyarország területén már csak 340 mutat- ható ki, vagyis elvesztettünk 7i-et, madáralakjaink összességének majd- nem Ve részét. És veszteségünk még súlyosabb, ha tekintetbe vesszük, hogy megmaradt madáralakjaink közül is egész sora a fajoknak lénye- gesen megcsappant számban fészkel már nálunk, sőt egyáltalán nem. Az utóbbi csoportba tartoznak : 1. Phalacrocorax pygmaeus, 2. Gelochelidon anglica, 3. Egretta garzetta, 4. Lyrurus tetrix, 5. Vultur monachus, 6. Oyps fulvuSj 7. Syrnium uralense, 8. Glaucidium passerinum, 9. Nud- fraga caryocatactes relicta, 10. Accentor coliaris, 11. Anthus spinoletta, 12. Turdus torquatus alpestris. Nagyon ritka fészkelök pedig immár a: Tetrao urogallus, Aquila clanga és heliaca, Bubo ignavus, Corvus corax, Haliaëtus albicilla, Tichodroma muraria, Erithacus phílomela, Egretta alba. Von den in Gross-Ungarn nachgewiesenen 411 Vogelformen sind demnach 71 zu streichen, es verbleiben daher für das Gebiet des in Trianon geschaffenen Rumpf-Ungarns 340, d. h. wir verloren nahezu V^ Teil unserer Vogelformen. Unser Verlust ist aber umso schwerwiegender, weil ja eine ganze Reihe der uns noch verbhebenen Arten als Brutvögel zur Seltenheit geworden sind oder aber aus dieser Gruppe endgültig ausfallen. Zu den letzteren gehören, also nicht mehr als ungarische Brutvögel zu betrachten sind: 1. Phalacrocorax pygmaeus, 2. Oelochelidon anglica, 3. Egretta garzetta, 4. Lyrurus tetrix, 5. Vidtur monachus, 6. Oyps fultms, 7. Syrnium uralense, 8. Olaucidium passerinum, 9. Nuci fraga caryoca- tactes relicta, 10. Accentor coliaris, 11. Anthus spinoletta, 12. Turdus torquatus alpestris. Als seltene Brutvögel gelten nur noch. Tetrao uro- gallus, Aquila clanga und heliaca, Bubo ignavus, Corvus corax, Hali- aëtus albicilla, Tichodroma muraria, Erithacus phílomela. Egretta alba. Kőszeg, 1921. október 31-én. 48 Dr- NAGY JENŐ Madártani vázlatok a Pancsovai Nagy Rétből. 1909—1917. Irta : De. Nagy Jenő. A Magyar Alföld déli határán, ott ahol a Duna, Tisza, Bega, Ternes és Száva egykor egy közös óriási mocsárterületre öntötték árvizeiket, dacára a folytonos lecsapolásoknak és folyószabályozásoknak még megmaradt egy jókora terület igazi „rét", amely még különösen a tavaszi árvizek idején, most is hű képét nyújtja a Magyar Alföld ma már eltűnt folyómenti rétségeinek. Egykor ezek a rétek, folyómenti mocsárterületek, Uj\ id éktől kezdve egy összefüggő, néhol keskenyebb, néhol szélesebb sávot alkottak a D u n a baloldah sekélyebb partvidékén, le egészen Pancsovai g. Ebbe torkollott azután bele északról a Tisza az ő még szélesebb árterületével, a mely a B e g a árterületével együtt, mint egy beltenger, szigetként körül- fogta a T i t e 1 i fensikot. E beltenger a nagy tavaszi áradások allíalmával, amikor a magasabb pontok kivételével, mindent elborított az ár, s még az erdőségek is vizben állottak, nagyobb területet borított el, mint a Balaton egész víztükre. S mikor elvonult az árviz, s csak a fenekekben, holt ágakban, morotvákban, barákban maradt vissza több vagy kevesebb viz, a mely életnedvvel látta el a mocsarak, tavak buja vegetátióját, akkor fejlődött ki azután az alsótiszai és aldunai rétek igazi élete, amelyek szinte tropikusán buja növényvilágukkal és páratlanul gazdag madárfauná- jukkal hazánknak Közép-Európában páratlanul álló természeti kincsét, látványosságát alkották. S mi maradt meg belőlük? Semmi ! Az alsótiszai, csurogi, zsablyai s a hires m o s o- r i n i, t i t e 1 i rétekből semmi nincs már meg ; a k o v i 1 i rétek is eltűntek már, s csupán csak a Duna-ágak közt levő szigetek, galéria erdők maradtak meg itt ideig-óráig. A Rudolfsgnad (Rezsőháza) és Leopoldova (Csenta) közti óriási mocsarak is mind már a multak emlékei közé tartoznak, és csak a Belegis, Zimony, Belgrád és Pancsova közti nagy dunai kanyarulatban fekvő typikus aldunai „rét" őrizte meg, minden szabá- lyozási kísérlet daczára is épségét és eredetiségét, eltekintve egyes erdő- ségek és berkek kiirtásától. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 49 A szert mmegyei Belegis és Pancsova ill. Zimony közt a Dunának egy igen erős nyugat felé hajló kiöblösödése van, s ebben fek- szik az az árterület, az az aldunai rétség, melynek egyre fogyó, s már a közel jövőben bekövetkezhető szabályozás alkalmával teljesen eltűnő madár- világáról óhajtok az alábbiakban némi vázlatos képet nyújtani. I- .■»6°Q5 A-4°*9 Galaqonyás lírtás AA'^fS- A Pancsovai Nagy-Rét térképe. — aKrte des Grossen Pancsovaer Riedes. E nagy árterület tojásdad alakú s északon és keleten a Teme s határolja. Kb 400 km^ terjedelmű és nem oly mély fekvésű mocsaras terület mint pl. a kulpini vagy a Fehér mocsár volt, hanem igazi „rét" amely csak áradáskor van viz alatt, s máskor legnagyobb része száraz, legelő, sőt művelhető föld is. E rétségnek általánosan elfogadott és közismert neve nincsen. Toron- tálban legjobban ismerik „oppovai rét" elnevezés alatt, mert rendesen p p V a (Ópáva) községnél szoktak bemenni a rétbe a torontáli vadászok halászok és földmivelők. Dél-Torontál községeiben pedig, melyeknek mind- egyiknek van egy-egy jókora darab kaszálója, legelője a „Rét"-ben, egy- szerűen csak „Rét"-nek „Ried^-nek nevezik ezt a területet. Hasonlóképen Aquila 4 50 Dr- NAGY JENŐ a Duna túlsó partján a szerémségi oldalon is Rét a neve. Pancsován pedig B u d z s á k-nak nevezik az egész árterületet. Irodalomban keveset szerepel e rétség. A madártan klasszikusai, mint Naumann, Baldamus stb., e rétnek csak a szélét érintették a Dunán tett útjuk alkalmával, s igy annak csak egyes pontjait emlegetik, pl. a „gémszi ge t", „hadi sziget" Zimony mellett, vagy általánosságban csak a bánáti, katonai határőrvidéki, vagy aldunai mocsarakról szóla.nak. Az ujabb irodalomban Aldunai Rét, vagy Nagy Rét név alatt szerepelt párszor, s magam is ez utóbbi elnevezést használtam leggyakrabban. Mind e nevek azonban egyrészt csak lokális jelentőségűek, másrészt pedig egyáltalán nem jelölik meg pontosan ez érdekes területnek a helyét, azért legczélszerübbnek tartom e rétet „Pancsovai Nagy Ré t"-nek nevezni, mert ezzel ugyhiszem az „aldunai" jelző is feleslegessé válik, ismeretes lévén Pancsovának aldunai fekvése. A „rét" elnevezést manapság már rendesen helytelenül értelmezik. Általában kaszálót vagy legelöt értenek alatta, pedig a rét fogalmához hozzátartozik az árviz, s annak elvonulta után a mélyebb helyeken a zsombékosok, mocsarak, tavak s az erf-k jelenléte is, amelyek azután még a legnagyobb szárazságban is kellő nedvességet nyújtanak a növény- zetnek, s igy buja kaszálók, s jól fizető földek vannak a réteken akkor, amikor már másutt minden kisült a nagy szárazságtól. Ilyenek voltak mind a folyóinkat kisérő árterületek, különösen pedig a dunai és tiszai rétek, s ilyen még manapság is a Pancsovai Nagy Rét. Természetes öntözött terület ez, egyik oldalról a Duna, másik oldalról a T e m e s veszi körül, s e kettő közt pedig kisebb-nagyobb erek, úgynevezett „fok"-ok, aféle alföldi kisebb folyók szeldelik át az egész területet. Ezek között legnagyobb a V i s e 1 j a, amely a terület északi szélén a Temesböl ágazik ki, és keresztül vágva az egész Rétet, Belgráddal szemben ömlik a Dunába. A Viseljából indul azután ki a S i b n i c a ér, amely Pancsovánál éri el a Dunát. Viszont a Rét nyugati feléből pedig aRasova ér folyik be a Viseljába, amely az 1 s e s nevű hatalmas mocsárral körülvett tófenék vizének a lefolyása. A Rét p p V a (Ópáve) község felé eső északnyugati részének a vize az u. n. Beszny fok-ba gyűlik össze, amely mint igen tekintélyes folyócska a Dunának egyik régi holt medrébe, az u. n. Öreg Dunába torkolik be. Itt a Beszny fo k-nál van a legnagyobb halásztelep is, amely nem éppen mindig a törvényszabta korlátokon belül, az árviz lefutása után néha hihetetlen gazdag fogásokat szokott csinálni. Hal a Rét valamennyi erében és tavában mindenütt bőven van. Hiszen a Rét valósággal haltenyésztő telep. Tavasszal a A PANCSOVAJ NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 51 nagy vizzel kijön ide a sok hal ívni, s itt fejlődik a fiatal ivadék a Rét tavaiban s mocsaraiban, amig azután bele nem kerül a nagy Dunába. Az imént emiitett ereken kivül, nem túlságos nagy szárazságok alkalmával állandóan viz van még a következő tófenekekben : 1 s e s, Intaőa, Sirokabara, Lokvanic á-ban és J e z e r o-ban. Óriási tavak ezek, igen széles náderdövel övezve ; nyílt viztükörről azonban alig lehet beszélni, mert a fehér vízirózsa (Nymphéa) teljesen beborítja leveleivel a viz felszínét. A náderdö azután lassanként átmegy kakás, sasos, kutyatejes részletekbe, amelyek már magasabb fekvésüek, s így csak nagyobb vízálláskor vannak vizzel borítva. Ezek a tavak a Rét madárvilágának az igazi gyülekező helyei; ami madár a Rét területén megfordul, eltekintve az erdei és mezei fajoktól, az itt mind megtalálható. Az egész Rétet a természeti viszonyok szerint a következő terüle- tekre oszthatjuk fel : 1. Mélyebb területek, nádasokkal övezett tavakkal. 2. Kissé magasabb fekvésű, nedves rétek, dús káka, sás és kutyatej (Euphorbia) növényzettel. 3. Még magasabb fekvésű, rendesen kaszálóknak használt rétek, sással vegyített dús réti növényzettel. 4. Magas fekvésű homokos területek, miket legelőknek vagy helyenként s időnként szántóföldeknek s veteményföldeknek használnak. 5. Erdős és bokros területek. Mélyebb területek, a már fentebb emhtett tófenekek, a Rét nyugati felében vannak. Itt fészkelnek, és itt tartózkodnak a Rét igazi jellemző madarai, a kacsa, a lúd, kárókatona, gémfélék ; s a vonulás idejében, sőt enyhe télen át is, itt gyűlnek össze a vonuló madarak, látványosságszámba menő sok ezernyi tömegekben. A magasabb fekvésű Euphorbias, sasos területek a Rét középső részein óriási terűleteket borítanak be. Itt is előszeretettel tanyáznak sekély vízálláskor a kacsafélék, szárcsák vízicsibék, s ha már a marha kellően lejárta, letaposta, a sárszalonkák, godák, cankók nagy csapatjai. A szárazabb helyeken, amelyek azonban még mindig nedves rétek, nagy számban él a haris. Ez Euphorbias, sasos rengetegben — melyek helyenként kisebb- nagyobb nádasokkal is tarkítva vannak — élnek a Rét énekesei, a nádi- poszáták és sitkék. Magasabb fekvésű kaszálók főleg a Rét keleti részein vannak. Itt főleg sárga billegetőt, harist és némely évben sok fürjet találhatunk. Legelőknek s helyenként szántóföldeknek használt homokos területek pedig a Rét szélein, tehát a Duna és Temes partján és délen Borcsa 52 Dr. NAGY JEJMÔ és Bárányos réti községek környékén vannak. Ennek madárvilága nem különbözik a délvidéki Alföld müveit területeinek madárfaunájától. Nagyobb erdőségek, typikus dunamenti berkek, p p o v a (Ópáva) község határában az u. n. Besznyfok körül vannak. Gyönyörű őserdő részletek, természetes állapotok, ahol csak a Duna folyam uralkodik, amely egy helyen épit, máshol pedig rombol. Ez erdőtől délre nem messze állott még egy fél emberöltővel ezelőtt Königsdorf, s a Duna partja felé pedig Albrechtsdorf községe, mindkettő azonban áldozata lett a Duna árjának. Lakóik elköltöztek, s a házakat elmosta az árviz. Königsdorfnak nyoma sincs már meg, s csak az erdőt hivják róla „königsdorfi" erdőnek; Albrechtsdorfnak utolsó házaiból pedig 1914-ben pár omladozó viskó állott még fenn. Az erdőségek egyik része tiszta tölgyes szálerdő, aljnövényzet nélkül ; másik része pedig nyárfa — fekete és fehér nyár, — roppant sürü járha- tatlan aljbozóttal, amelyet a vörösgyűrü som (Cornus sanguinea), kutya- benge (Rhamnus frangula) és fekete galagonya (Crataegus nigra) alkotnak. Ezt a bozótot még jobban összebogozzák ép az aldunai berkekre oly jellemző kúszónövények. Ilyen az alul kúszó szeder, azután a nagy magasságba is felkúszó erdei szőlő (Vitis silvestris), melynek néha karvastagságú kúszó szárai a nyárfák törzsére 15 — 20 m. magasságra is felkapaszkodnak. Iszalag (Clematis) helyenként szintén nagy mennyiségben lepi el a bokrokat. E sürü bokros aljú erdőségben, amely egy régi Duna-ág mellett húzódik el, az alföldi erdőségeknek körülbelül minden madarát megtalál- hatjuk : cinkékei, tarka harkályokat, légykapókaX, vadgerlét, a tölgyesekben az erdei pintyet, fekete rigót, barátka poszátát, fülemilét stb., azonkivül itt a nyárerdőben találjuk még a jellemző madarakat : a szürke gémet — tele- pekben fészkelve — és a harna kányát, szintén nagy számban fészkelve. Kisebb nyárfás csoportok s bokros helyek vannak még a Duna partja felé, és egy nagyobb bokros terület van szintén a Duna partján az u. n. Cservenka, amely egy párhuzamos morotvákkal végighasogatott homo- kos terület, sürü fűz, galagonya és kökény hokisokkal és nyesettfejü fűz- fákkal. Az apró énekeseken kivül jellemző e területre a függő cinke és a hamvas varjú, mindkettő fészkel is. Elszórt füzbokrok kisebb-nagyobb területen, még másutt is vannak a Réten a magasabb helyeken, s ugyanitt is mindenütt megtalálhatjuk a függő czinkét és hamvas var jut. Az egész Rétet majd minden tavasszal elönti az árviz, még pedig oly mértékben, hogy átlag 2 — 3 méter viz van a rét talaja felett, amikor azután csolnakon keresztül-kasul járhatunk a nádasok, bokrok felett, avagy a szál- erdő oszlopos mennyezete alatt. Az árviz természetesen nagyban befolyásolja a madarak megtelepedését és költését. A sokáig tartó nagy viz elűzi a madarakat ; mert először a A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 53 mély vízben nem tudnak élelemhez jutni, s azután eltünteti a fészkelő alkalmatosságot a nádast, ha pedig már fészkelnének, úgy a fészkeket teszi tönkre. Ezért olyan szabálytalan a kanalas fémnek, vörös ^rémnek, törpe káró- katonának s batlának a Rétben való fészkelése. A nyári és őszi árvizek már nem oly rendszeresek és nem is hoznak oly nagy víztömeget, s ezért nem is zavarják oly nagy mértékben a madár- világot. Ennyit kell tudnunk a Rét természeti viszonyairól, hogy hű képet kaphassunk erről az ősi területről, amely a maga őseredetiségében és vadságában a legpompásabb keret az itt nyüzsgö-mozgó nagyszerű madár- élet számára. 1909-ben kerestem fel először a Pancsovai Nagy Rétet, s azóta — kivéve az 1915. és 1916. esztendőket, amikör a háboni akadályozott — minden évben, különböző évszakokban, felkerestem ez ős vadont. Nem mindig ugyanazon helyeket kerestem fel, s igy az évek folyamán majdnem az egész Rétet bejártam. A . legtöbbször természetesen a madár- tanilag legérdekesebb részeken a Königsdorfi erdő, Beszny fok, Otses, Intaőa, Siroka bara környékén fordultam meg. A különböző évszakokban tett kirándulásaim jegyzetei után meg- kísértem egy-egy képben vázolni a Rétnek a terület és évszak szerint változó madárvilágát. 1909. július 1. 1909. július első napjaiban voltam először lent a Réten. Azóta megboldogult sógorom, Tóth Jenő volt a kisérőm. Belgrád alatt figyelhettem meg a Duna felett az első igazi „aldunai" madarakat, 3 Plegadis-t, 1 PTialacro corax carho-i, lejebb Pancsovánál pedig 3 Haliaëtus albicillá-t. Egy hosszú homokzátony szélén üldögéltek, külön-külön jó távol egymástól. A Dunaparton azonkívül sok Ardea cinerea, 2 — 3 Ardea purpurea, és 10—12 nagy sirály a Duna felett, ezek feltétlenül Larus argentatus minden valószínűség szerint cachinnans-ok voltak. Pancsova alatt a Temes parti nyárfás berek felett 6 Milvus migrans kering ; ugyanezek a Duna felett is szállonganak. Fészkelnek a Pancsova környéki berkekben. Vízállás alacsony, a Duna homokzátonyai mind kint vannak a vízből ; a Rétben mindenütt lehet járni, csak a mélyebb fenekekben van viz. A Duna menti legelőkön sok a Corvus comix-, C. frugilegust egyet sem láttam. Pancsova tói fölfelé haladva Torontálba pedig sok a Corvus frugilegus, különösen Tor-Vásárhely körül. Oppován (Ópáva) keresztül értem el a Rét északi peremét. Oppova község mellett útszéli akácsoron 6 — 7 Lanius exeubitor-t láttam. A falu mellett átkelünk komppal a 54 Dr- NAGY JENŐ Temesen s egy darabig homokos birkalegelőn haladva elérjük a régi Duna-ág mellett levő Königsdorfi erdőt. Egyik fele tiszta nyárfás — itt igen sok a Milvíis migrans — másik fele tiszta tölgyes, itt pedig dominál a Fringilla coelehs. 2 nap múlva ismét ez erdő felé vetődtem, akkor is 5 — 6 Milvus migrans volt itt, de észrevéve, nyávogva keringtek az erdő felett, s erre a környékről kb. 30 — 40 drb. kánya sereglett Össze, s mind igen magasan keringtek aggodalmasan nyávogva. Hangjuk viü-viű-vi, vi- vi, ha pedig nagyon aggódik a fészke miatt, akkor ezt igy fejezi ki : viű-ve- ve- ve-ve. Az erdő nyárfás részében 6 — 7 Milvus fészket találtam. Mindig a fa félmagasságában a főtörzs elágazásánál kb. 10 — 15 m. magasságban vannak a fészkek. Most azonban mind üres már. — Egy lelőtt Milvus gyomrában igen sok gabonacserebogarat, mezei pocok farkát s állkap- csait és disznószőrt — döglött disznóról — találtam. Az erdőben van még elég Muscicapa grisola, Parus major, Dendro- copus médius; este egy Syrnium aluco hangját is hallottam. Faodvakban és kányafészkekben Passer montanusok is fészkelnek. Az erdő szélén a Beszny fok házai felé Oriolus galbula is gyakran szól; hasonlókép az egész erdőségben mindenfelé hallani a Tardus merula énekét, mindkét faj fészkel itt. A tölgyes erdőben láttam még 1 Cerchneis vespertinus-l s 2 — 3 pár Corvus cornix-et; ez utóbbiak biztos fészkelők. Sylvia atricapilla szép énekét is gyakran hallottam. Biztosra veszem, hogy a bozótos erdőben ezek is fészkelnek. Igen sok Turtur is van az erdőben. Egy fészket is találtam, melyben 2 tojáson ült az anyamadár. Bemondás szerint ősszel igen sok Scolopax rusticola van a königs- dorfi erdőben; tavasszal azonban nincsen. (?) Az erdőmelléki holt Duna-ág partján 6 — 7 Ardea cinerea, 2 — 3 Nytieorax griseus; a viz felett 8 — 10 Sterna hirundo, 2 — 3 Hydrochelidon leucoptera és nigra. Beljebb a Rétben az Otses felé, kisebb barákban, 6 — 8-as csoportokban kb. 30 — 40 drb. Plegadis falcinellus. Fiatalok is vannak köztük. Valószínű, hogy az Otses nádasaiban költenek. Egy lelőtt Plegadis gyomrában 8 — 10 nadály (pióca) s pár csíbor- lárva volt. A madárnak igen erős bűze volt. Itt emlitem meg, hogy e madárnak erről a különös tulajdonságáról, a megnevezhetetlen, talán még a pézsma illathoz legjobban hasonlító bűzéről az irodalomban mitsem olvastam. Pedig ez a szag különösen tavasszal, a párzás idejében oly erős, hogy én egy izben, egy alacsonyan a nádas felett repülő több 100 főnyi csapat szagát megéreztem ! A Rétben élő pásztor mind ennek daczára megeszi s jóizűnek találja a batla húsát, s egyik arra a kérdésemre, hogy nem büdös n busa? azt felelte, hogy akkor büdös, ha nincsen! A kaszálókon sok a Motacilla flava, köztük azt hiszem, hogy lehetne találni cinereicapilláí is. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 56 Egy Euphorbias réten, ahol a marha már letaposta a sást s füvet, s csak az Euphorbiák IV2 m-es bokrai maradtak meg: egy ilyen bokorban egv Anas hoschas fészket találtam 11 tojással. Az anyamadár lábunk előtt szállt ki a bokorból. Nedvesebb legelőkön sok a Vanellus capella és több csapat Totanus calidris. A magasabb gerinceken sok Ciconia alba, 50 — 60 drb. is álldogál. A Temes vize felett egy igen rövid farkú kis sas keringett, minden valószínűség szerint egy Hiraa'étus pennatus volt. A Duna felett naponként látok 4 — 6 Larus argentatus cachinnansi. A Duna partjától nem messze lakom az egykori Albrechtsdorf község megmaradt egyik házikójában. Ezen kivül még 6 — 8 ház volt akkor lakható állapotban, s laktak is benne. 1914-ben azonban már csak 1 volt, a többit elmosta az árviz. Itt a házak körül volt Hirundo rustica^ Oriolus galbida, Lanius minor, Lanius collurio. Passer domesticus és montanus^ Pica rustica^ Motacilla alba, mind fészkelve is. A környékbeli legelőkön sok a Sturnus vulgaris, melyekre Falco subbuteo-k vadásznak. A füzes bokrokban hallani a Sylvia communis-i, A réteken sok Emberiza calandra van ; Alauda arvensis-t a Rétnek e táján nem figyeltem meg. A nádasokban Emberiza schoeniclusok, a Réten pedig gyakran hallani a Cr ex pratensis hangját. A kaszálók s legelők, de általában az egész Rétség felett sok Gypselus apus szállong; bemondás szerint a szerémségi Dunapart lösz falában fészkelnek, ezt kósőbb magam is megfigyeltem ; azután Z i m o n y, Belgrád magasabb épületein is 1. 000-vel fészkel, hasonlókép a Szemen- d r i a i vár falain is, legnagyobb részük tehát innen származik. Az albrechtsdorfi községháza — az a ház ahol most lakom — és az Otses közti területen, tehát a Rét keleti felében, a kiszáradni készülő mocsarakban főleg sok volt az Ardea cinerea, a többi fajta itt csak elenyésző csekély számban szerepelt. Az egyik kiszáradt nádasban egy AnSer /ents-nak most már termé- szetesen elhagyott fészkére bukkantam. Tavasszal, amikor készült kb. 30 cm. vízállás volt itt, most azonban már szárazon áll. Kb. 25 cm. a belső ürege, s 30 cm. magas, s az egész 50 cm. széles. Káka és nádszálakból áll, belseje káka s nád levelekkel kibélelve. Az a Ibr e cht s dor fi házak egyikénél egy itt a Rétben kiszedett kb. 3 hónapos fiatal szürke lúd van, mely a házi kacsák társaságában teljesen otthonosan érzi magát. Az Euphorbias réten, mikor azt tavasszal 20 — 30 cm. viz borítja, igen sok Fidica atra fészkel. Az itteni halászok, kik a nagy viz idején az egész Rétet bekalandozzák, nagy pusztításokat visznek véghez többek közt a szárcsatojások közt is, s azt mondják, hogy csak addig élvezhető a szárcsa- tojás, amig 4-nél kevesebb vagy 4 van a fészekben. Igen sok Olivicola riparia is van a réti vizek s nádasok felett. Ezek a szerémségi lösz partban 56 Dr. NAGY JENŐ fészkelnek. Egy Numenius arquatus-t is láttam magasan húzni a Duna felé, de reggelenként többször is hallottam hangjukat a Duna felől. A Königsdorfi erdő mellett elhúzódó holt Duna-ág szélén sok Nycticorax griseus leselkedik egész a parthoz lapulva zsákmányára. A Beszny fok körül is sok van ebből a fajból. Jóval kevesebb erre felé az Ardea cinerea. Ugyanitt 1 — 2 pár Larus ridibundus és Hydrochelidon nigra is volt. Az erdőben s a környékén gémtelepekről senki sem tudott, Platalea-k álHtólag fészkelnek az t s e s nádasaiban. A községháza körüli magasabb területen még a következő állatfajok fordulnak elő: Erinaceus europaeus a magasabb töltés oldalakban ; Emys etiropaeus sok van a mocsarakban mindenfelé. Tropidonotus natìix szintén sok van. A réti pásztorok nagyon félnek tőlük s azt mesélik, hogy a juhnak megmarják a tőgyét, s erre az állat elpusztul. Lepus europaeus észak felől beterjed nyaranként a Rét szélső területeire, amikor azután jön az árviz, akkor összeszorubiak a magasabb helyekre, s e folyton kissebbedő szigeteken azután könnyű zsákmányául esnek a halászságnak, kik ilyenkor tömegesen fogdossák össze, kézzel, bot segítségével a gyámoltalan tapsifüleseket. Ugyanígy járnak az ideszorult rókák is. Foglyok {Perdix) szintén bejönnek a környező torontáh területekről; úgy ezek is mint a fürjek fészekaljai sokat szenvednek a nyári árvizektől. A holt Duna-ág és a nagy Duna közt van egy homokos, fűzfabokros terület, mely a Duna partjai felé birkalegelő. E területen a Dunával pár- huzamos erek húzódnak. Itt sok Sturnus; a pár elszórt ház környékén Passer montanusok, 1 — 2 pár Corvus comix; a Duna homokzátonyán 30 — 50 Larus argentatus cachinnans, 6 — 8 pár Hydrochelidon nigra, Sterna hirundo, 1 — 2 pár Ardea cinerea. Az albrechtsdorfi községháza tájáról kiindulva a Dunával pár- huzamosan egy holt ág húzódik, két oldalt sűrű nádas. Itt sok Fulica atra még kicsiny fiókákkal ; 1 Anas boschas Q 9 drb. fiatallal úszkál a sikvizen ; 1 Podiceps crístatus is volt. Sok Acrocephahis arundinaceus énekel. 1 Ardetta minutât is láttam. Erre már a banovcei legelő felé több az Ardea purpurea. A Duna felett 2 Phalacrocorax carbo repül Zimony felé ; a magasabb gerinceken itt is 50 — 60-as nagy csapatokban álldogálnak a Ciconia albak. A füzes bokros helyeken, gyakran hallani az Anthoscopus pendulinus hajszálvékony ciééé, ciééé-kelését. Öt magát, a fészket azonban nehezebb felkutatni. Ez alkalommal nem is tudtam fészket találni. Itt az Alduna környékén a magyarul is beszélő emberek „fügemadár" -nak hivják a függő czinkét, s a fészkéről az a hit van elterjedve, hogy az meleg tejfelben áztatva a legkitűnőbb orvosság a szoptatós asszony fájós emlőire. Hasz- nálják is ugy erre a czélra, valamint a fogfájás elmulasztására is. Az egyik napon még hallottam reggel a Cuculus hangját is. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 57 Amint látjuk július elején a madárvilág nem valami gazdag, igaz, hogy az e napokban érintett területek nem épen a legmadárdúsabb helyek, de az is igaz, hogy amig költenek, vagy fiókáikat nevelik, addig énekük s járás-kelésük által sokkal jobban észre is vehetők, most pedig már elszéledtek, s csendesen bujkálnak a bozótban. A Rét madárvilágának pedig a nagyobbik részét a vonulók teszik, amelyek most nyáron teljességgel hiányoznak, s igy már ezért sem lehet nyár közepén oly nyüzsgő-mozgó élet mint összel-tavasszal. A fő gyülhelyeket pedig, a mélyebb víztükröket, mint az Otses-t, Intaőa-t stb. ezúttal nem kerestem fel. Ismét Torontál felé hagytam el a Rétet. Antalfalva mellett búza- kereszten 6 drb. Corvus corax üldögélt, 4 fiatal és 2 öreg. Igen közel 40 — öO^-re bevártak, különösen a fiatalok nem féltek. Antalfalva és Lajosfalva közt sok Cerchtieis tinnunculust és vespertiniis-t figyeltem meg. 1909. október 15. Z i m n y n keresztül Borosára utaztam az árvizek által oly sokszor súlyosan meglátogatott kis réti falucskába. Gyönyörű verőfényes őszi időjárás; nappal meleg, de az éjjel hűvös. A Rétben kicsi a viz, csak az erekben és fenekekben vannak mélyebb vizek. Borosáról 16-án kocsin indulok az Intaőá-hoz. A művelés alatt álló földek között, csak itt-ott kisebb nádas, s egy-egy terjedelmesebb száraz legelő. Pár Circus pygargus és Corvus comix kerül szemem elé. Az Intacánál, csak egy igen nagy csolnak lévén, melyet a sekély vízállásnál fogva nem tudtunk használni — kénytelenek voltunk a czombig érő vizben legázolni az Intaőa szigetére, ahol egy kis kezdetleges nád- kunyhó némi védelmet nyújtott a hűvös őszi éjen át. Az Intaőa víztükre sűrűn fedve Nymphéa levelekkel. Ezek közt bujkál sok Podiceps nigricans, a nádasszéleken Gallinula chloropusok és Ortggometrak futkároznak, sőt a hajnali órákban a Gallinago gallinariak is 10 — 12-es csapatokban. Kacsa nem volt nagyon sok. Dominál most még az Anas boschas, azután van még kevés Nyroca ferina és ferruginea, Anas streperà, quer- quedula és acuta. Igen sok a Circus aeruginosus, 6 — 8 Plegadis. Fulica is volt kb. 50. drb. Érdekes, hogy a Gallinula chloropusok, délután, de különösen este rendszeresen húznak. Szárcsaféle repüléssel, néha igen magasan húznak ide-oda a tó s nádasok felett. Ezt én már másutt is megfigyeltem, de mindig csak késő ősszel okt. — novemberben. Biztosra veszem, hogy ezek az ügyetlen repülők a vonuláshoz akarnak némi gyakorlatra szert tenni ez őszi szálldogálásukkal. Alkonyatkor kezdtek húzni a libák az Intaőára a Duna felől. Magasan jöttek. Egész éjjel jöttek-mentek; kisebb szüneteket nem számítva egész 58 Dr. NAGY JENŐ éjjel csengett az érces gi-gá és li-lik. A hangjukról Ítélve igen kevés a mély ga-ga-gá-zó ferus^ a többi azután fahalis és albifrons. Ez utóbbi számát kb. 40%-ra becsülöm a fabalisok 60%-ával szemben. A korom- sötét éjjel egy a nádkunyhó felett áthúzó csapatból kilőtt példány is Änser albifrons volt. Persze nemcsak ez az egy csapat húzott át a kunyhó felett, hanem még sok más 100, de rendszerint magasan. Éjfél után már inkább a Duna felé húztak az Otses felől. Sturnusok nagy csapatokban hálnak a nádban. Hajnalban kacsa s liba ahg húzott; csak napfelkölte után húztak a libák jobban, természe- tesen magasan. Láttam azonban 10 kisebb Numeniust, valószínűleg phaeo- pust. Hirundo már nincs. Motacilla alba 20 — 30-as csapatokban a tó szélén. Egy Circus macrourus cf is átszállt a nádasok felett. Délután 10 — 12 Ardea cinerea. Az Intaőától a Rasova és Viselja erek összefolyásánál levő K v i 1 o V o telepre mentem. Pár nyomorúságos viskó és halászkunyhóból állt az egész. Körülte helyenként művelt földek, kukorica, helyenként füzes bokros legelök, sasos, kakás, legázolt rétek s kissé feljebb északra egy kiszáradó félben levő nádnélküli sekély hosszú tócsa, ahol mindig a legtöbb madarat találtam. Itt voltam a tanuja október 17-én d. u. az Asio accipitrinus-ok érke- zésének. Kb. 40 drb. ereszkedett alá roppant magasságból, bakcsóra emlékeztető rekedt kiáltásokkal. Kányamódra keringve egyenként szálltak alá, s a tó vize felett mindenütt csak baglyot lehetett látni. Eközben játékosan csapkodtak az arra kerülő Circus-okra és Ardea cinereak-ra, mely utóbbiak ijedt károgással tértek ki, a könnyűszárnyú baglyok elől. A leszállt baglyok szép csendesen leültek az Euphorbias rét bozótjába. Ugyanekkor egy 80 — 100 főnyi Vanellus csoport is érkezett észak felől, köztük volt 3 kis madár, amiket Sturmisoknak ismertem fel. A sekély tó szélén több nagy csapat Totanus és Tringa species, leginkább Pavoncella-k és Tringa alpina. Alkonyatkor, jó későn, tömegesen húztak a libák s kacsák a tóhoz. Itt már több volt az Anser fabalis, sőt az egyik elejtett példány Anser neglectus volt, ha nem is teljesen typikus. Jött még alkonyatkor Numenius arquatus is. Az Asio accipitrinusok még sötétben is csapkodtak a szürke gémekre a tó felett, sőt pár darab rám is csapkodott, oly közelségben, hogy majd leverték a sapkámat. Ez este, már jó sötétben egy nagy csapat Anas penelope is jött a tóhoz. Másnap hajnalban a tó szélén egy alacsony fűzbokorba belebújva figyeltem a madárvilágot. Pavoncella, Tringák, pár Numenius arquatus, Vanellus, Anas boschas és querpuedula, sok Anser fabalis és albifrons; 6 — 8 Larus ridibundus volt látható. Egy magános árva Ciconia nigra, leshelyemen észre nem vett, s egyenesen puskám elé került. Gyomrában föld, növényi részek, kevés hal- A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 59 pikkely és apró halgerinc maradványok. Hallottam, hogy 2 héttel ezelőtt Borcsától nem messze 30 — 40 drb. Cicofiia nigra volt a réten. Kettőt lőttek is belőlük. Az én példányom tehát egy elkésett vonuló volt. 1 Falco aesalon kergette a tónál a Tringá-ka.t A házak illetve kunyhók, tehát emberi lakások körül volt: Fringilla coelebs 1 — 2 drb Muscicapa parva 2 drb. A háztetőn fogdossák a legyeket. Passer montanus elég számmal, 1 Pratincola rubicola, 8 — 10 Pica rustica. Ezek egész bizalmasak ! 2 Corviis frugilegus ; 2 Cerchneis tinnunculus. A füzes bokrosban láttam és hallottam Turdus musicus és merulá-kat, Parus major-t ; a legelők környékén Carduelis elegáns és Acanthis canna- emá-kat, s a terület felett átrepült egy pár Coloeus monedula. Mindenfelé pedig Anthiis-ok {triviális, spinoletta és pratensis) szpi-getnek. A Rasova ér egyik hajlásából egy kb. 60-as csapat Nyroca ferina-t rebbentettem fel. Alkonyatkor 2 Haliäetus albicilla jött a tóhoz, s a viz szélén le is ültek. Egyik fehérfarku öreg példány volt. 1 Pernis apivorus is átszállt a tó felett, azután egy 50 — 60-as csapat Larus ridibundus, hosszú laza csoportban. Más semmi, csak a már észlelt fajok. Este ismét igen sok liba, kacsa s pár Numenius arquatus húzott. Hajnalban igen sok Anser a tavon, amelyek éjjel gyűltek össze. Majd felszállnak s magasan húznak ide-oda. Ismét láttam egy Anser albifronst. Sok Pavoncella, Tringa, Vanellus és 4 — 8 Numenius arquatus, utób- biak hívásomra felém szálltak, s 1-et lelőttem. A tó felett átrepült 10 Columba pálumbus. A bokorban ülve 30 "-re jött reám egy fiatal Haliaëtus albicilla, a jobb csövem azonban csütörtököt mondott, a bal pedig a vastag söréttel kihagyta a már távolabb levő madarat. Egy 30-as csoport MotacUla alba is volt a tó szélén. 1910. március 24. A Duna melletti üj Banovcénél csolnakon kelek át a Dunán, s ott vagyok a Rét nyugati szélén, a Dunapartján. Március 23-ig szép verőfényes tavaszi időjárás volt, 24-én azonban hideg eső s hó kerekedett, mely egész d. u. tartott ; fagyos eső, dara és erős szélvész az első napot meglehetősen elrontották. Útitársam Bibó Béla. A Rét nagy része, az Euphorbias területek, kaszálók mind viz alatt vannak ; csak a grédák és magasabb legelőterületek vízmentesek. A Duna- parton egy magános kis házikó, aBulik szállás -nak cimzett és nevezett, amolyan csőszházféle fogad vendégül. S miután e gunyhó igen alkalmas helyen fekszik, a későbbi utaimon is rendesen itt ütöttem fel a tanyámat. Széles sik legelőterület kiséri itt a Duna folyását, helyenként nyárfás és füzes bokros részletek. A Dunaparton lefelé pedig 2 km-re van egy nagyobb házcsoport, juhászkodó-kanászkodó antalfalvai tótok és halászok laknak itt. 60 Dr. NAGY JENŐ Ez a Balőek szállás. Ettől délre szintén a Duna-parton van egy kb. 2 km. hosszú és 1 km. széles füz és galagonyabokros sűrűség, apró erektől át és átszelve ; igen sok öreg nyesett fejű fűzfa is van itt, melyek kedvelt fészkelőhelyei az itt számosan előforduló Corvus comix és Pica rustica-wak. E bokros területet Cservenk á-nak hivják. A rossz viharos idő miatt csak a nádas területek széleit jártam be az első nap. A Sir ok a bara most óriásivá növekedett víztükrén, amely avas náderdővel van övezve, ezer és ezer Anas boschas, penelope 200 — 300-as csapatokban, Nyroca ferruginea és clangula, Anas acuta össze-vissza- huznak, mozognak egész délután. A víztükör pedig feketéllik a sok kacsától. Ezek a „vándorkacsák", ahogy errefelé őket nevezik. A nádasok szélén levő zsombékosban pedig a bokáig érő vizben s a gyepen szintén ezrével a Oallinago gallinaria. Nem egyenként, hanem százával szállnak fel egyszerre, még pedig, mivel a terület nagyon nyilt, jó messziről. Ugyanitt a vizes gyepen Larus ridibundus-ok — kb. 20 — 30 drb. — bogarásznak. Mindenfelé sok a Circus aeruginosus. A ház körül Corvus comix és Pica rustica. Mindkettő nagy elősze- retettel tartózkodik a halásztelepek környékén, s a Duna partján, ahol fűzek és bokrok is vannak. A bokros helyeken már cippegnek a vonulásban levő Turdus musicus-ok. Másnapra az eső elállt, kiderült. A Siroka bara és Intaőa terítve van kacsákkal. Folyton húznak egyik tótól a másikhoz, de legjobb húzás d. e. 11 óra tájban volt. A két óriási tavon megbecsülhetetlen tömegben vannak a kacsák. Legtöbb az A. acuta, azután a Spatula clypeata és Anas penelope; querquedulá-k és creccá-k. 100-as csapatokban mint seregélyrajok suhannak ide-oda. Sok a boschas is, de nincsenek oly nagy csapatokban és ezért nem tűnnek annyira fel. Nyroca ferruginea, clangula aránylag a többihez, acuta-hoz és penelope-hQz képest nem sok van. Láttam még Anas streperà és Nyroca feriná-kaX is. Meg vagyok győződve, hogy itt van most valamennyi európai kacsafajból ; vizén ülő kacsák közt még az Erismatura 1 — 2 példányát is felismerni véltem, de ezt mint bizonyost nem merem állitani. Feledhetetlen látvány, amikor az ezernyi madártömeg a lövésekre viharzugáshoz hasonló robajjal felrepül és hápogva, sipolva, fütyülve, zúgva, sziszegve betölti az egész levegőeget. Nemsokára azonban ismét terítve a víz- tükör ; a nádasban rejtőző csolnakunkat nem is igen veszik észre. Acutá-k 20 — 30-as csapatokban sipoló hui-hui, hiejű-hiéjü hangjukkal, süvöltő repülé- sükkel mindenkor legjobban feltűnnek. A penelopé-k 30 — 50-es rajokban, Spatula-k 6 — 10-es csapatokban ; boschas-ok pedig már rendszerint páronként járnak. Fulica-kat is hallottam már a nádasban ; hasonlóképen a Lusciniola melanopogon is kezd már énekelgetni. Anser fabalis-oknak nyomuk sincsen. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA ßj Anser ferus 8 — 10 drb kergetőzik a Siroka bara nádasának belső szegélyén. Legtöbbször nem is látni, csak hallani őket. Az első Ardea cinereá-i is 25-én láttam. Botaurus stellaris éjjel már búhog. Oallinago gallinaria-k este, egyenként s kisebb laza csapatokban „csöszögve" felszállnak s nagy magasságba emelkedve É. felé elvonulnak Este, amikor a hold feljön, zúgva-süvöltve huz a sok ezer kacsa, látni és lőni azonban lehetetlen őket, oly tüneményes gyorsasággal vágód- nak és suhannak e vándorkacsák. Napközben 2 Haliaëtus albicüla is keringett az Intaőa vize felett. Másnap 1 — 2 Totanus ochropus-t, s kevés Vanellust figyelek meg. A Jezero széles víztükre felett ugyanazon fajok járnak-kelnek, amiket már tegnap is megfigyeltem. Már 4 Ardea cinereá-i látok. Ugyancsak ma látom az első nagyobb Plegadis csapatot (60 drb). Sokáig keringtek a nádasok s viztiíkrök felett. Numenius arquatus hangját is hallom nap- közben és éjjel is. A Cservenkával szemben s a folyó közepén levő homok- szigeten d. u. kb. 50 drb Anse? fahalis pihent, aludt. Ősszel és egész télen e homokzátonyok nagyon kedvelt helyei a ludaknak, melyek a szerémségi búzaföldeken jóllakva idejönnek inni s aludni. III. 27-én a Gservenka füzes bokrai közt a következő fajokat találtam : Parus major elvétve, Turdus musicus is elszórva; 15-ös csapat Turdus pilaris (március 25-én) egy Phylloscopus collybita-t is hallok cilp-calpolni, pár Aegithalus caudatus, 1 Cerchneis tinnuncidus, 1 Astur palumhariiis, 10 — 12 Corvus comix és Pica rustica; ez utóbbiak a Balőek szállás és az én tanyám körül. Ugyancsak a tanyák körül sok Passer montanus és kevés domesticus. A dunaparti legelők környékén 4 — 6 Alauda arvensis és sok Emberiza calandra. Elszórt Corvus frugilegus csapatok és pár Coloeus monedida. III. 27-én egy lőtt Anas boschas ováriumában teljesen kifejlett lágy- héjú tojást találtam, amelyet a madár pár nap múlva megtojt volna. Bizonyíték arra nézve, hogy itt a Délvidéken mily korán költenek a kacsák. Emlősök közül megfigyeltem a régi Dunatöltésben nagymennyiségű mezei pockot ; azután megfigyeltem a vidrának a nyomait ; bemondás szerint elég gyakori. Egy izben éjjel előttem ugrott be egy példány a vizbe, és sokáig hallottam a nádasban való csörtetését. Állítólag vadmacska is van, sőt nemrégiben lőttek is egyet. Miután azonban az egész Rét majdnem évente viz alá kerül, nem tartom valószínűnek az előfordulását. 28-án ismét az Intaőa és Siroka bara hideg vizében gázoltam. Ugyanaz az óriási madártömeg, s ugyanazon fajok. Ma is 2 Haliaëtus albicilla keringett — nem is nagyon magasan — a \izek felett, nagy riadalmat keltve azon részen a nyüzsgő madártömegben. Circus aeruginosus 62 Dr- NAGY JENŐ nagyon sok van. Egy izben a lövésemre odajött egy, ahova a nádasba esett egy kacsám, azonban észrevett s odébb állt. Március végén tehát még az átvonuló fajok dominálnak a Rét madárvilágában, s a helybeliek még csak kevés számban vannak jelen. 1911. április közepe. Ismét a dunaparti Bulik szálláson lakom, útitársam ugyancsak BiEó BÉLA barátom. Változó szeszélyes tavaszi időjárás, általában meleg verőfényes napok. Most sincs „nagy vízállás", csak a nádasok és rétek vannak viz alatt. Igen sok a Circus aeruginosus ; mindenfelé látni őket. A Duna partján 2 — 3 Aditis hypoleucus ; a vizes legelők felett sok Alauda arvensis énekel. A füzbokrok között Turdus musicus cippeg, Phylloscopus collyhita és Erithacus luscinia énekel. A hol nádasokkal van vegyítve a füzes, ott a Locustella naevia pirreg és Lusciniola melanopogon énekel. Ilyen helyen fészkel egész alacsony füzfabokron Pica rustica is. A Duna és a Rét között állandóan járnak-kelnek a madarak, leginkább a gémek. Már sok az Ardea cinerea, de még több az Ardea purpurea. Sok a Larus ridihundus is. A Duna mentén húzódó, csak helyenként ép régi töltésről befelé aJezero, Intaőa, Otses felé már csak gázolva lehet menni. E nagy tavak most mind összefüggnek egymással. Az Euphorbias réteken azonban átlag csak térdig ér a viz, s igy a nádasok, kakás sasos bozótok nincsenek elöntve. Most már nincsenek itt az átvonuló „vándorkacsák", s igy hiányoznak az óriás' madártömegek. A kacsák már majdnem mind párban vannak, s az óriási területen, nádasok bozótok közt mindenfelé el vannak szóródva, Anas crecca 10 — 12-es csapatokban jár. Az Otses nádasai felett messziről 6- -8 Platalea leucorodiát láttam. Anser ferus 4 drb volt ugyanott. Ezek már kotlának s igy alig kerülnek szem elé. Larus ridihundus laza, 8 — 10 főből álló csapatokban igen nagy számban szállong a vizek felett. Az Otses, Intaőa vizei felett már az első nap folyamán több százas csapat Plegadis falcinellust figyeltem meg. Nyugtalanul járnak a nagy vizek felett, számukra nagyon mély a viz. Ha magasan szállnak, akkor „V" alakot is felvesznek néha, a legtöbbször azonban az ő kigyózó rajvona- lulcban haladnak. Mindenfelé látni a párosával járó Anas boschasoksX, ezek mellett csak elenyésző csekély számban látni Anas crecca, querquedula, streperà, Nyroca ferruginea és ferina, Spatula cly peata fajokat. A vizek szélén kevés Oallinago gallinaria, több nagy csapat Pavoncella pugnax és több csapat Totanus (sp. ?). Este felé elég nagy számú Nycticorax griseust is láttam, hol párosával, hol 6 — 12-es kis csapatokban. Másnap még a Siroka barában, a már észlelt fajokon kivül még megfigyeltem kevés Fulicái, 1 Podiceps eristatust, sok Gallinula chloropust és Ortygometra fajokat. Késő d. u. igen sok Ardea purpurea, cinerea és Nycticorax húz a Duna felől az Otses irányába, s mennek a königsdorfi erdőbe A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 63 hálásra. A vizek felett dél felöl laza csoportban Hirundok érkeznek. (IV. hó 17-én). A Szerémségben már tegnap, 16-án is láttam Hirundokat, Upupat. 1 Deliehon urhica is szállt a viz felett. A Cservenka fűzfáin kb. 8 — 10 pár Corvus comix fészkel. 1 Accipiter nisus is volt itt. Ez termé- szetesen csak vonuló. Következő napon 8 — 10 Cuculus szállt kb, 2 m. magasan a vizek felett dél felöl. Plegadist csak keveset, 10—14 drbot láttam Larus ridi- bundus igen sok van. Reggel egy 10 — 12-es csapat Hydrochelidon íeucopareiát is láttam. A Duna jelett 8 — 10 Cerchneis vespertinus és 1 Biiteo communis keringett. Előbbiek a Réten meg is szálltak. A dunamenti füzesben Erithacus luscinia, Pylloscopius collyhita és trochilus énekel. A nádasokban Locustella naevia, s Emheriza schoeniclus énekel. Acroeephalus strej^entsok vízben álló füzbokrok tövében csicseregnek. Motacilla alba alig egypár akad szemem elé, M. flava van elég sok. Cohens monedulat 4 — 6 drbot, Corvus frugilegusi egyet sem láttam. Circus aeruginosus igen sok. Párzási hangja vékony ciéééé — nyávogás. Sebesülve félelmét s dühét ci-ci-ci-ci- vel fejezi ki. Dunai halászok beszélik, hogy ök megfigyelték, hogy fent a szerémségi platón — búza földeken — költő Anas hoschas fiókáit a meredek partról betaszította a Dunába, iUetve annak a partjára. Ez nem valószínűtlen állitás, de hogy a kicsik szerencsésen átjutottak-e, az itt nagyon széles Duna túlsó partján levő Rétbe, az már nagyon is valószinütlen. 1913. május 3. Az 1912-ik évben nem tudtam lemenni a Rétbe. 1913-ban azonban kipótoltam a mulasztást, amennyiben 3-szor is lent voltam. Először május 3-án mentem le. Kiséröm Schenk Henbik. Gyönyörű szép tavaszi verőfényes idő. A viz kicsi, csak a fenekekben és nádasokban van, az Euphorbias rétek, kaszálók száraz lábbal járhatók. Főhadi- szállás ismét a dunaparti R u 1 i k szállás. Ép most virit az Euphorbia palustris ; az embermagasságú, 'k — 1 m. átmérőjű remek szép sárga virágzatu bokrok, a Rét sötétzöld buja szőnyegében, gyönyörű látványt nyújtanak. A nádasok szélső területein mindenfelé pompáznak ezek a gyönyörű óriási virágbokrok. Az összefüggő Euphorbia réteken, nem oly impozánsak, mint a szélső füves területeken, ahol csak egyes magános bokrok állanak, s igy azután hatalmas méreteket érnek el. E virilo Euphorbia bokrok — melyek a legszebb mükertnek is díszére válnának — igazi ékességei, diszei a máskülönben is oly pompás vegetatiojú Rétnek. A R u 1 i k szállásból kiindulólag bejártuk aJezero, Lokvanicza, S i r k a bara, Intaőa, Otses nádasait és tavait. Az öreg nádat a leg- több helyen a télen leégették, úgy hogy a fészkeléshez alkalmas í^össze- kúszált avas nádbozótok nincsenek meg. A víztükröt majd mindenütt elborítja a Nymphaea és Nuphar levél. Siroka bara és Intaőa felé igen (5i Dr. NAGY JENŐ gyakori az Ardeola ralloides, 10 — 12-es csapatokban. Kevés a Nycti- corax és A. cinerea és sok az Ardea purpurea. Botaurus ümmög minden- felé. A nyilt vizén egy pár Podiceps eristatus; a tó felett igen sok Hydrochelidon nigra, Sterna hirundo és Larus ridibundus. Kacsa igen kevés, az is Anas hoschas. A Siroka barán 2 Phalacrocorax pygmaeus is került szemem elé. A nádas széleken pedig volt egy 30 — 40-es csapat Pavon- cella pugnax. Másnap, 5-én a Bulik szállástól északra kerülve, vizenyős legelőkön s Euphorbias réteken keresztül lyukadtunk ki az Otseshez. A vizenyős legelökön 8 — 10 drb. Vanellus; egyik bara nádasában 10 — 15 pár Anas boschas, majd mind gácsér, s a viz felett húzott 6 Hydrochelidon leucopareia. A Jezeroba 1 Anser ferus húz be a Duna felől. Sok Ardea purpurea, kevés A. cinerea. Igen sok Motacilla flava. Egy szárazabb Euphorbias réten egy Asio accipitrinus szállt fel előttünk a gazos fűből, 20 — 25 "-re előttünk vergődve, hau-kogva a szárnytöröttet imitálta. Miután szorgos keresésünk eredménytelen volt, bizonyos hogy már fiatalok voltak itt, melyek nagyszerűen mimikrizálva láthatatlanok voltak a gazos környezetben. Az Otses körüli nádasokban volt pár Anas acuta, Nyroca ferruginea, Spatula clypeata, és sok A. boschas. 1 — 2 Nyroca ferina. Az alacsony fiatal nádasban, térdig érő vizben gázolva, nagy zajjal haladunk, s igy minden madár már messziről felkel. Az Otses vizirózsával bontott víztükre felett egy Halia'étus albicilla keringett. A tavon kevés madár. Egypár Podiceps eristatus, Nyroca ferruginea. Előbbi sok van itt, korrogó hangját mindenfelé hallani. A tó felett Hydrochelidon nigrák. Sterna hirunddk és Larus ridibundusok Nyroca ferina is több van itt, mint amennyi a szem elé kerül, mert tompa nyávogáshoz hasonló hápogását gyakran hallani. Csolnakon átkelünk az Otsesen, s a nádasban megint gázolunk tovább. Itt még több a kacsa ; A. boschas gácsérok 40— 50-es csapatokban szállnak fel. Csupa gácsérok. A. acuta, Nyroca ferruginea és ferina; A. crecca és querquedula csak kevés számban és egy 40 — 50-es csapat A. penelope is. A Lokvaniczában több egyes, azután pedig egy 12-es csapat Phalacrocorax pygmaeus, és egy kb. 200-as csapat Plegadis falcinellus húzott az Intaőa felől. Egy karéjalaku vonalban jöttek, alacsonyan a nádas felett, a szél ép felőlük fujt, s mikor a hosszú vonal féloldalt rézsútos irányban átvonult a fejem felett, éreztem az ő különös átható erős pézsmaszagukat ! Később ismét jött egy 14-es csapat. Láttam még egy Aquila pomarinát s pár nagy Larus sp.-t, valószínűleg cachinnanst, s hallottam pár Anser ferust. Volt még több kis csapat Ardeola ralloides és Nycticorax. Az Intaőa nádasa felett egy 40 — 60-as csapat Platalea leucorodia szállott át, azonkívül Hydrochelidonok, Larus ridibundusdk. A nádasok felett sok Circus aeru- ginosus ; a nádasokban Acrocephalus arundinaceus karacsol és Ortygo- A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 65 metrak cippegnek s Botaurusok ümmögnek. A magasabb, szárazabb részeken igen sok Crex szól; Coturnix is gyakran pitypalatyol. 5-kén a Lokvaniczába megyünk, 4 — 6 Phalacrocorax pygmaeus és a rendes Anas fajok. Innen a Duna felé haladva egy kerek nádas feneké- ben, sürü tavalyi nádban egy Ardea purpurea kolóniát találunk. A telep Iris kiterjedésű s kb. 50 fészekből áll. A régi avas nádban vannak a fészkek 1 — IV2 m, magasan a víz felett. Legtöbb fészekben 1—3, némelyikben 4 tojás is volt. Némelyik még egész friss nádból is állott s üres volt. A madarak egy darabig a fejünk felett kvákogtak, később azonban elmentek E gémtelep csak az idén jött létre és még most sem teljes. A telep köz- vetlen szomszédságában egy kis kerek nyilt víztükrön többször megfigyel- tem egy 40 — 50 főnyi Phalacrocorax pygmaeus csoportot. A dunaparti füzes, bokros helyen, Locustellák, Acrocephalus streperusok énekelnek. A vizek, nádasok felett mindenfelé látni Hirundokat, Delichon urbicát. Clivicolákat. Ciconia albai, 3 nap alatt mindössze csak egyet láttam a dunaparti legelőn. A Duna homokszigeteinek a szélén sorban ülnek a Sterna hirundok^ s krij-egve fürödnek a vizben. Ezek — amint azt júniusban meg is figyeltem — itt fészkelnek a homokzátonyokon. A Réttel szemben a szerémségi meredek lösz part oldalában fészkelnek Passer domesticusok, több pár Cerchneis tinnunculus, Coloeus monedula, Athene noctua, Cypselus apusok és Clivicolak. 1913. június 22. Junius végén ismét lementem a Rétbe. Két nagyobb, természetkedvelö tanítványom volt ezúttal a kiséröm, akik a madárjelölés és fészek- fényképezés nehéz munkájában igen nagy segítségemre voltak. Gyönyörű szép nyári időjárás. A viz most még kisebb, mint májusban volt; nem csak hogy az összes rétek és kaszálók szárazak, hanem még a seké- lyebb barák is mind kiszáradtak, s a helyükön csak sár és pocsolya, s a bennük nyomorgó vizirózsák nagy tömegei maradtak meg. Már a Dunán való átkelésnél megfigyeltem 1 Larus argentatus cachinnans-t a Duna felett és egy-két Sterna minuta-i. A Bulik szállá-sban lakunk ismét. Először a Jezerót keressük fel. A tó felett, amely most mindenütt csak derékig ér, 50 — 60 drb. Sterna hirundo, 20 — 30 Hydrochelidon nigra és 6 — 8 Hydrochelidon leucopareia táncol és rikácsol. A vizirózsákkal teljesen beborított víztükörről sok Nyroca ferruginea száll fel 4-es, 6-os csapatokban ; Anas boschas-ok is igen nagy tömegekben vannak, de ezek nem annyira a nyilt víztükrökön, mint inkább a nádasokban levő kisebb tisztásokon szeretnek tartózkodni. Spatula clypeata van 1 — 2 drb. Elég sok az Ardeola ralloides, néha nagyobb 16 darabos csapatokban üldögélnek a vizirózsák levelein. E szép madarak dacára feltűnő fehér színűknek nagyszerűen mimíkrizálnak. A vízirózsa fényes bőrnemű levelei ugyanis nem feküsznek rá mind a víztükörre, hanem egy részük felhajlik, ezek azután fényesen Aquila 5 66 Dr. NAGY JENŐ ragyognak : e ragyogó levelek és a nagyszámú fehér vízirózsa közepette ugy eltűnnek e madarak, hogy csak akkor vesszük észre őket, ha felrepülnek. Egy meglőtt példányt is csak akkor találtam meg, amikor már úgyszólván az orrom előtt volt. Platalea leucorodia-i csak messziről láttam kettőt az Otses felett, A Jezerónál volt még 3 — 4 Phalacrocorax pygmaeus és két izben 2 Plegadis. A mocsarak széiein a pocsolyákban igen sok Totanus, u. m. ochropus, calidris, Pavoncella, s ezenkívül a Limosa aegocephala-\L 80 — 100-as csapatai. Ezek feltétlen a Rét zsombékos helyein költöttek. Larus ridi- bundus is van elég. Ardea cinerea csak 1 — 2 drb. A. purpurea már több, Nycticorax griseus 4 — 6 drb. Igen sok a Circus aeruginosus. Botaurus stellaris-ok még búgnak este felé, Acrocephalus arundinaceus és streperus még néha-néha énekelnek. Másnap a gém-telepre megyünk. A telep, amelyet már a múlt hónapban is meglátogattam, kb. 60 — 70 lépés hosszú és 40 lépés széles. Kb. 60 — 80 fészek van itt egymástól 2 — 3 m. távolságra. Sok fióka már annyira fejlett, hogy közeledtünkre kiszöktek a fészekből, s a fészek alatt bujkálnak a vizben. Sok fészek azonban még egész friss, s ezekben még tojások vannak. Több fészekben lyukasak a tojások, a mi Circus aerugi- nosus tolvajságának +udható be. A legérdekesebb, hogy a gémtelep kellő közepén egy Circus aeruginosus fészket találtam. A fészek egész alacsony, 1 m. átmérőjű, s látszik, hogy már régi. Oldala egészen be van futva a Solanum nigrum virágos indáival. Két fiatal, már majdnem repülős fióka van a fészekben, s egy záptojás, mely egészen el van temetve a törme- lékben. A fészek közvetlen közelében gémfészkek vannak és csodálatos, hogy mégis megtűrték e nagy tojásrablót. Valószínű, hogy a héjjá az ő régi fészkén már javában költött mikor a gémek ide telepedtek, s igy nem is tudták már őt elzavarni. 2 Circus aeruginosus és 96 Ardea purpurea fiókot gyűrűztem meg a telepen. Itt a telepen a mocsár egy bűzhödt poshadt fertővé vált a gémek piszkától és hulladékától ; a térden felül érő vizben annyi a pióca, hogyha a lábamat felemeltem, 50 — 60 drb, is volt rátapadva a nadrágomra és cipőmre, amelyek mind az utat keresték a testemhez. A következő napon, 24-én ismét a JezerótésazOtsest keressük fel. Csak a régi megfigyelt fajok, 2 — 3 pár Plegadis, páronként, néhány Platalea és ami itt bennt a Rétben nem oly közönséges, 12 drb Phalacro- corax cardo húzott át magasan a Jezeró felett. Az Otses környéki barákban roppant tömegekben vannak az Anas boschas-ok. A vihar zúgását véltük hallani, amint az ezernyi kacsa egymásután szállt fel nádasok közti kisebb pocsolyákból. Az Otses víztükrének egyik részén kb. 100 — 120 drb. Podiceps eristatus, fiatal, öreg, volt összevegyülve. A tó felett láttam még 1 Larus argentatus cachinnans-t és pár Phalacrocorax pygmaeust. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 67 25-én a Siroka barába megyünk. A tó egyik részén kb. 10 — 16 drb. Larus ridihmdus és vagy 5 — 8 Hydrochelidon leucopareia fészket találtunk. A vízirózsa leveleire van épitve mindkét fajnak a fészke ; előbbié szélesebb, magasabb, utóbbié egyszerűbb, gyengébb épitmény, sőt a csupasz vízirózsa levélen is találtam 1 Hydrochelidon leucopareia tojást. A Larus fészkekben egynek a kivételével, ahol 3 drb. 2 hetes fióka volt, mindenütt csak tojások voltak. A Hydrochelidonok-nél pedig csak 1 fióka volt még. Természetesen valamennyit meggyürüztük. A Zarws-oknak éles csök- csök vagy csek-csek hangjuk mellett könnyen fel lehet ismerni a H. leiicopareiá-k gyöngytyúk-hanghoz hasonló rövid rekedt rikácsolását. Ezeken kivül még pár Sterna hirundo és Phalacrocorax pygmaeus mutat- kozott a tó felett. A Duna is kicsi lévén, sok a homokzátony és sziget, amelyek körül most élénk az élet. Sok itt a Sterna hirundo, amelyek között azonban kevés számmal Sterna minuta-k is vannak. E homokzátonyok tiszta csupasz folyami homokból állanak, melyeken nincs még egy fűszál sem, legfeljebb egy marhalepény vagy galyacska szakítja meg az egyforma szürkeséget. Már sok St. hirundo fészket, azaz tojást találtam, de a St. minuta-k tojásait sehogy sem tudtam megtalálni. Cselhez folyamodtam tehát. Hasra feküdtem a homokba, s erre két tanítványom homokkal betemetett annyira, hogy a testemből semmi sem látszott ki, sőt még a fejem is alig látszott, erre a félénk minuta-k is leereszkedtek a fészkeikhez, s így jól megjegyezhettem magamnak a helyet, hol a tojásokat keresnem kell, amiket azután homoksiromból kiugorva szerencsésen meg is találtam Fészekről a St. minuta-néd még kevésbbé lehet szó mint a St. hirundo-näl. Mert amíg ez utóbbinál rendszerint volt 1 — 1 galytörmelék vagy nádszár, addig a minuta-na.k a tojásai mindig a tiszta homok egy- egy kis gödörkéjében feküdtek. A tojások száma rendesen 3 — 4 volt, s a színben nagyságban, alakban igen nagy változatosságot találtam. Ugyanezt mondhatom St. hirundo tojásairól is. Ez utóbbiaknak a tojásai már nag^^on közel álltak a kikeléshez, egyik másikban már csipogott is a fióka. St. minuta-k igen kedves kis madarak, élénk fürge teremtések, melyek már kellemes, finom, a csíz csipegéséhez hasonló csék, csék-elésökkel is mindjárt feltűnnek a többi Sterna-k között. Ugyanitt a homokzátonyon fészkel még vagy 4 — 5 Charadrius dubius is. Másnap 26-án reggel 4-kor már az Intaőánál voltunk. Kacsák, mind A. boschas, óriási tömegekben voltak a tavon, melyek azután mind egyszerre repültek fel, s kezdtek húzni a szélrózsa minden irányában. Jött még 4 Platalea, egy pár Phalarocorax pygmaeus s pár csapat Limosa, s e mellett még Larus ridibundusok és HydrochelidonoTc. A nádasokban még kevés Acrocephalus arundinaceus énekel és a réteken még pár Crex is megszólal. 5* 68 Dr- NAGY JENŐ 1913. nov. 1. Az 1913-ik évben még november elején is lementem a Rétbe. Úti- társam SzLÁvT Köbnél volt. Előzőleg esős idő járt, most azonban szép őszi időm van. A mocsarak, fenekek mind megteltek vizzel, s a legelők mind pocsolyák, melyet a marhák jól összejártak. Nagyon sok a Oallinago gallinaria és a Vanellus capella, amelyekből 200-as csapatokban van vagy 1 — 2.000 darab. Akad még kevés Totanus calidris és Totanus ochropus is. A Duna homokpartján egy Falco cherrug üldögélt s egy dunamenti barában egy Alcedo ispida-t figyeltem meg. Bent az Otses felett egy Haliaëtus albicilla keringett, s mindenfelé sok a Circus aeruginosus és 1 — 2 C. pygargus. Délután 2 óra tájban a Cservenkával szemben fekvő homokszigetek felől szélvészként zúgva jön magasan 2 — 4.000 drb. kacsa, 10 — 50-es csapatokban. Főleg A. boschas-ok és penelopék, s a magasból zúgva levágódva valahol a Lokvanicán ereszkedtek le. Ez 10 percig se tartott, s azután egy kacsát sem lehetett többet látni. Csolnakon mentem be a Siroka barába. A víz- tükör majdnem üres, s egész délután alig jött néhány madár, 2 — 3 Phalacro- corax carbo s pár Larus ridibundus ; az Tntaőa szélén volt még 80 — 100 Ardea cinerea is egy csapatban. Naplemente után a félhomályban megindult a kacsák húzása. Mint a vihar zúgása jött ismét a sok ezernyi kacsa ; suhogva, sziszegve, sipogva, hápogva, villámgyors siklórepüléssel, ide-oda vágódva zúdultak alá a ma- gasból, kisebb-nagyobb csapatokban. E tüneményes, szinte kísérteties játék csak vagy 10 percig tartott, s azután minden elcsendesedett. A leg- több volt közöttük A. boschas és A. penelope. Jött még egy 40-es csapat Numenius arquatus, pár Phalacrocorax carbo s Botaurus stellaris, melyek még késő este is vau-kogtak. Gallinago-k is húznak este. Libáknak még hangját sem hallottam. Az Intaőa-hoz jött még pár Numenius phaeopus is. Másnap hajnalban a Siroka barához mentem. Anas boschas-ok és A. penelope-k nagy tömegekben húznak a Duna felől a Lokvanica felé. Egy 30-as csapat Anser fabalis pedig az Otsesről jött és ment a Duna felé; később 9 drb. Anser ferus húzott az Intaőa felé. Nagy Vanellus csapatok járnak-kelnek, néha nagyobb Totanus-ok valószínűleg T. calidris is vannak közöttük, ez utóbbiak különben több, 10 — 30-as csapatban egyedül is láthatók. Jött azután egy 4:0-es csapat Nyroca ferruginea is. Délelőtt az Otses felől jött egy kb. 80 főnyi Anser fabalis csapat. Déltájban SzLÁVT-ék felzavarták az Otses és Lokvanica összes kacsáit, s ezek azután zúgva süvöltve jöttek a Siroka barához, ahol egy darabig felriasztott darázsrajként keringtek s végre leereszkedtek a tó tükrére. Kb. 5.000 darabra becsültem a számukat; a zömük A. penelope és A. boschas volt? s egy-egy nagyobb csapat Nyroca ferruginea is volt közöttük. A dunamenti bokros helyeken megfigyeltem a következő fajokat: A PANCSOVAI NAGYRÉT MADARVILAGA 69 3 — 4; Falco aesalon^ számos Parus major ^ Regulus ignicapittus. A legelőkön sok Anthus pratensis és spinoletta, Corviis comix, kevés C. frugilegus, Coloeus- monedula és Alauda arvensis. Pica rustica most kevés van erre. 1914. április 17. Változékony szeles idők járnak, nagy árvizek mindenfelé, A Pan- csovai Nagy Rét is viz alatt van egészen. Ahogy a magas szerémségi partról végig tekintünk a Réten, egy sárgaszürke hullámzó tenger terül el előttünk. Nádasoknak esak a magas címere, bokroknak csak a teteje, magas nyárfáknak pedig csak a koronája látszik ki az ára- datból. Innen, a kb. 25 m. magas partról csak halvány csíkként látni a messzi torontáli partokat, de lentről a viz színéről teljesen eltűnik a part a látóhatár aljáról. Rendes lakóhelyem a B u 1 i k - szállás házikója is alig látszik ki az áradatból, s így most nem szolgálhat lakóhelyül. Hatalmas nagy csolnakba rakodunk be pár napi élelemmel, vastag taka- rókkal, bundákkal, elkészülvén arra, hogy esetleg a csolnakban kell majd meg is hálnunk. Rajtam és Schenk Heneik kísérőmön kivül még 3 banovcei evezős volt a csolnakban. Déltájban vágtunk neki a nagy aldunai tengernek. Erősen szeles az idő, s kellemetlenül hullámzik a viz. Csak arról lehet megtudni, hogy már tul vagyunk a Duna medrén, hogy bokrok és fák állanak ki a vízből, máskülönben egy a Duna az ártér vizével. Mindenfelé igen kevés a madár. Az erősen hullámzó víztükrön csak elvétve lehet látni kacsákat egyesével vagy kisebb csapatban. Pedig erős látcsövemmel alaposan végigkutatom az egész víztükröt, A magasabb fek- vésű nádasok teteje kb, V2 — 2 m, magasságra áll ki a vízből, s ez is igen ritka, úgy, hogy alig tud valami megbújni benne, 4 drb. Anser ferus volt itt párosával, s 2 — 3 Podiceps eristatus, kevés Anas boschas, Spatula clypeata. A Lokvanicza, Jezero, Intaőa óriási nádasának szintén csak a teteje áll ki; a víztükrön itt elszórt kis csapatokban van vagy 15 — 20 Anas querquedula, 8 — 10 crecca, kevés streperà, 8 — 10 Nyroca ferina, kevés N. fuligula, ferruginea. A nyílt vízen természetesen minden madár messze fölkel. Lemegyünk egész az Otsesig, de mindenütt csak a már erősebben hullámzó beláthatatlan víztömeg, madár pedig nagyon kevés. Majd észak felé igyekszünk, ahol az albrechtsdorfi házcsoportnál még száraz helyet remélünk találni éjjeli szállásnak. Gyönyörű holdvilágnál értünk oda, s tényleg volt egy-két kunyhó, melynek ugyan mosta az ár a falait, s a kimosott falon a víz is benyomult a ház belsejébe, de amelyek legalább fedelet nyújtottak a hűvös tavaszi éjszakán. Vagy 10 — 12 szerb halász szorult ide össze, akik itt, mint a Réten egyedül megmaradt szárazföldön telepedtek meg. Ök is panaszkodnak, hogy kevés a hal, a nagy viz miatt. Itt töltöttük az éjszakái, úgy pákász- módra. Másnap tovább evezünk a bokros füzes Poőariőán keresztül a königsdorfi erdőbe. A fűzek már lombosak, de a nyárfák még csupaszok ; 70 Dr- NAGY JENŐ a sudár nyárfák kb. Vk — 2 méternyire állnak a vizben. Csolnakon járjuk be az erdőt ; mindenütt lehet haladni, de a magasabb bokrok kiáll6 gallyai mégis arra kényszerítenek, hogy csak a tisztásokon és nyilasokon járjunk. Itt már több a madár, mindenfelé hallani a Parus majort, Phyllos- copus collyhitai. Mindjárt feltűnik vagy 4 — 5 Milvus migrans, 1 Aquila pomarina; 2—3 Turdus merula, Dendrocopus médius, hallom a Certhiak és Aegithalus caudatusok hangját. Passer montanus is van elég, harkály- odvakban és régi gémfészekben fészkelnek. Az erdő felett Ardea cinereak húznak. A gémek, s különösen azok hangja után indulva, az egyik nyiladék felett mihamar ráakadtunk a gémtelepre. A telep kb. 200 fészekből áll, melyek 20 — 25 m. magas, vékony fekete nyárfákon vannak. Némelyik fán 3 — 4 fészek is van ; sok még csak most készül ; most is hordják a gémek a gályákat. A telep kb. 200 lépés hosszú és 100 lépés széles ; miután én e telepet 5 évvel ezelőtt még nem láttam, s azóta sem hallottam róla semmit, valószínűnek tartom, hogy csak ez évben jött létre; erre vall az is, hogy a legtöbb fészek még csak kezdetleges állapotban van. A gémek közül egyesek már kotlának, a legtöbb azonban még fészkét épiti, s emellett nagy krákogva trombitálva verekednek. A gémtelep széle felé úgy 15 m. magasan egy Milvus migrans fészkében fészkelt egy Falco cherrug, melyre ugy lettem figyelmes, hogy a him zsákmányt hozott a kotló nősténynek, s a fészekbe szállt, majd engem észrevéve elrepült. A kotló nőstény oly rendületlenül ült a fészken, hogy a telepen tett lövéseinkre nem is reagált,, csak a fa megkopogtatására repült ki. Ugyancsak ebben az erdőben fészkel még valószínűleg 2 pár Corvus corax; a lövésektől megriadva ott keringtek az erdő felett. A Milvusok is természetesen itt költenek, de ezek most legfeljebb a fészkeiket épitik vagy tatarozzák. Turdus merulak már a nászdalukat éneklik. Az erdőben való csolnakázás nagy gyönyörűség, minden apró kellemetlenség dacára. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan sütkéreznek a vizi siklók a bokrok tetején. Ahogy a bokrok között bujkálunk csolnakunkkal, a szó szoros értel- mében nyakunkba pottyan hol itt, hol ott egy jól megtermett sikló, nagy rémületére evezőseinknek : később rájöttünk, hogy ezek a kigyók, miután sehol másutt nem találnak szilárd pontot pihenésre és sütkérezésre, a bokrok ágaira kúsznak fel és ott szép szabályosan összetekerőzve sütkéreznek. A nyárfa erdőt elhagyva a tölgyerdőt keressük fel, itt sokkal kevesebb a madár, mindössze Fringilla coelehs van szép számmal, amelyek már a nászdalukat fújják. Egy vágás szélén egy tölgyfán kb. 15 m. magasan van egy jó erős, magas, frissen készült fészek, egy Astur palumbarius A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 71 fészke. A kotló madár sem kopogtatásra, sem a fészekbe tett lövésre nem repül ki, végre oldalról, messziről sikerül a madarat, egy erős nőstényt meglőni. Máskülönben még nagyon üres az erdő. A Beszny fok körüli füzes erdőben, azaz a kiálló koronáikon, pár Phylloscopus collyhita, Sylvia borin, Emberiza schoeniclus, Corvus comix, Pica lézeng, a vizén pedig egy-egy pár Anas hoschas. Ez utóbbiak a Duna partján levő elszórt nyesett- fejü fűzfákon is fészkelnek. Az albrechtsdorfi községháza körül, ahol megháltunk, ahol vagy 7 — 8 düledező viskó van, sőt nagy részük már teljesen összedűlt, pár Motacilla alba, Corvus comix, Pica rustica látható. Megfigyeltem még azon- kívül 8 — 10 Circus aeruginosust, az Intaőa felett vagy 10 — 20 Larus ridí- hmdust és egy pár Hirundo rusticat. Hazafelé tartva a banovcei Dunapartra, ismét keresztül szeltük az egész Rétet, de pár kacsán kivül semmit sem láttunk. Ardea purpureanak csak a hangját hallottam éjjel. A nagy viz tehát elriasztja a madarakat és késlelteti a fészkelést ; különben is a hűvös szeles idő miatt megkésett az egész vonulás. Április 9-én Zimonyból hajón Pancsovára, s onnan Torontálba utaztam a Lukácsfalvi Fehértóhoz. Zimonyból Pancsováig tehát a Pancsovai Rét déh határát jártam végig. Igen erős hideg szél fuj. Zimonynál 8 — 10 Hirundo magasan a város és a Duna felett. Larusokat Zimonytól egész Pancsováig egyetlen egyet sem láttam. Belgrád várfalain, s a város tornyain s házain igen sok a Colaeus mofiedida. A Belgráddal szemben fekvő Kozara szigeten az alacsonyabb fűzfák közül kiálló magas nyárfán egy Milvus migrans fészek van, mely fölött a 2 Milvus, Corvus cornixekkel kergetőzik, verekedik. A szerb parton 1 Cerchneis tinnunculus, és pár C. cornixen kivül semmi sem volt. Zimonyból a milleneumi emlékmű tornyából nagyszerű kilátás nyilik az egész Rétre. Most ugyan vajmi keveset látni belőle, mert csak a fák koronái és a két szerencsétlen réti község Borcsa és Bárányos vizben álló házai látszanak ki a sárgás áradatból. Itt most az utcákon viz folyik, s csolnakon lehet csak közlekedni. Sok ház össze is omlott. 1914. június 25. Szép nyári időjárás. Most ugyan nincs elöntve az egész Rét, de azért most igen nagy a \àz, s csak a magasabb legelők és gerincek állnak ki a vizből. A dunai homokszigeteknek csak a tetejük látszik ki, s ott is természetesen nedves a homok, de nem is látni egy Sternal sem, de még LarusokaX sem. Ismét a Banovce-vel szemben fekvő Bulik szállásban ütjük fel a sátorfánkat ; kisérőm most is Schenk Heneik. A ház körül, ahol máskor kukorica és burgonya földek vannak, most elvadult gazos rétek terülnek el. Itt és a legelökön sok a Motacilla flava, kevesebb az Emberiza calandra; a bokros helyeken ott énekel a Sylvia 72 Dr. NAGY JENŐ borin, az Acrocephalus streperus, és főleg estefelé az Erithacus suecica cyanecula is. Van még azután pár Alauda arvensis és Crex. Hirundo alig 1 — 2, Delichon és Clivicola már több jár a rétek és vizek felett. Cypselus apus szintén volt vagy 3 — 4. Corvus cornix, Pica van elég. A bokros helyek körül láttam még 5 — 6 Lanius colluriot, s a kaszálók körül pedig 1 — 2 Carduelisi. Emberiza schoeniclus nincs valami sok ; Antho- scopus pendulinus a gáton belül levő fűzfák között sok van. E füzek most vizben állnak s igy alkalmasak a fészeképitésre. Mihamar találunk is egy készülőben levő fészket, egy viz felett lógó fűzfaág végén. Miután az Euphorbias rétek mind viz alatt vannak, s a mély vizben lehetetlen egész a tavakig gázolni, csolnakra ülünk tehát és beevezünk a S i r k a barába. Az idén nincs tavalyi avas nád, mert a tavaszi nagy vizben mind lerothadt és letört s a mostani uj nád is gyenge, mert kb. 2 m. mély vizben áll. A letört s viz által összesodort nád mint vastag nádszőnyeg fedi a viz felszínét, alkalmas pihenő s fészkelőhelyet adva különböző madárfajoknak. Még be sem érünk, már jön velünk szemben a Siroka bara vagy talán az Otses felől 8 Platalea, majd később ismét 3 darab. Mind a Duna felé, í- azon keresztül a Száva felé igyekeznek, A Siroka barából átmentünk az Intacába, mert ezek a mocsarak most mind összeköttetésben vannak egymással. Általában nem sok a madár ; a mocsarak sekélyebb részein 3 — 4 Ardea purpurea és A. cinerea ; a nádasokban 4 Phalacrocorax pygmaeus, 1 — 2 csapat Nyroca ferruginea s pár Anas boschas. Este is alig húzott 3 — 4 csapat kacsa. Azonkívül mind a 3 napon láttam egy-egy Lnrus cachinnanst és egy Larus fuscust ; külön- külön járt mindakettő a nagy tavak felett. Hogy a Larus fuscust biztosan felismertem, azt csak annak köszön- hetem, hogy Norvégiában mindig nagy figyelemmel kisértem e sirályokat, s igy jól megismertem őket. A Siroka bara vizirózsalevelekkel borított tükrén fészkel kb. 20 Larus ridibundus. A fészkek rendellenesen nagyok és. magasak : bizonyára a nagy viz erős hullámzása miatt. Pár még üres, a többiben 2 — 2 tojás van. A Larus-ok fészkei között volt 2 Sterna hirundo fészek is, melyek jóval alacsonyabbak és 3 — 3 tojás van bennök. Itt a Siroka bara sirály- telepe felett láttam először azt a két idegenszerű, a L. ridibundus-nál kissé nagyobb, de félig-meddig a. Falco subhuteo-ra. emlékeztető, merészen csapkodó madarat, amelyeket a környék összes sirályja mindig veszett rikácsolással űzött és kergetett: ez pedig 2 Stercorarius parasiticus volt. Ez északi madár, amely néha ugyan ősszel el-elvetődik nagyobb vizeinkhez, hogy mit keres most június végén nálunk, arra bizony nehéz felelni. Hosszú hegyes a szárnya, hosszú keskeny a farka, háta s szárnyai felül egész sötétek, hasa fehér, szárnyai alól feketén csikozottak. Ha a sirályok rátámadtak, akkor ezek mindjárt a tó, vagy a nádas felé vágódtak le. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 73 ahol azután mesterien csapongva elmenekültek üldözőik elöl. Néha azon- ban ök fogtak közre egy-egy L. ridibundus-t, s azt azután meg is szoron- gatták alaposan. Másnap a Bulik szállástól kb. 2 km.-nyire északra a Dunából a Rétbe áramló éren mentünk be az Otseshez. Ez ér a Duna partján 6 — 7 m. széles, meredek partu és oly gyorsan rohan mint egy hegyi patak. A csolnakunkat csak ugy ragadta magával. Később azután a rétek között megcsendesedik és sekélyebb lesz, s az elöntött réteken csak arról ismerhető fel, hogy mentes a nádtól és vízinövényektől. Ezen az éren elérjük először az Otsest, majd azután a Lokvanicát, s a Siroka barát. Ardea cinerea és purpurea nagyon kevés, ez utóbbiaknak tavalyi fészektelepe a náddal együtt teljesen eltűnt. Ardeola ralloides kb. 20 — 30 került szemem elé 3 — 6-os csapatokban. Platalea-kaí a nap folyamán többször láttam 4 — 6-os csapatokban. Mind a Duna, azaz a Szerémség felé tartanak, vagy onnan jönnek ; bizonyos hogy az Obedszka barán költenek a Száva mellett, s csak a táplálkozás végett járnak át ide. 2 darabot lőttünk is gyűjteményünk részére. Nycticorax is 'volt vagy 10 — 12, ezek is, valamint az A. ralloides-ék is mind a Száva felé járnak. A ritka nádasban csolnakkal is lehet most menni. Kacsa csak helyenként van sok, ahol az összeverődött nádtörmeléken sütkérezni szoktak. Ily helyen néhol 100 — 200 Anas boschas is volt együtt. Elszórva kisebb csapatokban még Nyroca ferruginea^ Anas querquedula és A. crecca is. A ritka nádasban találunk azután a vizén úszó Podiceps eristatus és Fulica atra fészkeket. Mind tele van még tojással. A költés tehát a nagy árviz miatt erősen megkésett. Az egyik vöcsökfészek törmelékén, közvetlen az anyamadár állal gondosan betakart tojások mellett, ott ült egy kecskebéka. Hogy kerül ide ez a béka? Ha meggondoljuk, hogy messze területen nincs egy darabka szárazföld, ahol sütkérezne és zsákmányt foghatna, akkor egész termé- szetesnek találjuk, hogy a béka nem véletlenből került ide, hanem tuda- tosan mászott fel a fészekre, ahol sütkérezni, de egyúttal táplálkozni is tud, a fészken és a tojásokon élősködő kövér legyekkel. A Podiceps cristatus-dk még nagyban korrognak és karrognak, tehát még párosodnak. Sok fészek üres is volt még, ami azonban a halászok számlájára is irható, mert ép az egyik mesélte, hogy nemrég az Otsesen összeszedtek vagy 150 drb. vöcsök-tojást, s nagyszerű rántottát csináltak belőle. Ugyanígy dézsmálják meg ezek az emberek a szárcsák, kacsák, sirályok stb. tojásait is. Ardetta minuta bau, bau, formájú ugatását és a Botaurus stellaris ümmögését gyakran hallani. A Siroka bara egyik végében, ahol a tavalyi nádból is megmaradt egy jókora darab, s ezért azután sürü a nádas, Anser ferus-ok ga-ga-gáznak; feltétlenül itt fészkeltek s most a fiókáikat vezetgetik. Circuì aerugifiosu^ 74 Dr. NAGY JENŐ alig van 3 — 4 pár ; az avas nád hiánya miatt ők sem tudtak fészkelni az idén. Phalacrocorax pygmaeus-t is csak 4 — 6 darabot láttam. Plegadis fal- cinellus is csak vagy 4—5 volt. Az ö számukra különösen nagy a viz, azért hiányoznak is. Ciconia alba-t a 3 nap alatt mindössze csak egyet láttam, a nedves kaszálókon. A legérdekesebbet azonban a Lokvanicában tapasztaltam, ahol az úszó nádtörmeléken a Sterna hirundo-knak egész fészektelepét találtuk meg. A már többször emiitett, széltől és ártól összehordott nádszönyeg itt helyenként a sik viz közepén jó nagy területeket borit, amely azután a vizirózsa leveleitől ugy körül van véve, hogy azok többet nem mozdul- hatnak. E nádtutajokra építették a fészkeiket a Sterna-k^ még pedig amolyan kisebbfajta sirályfészkeket, Kb. 60 — 70 fészek van itt egymástól íVs m. távolságra egy hosszúkás kb. 50 m^ területen. Van közöttük 3 — 4 Hydrochelidon nigra fészek is, amelyek nem nagyon féltették fészküket, mert közeledtünkre rögtön eltűntek a láthatárról. A Sterna hirundo-knak ilyen módon való fészkelése teljesen uj dolog volt előttem,^ mert eddig csak a homokzátonyokon való fészek nélkül való költési módját ismertem. Az irodalomban is csak Chernél István emlit hasonló dolgot, amikor a Velencei tavon L. ridibundus módjára nád- torzsára és zsombékokra rakták fészkeiket. Itt pedig hozzá még úszó, libegő alapra építették fészkeiket. Nagyszerű példája ez, e madár alkal- mazkodó képességének. Máskor, mint pl. tavaly is, homokzátonyok csupasz fövényében fészkel, most pedig, miután a zátonyok és szigetek viz alatt vannak, a tavakon keres magának megfelelő alkalmatosságot, mint nádtörmelé- ket vagy vizirózsa levelet, s ezen azután rendes fészket is épit magának. A fészkekben még csak tojások vannak, sok pedig közülök még teljesen üres. A Lokvanica másik végében a vizirózsa leveleire most rakja a fészkét 2 — 3 pár Hydrochelidon leucopareia. Hydrochelidon nigra volt elég, de a fészektelepüket nem tudtuk megtalálni. Hydrochelidon leucopterä-i csupán egyszer láttam egy darabot a nádasok felett repülni. Az Otses víztükrének a közepén, ahol a halászok a könnyebb halászhatás végett kikaszálták a vizirózsát mindössze pár Podiceps eristatus és Nyroca ferruginea bujkál. Á következő napon ugyanezen fajokat figyeltem meg ; a 2 Stercorarius parasiticus-t, Larus cachinnans-t és a Larus fuscus-t ismételten láttam. Amint láthatjuk a tavaszi nagy árviz és a júniusi nagy vízállás sok madarat elriasztott, soknak megakadályozta a fészkelését, és amelyek mégis fészkeltek, azoknak egy havi késedelmet okozott. 1917. július 23. A háború engem is kiragadott otthonomból. Csak 1916-ban kerül- tem ismét haza, s ez évben még nem tudtam módját ejteni, hogy * Leírását és fényképét 1. Aquüa XV. 1908. p. 280., 281. Szerk. A PANCSOVAI NAGYRÉT MADARVILAGA 75 lemehessek a Rétbe, s igy csak a jelen évben láthattam ismét viszont ezt az oly érdekes ősvadont, amely az idén érintetlen vadságának oly pompájában diszlett, amilyenben azelőtt sohasem láttam. Az idén, de talán már tavaly is, nem jártak nagy marhacsordák keresztül-kasul a Rét emelkedettebb helyein, s igy nem volt legázolva a Rét és nádas. Se ut, se csapás, mindenütt csak a sürü szinte járhatatlan derékig érő, sással kevert réti növényzet, s a mellig érő Euphorbia bozót és az IV» öles nádasok minden kilátást meggátló sűrűsége. Itt boldoguljon azután az ember ! Julius 23-án indultam el Titelről, s Rezsőházán, Csentán, B a r an d á n keresztül érkeztem a Rét északi szélére, Oppovára (Opáva). Útitársam Klaab Vilmos titeli ev. lelkész. Rezsöházaés Csenta közt egy igen érdekes területet szeltem keresztül, t. i. az egykori óriási Kulpin tó és mocsár medencéjét. Sajnos manapság már nyoma sincs itt a régi szép világnak, mindenfelé csak búza, kukorica és cirokföldek díszlenek. Csak az utmenti árok partján maradt meg még valami kevés az egykori Rétből, az ott tengődő réti növényzet képében. p p V a község északi szélén, közvetlen a falu alatt, s a Baranda- Oppova közti országút mellett olyan gyönyörű kép tárult a szemeink elé, hogy ennek láttára egy a nyugaté ui'ópai viszonyokhoz szokott természet- vizsgáló bizonyára a Nilus, vagy az Amazonas mellé képzelte volna magát. Egy kisebb, hosszú, keskeny bara van itt, egyik végén kis nádassal övezve, s itt oly tarka-barkaságban van a sok különféle vizimadár, s aránylag oly kis területen, s alig 200 lépésre az országúttól, hogy akár állatkerti tómedence benyomását teszi. A parton, s a környező tarlókon, sőt még a buzakereszteken is vagy 30 — 40 Ciconia alba gubbaszt csoportosan, 6 — 8 pedig a vizben gázol ; ugyancsak a vizet gázolja vagy 40 Ardea cinerea, 8 — 10 Plegadis falcinellus és Ardeola ralloides ; s a viz felett rikácsolva, cserregve táncol egy jó csomó Larus ridibundus és Sterna hirutido. Oppováról a Rét északi homokos legelőterületén áthaladva, a königsdorfi erdőt keressük fel. Az erdőkörnyéki buja réteken sok a Motacilla flava, s pár Acrocephalus palustris is énekel. A nyárfa erdőben az Ardea cinerea telep még meg- nagyobbodott, minden fán van vagy 3 — 4 fészek. Most azonban már mind elhagyott, csupán csak 3 — 4-ben voltak még fiókák. Lent a bokrok s a föld még mindig piszkos és büdös ; még egy fészekből leesett anyányi fiókot is találtunk. Az erdő felett kering vagy 20 — 25 Milvus migrans^ ezek is itt költöttek. Egyszer hallottam a Corvus corax hangját is. Még a következő fajokat figyeltem meg az erdőben : 1 — 2 Tur dus merula-i, 2 E. luscinia-i, sok Ligurinus-i, kevés Muscicapa grisola és Parus ater-i és a tölgyerdőben sok FringUla coelehs-et. Azután igen sok Turtur-i, kevés Lanius collurio-t, s kétizben egy fiatal Haliaëtus albicüla-t. 76 Dr- NAGY JENŐ Az erdöszéli barákori több Totanus ochropus is volt, a B e s z n y fok házai körül pedig elég gyakori az Oriolus. Az erdő felett egy izben még 2 Falco subbuteo-t is megfigyeltem. Az erdő nyugati szélén húzódó öreg Dunaág a nagy szárazság miatt majdnem teljesen ki van száradva. Itt kevés kacsa, több A. cinerea. A. purpureat az egész Rétben egyet sem láttam. Nycticorax volt sok ; ezek estefelé nagy számban húztak 10 — 10-es csapatokban a Duna felől. A. ralloides is volt szép számmal. Az erdő körüli mélyebb erekben, ahol még megmaradt egy kis viz, 40 — 50-es csapatokban voltak a Ciconia alba-k és tömegesen húztak egyik helyről a másikra. A Beszny foknál, bár itt is jól megfogyott, mégis van elég viz. Itt a viz felett járnak-kelnek s helyenként meg is szállnak A. cinerea-k, Nyctúorax-ok, A. ralloides-ék, s kevés Larus ridibundus és Sterna hirundo. Egy izben 10 — 15 Plegadis is húzott a fok vize felett. Másnap a Beszny foktól kiindulva átszeltük teljesen a Rét észak- nyugati részét. Reggel 8-tól d. u. 6-ig tartott ez a dsungel vándorlás, amely a járhatatlan sürü bozótban, sásban, nádban, rettenetes árnyék- nélküli hőségben oly fárasztó és megerőltető volt, hogy azt egyhamar el nem felejtem. Hozzá még vezetőnk és teherhordónk, egy szerb disznó- pásztor, csak 11 óráig jött velünk, ekkor nem tudván magát kiismerni és nem birván tovább a bozótban való gázolást, ott hagyott minket. Eleinte az öreg Duna-ág mellett haladtunk, majd azt elhagyva dél felé indulva csak ugy torony iránt nekivágtunk az Otses irányában a vég- telen fü- és sástengernek. Csak a magas szerémi plató eg^^es pontjai és a szerbiai Avala-hegy szolgáltak irányító pontokul, a sürü nádban azonban a nap állásán és az iránytűn kivül semmire sem támaszkodhattunk. Előbb egy szekérút csapását követtük, amely egykor ut volt, most azonban alig hogy fel lehetett ismerni. Később ez is elmosódott, s akkor igazán csak ugy találomra haladtunk a felvett irányban. Dél felé kilyukadtunk az Otseshez; alig van benne egy kis viz, s a vizirózsák a sárban síny- lődnek. Egy Haliaëtus (fiatal) egész közelről repült fel a meder oldalából. A sekély vizben sok Ardea cinerea és A. ralloides gázol. Kacsa, A. boschas és Nyroca ferruginea alig pár darab. 8 — 10 Sterna hirundo, 1 — 2 Hydro- chelidon leucopareia és nigra., kevés Larus ridibundus és 2 izben 2 — 2 és egy izben 1 Larus cachinnans. Ami azonban legjobban meglepett, az a Phalarcocorax pygmaeus-dk nagy sokasága. Az Otses környékén mindenfelé lehetett őket látni, de egy helyen, különösen nagy számban voltak a nádas szélén levő összeverődött avas nádtörmeléken, oly sürü csapatban, hogy egy sötétbarna sávként vették körül a mocsár vizirózsás tükrét. Az egyik, avas nádtól járhatatlan, sürü nádasban folyton jöttek-mentek, krákogtak, krekegtek; megpróbáltam ide behatolni, de a mély vizben, s a vadul össze-vissza kuszált nádbozótban A PANCSOVAI NAGYRÉT MADÁRVILÁGA 77 lehetetlen volt előre jutni. Bizonyosra veszem, hogy ezek itt költöttek az idén ; s az a 6 — 700 darab amelyik itt jár-kel, legnagyobbrészt idei fiatal. Hogy mily kitűnő helyek ezek a beszáradó mocsarak a halpusztitó kárakatonák részére, azt bizonyítják azok a halmaradványok, amik töme- gesen hevernek ott a tóparton. Legnagyobbrészt Vs — V4 kg.-os halak voltak, melyeknek azonban csak a fejük és a közepük volt elfogyasztva. Phalarocorax carbo is jött egyszer vagy 40 darab, egész a fejem fölé. Ugyanekkor jött az Intaőa felöl egy 40-es csapat Platalea, később a Jezeronál is felszállt ugyanezen csapat. Miután a megmaradt régi nád és az egész Rét elhagyatottsága az idén különösen kedvező alkalmat nyúj- tottak a fészkelésre, bizonyosnak veszem, hogy az idén a Platalea-k is itt költöttek. Itt is jött egy fiatal Haliaëtus, egész alacsonyan repült el felettünk ; ugy itt mint a königsdorfi erdőben bántatlanul hagytuk e szép madarakat, ugy is pusztulóf élben vannak. Plegadis nem sok van, párszor láttam 8 — 10-es csapatot. Az Intaca környékén 1 — 2 Sterna minuta-i ie láttam átrepülni. A sekélyebb helyeken kisebb csapatokban Totanus calidris-t is megfigyeltem. Ugyanitt még Anser ferus hangját is hallottam. Az Otses-től a Duna felé még vadabb és járhatatlanabb a bozót; helyenként pásztornélküli féhg elvadult disznókat riasztottunk. Miután észre- vettük, hogy a disznók nyomán könnyebb haladni, két darabot egy ideig magunk előtt hajtottunk, de sajnos nem voltunk képesek ez úttörő disznó- kat sokáig a kivánt irányban dirigálni. Késő délután ismét ut nyomaira akadtunk, s ezen haladva kijutottunk a Balőek szálláshoz* Itt pár Pica és Corvus comix, s a Duna felett pedig több Larus cachimians, a szigetek körül pedig sok Sterna hirutido volt. A Cservenka felett még egy Ciconia nigra-t is megfigyeltem, amint a Dana és a Száva felé húzott. A háborús évek alatt tehát, a le nem égetett, le nem vágott s marhák által le nem tiport Rétben a fészkelésre kedvezőbb viszonyok alakultak, s ennek tudható be, hogy a Platalea-k és Phalarocorax pyg- maeus-ok annyira elszaporodtak. Az 1909-ik évtől kezdve az 1917-ig, tehát 10-szer voltam lent a Pancsovai Nagy Rétben, még pedig a következő hónapokban : Március végén 1910-ben Ápriils közepén 1911 és 1914-ben Május elején 1913-ban Junius második felében . . . 1913 és 1914-ben Juhusban 1909 és 1917-ben Október közepén 1909-ben November elején 1913-ban. E kirándulásaim alkahnával ugy időm, mint személyi és anyagi 78 Dr. NAGY JENÓ segítségem rendesen szűkre volt szabva, s emiatt az igen nehezen járható területen az alig hozzáférhető helyeken fészkelő fajokat megtalálni igen nagy nehézséggel járt. S miután megbizható vezetők teljesen hiányoztak, mindig csak saját tapasztalataimra és sokszor pedig a véletlenre voltam utalva, el lehet képzelni, hogy mig a területet és viszonyokat kiismertem, bele tellett pár nap, s mikor ez megvolt, akkor már rendesen ott is kellett hagynom a Rétet. Ilyen viszonyok mellett azután nem csoda, ha egyes fajoknak a fészkeléséről nem tudtam biztos adatokat szerezni. Hogy ezt megszerez- hessük, ahhoz valóságos expedíciókat kellene szervezni, sem időt, sem költséget nem kímélve. Ennek pedig már itt a legfőbb ideje, a már közel jövőben bekövetkező szabályozás itt egy csapással mindent eltün- tet majd a föld színéről. Ujverbász, 1918. szeptember havában. Ártéri füzes járulékos (vizi) gyökerekkel az árviz elvonulása után. Weidenwald ím Inundations gebiete mit Adventiv-Wurzeln nach Abfluss des Hochwassers. Dr. Nagy J. fényképfölvétele. — Photographische Aufnahme vou Dr. E. Nagy. DIE VOGELWELT DES GROSSEN RIEDES VON PANCSOVA 79 Die Vogelwelt des grossen Riedes von Pancsova. Von Db. Eugen Nagt. Das grosse Ried von Pancsova, w^elches eine Flächenausdeh- nung von etv^a 400 km^ besitzt, liegt östhch jener Donauschlinge, in deren Ausbuchtung die Save der Donau entgegenströmt ; die öst- liche Grenze dagegen bildet der Fluss T e m e s, welcher bei Pancsova ebenfalls in die Donau mündet. In der Litteratur wird das Gebiet nur spärhch erwähnt. Die Klas- siker der ornithülogischen Forschung, wie Naumann und Baldamus besuchten nur die Randgebiete und werden dieselben unter den Namen „Reiherinsel" und „Kriegsinsel" bei Semlin angeführt, oder aber als Moräste des Banater Grenzgebietes erwähnt. In der neueren Literatur wird das Gebiet im allgemeinen „Unteres Donauried" genanixt; ich halte es am zweckmässigsten das Gebiet „Das Grosse Ried von Pancsova" zu benennen. Es ist ein gewaltiges Inundationsgebiet,*) vielleicht das einzige an der unteren Donau, oberhalb des Eisernen Tores, welches zur Zeit der Hochwässer noch regelmässig überschwemmt wird. Diese Überschwemmung erfolgt mit grösster Regelmässigket im Frühjahr — zu welcher Zeit über das ganze Ried die trüben Fluten eines 2— 3 M. tiefen Binnenmeeres wogen — und bei längerer Fortdauer die Zahl der hier brütenden, auch sonst im allgemeinen selteneren Vögel — wie Löffelreiher, Sichler, Purpurreiher, Zwergscharbe — sehr beträchthlich vermindert. Gewöhnlich aber liegt der grösste Teil des Gebietes trocken ; es wird dann von einigen Wasserläufen durchzogen, welche das Flussbett der Teme s mit demjenigen der Donau mehrfach verbinden und lässt sich in Bezug auf die Bodenbeschaffenheit und den Vegetationscharakter folgendermassen gliedern : 1. Tiefgelegene Wasserflächen, völlig bedeckt mit den Schwimm- blättern und glänzend weissen Blüten der Seerose (Siehe Tafel I., IL). Die bedeutendsten derselben sind Otschesch, Intatscha, Schiroka, Lokwanica und J e z e r o und ist in dieselben, wenn keine allzu- *) Eine nähere Beschreibung des Gebietes s. Aquila XV. (1908). p. 274;. etc. 80 Dr. EUGEN NAGY grosse Trockenheit herscht ständig Wasser zu finden. Diese Wasser- flächen sind von ausgedehnten Rohrwäldern umgeben. In diesem Rohr- walde nisten : Fhalacrocorax pygmaeus (wenigstens im J. 1917), Ardea purpurea, A. cinerea (2 Kolonien mit cca 80 u. 200 Nestern; die letztere Kolonie wahrscheinhch 1914 entstanden). Auf dem Seerosenblätterteppich der freien Wasserflächen brüten: Larus ridibundus, Hydrochelidon leuco- pareia; auf grossen Schwimmbänken, wel-^he vorwiegend aus Bruch-Rohr bestehen : Hydrochelidon nigra und in nassen Jahren auch Sterna hirundo, welche sonst auf Sandbänken brütet, 2. Nasse Wiesen, mit üppiger, vorwiegend aus Cyperaceen und Euphorbia palustris bestehender Vegetation. Aufenthaltsort der Fulica, Ortygometra, Gallinago, Limosa, Totaiius-Arten. 3. Höher gelegene Heuwiesen, mit gewöhnlicher Wiesenvegetation. Häufig vorkommend : Motacilla flava, M. alba, Crex, Coturnix etc. 4. Hochgelegene sandige Flächen, welche als Weiden, hie und da als Ackerfelder eine Verwendung finden. 5. Waldige und buschige Stellen, typische Galeriewälder, zum Teil reine Eichenbestände ohne üntergehölz, zum Teil aber Weiden- und Pappelhaine mit sehr dichtem, aus Cornus, Rhamnus, Crataegus etc. bestehendem üntergehölz, welches ausserdem durch Vitis silvestris und Clematis zu einem fast undurchdringlichen Dickicht umflochten wird. Solche grössere Wälder befinden sich bei dem Dorfe p p o v a und am sogenannten Beszny-fok. Nicht weit von diesem Walde süd- wärts standen noch vor einem Menschenalter zwei neu angesiedelte Dörfer Königsdorf und Albrechtsdorf, doch wurden dieselben von den Wogen der Donau weggeschwemmt. Von Königsdorf ist garnichts gebheben, als der Name des Waldes, von Albrechtsdorf bestanden im Jahre 1914 noch einige Hütten. Häufig vorkommende, auch nistend beobachtete Arten : Aegithalos caudatus, j^nthoscopus pendulinus, Corvus comix, Dendrocopus médius, Erithacus luscinia, Erithacus svecica cyanecula, Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Milvus migrans. Muscicapa grisola, Oriolus galbula, Parus ater, Parus major, Syrnium aluco, Sylvia atricapUla, S. borin, S. communis, Turdus merula, Turtur communis. Verfasser begann im Jahre 1909 die ständige und systematische Beobachtung dieses Gebietes hinsichtüch seiner Vogelwelt durch jährlich wiederholte Excursionen und hatte Gelegenheit das Ried von Pancsova in einem Zeiträume von neun Jahren (1909 — 1917) in zehn Excursionen zu verschiedenen Jahreszeiten und unter den verschiedensten Verhält- nissen durchzustreifen, damit die ornithologischen Erscheinungen in ihrer möghchsten Vollkommenheit notieren zu können. Der Zeitpunkt der einzelnen Excursionen, sowie die Namen der von Fall zu Fall beobach- DIK VOGELWELT DES GROSSEN RIEDES VON PANCSOVA 31 leten Vögel sind dem ungarischen Text zu entnehmen; hier konnte aus Raummangel nur eine Enumeration der beobachteten Vögel, nebst einigen Bemerkungen, gegeben werden. Die beigelegten römischen Ziffern bedeuten den Monat der Beobachtung. Äcanthis cannahina L. X. — Accipiter nisus L. IV. — Actitis hypo- leucos L. IV. — Aegithalos caudatus L. III., IV. — Acrocephalus arun- dinaceus L. V,, VI., VII. — A. palustris Bechst. VII. — A. strepervi ViEiLL. IV., v., VI. — Alauda arvensis L. — Alcedo ispida L. XI. — Anas acuta L. III., (zu Tausenden) V., X. — A. hoschas L. III. (zu Tausenden, im Frühlingszuge; im Ovar eines am 27. III, erlegten Exemplares ein ausgebildetes Ei) IV., V., VI. (zu Tausenden). XI. (zu Tausenden). — A. crecca L. IV., V. — A. penelope L. III. (mehrere Hundert Durchzugsexemplare) V., X., XL (zu Tausenden). — A. querque- dida L. IV., V., X. — A. streperà L. III., IV., X. — Anser albifrons Scop. X. — A. fahalis Lath. III., X., XL — A. férus Bechst. III., IV., v., VI., VIL (Nest) X., XL — A. negledus Sushk. X. — Anthoscopus pendulinus L. VI., VIL — Anthus pratensis L. — A. spinoletta L. — A. triviális L. X., XL — Aquila pomarina Beehm. IV., V. — Ardea cinerea L. — A. purpurea L. — Ardeola ralloides Scop. (auf der durch Blätter und Blüten der Seerose buntgefleckten Wasserfläche fast unbemerk- bar). — Ardetta minuta L. — Asio aceipitrinus Pall. 17. X. Ankunft von 50 Exempl. V. — Astur paluwharius L. III., IV. — Athene noctua Scop. V. (nistet in Höhlungen am steilen Lössufer). — Botaurus stdlaris L. — Buteo communis Lesson. — Carduelis elegáns Step. — Cerchneis timmncrlus L. Brutvogel. — C. vespertinus L. (im Walde). — Certhia familiáris IV. — Charadrius duhius Scop. (brütet auf Sand- bänken). — Ciconia alba Bechst. — C. nigra L. VII. (18. X. verspäteter Durchzügler ; Mageninhalt Fischreste). — Circus aeruginosus L. — C. macrourus Gm. X. — C pygargus L. X., XL — Olivicola riparia L. Brutvogel. — Colaeus monedula spermologus Vieill. — Columha palum- hus L. X. — Corvus corax IV., VIL, X. — C. comix L. — C. frugi- legus L. — Coturnix communis Bonn. V. — Crex pratensis Bechst. V., VI., VII. — Cuculus canorus L. IV., VII. — Cypselus apus L. (Nistet in Steilwänden der Lössufer). — Delichon urbica L, — Dendro- copus médius L. — Emberiza calandra L. IIL, VI., VII. — E. schoenic- lus L. IV., VI., VII. — Erismatura leucocephala (?) III. — ■ Erithacus svecica cyanecula Metee et Wolfe VI. — E. luscinia IV. — Falco aesalon TüNST. X., XL — F. cherrug Grat IV., XL — F. subbuteo L. VII. — Fringilla coelehs L. — Fulica atra L. — Oallinago gallinaria 0. F. Müll. HI. (zu Tausenden) IV., X., XL (zu Tausenden). — Gallinula chloropus L. IV., VII. — Haliaëtus albicilla L. — Hiraaëtus pennatus Gm. VIL — Hirundo rustica L. — Hydrochelidon leucopareia Tem. (Nester auf Aquila 6 82 Dr. EUGEN NAGY Schwimmblättern der Seerose). — H. leucoptera Tem. VII. — H. nigra L. (Nester auf Schwimmbänken, welche aus Rohr-Fragmenten bestehen). — Lanius collurio L. — L. excubitor L. — L. minor Gm. VII. — Larus argentatus cachinnans Pall. V., VII. — L. fuscus L. VI. — L. ridibun- dus L. (Nester auf Schwimmblättern der Seerose). — Ligurinus chloris L. VII. — Limosa aegocephala Bechst. VI. — Locustella naevia Bodd. IV., V. — Lusciniola melanopogon Temm. III. — Milvus migrans Bodd. — Motacilla alba L. — M. flava L. — Muscicapa grisola L. VII. — M. parva Bechst. X. — Numenius arquatus L. — N. phaeopus L. — Nycticorax griseus L. IV. — VII. — Nyroca clangula L. III. — N. ferina L. III., IV., V., X. — N. ferruginea Gm. — N. fuligula L. IV. — Oriolus galhula L. VII. - - Ortygometra porzana IV., V., X. — Parus ater L. VII. — P. major L. — Passer domesticus L. — P. montanus L. — Pavoncella pugnax L. — Perdix cinerea Lath. — Pernis apivorus L. X. — Phalacroeorax carho L. VI., VII., XI. — Ph. pygmaeus Pall. V., VI., VII. (cca 700 St.). — Phylloscopus collybita Vieill. III., FV. — Ph. trochilus L. IV. — Pica rustica Scop. — Plegadis falcinellus L. III. — VII., X. (Die Vögel besitzen einen starken, eigenartigen, am besten noch mit Moschus vergleichbaren Geruch, welcher sich manchmal — besonders zur Brut- zeit — zu solcher Intensität steigern kann, dass sogar bei fliegenden Scharen fühlbar ist). — Platalea leucorodia L. IV., V., VI., VII. (Wahr- scheinlicher Brutvogel). — Podiceps cristatus L. IV., V., VI., VII. — P. nigricans Scop. X. — Pratincola rubicola L. X. — Regulus ignicapillus Temm. XI. — Scolopax rusticola L. (angeblich nur im Herbst). — Spatula clypeata L. III. — VI. — Stercorarius parasiticus L. VI. — Sterna hirundo L. V., VI., VII. (brütet gewöhnlich auf Sandbänken ; bei hohem Wasser- stande auf Schwimmbänken, bestehend vorwiegend aus Rohr-Fragmenten, und auf Seerosenblättern). — St. minuta VI., VII. (Nest eine einfache Sand- grube). — Sturnus vulgaris L. VII. — Sylvia atricapilla L. VIL — S. borin Bodd. IV., VI. — S. communis Lath. VII. — Syrnium aluco L. VII. — Totanus calidris L. VI., VIL, XL — T. oehropus L. IIL, VI., VIL, XL — Tringa alpina L. X. — Turdus merula L. — T. musicus L. IIL, IV., X. — T. pilaris L. IIL — Turtur communis Selb. VII. — Vanellus capella Schaeff. IIL, V., VIL, X., XL (zu Tausenden). AQUILA TOM. XXVIII. 1921. TAB. II. Sterna hirundo telep tavirózsamezőn. — Sterna hirundo Kolonie auf einem Seerosen Felde. Sterna hirundo fészek favirőzsa leveleken. — Sterna hirundo Nest auf SeerosenblMttern. Dt. Nagy Jenő fényképfelvételei a Pancsovai Nagy-Rétben. Photographische Aufnahmen von Dr. Eugen Nagy im Grossen Pancscvaer Riede. AQUILA TOM. XXVIII. 1921. TAB. III. Hydrochelidon leucopareia fészek tavirózsa leveleken. — Hydroclichdur. leiicopareia Nest auí Seerosenblättern Larus ^zek tavirózsa leveleken. — Larus ridibundus Nest auf Seerosenblättern. Dr. Nagy Jenő fényképföl vételei a Pancsovai Nagy-Rétben. Photographische Aufnahmen von Dr. Eugen Nagy im Grossen Pancsovaer Riede. A BATLA NYELVE 85 A batla (Plegadîs falcinellus L.) nyelve. Irta: Dr. Greschik Jenő (4 szövegrajzzal.) A madárnyelv alakja és nagysága rendkívül változó. Ez a bámulatos formagazdagság a nyelv sokféle működéséből és az azzal kapcsolatos alkal- mazkodási képességéből magyarázható. Nemcsak a táplálék fölvételénél és lenyelésénél van szerepe, nemcsak Ízlelő- és tapintó szerv, hanem befo- lyásolja a hangot és közreműködik abban, hogy a levegő az orr-garat- járaton át a gégébe jusson. Kétségtelen azonban, hogy bizonyos fokig a csőr alakja és fejlettsége is befolyással van kialakulá- sára, ha nem is áll általában az a tétel, amit már Duvernoy tudott, hogy a csőr nagysága és alakja határozza meg a nyelv nagyságát és alakját. Különösen a nyelvnek a szájban szabadon fekvő része, a nyelv teste, fordul elő igen sokféle alakban, a nyelv gyökere kevésbé változó. A csőrhöz képest kicsiny nyelvű mada- rak közül a batla és a kanalas gém régóta ismeretes. E sajátság alapján mindkét nemet NiTzscH „Hemiglottides" néven jelölte. A következő sorokban szétboncoljuk a batla „kicsi háromszögalaku csenevész" nyelvét, melynek bonctani jellemzése mindezideig hiányzik. Az anyagot Cerva F. és Vasvári M. uraknak köszönöm. Madarunk nyelvének a teste ásó alakú (1. rajz), elül kissé lekerekített, hátul fogasán öblös, oldalt két nagyobb szarufogban végződő. A fiatalok nyelvén a két nagyobb fog előtt is lehet 1 — 2 fogacska, valamint a nyelv gyökerén is. A nyelv hossza hegyétől a gégerésig 2 cm, legnagyobb szélessége 0*8 cm; az alsó csőr hossza 14 cm, vagyis a nyelv ^/7-e a csőr hosszának. Nitzsch szerint alig Vs, Gadow szerint Vio. Ha, helyesebben, összehasonlítjuk a nyelvcsont hosszát a szarvakkal együtt az alsó állkapocs hosszával, rajz. A batla nyelve és felső eje. A nyelv hátán és gyöke- rén a pontok a mirigyek nyilasai. — Abb. 1. Die Zunge und der obere Kehlkopf von Plegadis falci- nellus L. Am Rücken und Zungen- grunde entsprechen die Punkte Drüsenöffnungen. 84 Dr- GRESCHIK JENO akkor azt találjuk, hogy ez utóbbi 2*9-szer hosszabb a nyelvnél, az alsó csőrre vonatkoztatva pedig ez a szám 2'4;. A nyelvet többrétegű laposhám borítja, mely a hátsó fogakon elsza- rusodott. Közepén a porcos nyelvmag fekszik, mely a nyelv hátán, a mellső részen áttetszik. Ezt a nyelvmagot körülveszi a propria erősen pigmentált kötőszövete, mely különösen két oldalt erősen fejlett és ezáltal a nyelv ásóformáját alakitja. Az erős pigment okozza a nyelv szürke szinét; a fiatalok nyelve csak mellső harmadában szines. Ha lehúzzuk a hámot, a proprián sok hosszúkás szemölcsöt látunk. A nyelv rendkívül gazdag mirigyekben. Gadow szerint a mirigyek a Pelargi fajok nyelvéből hiányzanak. Magam ezzel szemben igen sok mirigyet találtam. Anyagom nem volt szövettani célokra rögzítve, azért csak szabad kézzel készitettem metszeteket, hogy a mirigyek fekvését megismerjem. A nyelv hátán egy- szerű nagyitóval mindegyik oldalon mintegy 50 mirigynyilás látható, az alsó fölületén kevesebb. Azonban a hám eltávolítása után még ennél is több mirigyzacskót veszünk észre, minek az a magyarázata, hogy több mirigyzacskó közös kivezető járatba nyilik. Mindegyik zacskó több, való- színűleg nyálkát termelő csövecskéből áll, melyek egy középponti üreg köré csoportosulva a már több madárból ismert szerkezetet mutatják. Csak a nyelv hegyén nincsenek mirigyek. A hát közepén a mirigyek igen kicsi- nyek, sokkal nagyobbak vannak a nyelv két oldalán. Az előbbiek Glan- dulae linguales mediales, utóbbiak* Gl. 1. laterales néven foglalhatók össze. Ezeken kivül még a nyelv gyökerén is van néhány nagyobb zacskós mirigynek a nyilasa, ezek a Gl. 1. posteriores. Átiérve a nyelvvázra (2. rajz), legelőször a nyelv porcos magva köti le íigyelmünket. Nyíl hegyéhez hasonht és hasi fölületén még jól láthatjuk két porcos pálcikaalaku felét, amelyből összetevődött. A két pálcika a háton egybefűződött, a hasi oldalon azonban a két pálcikának megfelelően, két hátul egymástól távolodó léc van, mely az elülső harmadban gömbölyű pálcává összefolyik. Ezáltal hátul hézag keletkezik a nyelvcsont testének nyúlványa számára. A két léc hátul még el is hagyja a hézagot, szabad végűk ilyenformán öblöt zár körül. Ettől jobb- és baloldalt találhatók az izületi fejek a nyelvcsont teste számára. Ezek mellett van két tojásdad tapadási fölület a m. hypoglossus obliquus részére; fölöttük egy kis léc található, melyhez a m. ceratoglossus ina fűződik. A nyelvcsont teste (basihyale) a 2. rajz szerint elül és oldalt hegyben végződő lapos velősüregü csont, amelynek hátsó keskeny oldalán a nyelv- csont szarvai izesülnek. A mellső hegy a nyelvcsont testének a porcos nyúlványa (processus entoglossus). A basihyale oldalai a mélyített háton éles peremet alkotnak, (2. rajz A), amelyhez a m. cricohyoideus tapad. A perem hátul porcos hegyben végződik. A hasi oldalán a nyelvcsont teste legöm- bölyített, elül rajta fekszik a m. hypoglossus obliquus. A perem mellső A BATLA NYELVE 85 szélén 2 tojásdad porcos izületi felszin van a nyelvmag két pálcikája számára. Hátul a nyelvcsont testével szorosan összefügg a nyél (urohyale), lapos, elül velösüregü csontos, hátul porcos pálcika. A nyelvcsont szarvai 2 ízből állanak, a két íz közé még egy kis porcocska is közbe van iktatva. Az I. íz (ceratobranchiale) kissé hajlított, 2 cm-nél valamivel hosz- szabb pálcikaalaku csont, melynek hátán izmok tapadására szolgáló, kissé vájt barázda található; hasi oldala legömbölyített. A porcos rész előtt egészen gömbölyűvé válik. A porcos közbülső részt már több madár nyelvcsontszarvából ismer- jük, hossza 0*3 cm. A képek után Ítélve azt hihetnök, hogy az I. és II. íz e porcocskával ízülettel van összekapcsolva, az összefüzés valójában azonban synchondrosis. A porcocska valószínűleg a szarv e részének nagyobb mozgékony- ságát célozza, mert itt fűződik oda a m. ceratomandibularis hátsó ága. A II. íz (epibranchiale) göm- bölyű pálcika, hossza fele az I.-nek. Az epiphysis 0*7 cm hosszú. A nyelvcsontszarvak mentén csak egy Ízület van, még pedig a nyelv- csont testével, a többi rész syn- chondrosis segélyével függ össze egymással. Csontjaik csak az ízü- let, ill. synchondrosis közelében velősüregüek, egyébként tömörek. Szélességük 0'15 cm. Figyelemre 2. rajz. A nyeh^^áz ventralis oldaláról. A = a nyelvcsont teste dorsalisan, o = a porcos nyelvraag, b == tapadási fölület a m. hypogl. obMquus számára, c = a nyelvcsont teste, d = nyél, e = a nyelvcsontszarv- 1. ize, f= közbülső porc, g = II. iz, h = epiphysis, í = a nyelvcsont testének pereme. Abb. 2. Zungengerüst, Ventralansicht. A = Zungenbeinkörper, Rückenansicht, a = der knorpelige Zungenkern, b = Insertionsfläche für den M. hypogl. obliquus, c = Zungen beinkörper, d = Stiel, e == I. Glied, f= Schaltstück, g = II. Glied des Zungenbein- hornes, h = Epiphyse, i = der umgeschla- gene Rand des Zungenbeinkörpers. méltó, hogy míg a szarvak II. íze a harkályoknak és kolibriknek messzire kinyújtható nyelvében feltűnő hosszú, addig madarunkban igen rövid, sokkal rövidebb az I. íznél s ugyanez áll a többi, nyelvét csak kis mértékben előre mozgató madárra is. Ennek következtében a Plegadis falcinellus nyelvének szarvai egészen alul fű- ződnek oda kötőszövet segélyével a koponya hátuljához. A m. ceratoman- dibularis hatása ugylátszik csak erre a II. ízre szorítkozik. A nyelv előre 86 Dr. GRESCHK JENO nyujthatósága tehát a II. íz hosszától függ. Az I. íz hossza állandóbb és más izmokhoz alkalmazkodott. Lugas azt hiszi, hogy az I. íz méretei a csőr hosszától függnek, ami azonban nincs megindokolva. Miután a nyelv vázát megismertük, rátérünk az izomzatra, tekintettel annak beidegzésére. Még pedig figyelembe vesszük nem csupán a nyelv tulajdonképpeni izomzatát, hanem — régi szokáshoz hiven — a táj mindama viscerális izmait, melyek működésbelileg a nyelvkészülékhez sorolhatók. 1. Musculus mylohyoideus. (M. m. anterior) 3. rajz. Ez az izom főleg haránt irányú rostjaival a két alsó állkapcsi ág hátsó közét tölti ki. Az alsó állkapocs háti széle közelében ered és vékony raphe-ben találkozik a másik oldal rostjaival. Elül a rostok a szájbör kötőszövetébe vesznek. Hátul a legvastagabb, de egy m. hyomandibularis transversus, a milyent Kallius ismertet, itt meg nem különböztethető. Háti oldalán a m. ceratohyoideus fekszik, melynek harántul futó rostjai a raphe-ben izmunkkal összefügnek. Nem függ össze tehát egyenesen a nyelvvel és első- sorban a gégefő és az alsó szájpad fölfelé húzója. A nervus trigeminus erőteljesen kifejlett alsó állkapcsi ágából származnak idegei. Hátul a 2. Musculus serpihyoideus (m. hyomandibularis medialis Kallitjs) tapad hozzá (3. rajz). Ez az izom a mandibula hátsó végének külső oldaláról ered, harántirányban előre tart és a középen kiszélesedve finom raphe-ben egyesül a másik oldal rostjaival, azonkívül összefügg a légcső hasoldali kötőszövetével. Beidegzője a n. facialis. A nyelvet visszahúzza. A m. stylohyoideus-szal együtt ezt az izmot az irodalom többnyire m. mylohyoideus posterior néven jelöh, minthogy azonban más agyideg a beidegzője, mint az előbbi izomé, helyesebb más néven fölsorolni. Hátul a constrictor colli mellső része határolja, mely vele közösen ered s a középen a raphe-ben végződik. A m. cucullaris rendszeréhez tartozik s így nem tartozik tovább ide. 3. Musculus stylohyoideus (m. hyomandibularis Kallius). Az alsó állkapocs külső oldalán az előbbitől befelé és hátrafelé ered (3. rajz) és a ceratobranchiale alsó fölületéhez tapad, ennek nyelvcsonttesti izülete mellett (4. rajz). Ez az izom a madarakban igazi m. stylohyoideus, mert Kallius kimutatta a háziveréb embryójában, hogy a columella nyúlvá- nyáról ered, mely a magasabb állatok styloid-jének felel meg. A n. facialis idegzi be a nyelv e fontos hátrahuzóját, amely azokban a madarakban, amelyek nyelvüket messzire kinyújthatják, a koponyán mind hátrább nyúlik, a kohbri-félékben pl. egészen a csőr tövéig tette át eredését. 4. Musculus ceratomandibularis (m. geniohyoideus autt.), 3. és 4. rajz. Két ággal ered: egy mellső erősebb dorsalis ággal a man- dibula belső oldaláról és egy hátsó gyengébb ággal a mandibula alsó szélén, az itt kifelé áthajlott m. pterygoideus fasciájáról. Hosszantirányu A BATLA NYELVE 87 rostjaival csaknem eléri a nyelvcsontszarvak epiphysisének a hegyét. A szarvakat hüvelyszerüen fogja körül. A hátsó ág a köztes porcocska táján ágazik ki belőle. A szalagalaku izom a m. mylohyoideus alatt halad, alul a serpi- és stylohyoideus keresztezi. Ezt az izmot eddig csaknem min- denütt m. geniohyoideus néven irták le és Gadow azt hitte, hogy a n. hypoglossus ágaiból kapja idegeit. Kallius, Coeds és Leibee vizsgálatai azonban kiderítették, hogy ennek az izomnak a moiorikus idege a n. glos- sopharyngeus. A batlában szintén a glossopharyngeus idegzi be. Ennek következtében nem felel meg az emlősök m. geniohyoideus- ának, a hogy azt Gadow gondolta, hanem Kallius nyomán m. cerato- mandibularis néven jelölendő. Az igazi m. geniohyoideus-szal lejebb találkozunk. Előrehúzza a nyelv- csontot. 5. Musculus ceratohyo- ideus (4. rajz). Ered a ceratobran- chiale rézsútos háti oldaláról egé- szen a köztes porcig. Néhány rost e csont külső széléről is ered. Ré- zsútosan előre és a közép felé tart és itt az urohyale ventralis oldalán finom raphe-ben találkozik a másik oldal rostjaival. Az urohyale-val laza kötőszövet fűzi össze. Ven- tralis közepe a m. mylohyoideus raphe-jével függ össze. A n. trige- minusból kapja idegzetét. Ez utóbbi körülmény következtében nem lehet a m. ceratoglossus elkülönülése, a mire már Kallius rámutatott. Kérdéses tehát, vájjon igaza van LEiBEE-nek, ha a har- 3. rajz. Az alsó állkapocs alulról, féloldalt, a fölületi nyelvizmokkal ; in situ. — Abb. 3. Unterkiefer zeitlich von unten mit oberfläch- licher Zungenmuskulatur; in situ, a = M. mylohyoideus, b = M. serpihyoideus, c =:'M. stylohyoideus, d = M. ceratomandibularis I. ága (Bündel), e = IL ága (Bündel), fg ^M. geniohyoideus et genioglossus, h = M. sterno- trachealis, i = Constrictor colli, j = M. pterygoideus. kályok n. hypoglossus-beidegezte m. ceratoglossus superiorját átalakult m. ceratohyoideus-nak tartja. Ez az izom további figyelmet érdemel. 6. Musculus geniohyoideus és 7. Musculus genioglos- sus (3. és 4. rajz). Ezt a felnőtt madarakban nehezen szétválasztható két izmot Kallius különböztette meg először helyesen. A batlában az alsó állkapocs belső szögletéből hosszirányú izomzat halad hátra, mely egy- 88 Dr. GRESCHIK JENŐ mástól kissé eltávolodva részben a nyelvmagpálcikák hátsó oldalához tapad, részben azonban a magot elhagyva a kötőszövetbe vész. Az utóbbi a m. geniohyoideus, amely a m. ceratoglossus mellső fele mentén a kötő- szövetben eltűnik. A m. genioglossus ellenben a középső rész, amely odafüződik a nyelvmagpáleikák hátsó oldalához; mellső középső rostjai a nyelvszegély kötőszövetéhez, hátsó rostjai ezenki\ül még a pálcikák olda- lához is tapadnak. A két izmot alul egy darabig a m. mylohyoideus takarja. Idegzetük a n. hypoglossus-tól való. Előre húzzák a nyelvet. 8. Musculus ceratoglossus (4. rajz). Ered a ceratobranchiale felső, külső szélén és tapad a nyelvmag hátsó sarkán, a hasi oldalon in segélyével. Legszélsőbb rostjai a nyelvcsont teste peremének a porcos hegyén végződnek. Az izom külső oldala inas. A n. hypoglossus a be- idegzője. Egyoldah működésük a nyelvet oldalt huzza, kétoldali műkö- désük pedig lefelé tereli. 9. Musculus cricohyoideus (m. thyreohyoideus, m. hyola- ryngeus) 4. rajz. Ered a cricoid ventrahs oldalán, körülfogja a gégefőt és odafüződik a nyelvcsont testének háti pereméhez. Idegeit a n. hypoglossus gégefői ágából kapja. A gégefőt a nyelv felé huzza s az utóbbit kissé hátra. Minthogy a madarakban thyreoid nincsen, ezt az izmot cricohyoideus névvel jelölöm. 10. Musculus sterno trac he alis. (3. és 4. rajz.) A trachea két oldalán lefutva, keskenyebb felső végével a cricoid-tól befelé a lég- csőhöz tapad. Eredése anyagomon hiányzott. A két izom között a trachea ventralis oldalán hosszrostozatu vékony fascia feszül (4. rajz). Az izom alatt még egy vékonyabb nyaláb található. Idegei a n. hypoglossusból erednek. 9. és 10. a m. sternohyoideus rendszerébe tartoznak. 11. Musculus hypoglossus obliquus (m. h. posterior) 4. rajz. Harántrostjai a nyelvmag két pálcikájának a hátsó ventralis végei között feszülnek. A középen nincsen raphe. A n. hypoglossus idegzi be. Össze- húzódásakor a nyelv hátát domborítja. 12. Musculus hypoglossus rectus (m. h. anterior) 4. rajz. Elül fekszik a nyelvmag ventrahs oldalán. Két oldalt a porcos pálcikák belső oldalán eredve a két izom igen vékony ínban folytatódik a nyelv hegyéig. Hátsó része kissé szélesebb, mint eleje. Beidegzése az előbbivel azonos. A nyelv hegyét huzza lefelé. Végül még néhány szót a gégefőröl. Nitzsch fölemlíti, hogy a gégerés elülső szögletében a batlában csökevényes gége fedő (epiglottis) található. Anyagomban azonban ilyenre nem akadtam, nevezetesen nincsen porc a gégerés előtti redő alján. A gége üregében a cricoid ventralis lemezéről merőleges léc indul. Az elülső záróizom (constricteur antérieuc Cuviee) jól fejlett. Az anatómiai vizsgálatból kitűnik, hogy a batla nyelve nem csöke- A BATLA NYELVE 89 vényes, amilyennek talán külső megjelenése alapján tartanok. Mindama szer- veket megtaláltuk benne, amelyek a madárnyelvet általában jellemzik, ugy hogy jól működő készüléknek tarthatjuk. Milyen helyzetet foglal el a batla nyelve a rokon kanalasgém, gólyák, gémek és pólingok nyelvével szemben, arra anatómiai összehasonlitás adhatna feleletet. Erre egyelőre azonban hiányzik az alap. Duvebnoy és Nitzsch-Giebel töredékes adatai nem jöhetnek számításba. Madarunk nyelve a csőr alakjához alkalmazkodott. Az alsó állkcapocsból kipraepiirált nyelv és légcső felső része alulról. A 3. rajz mylohyoideus, serpihyoideus és constrictor colli izmai eltávo- litva. A rajz baloldalán c = a ra. stylohyoideus felső csonkja a tapadás helyével, /' = a m. geniohyoideus, g = am. genioglossus. Ez utóbbi két izom elülső része eltávolitva, A; = a m. ceratohyoideus a közepén elvágva s a másik oldalról eltávolitva, Z = a m. ceratoglossus, a másik oldalon kettémetszve ugy, hogy csak hátsó része s elül a tapadási ín látható, m = a m. cricohyoideus, n = a hosszrostozatu fascia, = a m. hypoglossus obUquus, ^ == a m. hypogl. rectus. A többi betű magyarázata a 3. rajzéval azonos. Die aus dem Unterkiefer herauspräparierte Zunge und der obere Teil der Luftröhre, ventral. Der Mylohyoideus, Serpihyoideus und Constrictor colli aus Abb. 3. sind entfernt. Links c = vorderste Portion des Stylohyoideus mit Insertion, f = Geniohyoideus, g = Genio- glossus. Der vordere Teil dieser beiden Muskeln entfernt, k = Ceratohyoideus in der Medianlinie durchtrennt, l = Ceratoglossus, auf der anderen Seite durchschnitten, so dass blos der hintere Teil und vom die sehnige Insertion sichtbar ist. m :^ M. cricohyoideus, n = die von Muskel- fasern durchzogene Fascie zwischen den beiden M. sternotracheales, o = M. hypoglossus obli- quas, ^ = M. • hvpogl. rectus. Übrige Bezeich- nungen wie in Abb. 3. mely bámulatos fogókészülékké alakult át, hegyén finom „ tapintókészüléket " — a szalonkacsőrhöz hasonlót — fejlesztett és oly annyira összeszűkült, a szájüreg oly kicsiny, hogy nagyobb nyelv számára nem is voina benne hely. A kicsiny nyelv valószínűleg csak a táplálék lenyelésénél működik közre, miközben a rendkívül gazdagon kifejlődött mirigyek is kibocsátják váladékukat. 90 Dr. EUGEN GRESCHIK Die Zunge von Plegadis falcinellus L. Von De. Eugen Greschik. (Mit i Abbildungen im ungarischen Text.) Die Zunge der Vögel tritt uns in einer staunenswerten Mannig- faltigkeit der Form und Grösse entgegen. Diese wird uns verständlich, wenn wir die verschiedenen Funktionen und die daran anknüpfenden Anpassungsfähigkeiten der Zunge in Betracht ziehen. So wirkt sie nicht blos beim Ergreifen und Verschlingen der Nahrung mit, sondern ist auch Geschmacks-, Tastorgan, beeinflusst die Stimme und ermöghcht, dass die Luft durch den Nasenrachengang in den Kehlkopf gelangt. Ausserdem wird die Zunge bis zum gewissen Grade auch von der Gestalt und Aus- bildung des Schnabels beeinflusst, wenn man auch nicht allgemein behaupten kann, dass die Grösse und Form des Schnabels die Grösse und Form der Zunge bestimme, was bereits Duternoy wusste. Besonders der mehr- weniger freie Teil, der Körper der Zunge variiert sehr; der Zungengrund ist weit weniger veränderlich. Unter den Vögeln, welche zur Schnabellänge eine relative kleine Zunge besitzen, sind Plegadis und Platalea bereits lange bekannt, sie veranlassten Altmeister Nitzsch beide Gattungen als „Heniiglottides" zusammenzufassen. In den folgenden Zeilen wollen wir die „kleine drei- eckige Kümmerzunge" des braunen Sichlers — ein Charaktervogel der Sümpfe Ungarns — zergliedern, da eine anatomische Charakteristik der- selben nicht vorliegt. Das Material verdanke ich den Herren F. Cerva und N. Vasvári. Der Zungenkörper (Abb. 1.) unseres Vogels ist spatenförmig, vorn leicht abgerundet, hinten eingebuchtet, gezahnt, seitlich in 2 grösseren Hornzähnchen endend. Bei Jungen kommen auch vor den 2 grossen Zähnen noch 1 — 2 kleinere vor, sogar im Zungengrunde sind bisweilen welche vorhanden. Länge der Zunge von der Spitze bis zum Kehlspalt 2 cm., grösste Breite 0*8 cm. ; Länge des Unterschnabels 14 cm. Also wäre die Zungenkörperlänge V? der Schnabellänge. Nitzsch gibt kaum ^/s, Gadow ^/lo an. Vergleichen wir richtiger die Zungenbeinlänge sammt den Hörnern mit der Mandibellänge, so erfahren wir, dass die Mandibel 2"9-mal länger ist, als die Zunge ; auf den Untersehnabel bezogen erhalten wir 2*4. Die Zunge wird von mehrschichtigen Plattenepithel bedeckt, welches an den hinteren Zähnchen verhornt ist. Der in der Mitte gelegene DIE ZUNGE VON PLEGADIS FALCINELLUS 91 knorpelige Zungenkern scheint im vorderen Teile des Zungenrückens durch und wird vom stark pigmentierten Bindegewebe der Propria umgeben, welches besonders zu beiden Seiten stark entwickelt ist und die Spatenform der Zunge verursacht. Diese starke Pigmentierung bedingt die graue Färbung der Zunge ; bei Jungen ist nur das vordere Drittel pigmentiert. Auf der Tunica propria bemerken wir nach Abtragung des Epithels zahlreiche, ziemlich lange Papillen. Auffallend reich ist die Zunge an Drüsen. Gadow spricht den Pelargi Folliculi linguales ab. Ich fand dagegen die Propria ganz gefüllt mit Drüsen. Da mein Material für histologische Zwecke nicht fixiert war, machte ich Sclinitte aus freier Hand um die Lage der Drüsen zu erkennen. Auf der Oberfläche sind bei Lupenbetrachtung jederseits etwa 50 Drüsenöffnungen zu bemerken, auf der Unterfläche weniger. Es zeigten sich aber nach Abnahme des Epithels weit mehr Drüsensäckchen als früher Mündungen, sowohl auf der Ober-, wie Unterfläche. Demzufolge münden mehr Säckchen mit gemein- samen Ausführgang, dieselben bestehen aus mehreren — anscheinend Schleim — sezernierenden Tubulis, welche sich um einen Zentralraum gruppieren, wie sonst bei den Vögeln. Nur die äusserste Zungenspitze ist drüsenlos. In der Mitte des Rückens ober dem Zungenkern sind die kleinsten Drüsen anzutreffen, weit grössere finden sich beiderseits. Es gibt hier Drüsen, welche die ganze Höhe des Bindegewebes einnehmen. Erstere sind als Glandulae linguales mediales, letztere als Gl. 1. laterales zu betrachten. Ausserdem sind noch auch in der Mitte des quergerunzelten Zungengrundes Drüsenöffnungen sichtbar, welche etwas grösseren Drüsensäckchen angehören, sie entsprechen den Gl. 1. posteriores. Auf das Zungenskelett (Abb. 2.) übergehend betrachten wir zuerst den knorpeligen Zungenkern. Derselbe erinnert an eine Pfeilspitze und lässt auf seiner Ventralseite noch gut die beiden Knorpelspangen erkennen, aus welchen er sich zusammensetzte. Die beiden Spangen sind auf der Dorsalseite miteinander verbunden, auf der Ventralseite fliessen die beiden hinten divergierenden Spangen im vorderen Drittel zu- einem rundhchen Stabe zusammen. Dadurch bildet sich hinten ein Zwischenraum für den Fortsatz des Zungenbeinkörpers. Die beiden Spangen setzen sich noch nach hinten über diesen Zwischenraum etwas fort, wodurch eine Bucht entsteht. Rechts und links von dieser Bucht finden sich die beiden Gelenkköpfe der Spangen für den Zungenbeinkörper. Neben diesen, die etwas schräg gestellten ovalen Flächen für den Ansatz des M. hypoglossus obliquus; oberhalb eine kleine Leiste für die Sehne des M. ceratoglossus. Der Zungenbeinkörper (Basihyale) ist wie die Abb. 2. zeigt, ein vorn und an den Seiten spitz ausgezogener platter markhaltiger Knochen, an dessen hinteren schmalen Seiten die beiden Hörner eingelenkt sind. 92 Dr- EUGEN GRESCHIK Die vordere Spitze ist der knorpelige Fortsatz (Processus entoglossus). Die Seitenflächen des Basihyale sind nach ohen umgeschlagen und bilden auf der vertieften Rückenfläche (Abb. 2. A.) einen deutlich vorspringenden Rand, an welchem der M. cricohyoideus inseriert. Die Spitzen desselben sind knorpelig. Die Bauchfläche des Körpers ist abgerundet, auf dieser Rundung liegt vorn der M. hypoglossus obliquus. An den convergierenden Rändern befinden sich vorn 2 ovale knorpelige Gelenkflächen für die Zungenkernspangen. Im hinteren Abschnitt des Zungenbeinkörpers ist der Stiel (Urohyale) fest mit demselben verbunden. Er ist ein platter, vorn markhaltig knöcherner, hinten knorpeliger Stab. Die Zungenbeinhörner bestehen aus 2 Gliedern, zwischen welchen noch ein Schaltstück liegt. Das I. Glied (Ceratobranchiale) ist ein gebogener, etwas über 2 cm. langer stabförmiger Knochen, welcher dorsal eine schief nach innen abfallende etwas ausgehöhlte Furche für die Muskeln besitzt, auf der Ventralfläche jedoch leicht gerundet ist. Vor dem Schaltstück wird er ganz rund. Letzteres — bei mehreren Vögeln beobachtet — ist ein zylindrisches Knorpelchen von 0*3 cm. Länge. Die L u. IL Glieder sind mit demselben nicht gelenkig, sondern durch Synchondrose ver- bunden. Der Knorpel dürfte zur grösseren Beweglichkeit dieser Teile der Zungenbeinhörner betragen, da in dieser Gegend der 2. Ast des M. ceratomandibularis abgeht. Das II. Glied (Epibranchiale) ist ein rundes Stäbchen von halber Länge des I. Die Epiphyse ist 0*7 cm. lang. Wir finden hier nur ein Gelenk und zwar am Basihyale, die übrigen Teile der Hörner sind synchondrotisch verbunden. Die Knochen der Hörner sind blos in der Nähe des Gelenkes, resp. Synchondrose markhaltig, sonst kompakt. Ihre Breite beträgt 0*1 5 cm. Bemerkenswert ist, dass bei dr \ Spechten und Kolibris, welche bekanntlich ihre Zunge weit vorstrecken nnen, das IL Glied der Hörner sich durch seine besondere Länge auszeichnet, bei unseren Vogel jedoch sehr kurz, viel kürzer als das I. Glied erscheint und so ist es bei allen übrigen Vögeln, welche ihre Zunge nur massig vorwärts bewegen können. Dementsprechend sind die Zungenbeinhörner bei Plegadis ganz unten am Hinterhaupt durch Binde- gewebe befestigt. Die Wirkung des M. ceratomandibularis scheint daher auf dieses Ghed sich zu beschränken. Die Vorstreckbarkeit der Zunge hängt also von der Länge des IL GHedes ab. Das I. Glied ist mehr konstant und hat sich anderen Muskeln angepasst. Lucas meint die Masse des I. Gliedes hängen von der Länge des Schnabels ab, was jedoch unbegründet ist. Nachdem wir nun das Zungengerüst kennen lernten, wenden wir uns der Muskulatur sammt ihrer Innervierung zu, hierbei nicht nur die eigentliche Zungenmuskulatur, sondern nach altem Brauch, die gesamte Visceralmuskulatur dieser Gegend berücksichtigend, welche funktionell zum Zungenapparat zu rechnen ist. DIE ZUNGE VON PLEGADIS FALCINELLÜS 9;j 1. Musculus mylohyoideus (M. m. anterior) Abb. 3. Dieser Muskel spannt sich im unteren Teile zwischen den beiden Unterkiefer- ästen mit seinen hauptsächlich queren Fasern aus. Er entspringt nahe zum dorsalen Rande des Unterkiefers und trifft in einer dünnen Raphe mit den Fasern der anderen Seite zusammen. Nach vorn verlieren sich die Fasern im Bindegewebe der Mundhaut. Hinten ist er am dicksten, aber ein M. hyomandibularis transversus, wie ihn Kallius beschreibt, ist hier nicht zu unterscheiden. Dorsal über ihn liegt der M. ceratohyoideus^ dessen transversale Fasern mit unserem Muskel in der Raphe fest ver- bunden sind. Er hat also keine direkte Verbindung mit der Zunge und dürfte hauptsächlich als Aufwärtsdrücker des Kehlkopfes und Mundbodens zu betrachten sein. Er wird von einem kleineren Zweige des hier mächtig entwickelten Unterkiefeiastes des Nervus trigeminus innerviert. Hinten hängt er mit 2. Musculus serpihyoideus (M. hyomandibularis mediahs Kallius) zusammen (Abb. 3). Er entspringt von der Aussenseite der hinteren Enden der Mandibeln, geht schräg nach vorn, vereinigt sich breit in einer feinen Raphe in der Mitte mit den Fasern der anderen Seite und hängt mit dem Bindegewebe an der Ventralfläche der Trachea zusammen. Wird vom Nervus facialis innerviert und wirkt als Zurückzieher der Zunge. Dieser Muskel und der M. stylohyoideus wird in der Literatur meist M. mylohyoideus posterior genannt, da er aber von einem anderen Gehimnerven innerviert wird als der vorige, ist es richtiger denselben unter anderem Namen anzuführen. Hinten wird er von der vorderen Partie des Constrictor colli begrenzt, welcher eben dort entspringt, den Ursprung dieses und des folgenden Muskels bedeckend, in der Mitte an der Raphe endigt. Er gehört zum System des M. cucullaris und beschäftigt uns hier nicht weiter. 3. Musculus stylohyoideus (M. hyomandibularis Kallius) (Abb. 3). Entspringt von der Aussenfläche des Unterkiefers nach innen und hinten vom vorigen und inseriert auf der Unterfläche des Ceratobran- chiale neben dessen Gelenk am Zungenbeinkörper. (Abb. 4.) Dieser Muskel ist bei den Vögeln ein echter M. stylohyoideus, da Kallius an Sperlings- embryonen zeigen konnte, dass er vom Fortsatz der Columella = Styloid der höheren Tiere entspringt. Er wird vom N. faciahs innerviert und ist ein wichtiger Rückzieher der Zunge, der bei Vögeln mit weit aussteck- barer Zunge weit hinten am Schädel, bei den Trochilidae z. B. bis an die Schnabelwurzel seinen Ursprung verlegt. 4. Musculus ceratomandibuiaris. (M. geniohyoideus Autt.) (Abb. 3. u. 4.) Entspringt mit 2 Bündeln, einem vorderen stärkeren, mehr dorsalen von der inneren Seitenfläche der Mandibeln und mit einem hinteren schwächeren Bündel am unteren Rande der Mandibeln von der 94 Dr. EUGEN GRESCHIK Fascie des hier nach aussen umgeschlagenen M. pterygoideus. Er geht nach hinten fast bis zur Spitze der Epiphyse der Zungenbeinhörner mit seinen längsverlaufenden Fasern, die Hörner scheidenförmig umgebend. Das hintere Bündel zweigt sich in der Gegend des Schaltstückes ab. Der bandförmige Muskel verläuft ventral vom M. mylohyoideus, und wird unten von den Mm. serpi- und stylohyoidei überbrückt. Dieser Muskel ging bis jetzt fast überall unter dem Namen M. geniohyoideus und Gadow glaubte, dass seine Innervation durch Zweige des N. hypoglossus erfolge. Die Untersuchungen von KALLros, Coeds und Leibee zeigten jedoch, dass der N. glossopharyngeus der motorische Nerv dieses Muskels ist. Bei Plegadis fand ich ihn gleichfalls vom Glossopharyngeus innerviert. Darum entspricht er nicht wie Gadow meinte dem M. geniohyoideus der Säugetiere, was bereits Kallius mit Recht betonte, sondern verdient fortab als M. ceratomandibularis (Kallifs) bezeichnet zu werden. Dem wahren M. geniohyoideus werden wir weiter unten begegnen. Er wirkt als Vorzieher des Zungenbeins. 5. Musculus ceratohyoideus. (Abb. 4.) Entspringt von der schräg nach innen abfallenden dorsalen Fläche des Geratobranchiale bis knapp vor dem Schaltstück. Einige Fasern kommen auch vom Aussen- rande dieses Knochens. Er geht schräg vorwärts und median und trifft hier mit den Fasern der anderen Seite ventral am ürohyale in einer feinen Raphe, die auch fehlen kann, zusammen. Er ist mit dem ürohyale durch lockeres Bindegewebe verbunden. Ventral hängt er mit der Raphe des M. mylohyoideus zusammen und wird vom Trigeminus innerviert. Aus letzterem Grunde kann er nicht eine Differenzierung des M. cerato- glossus sein, worauf bereits Kallius aufmerksam machte. Es scheint mir daher fraghch, ob Leibee Recht hat, wenn er den bei den Spechten gefundenen und vom Hypoglossus innervierten M. ceratoglossus superior als modifizierten M. ceratohyoideus betrachtet. Jedenfalls verdient dieser Muskel weitere Beachtung. 6. Musculus geniohyoideus und 7. Musculus genio- glossus. (Abb. 8. u. 4.) Die richtige Unterscheidung dieser bei erwach- senen Vögeln schwer zu trennenden Muskeln verdanken wir Kallius. Beim Sichler entspringen vom inneren Kinnwinkel längsverlaufende Muskel- fasern, welche sich divergierend teilweise an den hinteren Seitenflächen der Zungenkernspangen, teilweise jedoch über den Kern hinaus im Binde- gewebe verlieren. Der M. geniohyoideus ist der seitlich im Binde- gewebe, auswärts vom vorderen Ende des M. ceratoglossus sich verlierende Teil. Der M. genioglossus dagegen der mediale Teil, welcher sich an die Aussenseite der knorpeligen Zungenkernzipfel und zwar mit den vorderen medialen Fasern am Bindegewebe des Zungenrandes, mit den hinteren Fasern jedoch auch an die Spangenseiten selbst ansetzt. Sie werden DIE ZUNGE VON PLEGADIS FALCINELLUS 95 unten eine Strecke vom Mylohyoideus bedeckt. Ihre Innervierung besorgt der N. hypoglossus, sie sind als Vorwärtszieher der Zunge zu betrachten. 8. Musculus ceratoglossus. (Abb. 4.) Entspringt vom oberen lateralen Abschnitt des Ceratobranchiale und geht lateral und ventral zum hinteren Ende des Zungenkerns, wo er ventralwärts mit einer Sehne inseriert. Die oberen äusseren Fasern inserieren an der knorpeligen Spitze der Leiste des Zungenbeinkörpers. Die Aussenseite des Muskels ist sehnig. Innervierung vom N. hypoglossus. Einseitig wirkend ziehen sie die Zunge seitwärts, beiderseitig ziehen sie die Zunge nach unten. 9. Musculus cricohyoideus (M. thyreohyoideus, M. hyolaryn- geus) (Abb. 4.) Entspringt ventral am Cricoid, den Larynx umfassend und setzt sich an die dorsale Leiste des Zungenbeinkörpers. Innervierung : Ramus laryngeus des N. hypoglossus. Zieht den Kehlkopf gegen die Zunge und letztere etwas rückwärts. Da bei den Vögeln kein Thyreoid vorkommt, gebrauche ich den Namen : C r i c o hyoideus. 10. Musculus sternotrachealis. (Abb. 3. u. 4.) An den Seiten der Trachea verlaufend setzt er sich schmaler werdend nach innen vom Cricoid an die Trachea an. Sein Ursprung war an meinem Material nicht vorhanden. Zwischen beiden Muskeln breitet sich auf der ventralen Fläche der Trachea eine dünne Fascie mit Längsfasern aus. (Abb. 4.) Unter dem Muskel ist noch ein dünneres Bündel vorhanden. Innervierung wie voriger. 9 und 10 gehören zum System des M. sternohyoideus. 11. Musculus hypoglossus obliquus (M. h. posterior) (Abb. 4.) Seine transversalen Fasern verbinden beide Knorpelspangen des Zungenkerns hinten und ventral. Zum Anheften der Fasern besitzen die Spangen schräg nach innen schauende ovale Flächen. (Abb. 2.) In der Mitte keine Raphe. Wird vom Hypoglossus innerviert. Beim Zusammen- ziehen wölbt er die Rückenfläche der Zunge, d. h. senkt die Seitenzipfel. 12. Musculus hypoglossus rectus (M. h. anterior) (Abb. 4.) Vorn auf der Ventralseite des Zungenkerns liegend und jederseits von der inneren Seitenfläche der Knorpelspangen entspringend, vereinigen sich die beiden Muskeln in einer sehi* dünnen Sehne, welche bis zur Spitze reicht. Der Muskel ist hinten etwas breiter als vorn. Innervierung wie voriger. Er drückt die Zungenspitze herab. Zum Schlüsse noch einiges über den Kehlkopf. Nitzsch erwähnt im Naumann, dass im vorderen Winkel des Kelilspaltes bei Plegadis ein Rudiment von Stimmdeckel (Epiglottis) sich befinde. Ich fand keine Epiglottis an meinem Material, es ist kein Knorpel unter der Falte vor dem Kehlspalt vorhanden. Im Kehlraume befindet sich eine von der Ventralplatte des Cricoids sich senkrecht erhebende Leiste mit knopf- förmiger Anschwellung. Der vordere Schliessmuskel (Constricteur antérieur Cuviee) ist gut entwickelt. 96 Dr. EUGEN GRESCHIK Die anatomische Untersuchung zeigte, dass die Zunge des braunen Sichlers durchaus nicht als rudimentär zu betrachten ist, wie man dies der äusseren Erscheinung nach vielleicht anzunehmen geneigt wäre. Wir fanden sie mit allen die Vogelzunge im allgemeinen charakterrisierenden Organen versehen, so dass dieselbe einen durchaus vollwertigen Apparat darstellt. Welche Stellung der Zunge des Sichlers unter den Zungen der verwandten Löffelreihern, Störchen, Reihern und Brachvögeln zukommt, könnte ein anatomischer Vergleich klar legen, wofür jedoch vorderhand die Grund- lagen noch fehlen. Die fragmentarischen AngaJaen von Duveenot und NiTzscH-GiEBEL köuueu hier nicht in Frage kommen. Die Zunge unseres Vogels hat sich der Form des Schnabels angepasst, welcher sich zu einem bewTinderungs würdigen Greifapparat ausbildend, an der Spitze einen feinen „Tastapparat" — ähnhch dem der Schnepfen — entwickelte und sich dermassen verengte, dass für eine grössere Zunge gar kein Platz ist. Die kleine Zunge dürfte blos beim Schluckakt mitwirken, wobei auch die überreich entwickelten Drüsen ihr Sekret mit abgeben. Irodalom. — Literatur. Cords, E., Beiträge zur Lehre vom Kopfnervensystem der Vögel. — Anat. Hefte. L Abt. Bd. 26, 1904. DuvERNOY, G. L., Mémoire sur quelques particularités des organes de la déglutition de la classe des oiseaux et des reptiles. — Mém. Soc. d'hist.-nat. de Strasbourg. T. II, 1836. Gadow, h., Versuch einer vergleichenden Anatomie des Verdauungs- systemes der Vögel. — Jenaische Zeitsehr. f. Naturw. Bd. 13, 1879. Gadow, H., Vögel in Bronns Klassen und Ordnungen. Bd. VL Vierte Abt. 1891. Giebel-Nitzsch, Die Zunge der Vögel und ihr Gerüst. — Zeitsehr. f. ges. Naturw. Bd. 11, 1858. Kali/Ius, E., Beiträge zur Entwicklung der Zunge. II. Teil. Vögel — Anat. Hefte. I. Abt. Bd. 28, 1905. Leiber, A., Vergleichende Anatomie der Spechtzunge. — Zoologica H. 51, 1907. Lucas, F. A., The tongues of birds. — Report of the U. S. Nat. Mus. for 1895. Washington 1897. Naumann, Naturg. d. Vögel Mitteleuropas. Neue Ausg. Bd. VII. Gera- Untermhaus, 1899. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 97 Madárvonulási adatok Magyarországból. Közreadja: Schenk Jakab. ív. (1921-es) évfolyam. 1 Habár az idei jelentések még nem érkeztek meg valamennyien, mégis örömmel látjuk, hogy régi kipróbált megfigyelő gárdánkból ezidén többen jelentkeztek, mint az elmúlt években. Örömmel és büszkeséggel adjuk közre az általuk gyűjtött gazdag és értékes megfigyelések anyagát, mint a magyarság törhetetlen kultur tevékenységének biztató tanúságtétele t. Aíegfig^'elöink a maguk működési körében becsülettel megfeleltek a rájuk háramló kötelességnek s ha a maga helyén azt mindenki megteszi, ugy nem kell féltem a magyarság jövőjét. Mindenkit kérünk, tartson ki továbbra is. Az intézet azon az állásponton van, hogy ezeket a megfigyeléseket a jövő- ben is közreadja, minthogy azok nemcsak mint vonulási, hanem mint előfordulási adatok is értékesek lesznek a jövő madártani kutatás számár-a. A megfigyelések folytonosságának szükségessége nemcsak a meteorológiára nézve áll, hanem a madárvonulás kutatására nézve is. A folyton haladó civilizáció hagyon sok tekintetben megváltoztatja a madárvilág életmódját s biztosra kell vennünk, hogy ezek a változások visszahatnak majd a vonulás lefolyására is. Az ily százados változások ismerete pedig mindenesetre biztosabb alapot szolgáltat majd a madárvonulás keletkezésének fejlődé- sének és lefolyásának megismeréséhez, mint a puszta spekuláció, amely ellenőrizhetetlen valószínűségekből szokott következtetni. Tekintettel arra, hogy a jövő madártani kutatások számára adjuk közre ezt az anyagot, legyen szabad fölhívni a figyelmet arra, hogy ez az anyag csak abban az esetben lesz igazán értékes és használható, ha az minél kevesebb téves vagy hibás adatot tartalmaz. Kénytelen voltam ennek a követelménynek szemmeltartásával néhány adatot megkérdőjelezni, ahol vagy a faj, vagy a dátum tévesnek, vagy bizonytalannak látszott. Azt hiszem, hogy megfigyelőinket ez az ügy érdekében végzett kritika nem fogja elkedvetleníteni, hanem inkább arra serkenti őket, hogy folytonos továbbképzés által minél megbízhatóbb adatokat gyűjtsenek. ■ Az előzőket 1. Aquila XXIV. XXVI. XXVII. Aquila 7 98 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Vogelzugsdaten aus Ungarn. Herausgegeben von Jakob Schenk. IV. Jahrgang (1921). ■ Dieser Jahrgang enthält die im Jahre 1921 eingelaufenen Berichte, darunter auch Beobachtungen aus früheren Jahren, welche infolge der politischen Verhältnisse bisher nicht eingesandt werden konnten. Das Institut ist fest entschlossen diese Beobachtungen auch weiterhin fort zu setzen und zu veröffentlichen, da dieselben nicht nur als Zugsdaten, son- dern auch als faunistische Beiträge für die zukünftige ornithologische Forschung von W'ichtigheit sein werden. Die Notwendigkeit der Kontinuität der Beobachtung hat sich in der Meteorologie vollkommen bewährt und muss sich auch in der Ornithophaenologie bewähren. Die fortschreitende Zivilisation, welche die Lebensweise der Vogelwelt in so vielen Beziehungen verändert, kann selbstverständlich auch auf den Zug der Vögel nicht ohne Einfluss bleiben und dürfte die Kenntnis solcher säculärer Verände- rungen, sowie die Kenntnis deren genau festgestellten Ursachen die sicherste Grundlage ergeben für die Lösung des Zugsproblems, namentlich für die Ermittelung der Frage über die Entstehung und Entwickelung des Zuges, welche Fragen bisher hauptsächlich auf der Grundlage unkontrollierbarer Wahrscheinhchkeiten erörtet wurden. Dates about birdmîgratîon in Hungary. By Jakob Schenk. IV. Annual (1921).2 This annual report contains the notes remitted in the year 1921, as well as the observations of previous years, which could not be sent in on account of the political circumstances. The Institute is firmly resolved to continue and publish these observations further on, as these will be of importance not only as dates of migration, but also as faunistic ' Die vorangehenden siehe Aquila XXIV. XXVI. XXVII. « Precedent numbers of XXIV., XXVI., XXVII. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 99 contributions for the future ornithological explorations. The necessity of continual observation, has confirmed itself perfectly in the Meteorology and must do so also in Ornithophaenology. The progressive culture, which changes in so many respects the way of life in the avifauna, can naturally not be without influence on the migration of birds and the knowledge of seculary variations, as well as of it's strictly confirmed causes, might give the surest foundation to the solution of the problem of migration of birds ; especially in ascertaining the questions about it's origin and evolution, which have been chiefly discussed until now, on the base of uncontrollable possibilities. Dates de migration des oiseaux de la Hongrie. Publié par J. Schenk. IV. Annuel (1921). » Cette année contient les rapports reçus durant 1921, mais aussi quelques-uns qui contiennent des observations faites pendant plusieurs années, l'expédition de la part des observateurs ayant été impossible jusqu'à présent, en conséquence de la situation politique. L'Institut est résolu de continuer et de publier aussi à l'avenir ces observations, car ces dates doivent avoir de l'importance non seulement comme dates de migration, mais aussi comme dates faunistiques pour les recherches ornithologiques au futur. La nécessité de la continuité de l'observation est parfaitement prouvée dans la météorologie et doit donc de même l'être dans l'ornithophénologie. La culture progressive, qui change les habitudes de la vie des oiseaux dans les relations les plus variées, ne doit naturellement pas être sans influence sur la migration des oiseaux; la connaissance de ces changements séculaires et de ses causes précisément déterminées nous devra fournir la base solide pour la solution de notre problème, surtout de la question sur l'origine et le développement de la migration, tandis que jusqu'à présent ces questions n'étaient expHquées qu'à l'aide de probabilités incontrollables. Voir les Annuels précédents de l'Aquila torn. XXIV, XXVI, XXVII. 7* 100 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Cheenel István, Kőszeg. (Vasm.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. < o > ■ Acanthis cannábina. L. I. 13. nagy csapat a mezőkön — grosser Flug auf den Feldern. •<-e->- Alauda arvensis. L. I. 19: egy db. Ligvándon — ein Stück in Lig- V á n d ; I. 24 : T ö m ö r d ö n 3 db. — In T ö m ö r d 3 St. ; 111. 14 : egyesek Kőszegen — einzelne in Kőszeg. Ansei' fabalis. Lath. 1. 2. : 14 db. ->■ D. 14 St. ->• S. I. 24. százas csapat a p a t y i mezőkön — Hundertköpfiger Flug bei Pat y. Anthus pratensis L. 111. 5. : 3 db. — 3 St. Anthus triviális. L. IV. 21. énekel — singt. Ardea cinerea. L. 111. 27. : 3 db. az alsó réteken. — 3 St. auf den „Unteren Wiesen". ■< — ► Columba oenas L. 1. 30. Tömördön 2 db. — In Tömörd 2 St. II. 11. 1 db. a nyugati hegység fölött az Ó-ház táján -> ÉK-nek. — 7° C a területen 30 cm. hóréíeg. — 1. St. zieht über den westlichen Gebirgszug -> NO, bei — 7° C. die ganze Gegend hat eine Schneedecke von 30 cm. Höhe. ■< — > Columba palumbus L. Ill: 2. az „alsó erdőben" 2 db. — 2 St. im „Unteren Wald", III. 5 :3 pár a terület déli részén kb. 200 méter magasan esti 5 — 6 óra közt -^ É-nak. — 3 Paare ziehen im südlichen Teil des Gebietes zwischen 5 — 6 Uhr abends ca. 200 Meter hoch -> N. A mult évben először tartózkodott egy párocska a város belső területén — ker- tünkben — s az idén ugyanitt a szőlőskertemben is megfigyeltem. — Voriges Jahr zeigte sich zum erstenmal ein Pärchen intravillan — in meinen Garten. Heuer beobachtete ich je ein Pärchen eben da und in den Gartenanlagen meines Weingartens. V Corvus corax L. 28: 1 db. Gyöngyösapátiban Széchényi Rezső gróf parkjában. Vasmegyében eleddig csak egy hiteles adat bizonyította előfordulását ; ez a második. — lm Parke des Grafen Rudolf Széchényi zu Gyöngyösapáti wurde 1 St. beobachtet. Bisher war das Vorkommen dieser Art nur durch ein einziges Beleg- exemplar für das Komitat Vas nachgewiesen. < — ► Cuculus canorus L. IV. 10 : az első a felső erdőben szól — der erste Rut im Oberen Walde. — IV. 15 : u. o. szól. — Ruft ebendort. — IV. 22 : az alsó erdőben 2 db. szól. — 2 St, im „Unteren Wald" rufend. < — >• Cypsehis' apus L. V. 1 : az első 2 db. Vi9-kor a vár fölött. — Die ersten 2 St. morgens VaO Uhr ober dem Schloss ; V. 8 : 2 db. u. o., de csak reggel — 2 St. ebendort, jedoch nur morgens ; V. 10 : u. o. — Ebendort; V. 11 : 7 db. u. o. — 7 St. ebendort ; V. 14 : 5 db. a várnál, 2 db. a régi bástya toronynál — 5 St. beim Schloss, 2 St. beim alten Zwinger ; V. 17 : 5 db. a várnál — 5 St. beim Schloss. < — ► Delichon urbica L. V. 7 : egyesek, eddig még nem láttam — Einzelne, bisher nicht beobachtet ; V. 11 : 60 — 70 db. a városban táviródrótokon pihen — 60 — 70 St. auf den Telegrafendräten rastend ; V. 12 : több felé — an mehreren Stellen. < — >• Eriihacus phoenicurus L. IV. 18 : a szölőskeitemben 1 db. — ein St. in meinen Weingarten ; IV. 20 : 5—6 db. u. o. — 5—6 St. ebendort ; IV. 21 : 1 db. u. o, — 1 St. ebendort ; IV. 27 : több — mehrere. < — >■ Erithacus rubecula L. 11. 3 — 11 : 1 db. a szőlőskertemben — ein St. in meinen Weingarten ; 111. 3 : első ének — erster Gesang ; III. 14 : egyesek több íelé — einzelne mehrerorts. J. SCHENK - VOGELZUGSDATEN 101 ■4 — >• Erithacus titys L. III. 28. az elsö a templom körül énekel — der erste singt bei der Kirche. ' -- Falco peregrinus Tunst. III. 5: 1 db. az „alsó réteken" — 1 St. auf den „unteren Wiesen". -<-©->■ Fringüla coelehs L. I. 12 : néhány (^ — einige (^ ; IL 9 : több ^f az uta- kon — mehrere ^T '^^^ den Strassen ; 111. 14 : több énekel — mehrere singend. Fringüla montifringilla L. III. 2 : kis csapat a szőlős kertemben — ein kleiner Flug in meinen Weingarten. < — >• Hirundo rustica, L. IV. 3: az elsö 2 db. a Gyöngyöspatak fölött a bencések kertjénél — die ersten 2 St. ober dem G y ö n g y ö s - B a e h in der Nähe des Benediktiner-Gartens ; IV. 21 : 1 db. A mai napig 1 — 2 db. volt csak látható el- vétve — 1 Stück ; bisher konnte man nur 1 — 2 Exemplare beobachten ; IV. 26 : végre megjelent 8 db. a Gyöngyös fölött repkedve a Vágóhid táján, de csak reggel, nap közben nincs — endlich erschienen 8 St. ober den Gyöngyös-Bach herumfliegend, aber nur in den Morgenstunden ; tagsüber sind keine zu sehen; IV. 27: több a városban, egyes párok fészküket is felkeresték. Házunkban is egyik fészkelő pár megérkezett — mehrere auch in der Stadt. Einzelne Pärchen beim alten Nest. Das eine in unserem Haus brütende Pärchen ist auch bereits eingetroffen; IV. 28: kevés — wenige; IV. 30 : 10 — 15 db. — 10 — 15 St ; V. I. felszaporodott, többfelé kisebb társaságok — zahlreicher, mehrerorts kleine Flüge ; V. 4 ; még több. — Noch zahlreicher ; V. 12 : sok. — viele. < — ► Jynx torquilla L. IV. 4 : az első szól a szőlőben — der erste im Wein- garten meldend. < — >• Lanius collurio L. A vonulás szakában sehol sem láttam, régi fészkelő- helyeiken sem jelentek meg a párok. Valami katasztrófa érhette a vidékünkön élő törzset. Csak VI. 11-én láttam az idén először 2 cf és 1 Ç az alsó erdei nagy vágásban. — In der Zugseit sah ich diese Art nirgends. Die bekannten alten Brutstellen blieben unbesetzt. Es scheint, dass der ganze in unserer Gegend heimische Stamm von einer Katastrofe ereilt wurde. Erst am 11. VI. konnte ich 2 (f und 1 9 iiii grossen Schlag des „Unteren Waldes" beobachten. < — > Ligurinus chloris L. Nem telelt, tavaszszal is rendkívül későn és kis számban jelent meg. IV. 27 : egyesek, IV. 30. néhány pár — Hat heuer nicht überwintert, erschien auch im Frühjahr sehr spät und in auffallend geringer Anzahl. 27. IV : einzelne, 30. IV : einige Pärchen. /:=^ Loxia curvirostra L. I. 12 : 1 db. szőlőskertemben — 1 St. in meinem Weingarten. < — ► Motacilla alba L. 11. 27: az elsö 2 db. — die ersten 2 St.; III. 15: 1 db. -^ É-nak — ein St. -> N. QO Motacilla boarula L. I. 12: 2 db. a Gyöngyösnél — 2 St. am Gyön- gyös-Bach ; II, 20: 1 db. az alsó erdőben a „főnyiladék" egyik pocsétájánál — 1 St. im »Unteren Wald" an eine Pfütze der Hauptallee. < — >■ Muscicapa coliaris Bechst. V. 7 : az elsők az alsó erdőben — die ersten in „Unteren Wald". ■< — >■ Muscicapa grisola L. V. 13 : az elsö a kertben — der erste im Garten ; V. 14 : párban u. o. — Gepaart ebendort. -<-7^->- Numenius arquatus L. V. 27 : 1 db. a terület déli részén a mezőkről kelt — ein Stück stand von den Feldern auf im südlichen Teile des Gebietes. < — > Oriolus galbula L. V. 2 : az első szól szőlőskertem táján — der erste meldet in der Gegend meines Weingartens ; V. 7 : 4 — 5 (^ együtt az alsó erdőben — 4 — 5 <^ in einem Flug im „Unteren Wald ; V. 10: több, a kertben is — mehrere, auch 102 SCHENK J. — MADARVONULASI ADATOK ira Garten; V. 14 : a kertben szól — ruft im Garten; V. 17 : a kertben párban, eddig csak (fcf-et láttam — im Garten gepaart, sah bisher nur ç^cf. < — > Phylloscopus collyhita Vieill. 111. 23 : az alsó erdőben és a szőlőben szól — meldet im »Unteren Wald" und im Weingarten ; III. 24 : u. o. — ebendort ; III. 25 : a felső erdőben is szól — meldet auch im „Oberen Wald" ; IV. 2 : a szőlőskertemben 1 — 2 db. — I meinem Weingarten 1 — 2 St. < — > Piiyllo Scopus sibilator. Bechst. IV. 22 : az első szól az alsó erdőben — der erste meldel im „Unteren Wald". < — > Phylloscopus trochilus L. IV. 4 : az első szól az alsó erdőben — der erste meldet im „Unteren Wald". Pyrrhula rubicilla Pall. II. 21:8 db. a házi kertben — 8 St. im Haus- garten ; III. 2:2 db. a szőlőben — 2 St. im Weingarten. < — > Regulus eristatus Koch II. 20 : 1 db. az alsó erdőben — 1 St. im „Unteren Wald"; III. 5:3 db. (çf és 2 Ç) szőlőskertemben, a ö" énekel — 3 Stück (çf und 2 $) in meinem Weingarten; das (^ singt; III. 7:1 db. a házi kertben — 1 St. ira Haus- garten; III. 28 : 1 db. a szőlőben — 1 St. ira Weingarten. ■< — >• Scolopax rusticola L. III. 5 : egy párocska huz este az alsó erdő déli végén — ein Pärchen zieht abends am südlichen Ende des „Unteren Waldes". A k e t- helyi erdőben napközben s este is 1 — 1 db.-ot láttak — im K e t h e 1 y e r-Walde wurde je 1 St. tagsüber und am Abendstrich gesehen; III. 9:1 db. esti húzáson u. o. — 1 St. ara Abendstrich ebendort; III. 10:az „Óházi vágásban" este nem huz — im Schlag unterhalb des „Óház" sah ich am Abendstrich keine. III. 11: esti húzáson a kethelyi erdőben egy párocska — im K e t h e 1 y e r -Wald am Abendstrich ein Pärchen; III. 13 :u. o. 1 db. lövetett — 1 St. ebendort geschossen; III. 14 : u. o. 1 db. esti húzáson s 1 db. az alsó erdőben — ebendort ara Abendstrich, sowie auch im „Unteren Wald" je 1 St. III. 23 : 6 db. esti húzáson az alsó erdőben — am Abend- strich 6 St. im „Unteren Wald"; III. 24:7 db. u. o. — 7 St. ebendort; III. 25 : a száraz helyeken semmi, de a felső erdő egyik nedves völgyében (Walkgraben) esti húzáson 12 db. — an den trockenen Stellen nichts, in einem feuchten Tal dagegen im „Oberen Wald" (Walkgraben) am Abendstrich 12 St.; IH. 31 :u. o. 15—20 db. —eben- dort 15—20 St. < — > Serinus canarms hortulanus Koch. III. 26 : az első szól a kertben — der erste meldet im Garten. < — >• Sylvia atricapilla L. III. 26 : a kertben megszólal — singt im Hausgarten. < — > Sylvia communis Lath. IV. 21 : az első a szőlőskertben — die erste im Weingarten; IV. 22 : 1 db. a régi lövöhelynél — 1 St. bei der alten Schiesstätte; IV. 27 : több helyt szól — singt mehrerorts. < — >• Sylvia curruca L. IV : 18. az első a szőlőben — die erste im Weingarten; IV. 20 :u. o. — ebendort. IV. 21 : u. o. 2—3 db. — ebendort 2—3 St.; IV. 27: több helyt szól — singt mehrerorts; IV. 30: többfelé, a házi kertünkben is megjelent — an verschiedenen Stellen, auch im Hausgarten. < — >■ Sylvia nisoria Bechst. V. 17:1 db. a szőlős kertben. Ezentúl nem láttam többet — 1 St. im Weingarten; seither keine mehr beobachtet. -< — >• Sturnus vulgaris L. I. 29 : egy csapat Gyöngyösapátiban Kő- szegtől 9 km.-nyire délre — ein Flug in Gyöngyösapáti, 9 Km. südlich von Kőszeg; II. 18:8 db. az alsó réteken — 8 St. auf den unteren Wiesen. -< — > Turdus musicus L. ill. 5 : az elsö 4 db. a szőlőskertemben — die ersten 4 St. in meinem Weingarten; III. 22 : sok vonuló az alsó erdő déli részeiben — viele Durchzügler im südlichen Teile des „Unteren Waldes"; III. 23 : sok — viele. <^^^ Turdus pilaris L. III. 12:3 db. a szőlős kertben — 3 St. im Weingarten. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN JOS < — > Turtur communis Selb. IV. 27 : az első a szölőske/tben — 3 St. im Weingarten. < — ► Vanellus capella Schaff. III. 5 : 1 db. az alsó réteken — 1 St. auf den unteren Wiesen; III. 13: csapat Gyöngyösapátiban — ein Flug in Gyöngyös- apáti. Agárdi Ede, Pécsvárad. Áttelelök 1918/19. — Überwinternde 1918/19. Emberiza calandra, Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Turdus merula, Turdus pilaris. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrs zug 1919. Alauda arvensis III. 12. — Ciconia alba IV. 15. — Columba oenas III, 11. — Columba palumbus III. 22. — Coturnix communis IV. 6. — Crex pratensis V. 13. (Szederkény V. 6.) — Cuculus canorus IV. 10. — Cypselus apusY. 1. — Dclichon urbica IV. 3. — Erithacus Inscinia IV. 7. — Erithacus rubecula III. 3. — Erithacus titys III. 22. — Hippolais icterina V. 26. — Hirundo rustica III. 26. — Jynx torquilla IV. 7. — Lanius collurio V. 3. (V. 20. fészek 7 tojással.) — Ligurinus chloris II. 27. — Monticola saxatilis III. 27. (IV. 26. fészek 6 tojással.) — Motacilla alba U. 26. — Oriolus galbula IV. 23. — Phylloscopus collybiia III. 26. — Pratincola rubicola III. 13. — Saxicola oenanthe IV. 3. — Scolopax rusticola III. 17., III. 28. fészkéről lőttem; IV. 2. mig húzott 10 drb esti húzáson. — Serinus canarius hortulanus III. 26. — Süirnus vulgaris II. 25, — Sylvia atricapilla IV. 25. — Sylvia curruca IV. 6. — Turdus musicus IV. 7. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops III. 28. — Vanellus capella II. 27., III. 17. 3 tojás. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Coturnix communis X. 25. — Corvus frugilegus IX. 5. első. — Delichon urbica. X. 12. — Monticola saxatilis IX. 6. Áttelelök 1919/20. — Überwinternde 1919/20. Buteo communis. — Emberiza calandra. — Motacila boartda. — Turdus merula. — Turdus pilaris. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 23. — Caprimulgus europaeus IV. 29. — Cerchneis tinnun- culus II. 16. — Columba oenas III. 2. — Columba palumbus II. 23. — Coturnix communis IV. 13. — Crex pratensis IV. 30. — Cuculus canorus IV. 14, — Cypselus apus IV. 21. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 13. — Erithacus rubecula III. 8. — Erithacus titys III. 20. — Fringilla coelebs III. 2. — Hippolais icterina V. 13. Hirundo rustica IV. 3. — Jynx torquilla IV. 6. — Lanixis collurio IV. 26. — Lanius minor V. 13. — Ligurinus chloris III. 15. — Monticola saxatilis IV. Va. — Motacilla alba III. 5. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus collybita III. 15. — Pratincola rubicola III. 9. — Saxicola oenanthe IV. 13. — Scolopax rusticola JÎI. 5. — Serinus canarius hortulanus III. 28. — Sturnus vulgaris III. 4. — Sylvia atricapilla IV. 28. — Sylvia curruca IV. 6. — Turdus musicus III. 16. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops IV. 14. — Vanellus capella II. 23, 1Q4 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Cornus frugilegus Vili. 30. első — erste. — Delichon urbica IX. 18. — Fulica atra XI. 5. — Hirundo rustica IX. 18. Áttelelök 1920/21. — Überwinternde 1920/21. Anas boschas. — Buteo communis. — Cerchneis tinnunculus. — Circus cyaneus. — Emberiza calandra. — Fringilla coelebs. — Motacilla boarula — Pyrrhula rubi- cilla europaea II. 7. — • Regulvs ignicapillus II. 24. — Turdus merula. — Turdus pilaris XII. 25. — III. 12. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 20. — Capriniulgus europaeus V. 5. — Columba oenas II. .3. — Columba palumbus II. 26. — Coturnix communis IV. 22. — Crex pratensis V. 5. — Cuculus canorus IV. 19. — Cypselus apus IV. 14 — Delichon urbica IV. 12., V. 8. teljes számban — alles hier. — Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus phoeni- curus IV. 1. — Erithacus rubecula II. 22. — Erithacus titys IV. 2. — Hippolais icterina V. 16. ~ Hirundo rustica IV. 2., V. 8. teljes számban — alles hier. — Jynx torquilla IV. 13. — Lanius collurio V. 9. — Lanius minor V. 15. — Ligurinus chloris IV. 2. — Monticola saxalilis IV. 14. — Motacilla alba III. 3. — Muscicapa grisola IV. 19. — Numenius arquatus III. 28. — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus collybita III. 16. — Pratincola rubelra IV. 17. — Pratincolq rubicola III. 23. — Saxi- cola oenanthe III. 30. — Scolopax rusticola III. 18. — Serinus canarius hortulanus III. 30. — Sturnus vulgaris II. 19. — Sylvia atricapilla IV. 19. — Sylvia communis IV. 21. — Sylvia curruca IV. 17. — Totanus ochropus III. 25. Turdus musicus III. 15. Turtur communis IV. 21. — Upupa epops IV. 4. — Vanellus capella I. 30. 2 drb — 2 St., II. 20. 3 drb — 3 St., II. 24. 4 drb — 4 St., IV. 3. teljes fészekalj — Gelege. Bessenyei István. D é g (Veszprém m.). Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Alauda arvensis XI. 6. — Anas querquedula XI. 12. — Anthus pratensis XI. 13. — Botaurus stellaris XI. 6. — Cerchneis vespertinus XI. 6. lőve — erlegt. — Circus tnacrourus XI. 6. — Fulica atra XI. 8. — Gallinago gallinaria XI. 13. — Gallinula chloropus XI. 6. — Ligurinus chloris XI. 13. — Podiceps eristatus XI. 6. — Vanellus capella XI. 8. Áttelelök 1920/21. — Überwinternde 1920/21. Anas boschas, Archibuteo lagopus, Buteo communis, Cerchneis tinnunculus, Coturnix communis, Emberiza calandra, Emberiza schoeniclus, Erithacus rubecula, Fringilla coelebs, Fringilla montifringilla, Sturnus vulgaris, Turdus merula, Turdus jnlaris. Ürbő pusztán észlelt madarak 1921. III. 13., 14. — Ani 13., 14. III. 1921 auf der Ürbő puszta beobachtete Vögel. Accipiter nisus, Alauda arvensis, Anas acuta, Anas boschas, Anas crecca, Anser fabalis, Anthus pratensis, Archibuteo lagopus, Ar dea cinerea, Athene noctua, Botaurus stellaris, Buteo communis, Carduelis elegáns, Cerchneis tinnunculus, Certhia familiáris. Circus aeruginosus. Circus cyaneus, Circus macrourus, Coloeus monedula, Corvus comix, Corvus frugilegus, Dendrocopus maior, Emberiza calandra, Emberiza citrinella, Emberiza schoeniclus, Falco peregrinus, Fringilla coelebs, Fulica atra, Gallinago J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 105 gallinaria, Haliaé'tus alhicilla. Hiraaëtus pennatus, Larus canus, Larus ^ridibundus, Ligurinus chloris, Motacilla alba, Numenius arquatus, Nyroca clangula, Panurus biar- micus, Parus coeruleus, Parus maior, Passer domestieus. Passer montanus, Pavoncella pugnax, Pica rustica, Picus viridis, Sitta europaea, Sturnus vulgaris, Totanus calidris, Totanus glareola, Turdus merula, Turdus pilaris, Vanellus capella. BoDNÁE Beetalan, Hódmezővásárhely. Tavaszi vonulás 1921, — Frühjahrszug 1921, A szeles, ködös január és a hideg télutó miatt a korai fajok nagyon késtek, mig a szokatlanul meleg tavasz a késői fajokat siettette. Február közepének esős, havas jellege és uralkodó északi széliránya visszatartotta madarainkat, de a 24r-iki ködö;; napok után délre fordult szélben megindultak a korai fajok s március első felében már sok faj érkezett. Március [2-tól kezdve a déli hőmérséklet 13° — 18° közt ingadozott, ehhez járult, hogy az egész hónap derült és a szélirány uralkodóan déli és délnyugati volt. Az április első hetében beállt északi széláramlat már nem állithatta meg a fel- fejlődött vonulást s a hó közepén ismét visszatért déh szélben nag^'részt be is fejező- dött, ugy, hogy az április végi esős napokra alig néhány vonuló maradt. Áttelelök 1920/21, — Überwinternde 1920/21. Anas boschas, Cerchneis tinnunculus, Fulica atra, Gallinula chloropus. Acrocephalus arundinacens IV. 10. — Alauda arvensis III. é. — Anas boscJtas II. 27. — Atias crecca III. 1, — Anas querqueduìa III. 8. — Anser ferns II. 26. — Ar dea cinerea III. 26. — Ar detta minuta IV. 15. — Botauras siellaris III. 11. — Buteo communis III. 14. — Caprimulgus europaeus IV. 14. — Cerchneis tinnunculus III. 2. — Charadrius dubius III. 27. — Ciconia alba III. 16. — Olivicola riparia IV. 1. — Columba oenas III. 10. — Columba palumbus III. 25. — Coturnix communiai IV. fi. — Crex pratensis IV. 19. — Cueulus canoriis IV. 6. — Delichon urbica III. 31. — Erithacus phoenicurus III. 28. — Erithacus rubecula III. 16. — Fulica atra III. 10. — Gallinago gallinula III. 19. — Gallinula chloropus III. 26. — Hirundo rustica Ili. 30. — Hydrochelidon tiigra IV. 20. — Lanius collurio IV. 21. — Lanius minor iV. 20. — Lullula arborea III. li. — Motacilla alba III. 16. — Motacilla flava III. 19. — Xumenius arquatus III. 18. — Nycticorax griseus IV. 4. — Oriolus galbula IV. 12. Ortygometra porzana IV. 4, — Phylloscopus collybita III. 24. — Platalea leucorodia IV. 1. — Podiceps cristatus HI, 16. — Podiceps nigricans III. 12. — Rallus aquaticus III. 18. — Scolopax rusticola III. 21. — Sterna hirundo IV. 4. — Sturnus vulgaris III, 19. — Stjlvia atricapilla IV. 2. — Totanus calidris lU. 19. — Twtur communis IV. 26. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella III. 14. BoHSANDT Lajos, Eperjes. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920, Alauda arvensis II. 29. — Bombycilla garrula II. 8. 40— 50-es csapat Zsegnye. — Coturnix communis IV. 26. — Crex pratensis IV. 29. — Cueulus canorus IV. 18. — Erithacus luscinia IV. 24, — Eritìuxcus titys III. 17. — Hirundo rustica IV. 17. — Jynx torquilla IV. 23. — Motacilla alba IL 29. — Oriolus galbula IV. 28. — Scolopax rusticola III, 18. — Upupa epops IV. 8. — Vanellus capella III. 26. 106 SCHENK J. — MADÁRVONULASI ADATOK Xavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 12. — Ciconia alba III. 27. — Columha oenas III. 3. — Coturnix communis V. 8. — Crex pratensis V. 5. — Cuculus canorus IV. 22. — Erithacus luscinia V. 2. — Erithacus titys III. 31. — Hirundo rustica IV. 17. — Jynx torquilla IV. 13. — Motacilla alba III. 15. — Oriolus galbula V. 7. — Scolopax , rustlcola III. 21. — Turtur communis IV. 16. — Upupa epops IV. 13. — Vanellus capella II. 26. BoROSKAY JÁNOS, Zólyoui. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 26. — Anthus triviális IV. 14. — Bombycilla garrula II. 13. — Ciconia alba III. 28. — Columba oenas II. 12. — Coturnix communis V. 11. — Crex pratensis V. 17. — Cuculus canorus IV. 15. — Erithacus rubecula III. 26. — Fringilla coelebs HI. 2'!. — Hirundo rustica IV. 14. — Lantus collurio V, 13. — Milvus migrans V. 1. — Motacilla alba III. 5. — Motacilla boarula III. 30. — Plectrophenax nivalis II. 24. — Scolopax rusticola III. 20. — Sturnus vulgaris III. 26. — Tur dus musicus III. 20. — Turtur communis V. 1. — Upupa epops IV. 8. Beengl János, Solt (Pest m.). Alauda arvensis II. 19. — Ciconia alba III. 26. — Coturnix communis IV. 29. Cuculus canorus IV. 29. — Delichon urbica IV. 7. — Erithacus luscinia IV. 26. — Hirundo rustica III. 30. — Motacilla alba III. 5. — Oriolus galbula IV. 20. — Sturnus vulgaris III. 12. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 4. — FaneHws capella II. 20. BßucKNEE Mihály, S o m o g y f a j s z. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 25. — Cicoma alba IV. 13. — Columba oenas II. 24. — Columba palumbus IV. 25. — Coracias garrula V. 1. — Coturnix communis V. 9. — Cuculus canorus IV. 18. — Delichon urbica IV. 18. — Hirundo rustica IV. 15. — Motacilla alba III. 5. — Oriolus galbula IV. 27. — Scolopax rusticola III. 18. — T'uriur communis IV. 19. — Upupa epops IV. 15. — Vanellus capella III. 1. De. Csapó Dániel, Ten geliez (Tolna m.). Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Acrocephalus arundinaceus V. 14. — Anas boschas III. 2. — Ardea cinerea III. 7. telepesen költ a Benyovszky-íéle felsö-tengelici parkban. — Cerchneis vespertinus fészkel Dunaszentgyörgy. — Ciconia alba III. 24. — Columba palumbus III. 3. — Coturnix communis V. 1. — Crex pratensis V. 14. — Cuculus canorus IV. 18. — Erithacus luscinia IV. 15. — Falco aesalon IV. 5. utolsó — letzter. — Hirundo rustica IV. 9. — Motacilla alba III. 7. — Oedicnemus scolopax IV. 11. néha fészkel — manch- mal nistend. — Oriolusgalbula IV. 20. — Sturnus vulgaris III. 6. — Turtur communis ly. 20. — Upupa epops IV. 8. — Vanellus capella II. 29. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 107 Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Merops apiaster VIII. 31. a reggeli órákban 40 darabból álló csaj'at keringve dél felé eltávozik, IX. 6. csapat; 4 év óta nem észleltem itt ezt a fajt — VIII. 31., IX. 6. je ein Flug, der erste zieht -> S. De. Doening Henrik, Budapest, Csömör. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Budapest: Acrocephalus arundinaceus IV. 15. — Cerchneis tinnunculus II. 13. — Ciconia alba IV. 24. Rákosfalván Sárga csikó vendéglő mellett, ahol évek óta fész- kel egy fán. — Coluniba palumbus IV. 2. — Cypselus apus V. 8. — Erithacus luscinia IV. 19. — Erithacus rubecula IV. 2. — Fulica atra III. 18. — Hirundo rustica IV. 7. — Larus canus IV. 16. kiszinezett példány ; egész télen itt volt a Dunán. — Larus ridibundus egész télen át; IV. 16. az első barnafejü. — Motacilla alba III. 18. — Nyroca clangula III. 18. utolsók. — Phylloscopus collybita IV. 2. — Podiceps eristatus III. 18. Csömör: Cuculus canorus IV. 18. — Delichon urbica IV. 19. — Hirundo rustica IV. 9. — Oriolus galbula IV. 30. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 17. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Budapest: Cerchneis tinnunculus X. 22. — Erithacus rubecula X. 31. — Oriolus galbula VIII. oO. — Pyrrhula rubicilla XI. 18. — Regulus crisíatus X. 18. Csömör: Columba palumbus X. 16. — Delichon urbica X. 13 — 14. mind a két napon kb 1.000 főnyi csapat, utolsók — an beiden Tagen je ein Flug von 1.000 St., die letzten. — Erithacus rubecula X. 24. — Erithacus titys X. 24. — Hirundo rustica X. 2. — Muscicapa grisola X. 23. Ludas: Columba oenas X. 11. Eger: Sylvia atricapilla X. 9. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Budapest: Cerchneis tinnunculus III. 25. — Ciconia alba IV. 3. R á k o s f a 1 v a» Sárga csikó mellett levő fészkén. — Clivicola riparia az összekötő vasúti híd alatt, a kereskedelmi kikötő épitkezésénél levő partoldalban több 100 fészkel. — Columba palumbus III. 25. — Cypselus apus V. 10. 4 drb. a Mozdony- utczában ; ezen a tájon egészen július hó végéig láttam, de a fészkelés helyét nem tudtam megtalálni. — Erithacus luscinia V. 5. — Erithacus rubecula IV. 1. — Fringilla montifringilla III. 6. — Hirundo rustica IV. 22. — Lanius callurio V. 15. — Muscicapa y risola V. 10. — Oriolus galbula V. 5. — Phylloscopus collybita lY. 5. — Podiceps eristatus III. 15. — Turdus musicus III. 25. — Turdus pilaris II. 13. Csömör: Cuculus canorus V. 1. — Emberiza hortulana fészkel — nistete, — Hirundo rustica IV. 24. — Jynx torquilla IV. 3. — Lanius minor V. 16. — Oriolus galbula V. 2. — Regulus eristatus IV. 3. — utolsó — letztes. — Saxicola oenanthe IV. 3. — Serinus canarius hortulanus IV. 3. — Turtur communis V. 1. — Upupa epops IV. 24. Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Budapest: Cypselus apus IX. 14. Csömör: Delichon urbica IX. 19. — Hirundo rustica X. 3. — Lanius collurio IX. 22. — Oriolus galbula VIII. 31. — Phylloscopus collybita X. 9. — Regulus eristatus 108 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK IX. 20. első — erstes. — Saxicola oenanthe IX. 22. — Sylvia curruca IX. 30. — Upupa epops VIII. 31. R é t s z i 1 a s : Ciconia alba IX. 9. Endret Eleméé közlése: a M. K. Metereologiai Intézethez beküldött 1921. évi madártani adatok. Hirundo rustica IV. 3. A 1 h ó. IV. 30. (?) Z a 1 a e g e r s z e g. Fazekas Mátyás, Ürböpuszta (Pest m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis telelt — überwinterte. — Ciconia alba III. 21. — Hirundo rustica III. 21. — Hydrochelidon nigra IV. 10. — Lanius minor V. 11. — Numenius arquatus telelt — überwinterte. — Oriolus galbula V. 7. — Pavoncella pugnax II. 15. — Phalacrocorax carbo IV. 23. — Sterna hirundo IV. 10. — Tetanus calidris II. 15. — Vanellus capella II. 10. Feenbach KÁEOLYNÉ, Baba puszta (Bácsbodrog m.). Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Anas boschas telelt -- überwinterte. — Anser fabalis óriási csapatokban telelt, ugy hogy a vetésekre madárijesztőket kellett állítani s lövésekkel, ostorpattogással riasztani — überwinterte in grosser Anzahl, so dass man die Saaten mittels Vogel- scheuchen, Abgeben von Schüssen und Peitschenknallen schützen musste. — Buteo communis telelt — überwinterte. — Cerchneis iinnunculus III. 4. — Ciconia alba III. 27. (III. 27. Szond). — Columba oenas 1920. XII. 8. csapat — Flug; 1921. 11. 18. — Columba palumbus II. 6. — Cuculus canorus III. 24. — Delichon urbica III. 27. Szond. — Erithacus luscinia IV. 15. — Erithacus phoenicurus III. 10. — Erithacus rubecula III. 21. — Erithacus titys III, 23. — Fringilla coelebs II. 25; III. 29. nagy csapat átvonuló — grosser Flug durchziehend. — Hippolais icterina V. 8. — Hirundo rustica III. 31. — Lanius collurio V. 9. — Lanius minor V. 4. — Ligurinus chloris III. 16. — Motacilla alba II. 28. — Muscicapa coliaris IV. 16. — Muscicapa grisola V. 2. — Oriolus galbula IV. 20. — Phylloscopus collybita III. 20. — Phylloscopus sibilator IV. 16. — Phylloscopus trochilus IV. 6. — Plegadis falcinellus III. 11. — Pratincola rubicola III. 23. — Pyrrhula rubicilla III. 20. — Scolopax rusticola III. 24. — Serinus canarius hortulanus IV. 15. — Siurnus vulgaris 1920. XII. 16; 1921. III. 13. — Sylvia atricapilla IV. 15. — Turdus iliacus III. 20. nagyobb átvonuló csapat — grösserer Flug durchziehend. — Turdus torquaius III. 24. sok átvonuló — viele durchziehend. — Turtur communis IV. 19. — Upupa epops III. 23. Geaeel Andoe, Kétutköz (Heves m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Áttelelök és vendégek 1920 — 21. — Überwinternde und Wintergäste 1920—21. Anas boschas és Anser albifrons utolsó csapatok III. 28. -> jÉNy. — letzte Flüge m. 28. -> NW. — Anser fabalis, Archibuteo lag opus, Asio accipitrinus, Bomby cilla garrula, Buteo communis, Cerchneis tinnunculus, Circus cyaneus, Emberiza calandra, J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 109 Emberiza schoeniclus, Erithacus rubeculá, Falco aesalon, Fringilla coelebs, Fringilla montifringilla, III. 28. utolsó — letzter. — Fulica atra, Ligurinus chloris, Mergus albellus, Turdus merula, Turdus pilaris IV. 6. utolsó — letzte. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor modularis III. 25. — Alauda arvensis II. 26. — Anas querquedula III. 13. — Anas penelope III. li. — Anas streperà III. 18. — Ardea cinerea III. 15. — Ardea purpurea IV. 2. — Botaurus stellaris III. 17. — Cerchneis vespertinus IV. 14. — Ciconia alba III. 25. — Circaëtus gallicus III. 31. — Circus acruginosus III. 10. — Clivicola riparia 1\. 16. — Columba oenas III. 3. — Columba palumbus III. 10. — Coracias garrula IV. 28. — Coturnix communis IV. 27. — Crex pratensis V. 1. — üuculus canorus IV. 10. — Cypselus apus V. 1. — Delichon urbica IV. 8. — Erithacus titys III. 20. — Falco subbuteo IV. 17. — Gallinayo gallinula III. 12. — Gallinula chloropus III. 31. — Hirundo rustica III. 28. — Jynx torquiUa IV. 8. — Lanius collurio V. 4. — Lanius minor V. 3. — Limosa aegocephala III. 24. — Milvus migrans IV. 2. — Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava III. 27. — Muscicapa grisola IV. 26. — Nycticorax griseus IV. 2. — Nyroca ferina III. 10. — Nyroca ferruginea III. 12. — Oriolus galbula IV. 22. — Phylloscopus collybita III. 28. — Podiceps cristatus III. 20. — Pratincola rubicola III. 21. — Saxicola oenanthe IV. 3. — Spatula clypeata III. 16. — Stu/rnus vulgaris III. 4. — Sylvia atricapilla IV. 24. — Sylvia curruca IV. 20. — Totanus glareola IV. 4. — Turdus musicus III. 12. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 14. — Vanellus capella II. 25. Haug Gizella, D é g (Veszprém m.) Áttelelök 1920/21. — Überwinternde 1920/21. Alauda arvensis, Anas boschas, Buteo communis, Columba oenas, Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Turdus merula. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 2. — Ardea cinerea IV. 11. — Ciconia alba IV. 2. — Circus aeruginosus III. 20. — Circus cyaneus III. 21. — Columba palumbus III. 5. — Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica IV. 14. — Eritliacus rubecula III. 23. — Fulica atra III. 14. — Hirundo rustica IV. 8. — Milvus migrans III. 30. — Motacilla alba III. 8. — Nycticorax griseus IV. 13. — Oriolus galbula V. 4. — Scolopax rusticola III. 23. — Turtur communis IV. 21. — Upupa epops IV. 2. Hegymeghy Dezsö és Hótaj Ferencz, Győr. Téli adatok 1920/21. — Winterdaten 1920/21. Ardea cinerea 1920 XII. 8 ; 1921 I. 13. — Botaurus stellaris 1920 XI. 28. — Circus cyaneus 1921 I. 14. — Gallinago gallinaria 1921 XI. 20. — Lanius excubitor 1921 I. 27. — Motacilla boarula 1921 I. 20. — Numenius arqtiatus 1921 I. 13. — Sturuus vulgaris 1920 XII. 3. — Turdus pilaris 1920 XII. 16. 40—50 drb. — St. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor modularis III. 26. — Alauda arvensis III. 15. — Anthus pratensis IV. 10. — Ardea purpurea IV. 13. Buteo communis IV. 11. — Cerchneis tinnueulus III. 26. — Cerchneis vespertinus IV. 22. — Ciconia alba IV. 13. — Columba oenas III. 3. — 110 SCHENK J. — MADÁRVÜNULÁSI ADATOK Columba palumbus II. 27. — Coturnix communis V. 2. — Cuculus canorus IV. 20. — Emheriza calandra III. 19. — Emberiza schoeniclus IV. 10, — Erithacus luscinia IV. 22. — Erithacus phoenicurus III. 26. — Erithacus rubecula III. 16. — Fulica atra IV. 2. — Gallinago gallinaria IV. 10. — Gallinula chloropus III. 30. — Hirundo rustica IV. 3. — Lanius collurio V. 3. — Larus ridibundus III. 6. — Milvus ictinus V. 11. — Milvus migrans V. 2. — Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava III. 2. — Numenius phaeopus V. 5. — Nycticorax griseus IV. 3. — Oriolus galbula V. 2. — Ortygometra porzana IV. 11. — Phylloscopus collybita III. 26. — Podiceps cristatus III. 12. — Podiceps nigricollis III. 21. — Regulus cristatus II. 26. elvonul — Wegzug. — Saxicola oenanthe IV. 10, — Scolopax rusticola IV. 3. — Totanus calidris IV. 10, — Totanus fuscus IV, 15, — Turdus musicus III. 22. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella III. 19. Hesz Béla, Ve mend (Baranya m.) Tavaszi vonulás 1919, — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 21. — Delichon t*rbica IV. 7. — Hirundo rustica IV. 9. — Upupa epops III. 26, Őszi vonulás 1919, — Herbstzug 1919. Delichon urbica IX. 20. zöme elvonult — Masse abgezogen ; X. 6. utolsó — letzte. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920, Alauda arvensis III. 1. — Delichon urbica IV. 1. — Hirundo rustica IV, 7. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Delichon urbica IX. 11. zöme elvonult — Masse abgezogen. — Hirundo rustica IX. 21. zöme elvonult — Masse abgezogen. Tavaszi vonulás 1921, — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 19. — Ciconia alba IV. 9. — Delichon urbica III. 30. — Hirundo rustica IV. 6. — Motacilla alba IV. 6. Dk, Keller Oszkáe Keszthely. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Acrocephalus arundinaceus IX. 20. — Anser ferus X. 2. — Ardea cinerea X. 7. — Ardea purpurea IX. 27. — Botaurus stellaris IX. 27. — Charadrius dubius IX. 27. — Ciconia alba Vili. 20. Fenék, VIII. 26. Hé viz. — Columba oenas IX. 27, — Columba palumbus IX. 23. — Coracias garrula IX. 2. — Coturnix communis IX. 27. — Cuculus canorus VII. 31. Delichon urbica X. 14. — Egretta alba IX. 27. Kisbalaton. — Emberiza calandra IX. 16. — Erithacus titys X. 14. — Fulica atra XII. 10. — Galli- nago gallinaria IX. 30. — Gallinula chloropus IX. 27. — Hirundo rustica X. 14. — Lanius collurio IX. 29. — Motacilla alba X. 24. — Motacilla flava IX. 10. — Muscicapa grisola IX. 4. — Nycticorax griseus IX. 23. ~ Plegadis falcinellus VIII. 3. — Pratincola rubetra X. 15. — Saxicola oenanthe IX. 11. — Scolopax rusticola X. 22. — Serinus canarius hortulanus X. 24. — Sturnus vulgaris X. 14. — Sylvia curruca X. 14. — Turdus iliacus X. 5. — Turtur communis IX. 16. — Vanellus capella X. 15. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN ÍH Áttelelők 1920/21. — Überwinternde 1920/21. Ardea purpurea, Buteo communis, Cerchneis tinminculus. Circus aeruginosus, Erithacus ruhecula, Fringilla coelebs, Fulica atra, Podiceps cristatus, Podiceps nigricans, Scolopax rusticola. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Az 1920/21. évi tél igen enyhe volt, amennyiben a legalacsonyabb hőmérséklet — 9 C° volt okt. 30 és 31-én, mig az utolsó alacsony hőmérsékletet március 10-én — 8"5 C°-ot mutatta a hőmérő. A tavasz korán és gyorsan köszöntött be, minek folyományaként a madárvonulás is korábban kezdődött. Accentor modularis III. 24. Balatonszentgyörgy. — Acrocephalus arundi- naceus III. 13. Kisbalaton. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 24. Kisbalaton. — Alauda arvensis II. 25. Balatonederics. — Anas acuta III. 22. Balatonszent- györgy. — Anas penelope II. 24. Kisbalaton. — Anser albifrons nagy csapatokban érkezett október elején, az utolsók III. 10-én vonultak el, Keszthely (1. A Természet 1921. évf. V. — VI. szám). — Anser erythropus okt. 5. körül érkeztek, III. 15-én vonultak el ; kisebb számban volt mint A. albifrons. — Anser fabalislll. 13. utolsók Kisbalaton. — Anser ferus III. 1. Kisbalaton. — Archibuteo lagopiis II. 2. sok \onuió, Keszthely ;- II. 13. Kii iti. — Ardea cinerea III. 2. Kisbalaton. Ardea purpurea III. 3. Kis baiato n. — Ardeola ralloides IV. 12. Kisbalaton. — Botaurus stellaris III. 13. Keszthely. — Charadrius dubius IV. 1. Kisbalaton. — Ciconia alba III. 14. Keszthely ; III. 12. Kisbalaton ; III. 25. Fenék ; III. 27. Sávoly; — Columba oenas II. 25. Balatonederics. — Columba palumbus 11. 25. Tap ole za. — Coracias garrula V. 3. Fenék. — Cotumix communis IV. 12. Balatonederics. — Cuculus canorus IV. 19. Keszthely; IV. 14. Fonyód. — Cygnus musicus I. 11. Fenék; II. 2. Balatonkeresztúr; II, 21. Máriatelep 3 drb. — Delichon urbica III. 14. Keszthely; III. 27. Balatonszentgyörgy; IV. 4. Kisbalaton. — Egretta alba III. 12. Kisbalaton ; III. 16. ugyanott 16 drb ; jelenleg kb. 20-25 drb. fészkel. — es nisten derzeit etwa 20— 25 St. im Kisbalaton, — Emberiza calandra III. 26. Keszthely. — Emberiza schoeniclus IIL 13. Kisbalaton. -— Erithacus luscinia IV, 13. Keszthely. — Fringilla coelebs III. 1., III. 13. Kisbalaton a nádban nagyobb 9 csapatok vonulnak — grössere 9 Fiüge im Rohnvalde auf dem Zuge. — Fringilla montifringilla III. 17. Keszthely, -- Fulica atra III. 8. Kis- balaton. — Gallinago major IV. 1, Kisbalaton. — Hirundo rustica IV, 1, Kisbalaton. — Jynx torquilla IV. 29. Keszthely. — Ligurinus chloris II. 20. Balatonszentgyörgy. — Motacilla alba II. 25. L e s e n c z e t o m a j. — Mota- cilla flava III. 30. Balatonszentgyörgy. — Muscicapa grisola IV. 29. Keszt- hely. — Numenius aquatus III. 10., IV. 1. K i s b al a t o n, — Oriolus galbula V. 1. Keszthely. — Ortygometra porzana IV, 13. Keszthely. — Platalea leucorodia IV, 1. Kisbalaton. — Plegadis falcinellus IV. 12. Kisbalaton. — Pratincola rubicola IL 22. Balatonszentgyörgy. — Scolopax rusticola III. 1. Keszthely; III. S. Sz entgy orgy vár, a hol egy drb. áttelelt. — Serinus canarius hortulanus III. 26. Keszthely. — Spatula clypeata III. 13. Kisbalaton. — Sylvia atri- capilìa m. 31 Keszthely. — Sylvia curruca III. 11. (?) Keszthely. — Sylvia nisoria IV. 11. Keszthely. — Totanus calidris IV. 1. Kisbalaton- — Totanus ochropus V. 4. Keszthely, — Turdus musicus III. 18. Balatonszentgyörgy; III. 21. Keszthely. — Turtur communis l\. 29. Keszthely. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella III. 14. Hé viz. 112 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Egyéb megfigyelések, — Sonstige Beobachtungen. Ardea cinerea V. 21. Kisbalaton repített fiókák — ílüge Junge. — Ardeola. ralloides V. 21. Kisbalaton, tojáson ül — noch brütend. — Ciconia alba V. 20. Fenék, fiókák kelnek — Auschlüpfen der Jungen. — Corvus comix V. 21. Fenék, repített fiókák — flügge Junge. — Muscicapa grisola V. 26. Keszthely, fészekrakás — Nedbau. — Nycticorax griseus Kisbalaton, repített fiókák — flügge Junge. — Parus major IV. 2. fészket rak — Nestbau ; V. 16. repített fiókák — flügge Junge Keszthely. — Plegadis falcinellus V. 21. Kisbalaton, még tojásán ül — noch brütend. — Serinus canarius hortulanus V. 1-i. Keszthely, repített fiókák — flügge Junge. Király Iván, Bogyoszló (Sopron m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 17. — Anthus pratensis III. 5. — Ciconia alba IV. 2. fészekhez érkezett. — Corvus frugilegus III. 14—15. elvonul ^- É Ny ; III. 29. utolsók. — Coturnix communis V. 7. — Crex pratensis V. 8. — Cypselus apus V. 4. — Delichon urbica IV. 27. — Hirundo rustica IV. 2. — Lanius minor V. 8. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa coliaris IV. 12. — Oriolus galbula V. 1. — Phylloscopus collybita III. 25. — Sturnus vulgaris II. 23. — • Sylvia borin IV. 14. — Turtur communis V. 9. — Upupa epops IV. 13. De. Kirchneb József, Rudolfsgnád. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 5. — Ciconia alba III. 23. — Columba oenas telelt — überwinterte. — Columba palumbus III. 27. — Coturnix communis IV. 28. — Crex pratensis V. 2. — Cuculus canorus V. 2. — Delichon urbica IV. 15. — Emberiza calandra III. 8. — Hirundo rustica IV. 7. — Motacilla alba III. 6. — Nycticorax griseus III. 23. — Oriolus galbula IV. 17. — Platalea leucorodia III. 28. — Sturnus vulgaris III. 3. — Turtur communis V. 1. — Upupa epops V. 5. — Vanellus capella telelt — überwinterte, KovÁTs SÁNDOR, Állampuszta (Pest m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 1. — Ardea cinerea IV. 17. (?) — Ciconia alba III. 28. — Coturnix communis V. 1. — Cuculus canorus V. 1. — Erithacus luscinia IV. 18. — Hirundo rustica IV. 5. — Motacilla alba III. 8. — Oriolus galbula IV. 29. — Scolopax rusticola II. 27. — Sturnus vulgaris ill. 16. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops III. 29. — Vanellus capella II. 24. LÁGLEB Aladár, Lakom pak (Sopron m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühj ahrszug 1921. Ciconia alba V. 1. — Columba oenas III. 9. — Coturnix communis V. 7. — Crex pratensis V. 14. — Cuculus canorus IV. 26. — Delichon urbica V. 1. — Hirundo rustica III. 30. — Motacilla alba III. 9. — Scolopax rusticola Ili. 12. — Turtur com- munis IV. 25. — Upupa epops V. 16. — Vanellus capella III. 9, J. SCHEiNK — VOGELZUGSDATEN l^S Markscheidt károly, Jászberény. Tavaszi vonulás 1921, — Führjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 27. — Ciconia alba III. 18. — Hirundo rustira IV. 2. . Dr. Mauks Károly, Al gyógy (Hunyad m.). Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Accentor modularis III. 19. — Alauda arvensis II. 22. — Anthus triviális IV. 15. — Caprimulgus europaeus IV. 19. — Carduelis elegáns II. 27. — Ciconia alba IV. 4. fészekhez Gyalmár-on. — Coccothraustes vulgaris II. 23. — Coturnix communis iV. 28. — Cuculus canorus IV. 5. — Delichon urbica III. 27. — Erithacus philoniela IV. 8. — Erithacus rubecula III. 8. — Hippolais icterina IV. 18. — Hirundo rustica, III. 29. — Jynx torquilla III. 31. — Lanius collurio IV. 28. — Ligurinus chloris III. 27. — Lullula arborea II. 23. — Motacilla alba III. 4. — Muscicapa coliaris IV. 4. — Muscicapa grisola V. 9. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus collybita III. 2i. — Phylloscopus sibilator IV. 10. — Phylloscopus irochilus IV. 6. — Pratincola rubicola III. 11. — Pyrrhula rubicilla III. 20. utolsók. — Saxicola oenanthe IV. 28. (?) — Scolopax rusticola III. 9. — Sylvia atricapilla IV. 7. — Sylvia curruca IV. 4. — Turdus musicus III. 7. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops III. 31. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Aceentor modularis III. 18. — Alauda arvensis li. 28. — Anthus triviális IV. 11. — Caprimulgus europaeus V. 3. — Ciconia alba IV. 10. — Coccothraustes vulgaris III. 4. — Coturnix communis IV. 18. — Cuculus canorus IV. 3. — Delichon- urbica IV. 5. — Erithacus philomela IV. 13. — Erithacus rubecula III. 7. — Fringilla montifringilla II. 29. utolsó. — Hippolais icterina V. 16. — Hirundo rustica IV. 7. — Jynx torquilla IV. 3. — Lanius collurio V. 7. — Lanius minor V. 2. — Ligurinus chloris III. 9. — Lullula arborea II. 27. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa coliaris IV. 4. — Muscicapa grisola IV. 26. — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus collybita III. 8. — Phylloscopus sibilator IV. 11. — Phylloscopus trochilus IV. 26. — Pratincola rubicola III. 7. — Pyrrhula rubicilla III. 2. utolsó. — Saxicola oenanthe IV. 7. — Scolopax rusticola III. 9. — Sylvia atricapilla IV. 12. — Sylvia curruca IV. 7. — Turdus musicus III. 3. — ^ Turdus pilaris III. 5. utolsó. — Turtur communis iV. 23. — Upupa epops IV. 17. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor, modularis III. 22. — Alauda arvensis III. 6. — Bombycilla garrula I. 17., I. 26., II. 22. — Ciconia alba III. 26. — Coccothraustes vulgaris III. 11. — Columba oenas III. 2. — Cuculus canorus III. 31. — Delichon urbica III. 29. — Erithacus philomela IV. 19. — Erithacus rubecula III. 21. — Fringilla montifringiUa. III. 21. utolsó. — Hirundo rustica IV. (J. — Ji/nar torquilla IV. 1. — Ligurinus chloris III. 18. — Lullula arborea III. 3. — Muscicapa coliaris IV. 11. — Phylloscopus collybita III. 19. — Phylloscopus sibilator IV. 11. — Phylloscopus trochilus IV. 15. — Pratincola rubicola III. 15. — Pyrrhula rubicilla III. 6. utolsó. — Saxicola oenanthe III. 30. — Scolopax rusticola III. 25. — Sylvia atricapilla III. 29. — Sylvia curruca IV. 16. — Turdus musicus III. 7. — Turdus pilaris III. 30. utolsók. — Turtur Oil tn munis IV. 19. — Upupa epops IV. 11. Aquila 8 114 SCHENK J. — MADÁRVONÜLÁSI ADATOK Mauks Vilmos, Tátraháza (Késmárk mellett). Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Acanthis cannabina III. 5. — Accentor modularis III. 25. — Alauda arvensis III. 6. — Anthus pratensis IV. 21. — Anthus triviális lY. 17. — Aquila poniarina IV. II. — Archibuteo lagopus III. 20. utolsó — letzter. — Buteo communis III. 5. — Capri- mulgus europaeus V. 1. — Cerchneis tinnunculus IV. 14. — Ciconia alba IV. 2. — Columba oenas III. 5. — Columba palumbus III. 20. — Coturnix communis V. 14. — Crex pratensis V. 5. — Cueulus canorus IV. 12. — Delichon urbica IV. 24. — Erithacus rubecula 111. 23. — Erithacus titys III. 17. — Fringilla coelebs III. 7. — Fringilla montifringilla III. 6. utolsó — letzter. — Hippolais icterina V. 14. — Hirundo rustica IV. 21. — Jynx torquilla IV. 26. — Lanius collurio V. 10. — Lullula arborea III. 5. — Motacilla alba III. 17. — Motacilla boarula III. 25. — Muscicapa atricapilla V. 5. Muscicapa grisola V. 11. — Muscicapa parva V. 11. — Oriolus galbula IV. 30. — Phylloscopus collyòita lY. 3. — Phylloscopus sibilator IV. 28. — Phylloscopus trochilus IV. 10. — Saxicola oenanthe. IV. 21. — Scolopax rusticola III. 25. — Serhius canarius hortulanus IV. 23. — Sturnus vulgaris IV. 9. — Sylvia atricapilla IV. 30. — Sylvia borin V. 14. — Sylvia communis V. 10. — Sylvia curruca IV. 28. — Turdus merula III. 17. — Turdus musicus III. 17. — Turdus pilaris V. 20. egy pár, amely fészkelt a késmárki temetőben — ein Paar, welches im Friedhofe zu Késmárk nistete. — Turtur communis V. 11. Molnár Lajos, Molnaszecsőd (Vas m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis IL 16. — Ciconia alba IV. 2. — Clivicola riparia IV. 19. — Columba oenas II. 16. — Columba palumbus III. 17. — Coracias garrula IV. 17. — Coturnix communis IV. 25. — Crex pratensis V. 4. — Cuculus canorus IV. 6. — Delichon urbica IV. 13. — Gallinula chloropus IV. 4. — Hirundo rustica IV. 1. — Jynx torquilla IV. 14. — Lanius minor IV. 17. — Motacilla alba IL 17. — Muscicapa atricapilla IV. 25. — Oriolus galbula IV. 22. — Scolopax rusticola III. 7. — Sturnus vulgaris IL 26. — Totanus calidris III. 25. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 4. — Vanellus capella III. 6. Muha Mihály, Jánoshida (Jász-N.-K,-Szolnok m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Acrocephalus arundinaceus V. 4. — Alauda arvensis II. 13. — Anas boschas telelt — überwinterte. — Anser fabalis III. 20. utolsók ->■ ÉK. — Ardea cinerea III. 15. — Cerchneis tinnunculus telelt — überwinterte. — Charadrius dubius III. 13. — Ciconia alba III. 28. — Coturnix communis IV. 16. — Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus rubecula III. 4. — Gallinula chloropus III. 11. — Hirundo rustica III. 31. — Lanius collurio IV. 26. — Lanius minor IV. 28. — Motacilla alba III. 13. — Oriolus galbula V. 3. — Upupa epops IV. 13. —Vanellus capella 1920. XI. 15; 1921. II. 17. 300 drb -»-É. NÁDASSY KÁLMÁN, Szentgotthárd (Vas m.) Őszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Alauda arvensis X. 13. zöme — Masse; XI. 13. — Botaurus stellaris X. 13. — Cerchneis tinnunculus X. 20; Xll. 19. — Ciconia alba VIII. 29. — Circus aeruginosus J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 115 X. 2é. — Coturnix communis X. 24. — Cypselus apus VIII. 28. — Delichon urbica VII. 19. elvonulás kezdete — Beginn des Wegzuges; YIII. 17. zöme elvonult — Masse abgezogen; X. 1. utolsó — letzte. — Erithacus phoenicurus IX. 12. — Falco aesalon X. 30. első — erster. — Falco subbuteo IX. 13. — Hirundo rustica VIII. 18 — 20. zöme eltávozott — Masse abgezogen. X. 4. utolsó — letzte. — Lanius collurio IX. 12. — Motacilla alba X. 24. — Muscicapa grisola IX. 12. — Numenius arquatus X. 24. — Oriolus galbula IX. 13. — Phylloscopus collybita X. 24. — Scolopax rusticola X. 1. elsők — die ersten; X. 20 — 27. fövonulás — Hauptzug; XI. 30. utolsó — letzte; igen jó őszi húzás volt — heuer starker Herbstzug. — Turdus musicus X. 24. — Upupa epops VIII. 30. — Vanellus capella XI. 2. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 14. — Cerchneis tinnunculus III. 27. — Ciconia alba III. 26. — Clivicola riparia IV. 19. — Columba oenas III. 13. — Columba palumbus 11. 28. — Coturnix communis V. 14. — Crex pratensis V. 14. — Cuculus canorus III. 31. — Cypselus apus IV. 19. — Delichon urbica IV. 18. — Erithacus luscinia IV. 28. — Erithacus phoenicurus III. 27. — Erithacus titys III. 24. — Falco subbuteo IV. 19. — Hirundo rustica IV. 1. — Yynx torquilla IV. 23. — Lanius collurio IV. 29. — Motacilla alba III. 7. — Muscicapa grisola V. 2. — Nycticorax griseus IV. 3. — Oriolus galbula IV. 30. — Ortygometra porzana V. 2. — Phylloscopus collybita III. 14. — Scolopax rusticola III. 9 ; lU. 25 — 30. fövonulás — Hauptzug ; gyéren húzott — schwacher Zug. — Sturnus vulgaris II. 16. — Sylvia atricapilla III. 23. — Sylvia borin IV. 9. — Turtur communis V. 15. — Upupa epops IV. 9. — Vanellus capella III. 2. Db. Nagt Jenö, üjverbász. Őszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Alauda arvensis 100-as csapatok a tarlókon, téli vendégek — Flüge von 100 St. auf den Stoppeln, es sind Wintergäste. — Anser albifrons X. 18. elsö 4—5 csapat -> D — die ersten 4—5 Flüge -> S. ; X. 21. 50 -> ÉNy. ; XI. 19. számuk növekedett — in wachsender Anzahl; XII. 15 — 18. igen sok — sehr viele. — Anser fabalis IX. 20—26. elsők — die ersten; X. 14—20. sok — viele; XI. 19. számuk növekedett — in wachsender Anzahl. — Anthus pratensis IX. 1. elsők -► D. — Archibuteo lagopus XII. 1. elsők — die ersten. — Ardea cinerea IX. 8. csapat -> D. — Flug ->■ S. — Caprimulgus europaeus IX. 23. — Cerchneis tinnunculus XII. 15. — Circus macrourus XII. 16. — Coturnix communis IX. 29. — Delichon urbica X. 17. — Erithacus rubecula elsők — die ersten. — Gallinago gallinaria IX. 23. elsők — die ersten. — Hirundo rustica X. 21. — Motacilla boarula X. 6. — Motacilla flava IX. 29. — Muscicapa grisola X. 10. — Otis tetrax IX. 21. — Phylloscopus collybita X. 7. — Regulus cristatus X, 14. elsők — die ersten. — Scolopax rusticola IX. 10. elsö — erste. — Sturnus vulgaris X. 16. még sok — noch viele. — Twrdus viscivorus X. 8. — Vanellus capella IX. 21. 200-as átvonuló csapat. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acrocephalus arnudinaceus IV. 12. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 1. — Anas crecca III. 4. — Anser albifrons I. 29. — Archibuteo lagopus egész januárban 4 — 6 drb — den ganzen Jänner 4—6 St. — Ardea cinerea IV. 2. — Botaurus stellaris III. 28. — Buteo communis telelt — überwinterte. — Ciconia alba III. 30, — Ciconia nigra V. 29. 2 drb -> ÉNy. — Circus aeruginosus II. 22. — Circus cyaneus III. 4. — Clivicola riparia IV. 4. — Cuculus canorus V. 10. — Cypselus apus V. 10. — 8* 116 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Delichon urhica 111. 30. — Erithacus ruhecula 11. 18. — Falco cherrug telelt — über- winterte. — Falco subbuteo telelt — überwinterte. — Fulica atra li. 22. — Gallinago gallinaria li. IO. — Galliniila chloropus 11. 10. — Hyppolais icterina V. 26. — Hirimdo rustica 111. 24. — Jynx torquilla IV. 27. — Ligurinus chloris III. 12. — Locustella luscinioides IV. 11. — Mergus albellus II. 14. — Moiacilla alba li. 22. — Muscicapa collaris IV. 13. — Muscicapa grisola V. 13. - Numenius arquatus I. 27. este vonul -> D — zieht abends -► S ; III. 24. este sok -> É. — abends viele ^- N. — Nycticorax griseus IV. 3. -^ Nyroca ferruginea II. 16- — Oriolns galbula IV. 16. — Pandion haliaëtus V. 29. — Phylloscopus collybita 111. 12. — Phylloscopus sibilator V. 9. — Phylloscopus trochilus IV. 9. — Pratincola rubicola 111. 3. — Rallus aqua- ticus II. 10. — Sylvia atricapilla IV. 13. — Sylvia borin IV. 2. (?) — Totanus ochropus IV. 7. — Turdus pilaris III. 4. — Upupa epops IV. 2. — Vanellus capella III. 4. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Alauda arvensis X. 25. igen sok átvonuló — sehr viele Durchzügler. — Anas boschas telelt — überwinterte. — Anser albifrons XI. 24. elsők — die ersten ; Xll. 20., 21., 31. sok jár a falu felett és a határban — . viele über das Dorf hin- ziehend und auf den Feldern, t- Anser fabalis X. 5. elsök — die ersten ; X. 2ö-töl sok — seit 25. X. viele. — Anthus pratensis X. 5. elsők — die ersten. — Ardea cinerea XII. 21. még itt — noch hier. — Ardea purpurea XII. 21. még itt — noch hier. — Asio accipitrinus X. 22. első — erste. — Botaurus stellaris XII. 21. még itt — noch hier. — Buteo communis li. 21. még itt — noch hier. — Cerchneis tinnun- culus XII. 21., 31. még itt — noch hier. — Ciconia alba IX. 23. — Circus ma- crourus XII. 20 — 31. még itt — noch hier. — Columba palunibus XII. 21. még itt — noch hier. — Delichon urbica IX. 22. — Ember iza calandra XII. 21. még itt — noch hier. — Ember izâ hortulana (?) * Xll. 21. sok — viele. — Erithacus rubecula X. 11. első — erstes. — Gallinago gallinaria IX. 3. már itt — schon hier; XII. 21. még itt — noch hier. — Glareola pratincola IX. 8. Torzsa mellett a rizstelepeken ^; állitólag Bácskeresztur és Szivácz felé fészkelnek a szikes legelőkön — viele bei Torzsa itber den Reisfeldern^); dieselben sollen angeblich auf den Natrongebieten bei Bácskeresztur und Szivácz nisten. — Hirundo rustica X. 25. — Lanius excubitor XL 24. első — erstes. — Motacilla alba X. 17. nagy csapat — grosser Flug. — Motacilla boarula XII. 21. — Motacilla flava IX. 8. — Numenius arquatus VIII. 5. az elsö — der erste. — Pratincola rubeira X. 22. — Regulus cristatus X. 18. elsö — erstes. — Sturnus vulgaris X. 17. — álvonulók -> D. — Durchzügler -> S. : XI. 1 — 8. még sok — noch viele. — Sylvia communis XI. 4. — Totanus ochropus XII. 21. még itt — noch hier. — Turdus musicus X. 5. első — erste. — Vanellus capella IX. 8. ezres csapatok átvonulóban — Flüge von Tausenden im Durchzuge ; X. 5. sok átvonuló — viele Durchzügler. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Acrocephalus arundinaceus IV 11. — Acrocephalus palustris IV. 16. — Anas boschas sok telelt — viele überwinterlen. — Anas penelope 111. 2. — Anas querquedula 1. 24. — unser albifrons II. 17. utolsók — letzte. — Anser fabalis 111. 1. utolsók — die letzten. — Ardea cinerea telelt — überwinterte. — Ardea pur nur ea IV. 2. — Capri- ' A kerti sármány délbácskai előfordulása még nincs bebizonyítva. Szerk Das Vorkommen der Gartenammer in dieser Gegend ist noch nicht nachgewiesen. Red. ^ 1900. szept. közepén ugyanitt százával láttam. Schenk J. — Mitte Sept. 1900 eben daselbst zu Hunderten beobachtet. J. Schenk. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 117 mulgus europaeiis V. 3. — Ciconia alba III. 17. — Cu cuius canorus JV. 12. — Cypselus apus V. 2. elsők a torony körül, tán fészkelők? — die ersten an dem Kirch- turme, vielleicht brütende? — Delichon urbica IV. 1. — Erithacus luscinia IV. 19. — Erithacus rubecula III. 18. — Fulica atra II. 16. — Uippolais iderina IV. 29. — Kirundo rustica III. 25. — Locustella luscinioides IV. 16. — Motacilla alba III. 4. — Nyroca ferina lU. 2. — Oriolus galbula IV. 16. — Ortygometra vorzana III. 7. — Pavoncella pugnax II. 18. — Phylloscopus collybita IV. 6. — Phylloscopus trochilus IV. 11. — Sturnus vulgaris II. 15. — Sylvia atricajnlla IV. IS. — Sylvia commiivis IV. 15. — Upu-pa epops IV. 2. — Vanellus capella telelt — überwinterte ; III. 2. 500— 600-as csapatokban érkeztek Ny-ról K. felé — erschien in Flügen zu 500— 600 St. von W ^^ 0. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Anas penelope IX. 23. csapat -► D. — Flug -► S. — Anser fabalis IX. 28. első csapat -► D. — erster Flug -> S. ; X. 28 — XI. 1. sok — viele. — Ardea purpurea IX. 7., 9. este vonuló. csapat ->• D. — abends ziehender Flug -► S. — Ardetta minuia X. 6. este -► D vonulunk — ziehen abends -^ S. — Hirundo rustica X. 12. — Phylloscopus collybita X. 6. — Phylloscopus sibilator. IX. 27. — Regulus cristatus X. 21. első — erste. — Sturnus vulgaris IX, 26. vonuló csapat ->• D. — Durchzügler -> S. ; X. 14., 15. sok vonul -► D. — viele ziehen -> S. Nagy László, Nyirkércs (Szabolcs m.). Áttelelök 1920/21. — Überwinternde 1920 21. Accentor modularis, Alauda arvensis, Anas acuta, Anas boschas, Anas crecca, Bombycilla garrula, Buteo communis, Cerchneis tinnunculus, Chrysomitris spinus, Emberiza calandra. Emberiza schoeniclus. Fringilla coelebs, Fringilla monti f ring ilio, Ligurinus chloris, Twrdus merula, Turdus pilaris. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor modularis III. 18. — Acrocephalus arundinaceus IV. 26. — Acrocephalus palustris IV. 22. (?) — Acrocephalus streperus III. 14. (?) — Actitis hypoleucus IV. 10. — Alauda arvensis II. 26. — Anas penelope III. 6. — Anas querquedula III. 6. — Anser ferus III. 2. — Anthus campestris IV. 10. — Anthus pratensis III. 11. — Anthus triviális III. 29. — Ardea cinerea III. 16. — Ardea purpurea 111. 25. — Ardetta minuta IV. 19. — Botaurus stellaris III. 4. — Cerchneis vespertinus IV. 12. — Ciconia alba III. 25. — Circus aeruginosus 111. 14. — Circus cyaneus III. 3. — Circus macrourus III. 12. — Clivicola riparia IV. 8. — Columba oenas II. 22. — Columba palumbus III. 4. — Coturnix communis IV. 26. — Crex pratensis V. 4. — Cuculus canorus (?) III. 13. — Delichon urbica IV. 8. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus philomela (?) IV. 15. — Erithacus phoenicurus III. 26. — Erithacus rubecula III. 10. — Erithacus titys III. 24. — Falco subbuteo IV. 17. — Fulica atra II. 26. — Gallinayo gallinaria III. 7. — Gallinago qallinula III. 16. — Gallinula chloropus III. 20. — Grus communis IV. 4. — Hirundo rustica IV. 9. — Hydrochelidon nigra IV. 20. — Jynx torquilla IV. 13. — Lanius collurio IV. 28. — Lanius minor IV. 26. — Larus canus III. 18. — Larus ridibundus III. 2. — Locustella luscinioides IV. 12. — Motacilla alba III. 3. — Motacilla flava III- 21. — Muscicapa atricapilla IV. 19. — Muscicapa coliaris IV. 9. — Muscicapa grisola IV. 22. — Numenius arquatus III. 2. — Nycticorax griseus IV. 10, — Nyroca ferina III. 10. — Nyroca ferruginea ÏIL 2. — Nyroca fuligula III. 8. — Nyroca marita III. 8. — Oriolus galbula 118 SCHENK J. — MADARVONULÄSI ADATOK IV. 5. — Ortygometra porzana IV. 1. — Pavoncella pugnax III. 8. — Phylloscopus collybita III. 26. — Phylloscopus sibilator IV. ■4. (?) — Phylloscopus trochilus IV. 2. — Pratincola rubetra IV. 7. — Pratincola rubicola III. 19. — Ballus aquaticus III. 30. — Saxicola oenanthe IV. 9. — Scolopax rusticola III. 8. — Spatula clypeata III. 10. — Sturnus vulgaris II. 26. — Sylvia airicapilla IV. 19. — Sylvia borin V. 1. — Sylvia communis IV. 18. — Sylvia curruea IV, 11. — Sylvia nisoria V. 10. — Totanus calidris III. 9. — Totanus fuscus III. 29. — Totanus glareola III. 29. — Totanus ochropus III. 12. — Turdus iliacus III. 14. — Turdus musicus III. 9. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capello II. 26. PÉTER Imre, Szád a (Pest m.). Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 20. — Ciconia alba III. 25. — Columba oenas II. 10. — Columba palumbus I. 30., III. 13. — Coturnix communis V. 2. — Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 25. — Erithacus luscinia IV. 10. — Erithacus phoenicurus IV. 5. — Erithacus rubecula III. 8. — Erithacus svecica cyanecula IV. 4. — Erithacus titys III. 29. — Hirundo rustica IV. 4. — Jì/no; torquilla IV. 6. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa grisola IV. 30. — Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita IV. 8. — Pratincola rubicola III. 16. — Saxicola oenanthe III. 30. — Scolopax rusticola III. 6. — Sturnus vulgaris III. 6. — Turtur communis IV. 25. — Upupa epops IV. 1. — FaneZZus capella II. 22. RÁCZ Antal, Pallag puszta (Hajdu m.). Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Ciconia alba Vili. 27. — Hirundo rustica IX. 7. — Motacilla alba IX. 12. (?) — RÁCZ BÉLA, Szerep, (Bihar m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 16. — Cerchneis tinnunculus telelt — überwinterte. — Ciconia alba III. 27. fészekben — an den Horst. — Coturnix communis IV. 15. — Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica IV. 15. — Emberiza calandra LI. 21. — Erithacus luscinia IV. 17. — Erithacus philomela (?) IV. 16. — Hirundo rustica IV. 4. — Lanius minor V. 8. — Motacilla alba III. 16. — Motacilla flava IV. 20. — Muscicapa coliaris IV. 11. — Muscicapa grisola IV. 23. — Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus collybita III. 25. — Regulus cristatus V. 13. — Saxicola oenanthe IV. 10. — Turtur communis IV. 16. — Turdus merula III. 16. — Upupa epops IV. 16. — Vanellus capella II. 28. Radetczky Dezsö, Tárnok. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Acrocephalus arundinaceus IV. 29. (?) — Acrocephalus schoenobaenus IV. 18. (?) — Alauda arvensis II. 21. — Anas boschas III. 5. — Anthoscopus pendulinus IV. 4. — Anthus campestris IV. 26. — Anthus pratensis III. 7. — Anthus triviális IV. 25. — Ardea -cinerea III. 15. — Botaurus stellaris V. 3. (?) — Caprimulgus europaeus IV. 30. — Ciconia alba III. 22. — Columba palumbus III. 20. — Coracias garrula IV. 26. — Coturnix communis V. 1. — Crex pratensis V. 4. — Cuculus canorus IV. 20. — J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 119 Delichon urbica III. 30. — Egretta garzetta V. 4. — Erithacus luscinia IV. 18. — Erithacus rubecula III. 19. — Erithacus svecica cyanecula IV. 4. — Gallitiago gallinaria III. 13. — Hippolais icterina V. 11. — JSirundo rustica III. 26. — Jynx torquilla IV, 14. _ Lantus collurio V. 9. — Laniiis minor V. 8. — La/rus ridibundus III. 6. — Locustella luscinioides V. 3. — Motacilla alba III. 2. — Motacilla flava III. 26. — Muscicapa coliaris IV. 14. — Muscicapa grisola V. 10. — Oedicnemus scolopax IV. 30. — Oriolus galbula IV. 28. — Pavoncella pugnax IV. 22. — Phylloscopus trochilus IV. 4. — Pratincola rubetra IV. 15. — Pratincola rubicola III. 13. — Regulus cristatus III. 18. — Saxicola oenanthe III. 26. — Sylvia atricapilla IV. 21. — Sylvia communis IV. 21. — Totanus calidris III. 21. — Turdus musicus III. 20. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella II. 7. BÁRÓ Radvánszky Kálmán S a j ó k a z a, (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Aerocephalus arundinaceus IV. 10. — Actitis hypoleucus IV. 17. — Alauda arvensis II. 24. — Anser ferus III. 1. — Anthus pratensis III. 28. — Buteo communis II. 20. — Charadrius dubius IV. 5. — Ciconia alba III. 23. — Clivicola riparia V. 13. Columba oenas III. 14. — Coturnix communis IV. 27. — Crex pratensis IV. 28. — Cuculus canorus IV. 6. — Delichon urbica IV. 6. — Erithacus luscinia IV. 5. — Erithacus rubecula III. 21. — Gallinago gallinaria III. 31. — Hirundo rustica IV. 5. — Jynx torquilla IV. 28. — Lanius collurio V. 2. — Lanius minor V. 3. — Motacilla alba III. 4. — Motacilla boarula III. 8. — Numenius arqicatus IV. 23, (?) — Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita III. 20. — Pratincola rubicola III. 13. — Scolopax rusticola III. 14. — Sturnus vulgaris III. 14. — Sylvia atricapilla IV. 21. — Sylvia curruca IV. 12. — Totanus calidris IV. 4. — Turtur communis IV.' 22. — Upupa epops IV. 3. — FoweiZws capella III. 6. If J. Rad VANTI Sándor, Kótaj (Szabolcs m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis, II. 28. — Ciconia alba III. 30. — Columba oenas II. 26. — Columba palumbus III. 24. — Coturnix cotiimunis V. 6. — Crex pratensis V. 2. — Cuculus canorus V. 9. — Delichon urbica IV. 29. — Erithacus luscinia IV. 20. — Hirundo rustica IV. 12. — Motacilla alba III. 19. — Oriolus gulbula V. 8. — Scolopax rusticola III. 1. — Sturnus vulgaris III. 6, — Turtur communis IV. 30. ~ Upupa epops V. 1. (!). — Vanellus capella III. 2. Schenk Henrik, Óverbász (Bács B. m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acanthis linaria I. 1., II. 12. — Aerocephalus arundinaceus IV. 7. — Aeroce- phalus palustris V. 10. — Aerocephalus schoenobaenus 111. 14. — Acrocephlalus stre- perus horticolus IV. 27. — Actitis hypoleucus IV. 7. — Alauda arvensis telelt — überwinterte. — Anas boschas telelt — überwinterte. — Anas crecca telelt — über- winterte; III. 5. elsők, die ersten. — Anas penelope III. 11. — Anas querquedula III. 27. — Anas streperà telelt — überwintert. — Anser fabalis I. 1 — 31; II. 6. sok -> D. — viele. -> S. — II. 24. utolsók — letzte. — Anthus pratensis I. 28., II. 23., 24. — Archibuteo lagopus — III. 15. utolsó — letzter. — Ardea purpurea UI. 26. — Ardeola 120 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK ralloides IV. 26. — Ardetta minuta IV. 22. — Botaurus stellaris telelt — überwinterte. Butco communis telelt — überwinterte. — Cajirümdgus curopaeus IV. 19. — Cerìmein tinnunculus telelt — überwinterte. — Cerchneis vespertinus IV. 27. — Cettia cefti II. 15. lőve — erlegt. — Ciconia alba III. 30. — Circus aeruginosas telelt — überwinterte. Circus cyaneus telelt — überwinterte. — Clivicola riparia IV. 6. — Cotiirnix communis IV. 9. — Cuculus canorus IV. 11. — Cypselus apus IV. 27. — Delichon urhica III. 28. — Erithacus phoenicurus IV. 5. — Erithacus rubecula telelt — überwinterte. — Falco aesalon III. 5. utolsó — letzter. — Falco suhbuteo IV. 23. — Fringilla coelebs III. 1. — Fringilla montifringilla IL 26. utolsó — letzter. — Fulica atra kb. 30 darab vonult el, február 15. körül megfagytak, II. 19. az elsők — es verblieben bier etwa 30 St., welche bis 15- ten Feber erfroren, am 19. Feber die ersten. — Gallinago gallinaria III. 4. — Hippolais icterina V. 18. — Hirundo rustica III. 17. — Hydrochelidon nigra IV. 16. — Jynx torquilla III. 27. — Lanius collurio IV. 30. — Lantus minor V. 3. — Larus ridibundus III. 9. — Locustella luscinioides IV. 3. — Mergus albellus I. 8 — II. 7. — Mergus merganser II. 19. — Merops apiaster V. 12. — Milvus ictinus 111. 9 — Motacilla alba II. 21. — Motacilla boarula III. 8. — Motacilla flava III. 15. — Nunie- nius arquatus III. 1. — Nyroca clangula III. 16. utolsó — letzte. — Nyroca ferina III. 16. — Nyroca ferruginea telelt — überwinterte; IL 18. elsők — die ersten. — Oriolns gaP'ula IV. 28. — Ortygometra parva III. 25. Ortygometra pusilla IV. 5. — Ortygo- metra porzana IV. 1. — Pavoncella pugnax III. 8. — Phalacrocorax carbo III. 19. — Phylloscopus collybita III. 11. — Phylloscopus sibilator IV. 11. — Phylloscopus trochilus IV. 2. — Podiceps cristaius III. 5. — Podiceps griseigena III. 26. — Podiceps nigricans XL 7., III. 11. — Podiceps nigricollis — 111. 16. — Pratincola rubetra IV. 9. — Pratin- cola rubicola I. 10 — 25., III. 13. — Rallus aquaticus telelt — überwinterte. — Saxicola oenantlie III. 30. — Sturnus vulgaris I. 1—21; III. 1. — Sylvia communis IV. 23. — Sylvia curruca IV. 15. — Totanus calidris III. 9. — Totanus glareola III. 26. — Totanus ochropus III. 9. — Turdus iliacus III. 5. — Turdus musicus II. 26. — Turdus pilaris 111. 8. utolsók — letzte. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops III. 28. — Vanellus capella I. 22. csapat — Flug; IL 19. 2 drb — 2 St; II. 21 — 23. többcsapat ^■ ÉK ; — mehrere Flüge -^ NO. Öszi vonulás 1919. — H erbst zu g 1919. Acrocephalus arundinaceus IX. 28. elköltözött — abgezogen; XL 8. még 2 drh — noch 2 St. — Acrocephalus schoenobaenus XL 8. — Acrocephalus strepertis XL 8. — Actitis hypoleucus IX. 20. — Anas penelope X. 4. csapat ->• D. — Flug ->• S. ; XI. 17. 1 drb — 1 St. — Anser fabalis X. 4 elsök — die ersten; XI. 19., 20., 21. rendkivül sok átvonuló — ausserordentlich viele Durchzug! er. — Anthus pratensis X. 1. elsök — die ersten; XII. 1 — 20. néhány — einige. — Anthus triviális X. 10. — Archibuteo lagopus XI. 17. első — erster. — Ardea cinerea X. 1. — Ardea purpurea X. 10. — Ardetta minuta X. 4. — Botaurus stellaris IX. 25. első átvonulok — die ersten durch- ziehend; XII. végéig mindig néhány — bis Ende Dez. immer einzelne. — Circus aeru- ginosus XII. 25-ig egyesek — einige bis 25. XIL — Clivicola riparia X. 10. — Colymbus arcticus XI. 15. első — erster. — Coturnix communis X. 12. utolsók — die letzten ; XL 18. még 1 drb — noch 1 St. — Cypselus apus VIII. 12. — Delichon urbica IX. 24. zöme eltűnt — die meisten weggezogen; X. 3. — Falco aesalon XL 12. első — erster. Falco subbuteo X. 10. -^ Fringilla montifringilla XL 19. elsők — die ersten. — Fulica atra XII. 31. még itt — noch hier. — Gallinago gallinaria Vili. 15. elsök — die ersten ; XIL 23. — Gallinago major IX. 28. — Hirundo rustica IX. 24. zöme eltűnt — die meisten weggezogen ; X. 25. — Lanius collurio X. 10. — Lanius minor IX. 5. — Larus canus XL 11. — Mergus merganser XI. 16. első - erster. — Motacilla alba J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN f^í XI 20. — Motacilla boarula XI. 19. — Motacüla fava X. 28. — Muscicapa grisola IX. 28. — Numenius arquatus XI. 18. csapat -> D. — Flug -> S. XII. 22. 5 dib — 6 St. — Nycticorax griseiis X. 1. — Oriolus galbula IX. 8. — Ortygotnetra porzana IX. 28. — Pandion haliaè'tus X. 4 — 11. — Phylloscopus collyhita X. 14. — Fhyllos- copus sibilator IX. 27. — Podiceps cristatus XI. 18. — Pratincola rubicola XI. 8. — Saxicola oenanthe IX. 24. — Scolopax rusticola Xr 4. — Sturnus vulgaris V. 30. uz elsök, aztán változó számban mindig XI. 10-ig, XII. 31-ig 6 drb — V. 30. die ersten, dann in wechselnder Anzahl bis 10. XI, am 31. XII noch 5 St. — Totanus glareola IX. 1—14. — Totanus ochropus IX. 16., XI. 20. r- Turdus iliacus X. 9.— XI. 6. — Turdus pilaris XI. 17. elsők — die ersten. — Turdus torquatus XI. 4. az első, amelyei 26 év óta láttam — seit 25 Jahren die erste hier beobachtet. — Turtur communis X. 3., XII. 20. — Upupa epops IX. 14. — Vanellus capella XI. 17. 200 drb -► Ny. — 200 St. -> W; XI. 20. 20 drb -> Ny. — 20 St. -> W; XII. 1—20. egyesek -- einzelne. Tavaszi vonulás 1920. — F ruh j ars zug 1920. Teleltek : Es überwinterten : Alauda arvensis, Anas boschas, Anas crecca, Ardea cinerea, Botaurus siellaris, Buteo communis, Circus aeruginosus. Circus cyaneus, Emberiza calandra, Eniberiza schoenichis, Erithacus rubecula, Fringilla coelebs, Fulica atra, Gallinula chlor opus. Larus ridibundus, Podiceps nigricans, Sallus aquaticus, Sturnus vulgaris. Acrocephalus arundinaceus IV. 13. — Acrocephalus. palustris V. 8. — Acrocephalus schoenobaenus III. 9., IV. 13. — Acrocephalus strep"i-us IV. 20. — Actitis hypoleucus IV. 8. — Anas acuta III. 4. — Anas boschas II. 8. — Anas crecca II. 10. — Anas penelope II. 23. — Anas querquedula III. 4. — Anas streperà 11. 28. — Anser albifrons 1. 1 — II. 15. — Anser fabalis I. 1., III. 15. — Archibuteo lagopus 11. 28. — Ardea purp'area III. 9. — Ar detta minuta IV. 26. — Asio accipitrinus I. 20. — Botaurus stellaris 11. 26. — Ccrchneis vespertinus IV. 19. — Ciconia alba III. 21. — Clivicola riparia IV. 11. — Coracias garrula ÍV. 27. — Coiurnix communis IV. 22. — Cuculus canorus IV. 19. — Cypselus opus IV. 24. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus svecica cyanecula IV. 11. — Falco nesalon IL 14. — Fringilla montifringilla I. 1 — 10. — Fulica atra II. 12. — Gallinago galUnaria II. 23. — Gallinula chloropus III. 10. — Hippolais icterina V. 14. — Hirundo rustica IV. 4. — Lanius collurio V. 3. — Lanius minor V. 2. — Larus ridibundus IL 21. — Locustella luscinioides IV. 5. — Mergus merganser I. 20. — Merops apiaster V. 16. — Motacilla alba IL 18. — Motacilla flava IV. 2. — Muscicapa grisola V. 10. — Numenius arquatus IL 23. — Nycticorax griseus IV. 11. — Nyroca clangula Ì. 20. — Nyroca ferina III. 9. — Nyroca ferruginea IL 11. — Oriolus galbula V. 1. — Ortygometra porzana III. 9. — Pavoncella pugnax II. 23. — Phylloscopus collybita IL 28. — Phylloscopus sibilator IV. 19. — Podiceps cristatus III. 9. — Podiceps nigricans li. 23. — Pratincola rubetra Y. 1. — Pratincola rubicola III. 12. — Spatula clypeata III. 4. — Sturnus vulgaris IL 11. — Sylvia communis IV. 18. — Sylvia curruca IV. 16. — Sylvia nisoria IV. 24. — Toianus calidris III. 4. — Turdus iliacus IL 28. — Turttir communis IV. 29. — Upupa epops IV. 18. Ószi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Acrocephalus arundinaceus X. 17. — Acrocephalus schoenobaenus X. 24. — Actitis hypoleucus IX. 11. — Anas boschas X. 29. rengeteg — sehr viele ; sok XII. végéig — bis Ende Dez. noch immer viele. — Anas crecca X. 6. elsök — die ersten; XII. 20. utolsók — die letzten. — Anas querquedula X. 3. — Anas streperà XL 1 — 15 ; XII. 20. — Anser albifrons az idén igen sok — heuer sehr viele ; XL 1. sok csapat -> Ny. — 122 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK viele Flüge -> W. — Anser fabalis IX. 30. elsők — die ersten. — Anthus pratensis X. 1 — XL 12. — Anthus triviális X. 8. — Archibuteo lagopus Xl. 20. első — erster. — Ardea cinerea IX. 30. — Ardea purpurea IX. 15. — Ardeolaralloides IX. 14. — Ardetta minuta IX. 25. — Caprimulgus europaeus X. 8. — Ciconia alba VIII. 25. — Oircaé'tus gallicus VIII. 23. első előfordulás — erstes Vorkommen. — Circus aeruginosus XII. 1 — 26. — Clivicola riparia IX. 19.— Crex pratensis X. 8. — Cuculus canorus IX. 14. — Cypselus apus VIII. 13., ezidén fészkelt. — Delichon urbica IX. 20. — Falco aesalon XI. 20. első — erster. — Fringilla montifringilla XI. 15. elsök — die ersten. — Gallinago gallinaria XI. 15. — Hir%ndo rustica októberben többször észleltem elvonu- lását -► DK. — im Oktober oft ziehend -> SO beobachtet ; X. 25. utolsó — letzte. — Hydrochelidon leucoptera IX. 18. — Lanius collurio IX. 28. — Lanius minor VIII. 22. — Larus ridibundus IX. 1 — X. 8. — Mergiis albellus XI. 1. elsők — die ersten. — Motacilla alba XI. 7. csapat -> DK. — Flug ->■ SO. ; XI. 12. utolsó — letzte. — Motacilla flava X. 8. — Muscicapa grisola IX. 25. — Muscicapa parva X. 1. — Nycti- corax griseus X. 8. — Nyroca clangula XI. 1. elsők — die ersten. — Nyroca ferina XI. 1— XII. 10. — Nyroca ferruginea XI. 1— XII. 20. — Oriolus galbula IX. 15. — Ortygometra porzana X. 1. — Phalacrocorax carbo VIII. 15 — 20. — Phylloscopus collybita X. 24. — Podiceps cristatus XII. 20. — Podiceps griseigena XII. 4. — Podiceps nigricollis XI. 1. — Pratincola rubetra X. 10. — Pratincola rubicola X. 24. — Spatula clypeata XI. 7. — Sturnus vulgaris V. 24. az első kóborlók — die ersten Strichvögel ; XL 12. utolsók — die letzten. — Sylvia comynunis IX. 15. — Sylvia curruca IX. 20. — Totanus ochropus IX. 18. — Turtur communis X. 1. — Upupa epovs IX. 12. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Átteleltek — Es tiberwinterten : Anas boschas, Anas crecca, Buteo communis, Cerchneis tinnunculus. Circus aeruginosus, Circus cyaneus, Emberiza calandra, Emberiza schoeniclus, Erithacus rubecula, Fulica atra, Motacilla boarula, Nyroca ferruginea^ Podiceps nigricans. Acrocephalus arundinaceus IV. 7. — Acrocephalus palustris V. 10. — Acroce- phalus schoenobaenus III. 24. — Acrocephalus streperus IV. 22. — Actitis hypoleucus IV. 4. — Anas acuta IL 20. — Anas penelope IL 3. — Anas querquedvla IL 27. — Anas streperà II. 3. — Anser fabalis IL 3 — 5. vonulók -> É. — Zügler ->■ N. — Anser ferus I. 28. -> É. — 2 -> N. — Anthus pratensis IL 15 — IV. 3. — Archibuteo lagopus IL 1. utolsók — die letzten. — Ardea cinerea III. 4. — Ardea purpurea III. 25. — Ardeola ralloides IV. 13. — Ardetta minuta V. I. — Botaurus stellaris III. 3. — Capri- mulgus europaeus V. 7. — Cettia cetti I. 28 — 80, IL 1 — 28, III. 3 utolsó — letzte. — Charadrius dubius III. 25. — Ciconia alba III. 13. Clivicola riparia IV. 6. — Columba palumbus III. 6. — Coracias garrula V. 7. — Coturnix communis IV. 28. — Crex pra- tensis I. 20. egy darabot fogtak, kövér volt — ein Exemplar gefangen, welcher gut fett war. — Cuculus canorus IV. 13. — Cypselus apus IV. 29. — Delichon urbica IV. 4. — Erithacus titys III. 25. — Faho aesalon III. 13. utolsó — letzter. — Fulica atra IL 6. — Gallinago gallinaria IL 24. — Hirundo rustica III. 25. — Hydrochelidon leucopareia V. 4. — Hydrochelidon leucoptera V. I. — Hydrochelidon nigra IV. 17. — Jynx torquilla IV. 16. — Lanius collurio V. 7. — Lanius minor V. 8. — Larus minutus V. 4. love — erlegt. — Larus ridibundus IL 13. — Limosa aegocephala III. 5. — Locustella lusci- nioides IV. 13. — Mergus albellus IL 26. utolsók — die letzten. — Motacilla alba IL 28. — Motacilla flava IV. 3. — Muscicapa atricapilla IV. 26. — Muscicapa grisola V. 8. — Numenius arquatus IL 3., 3—4 drb. -► É — 4 St. -► N. — Nyroca clangula IV. 3. utolsó — letzte. — Nyroca ferina I. 28—31., IL 3., IL 6. — Nyroca fuligula IL 15., U. 25., IV. 3. — Oriolus galbula IV. 29. — Pavoncella vugnax III. 6. — J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 123 Phylloscopus eollyhita I. 28—11. 1., III. 15. — Phylloscopus sihilaior IV. 23. — Phyllos- copus trochilus IV. 12. — Podiceps cristatus III. 4. — Podiceps griseigena IV. 13. — Podiceps nigricans III. 4. — Podiceps nigricollis IV. 10. — Pratincola rubetra IV. 24. — Pratincola rubicola II. 5.. III. H. — Scolopax rusticola IV. 3. — Spatula clypeata II. 27, — Sterna hirundo IV. 16. — Sturnus vulgaris IL 22. — Sylvia communis IV. 28. — Sylvia curruca IV. 13. — Totanus glareola IV. 6. — Totanus nehularius III. 25. — Totanus ochropus III. 14. — Turdus iliacus III. 4. — Turdus musicus III. 23. — Turdus pilaris III. 4. utolsó — letzte. — Turttir communis IV. 18. — Upupa epops IV. 3. — Yanellus capella I. 30., II. 5., III. 6. sok csapat -> DK. — viele Flüge -^ SO. M&gfigyelések Titel vidékén 1921. III. 29—31. — Be- obachtungen in der Gegend von Titel am 29—31. III. 1921. Actitis hypoleucus, Alcedo ispida, Anas penelope, Ardea cinerea, Astur palumbarius, Buteo communis, Ciconia nigra, Columba palumbus, Corvus corax, Fulica atra, Galli- nago gallinaria, Larus ridibundus, Motacilla flava, Numenius arquatus, Nycticorax griseus, Nyroca clangula, Nyroca ferina, Nyroca ferruginea, Pavoncella pugnax, Scolopax rusticola, Upupa epops. Schenk Jakab Budapest, Rendes. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Budapest: Accentor modularis III. 31. — Cypselus apus V. 8. — Erithacus nibecula III. 28. — Lantus collurio V. 3. — Lantus minor V. 3. — Ltgurinus chloris III. 19. — Motacilla alba III." 12. — Muscicapa grisola V. I. — Oriolus galbula IV. 30. — Phylloscopus collybtta III. 18. — Phylloscopus sibilator V. I. — Serinus canarius hortulanus III. 31. — Sylvia atricapilla IV. 14. — Sylvia curruca IV. 17. — Sylvia nisoria V. 4. Rendes: Acrocephalus arundinaceus IV. 23. — Actitis hypoleucus IV. 6. — Ciconia alba IV. 4. Zalaegerszeg. — Cuculus canorus IV. 9. — Erithacus luscinia IV. 23. — Hirundo rustica IV. 3. — Lullula arborea II. 24. — Lusciniola melanopogon IV. 5. már itt — schon hier. — Phylloscopus trochilus IV. 25. — Pratincola rubetra IV. 25. — Saxicola oenanthe IV. 5. — Serinus canarius hortulanus IV. 6. Sipos Antal, Körmend (Vas m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 4. — Ciconia alba III. 25. — Columba oenas III. 11. — Columba palumbus II. 17. — Coturnix communis IV. 30. — Cuculus canorus IV. 5. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 20. — Hirundo rustica III. 27. — Jynx torquilla IV. 10. — Motacilla alba III. 3. — Oriolus galbula IV. 28, — Scolopax rusticola II. 28. — Sturnus vulgaris III. 2, — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 8. — Vanellus capella III. 3. Stoll Ernő, Nyíregyháza. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 26. — Botaurus stellaris IV. 2. — Ciconia alba III. 11. — Clivicola riparia IV. 16. — Coturnix communis IV. 22. — Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 14. — Erithacus rubecula III. 6. — Fulica atra II. 28. — Grus 124 SCHENK J. — MADARVONULÁSI ADATNK communis IV. 6. — Hirimdo rustica IV. 10. — Motacilla alba III. 15. — Xumenius arquattis III. 15. — Oriohis galbula IV. 16. — Sturnus vulgaris II. 21. — Turtur communis IV. 19. — Upupa epojìs III. 20. — Vanelbts capella II. 21. Szabó Lajos Balatonszentgyörgy. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 20. — Ardea cinerea III. 7. — Ciconia alba III. 30. — Columba oenas II. 28. — Columba palumbus I. 26. — Cuculus canorus IV. 14. — Cygnus musicus I. 18. 2 drb — 2 St. — Delichon urbica III. 27. — Egretta alba III. 18 ; III. 24. 12 drb — 12 St. - - Erithacus luscinia IV. 7. — Gallinago gallimda III. 12. — Hirundo rustica IV. 6. — Motacilla alba II. 25. — Scolopax rusticola III. 19. — Sturnus vulgaris telelt — überwinterte. — Turtur communis IV. 13. — Upupa epops IV. 14. — Vanellus capella III. 8. SzEMEKK LÁSZLÓ, Budapest. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 27. — Bombycilla garrula III. 20. 6 drb ->• Ny. — 6 St. ^ W. — Buteo communis II. 27. — Cuculus canorus IV. 23. — Erithacus luscinia IV. 24. — Erithacus phoenicurus IV. 11. — Hirundo rustica IV. 11. — Jynx torquilla IV. 9. — Lullula arborea II. 27. — Pratincola rubicola III. 14. — Sylvia communis IV. 17. — Tardus musicus III. 7. — Vanellus capella III. li. Ô r sz e n t m i kló s. Id. Szeöts Béla, Miskolcz. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor modularis III. 30. — Alauda arvensis II. 18. — Anthus triviális V. 7. Lillafüred. — Bombycilla garrula I. 14. Mocsolyás; I. 31. Hejöcsaba. — Columba oenas I. 31. — Columba palumbus III. 23. — Cuculus canorus IV. 7. — Delichon urhica IV. 12. — Emberiza calandra III. 14. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus phoenicurus IV. 12. — Erithacus rubecula III. 15. — Erithacus titys 3. 30. — Hirundo rustica IV. 17. (V. 12. Lillafüred). — Jynx torquilla IV. 6. — Lanius collurio V. 8. — Ligurinus chloris III. 26. — Lullula arborea 11. 26. — Milvus ictinus III. 21. — Milvus migrans III. 15. — Muscicapa parva \ . 12. Lillafüred. — Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus trochilus IV. 12. — Pratincola rubicola III. 30. — Seolopax rusticola III. 17. — Serinus canarius hortulanus Ili. 25. — Sylvia atricapilla IV. 22. — Sylvia curruca V. 5. Lillafüred. — Sylvia nisoria V. 3. — Tardus musicus III. 13. — Turtur communis V. 3. — Upupa epops IV. 26. Ifj. Szeöts Béla, Mocsolyás telep (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 10. — Columba oenas II. 25. — Columba palumbus III. 20. — Coturnix communis IV. 21. — Crex pratensis V. 3. — Cuculus canorus IV. 2. — Cypselus apus V. 3. — Delichon urbica IV. 16. — Erithacus luscinia FV. 15. — Eri- thacus titys IV. 16. — Hirundo rustica IV. 11. — Lanius collurio V. 11. — Lanius minor V. 18. — Motacilla alba III. 16. — Muscicapa coliaris IV. 28. — Oriolus galbtda IV. 29. — Saxicola oenanthe IV. 27. — Scolopax rusticola III. 22. — Sturnus vulgaris III. 5. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 11. — Vanellus capella III. 14- J. SCHENK - VOGELZUGSDATEN 126 Szomjas Gusztáv, Kisfástanya (Tiszalök Szabolcs m.) Áttelelök 1919/20. — Überwinternde 1919/20. Anas boschas, Anas querquedtila, Anser albifrons, Anser fabalis, Asio otus, Cerckneis tinnuncultis, Falco cherrug. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alaudn arvensis II. 26. — Columba oenas 111. 2. — Fulica atra 111. 6. — Gallinago gallina) ia 111. 7. — . Larus ridibundus 111. 6. — Motacilla alba 111. 9. — Fhylloscopus collybtía 111. 8. — Yanellus capella II. 26. TÉGLÁssY BÉLA, Laskod (Szabolcs m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Bombycüla garrula II. 20. — Columba palumbus 11. 24. — Sktrnus vulgaris III. 4. Ujváry Jenő, P o 1 g á r d i (Fehér m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 8. — Ciccnia alba IV. 19. — Columba oenas II. 19. — Columba palumbus II. 27. — Coturnix communis IV. 25. — Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica IV. 7. — Erithaeus luscinia IV. 15. — Hirundo rustica 111. 28. — Motacilla alba III. 17. — Scolopax rusticola 111. 12. — Turtur communis IV. 17. — Yanellus capella III. 6. Waega Kálmán, Budapest. (Városliget). Téli vendégek 1920—21: — Wintergäste 1920—21, Chrysomitris spinus 1920. XI. 14.— 1921. II. 6. — Fr ingilla montifringilla 1920. XII. 15.; 1921. III. 20. — Pyrrhula rubicilla europaea 1920. XI. 1.— 1921. III. 15. — Regulus eristatus 1920. X. 3. — 1921. I. 16. — Regulus ignicapillus 1920. XI. 1. — Turdus pilaris 1920. XII. 17.— 1921. UI. 6. — Anser fabalis 1920. X. 2. Átteleltek 1920— 21. — Überwinternde 1920—21. Cerckneis tinnunculus. — Erithaeus rubecula. — Fringilla coelebs. — Turdus menila. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Anthus triviális LV. 17. — Cerckneis tinnunculus III. 17. — Ciconia alba V. 13. — Eritliacus luscinia IV. 15. — Eritkacus phoenicurus IV. 10. — Erithaeus rubecula III. 20. — Hirundo rustica IV. 10. — Jynx torquilla IV. 4. — Lanius collurio V. 16. (1919-ben nem IV. 7. hanem. V. 5.) — Ligurinus ckloris II. 27. — Muscicapa atricapilla IV. 15. — IV. 24. — Muscicapa coliaris IV. 21.— VI. 21. — Muscicapa grisola V. 13. — Oriolus galbula V. 13. — Phylloscopus eollybita IV. 3. — VI. 26. — Fhylloscopus sibilalor IV. 17.— VII. 10. Phylloscopus trochilus IV. 10.— IV. 24. — Serinus canarius hortulamis IV. 4. — Sylvia atricapilla IV. 15. — Sylvia borin V. 13. — Sylvia curruca IV. 17. — Sylvia nisoria V. 8. — Turdus iliacus IV. 15. — Turdus musicus III. 20. — IV. 21. — Turtur communis V. 5. — Upupa epops IV. 10. 126 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK Egyéb megfigyelések 1921. — Sonstige Beobachtungen 1921. Aegithalos caudatus europaeus III. 15. Fészket épit. — Carduelis elegáns VII. 10. kifejlett fiatalok. — VIII. 15. kiröppent második fészekalj. — Cerchneis tinnunculus VI. 29. kiröppent fiókák. — Coccothraustes vulgaris VI. 21. kiröppent fészekalj. — Coloeus monedula spermologus III. 20. fészket épit. — IV. 21. fészekben fiókák. — V. 4. kiröppent fiókák. — V. 22. kifejlett fiatalok. — Corvus comix III. 20. fészket épit. — VI. 16. kifejlett fiatalok. — Corvus frugilegus III. 20. íészektelepnél tömegesen fészket épit és javit. — IV. 4. fészken íil. — IV. 24. fészekben első kikelt fiókák. — V. 15. kiröppent fiókák. — VI. 29. véglegesen elhagyják a fészektelepet. — Dendrocopos major pinetorum idén I. 1. — IX. 11-ig állandóan dorombol. — VII. 3. kifejlett fiatalok. — Erithacus luscinia VI. 18. utolsó általános ének. — VI. 19. kifejlett fiatalok. — VI. 29. legutolsó csattogás. — Erithacus phoenicurus VII. 10. kifejlett fiatalok. — Fringilla coelebs II. 27. első próba ének. — III. 6. első általános ének. — VI. 16, kiröppent fészekalj. — Jynx torquilla VII. 10. kifejlett fiatalok. — Ligurinus chloris IV. 24. kifejlett fiatalok. — VI. 21. fészekben fiókák. — VI. 29. kifejlett fiatalok. — VIII. 22. kiröppent fészekalj. — Parus caeruleus VI. 29. kiröppent fészekalj. — Parus major II. 13. első ^nyitnikék" szólam. — VI. 18. kiröppent fészekalj. — Passer domesticus III. 27. fészket épit. — V. 22. kiröppent fészekalj. — VIII. 15. kiröppent ujabb fészekalj. — VIII. 31. utolsó költésből kiröppent fészekalj. — Passer montanus VI. 16. kifejlett fiatalok. — VIII. 15. kiröppent fészekalj. — Phylloscopus sibilator VII. 10. kifejlett fiatalok. — Sylvia nisoria VI. 21. fészken ül. — Turdus merula III. 26. első általános ének. — IV. 17. fészken tü. — VI. 16. kifejlett fiatalok. — Turtur communis V. 5. párzik. — Upupa epops V. 16. fészekben fiókák. Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Delichon urbica IX. 11. — Erithacus luscinia VIII. 22. — Erithacus phoenicurus X. 9. — Erithacus rubecula IX. 27. — Hirundo rustica IX. 11. Ezenkivül még IX. 22. circa 80 — 100 pl. vonul, hosszú vonalban, nagyon elszórtan, Ny. — K. irányban; ezek elkésett, fáradt vándorok voltak. — Ausserdem noch am 22. IX. ^- 0. — Jynx torquilla VIII. 14. — Lanius collurio VIII. 31. — Ligurinus chloris X. 16. — Muscicapa atrieapilla VIII. 14.— IX. 4. — Muscicapa coliaris VIII. 23. — Muscicapa grisola IX. 11. — Oriolus galbula VIII. 22. — Phylloscopus collybita X. 9. — Phylloscopus sibilator VIII. 14.— VIII. 31. — Phylloscopus trochilus VIII. 31.— X. 16. (1919-ben nem IX. 26. hanem X. 26.) — Sylvia atrieapilla IX. 18. — Sylvia borin IX. 4. — Sylvia curruca IX. 4. — Sylvia nisoria VIII. 15. — Turdus iliacus XI. 17. — Turdus musicuslX. 11. és X. 30. — XI. 17. (ez utóbbiak északi átvonulok voltak). — Turtur communis IX. 11. — Upupa epops VIII. 15. Zergénti Andoe, Kisbalaton, Keszthely. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Kisbalaton: Anas acuta III. 3. — Anas boschas III. 3. — Anas querquedula III. 3. — Anas streperà III. 3. — Anser ferus II. 22. — Ardea cinerea III. 3. — Ardea purpurea III. 3. — Columba palumbus II. 15. — Gallinago gallinaria III 3. — Mergus albellus III. 3. — Nyroca clangula III. 3. — Nyroca ferruginea III. 3. — Sturnus vulgaris III. 3. — Vanellus capello II. 22. Keszthely: Fulica atra II. 27. — Scolopax rusticola III. 1. JEGYZETEK A BALATON MELLÉKÉRŐL 1921 ŐSZÉN 127 Jegyzetek a Balaton mellékéről 1921 őszén. Irta: Ghernelházi Chernél István. Az elmúlt ősszel nem végezhettem rendszeres megfigyeléseket a Balaton mellett való időzésem során. Mindössze csak 17 napot — szep- tember 30-tól október 17-ig — töltöttem Badacsonyban, kétszer utaztam végig az északi part mentén s egy izben Bévfülöpről átláto- gattam Balatonboglárra, hogy az ottani 300 holdas „berket" szem- ügyre vegyem. A rendkivüli szárazság miatt — július eleje óta október végéig nem volt a környéken eső, ellenben szokatlan hőség és még októberben is remek nyárias idő — a Balaton majdnem 1 méterrel megapadt, partjain zátonyok, szigetkék keletkeztek, a somogyi oldalon a „berkek" kiszáradtak és a sekély szélvizek helyén nagy területeken fehérlett a puszta futó- homok. A leilei és fonyódi „Nagyberek", az utóbbi egész 24.000 holdnyi nagyságában és kb, 12 km.-nyi hosszúságában a „Kis-Balatonig", nyáron át kigyuladt és azóta folyton égett. Hatalmas kép tárult a néző szeme elé, mikor szelesebb napokon ez az egész roppant terület füstfelhőket bocsátott magából az ég felé, a tőzeges helyeken pislogó tüzvonallal, a nádasok táján magasba lobogó lángnyelvekkel világítva meg az éjszakákat. Állandóan ugy festett az égő berek, mintha 30—40 falu égne s köztük a terület is a tüz hatalmába esett volna, mely iV» méter mélységig lehatolva hamvasztotta a tőzeget mindenütt. A kiszáradt mocsarak, a nagy területen égő berkek, bizonyára ked- vezőtlenül befolyásolták a Balaton madáréletét s az állandó szárazság, a nap-nap után derült ég és enyhe, meleg idő, ritkán lengedező szellőkkel a vonulást alig akasztották meg s igy az egész mozgalom szinte észre- vétlenül játszódott le; a Balaton és környéke tehát néptelen volt. Sovány jegyzeteimet e mostoha körülmények között megnyilatkozó madáréletről csakis az okból közlöm mégis, mert kiegészíthetik az utóbbi években e vidéken végzett őszi megfigyeléseimet s bizonyos tanulságokat szolgáltatnak Aquilánkban megjelent előbbi közleményeimhez. 128 CHERNELHÁZI CHtÄNEL ISTVÁN Herbstnotizen (1921) vom Balaton-See. Von Stepan Cheknel vqii Ghernelhaza. Im vergangenen Herbst konnte ich während meiner Anwesenheit beim Balaton-See keine regelrechten Beobachtungen anstellen. Mein Aufenthalt erstreckte sich in Badacsony vom 30. September bis 17. Oktober, also bloss auf 17 Tage, zweimal fuhr ich entlang des nördlichen Seeufers und einmal besuchte ich von Révfülöp aus das jenseitige Ufer bei Balntonboglár nebst den in der Nähe gelegenen 300 kat. Joch grossen Sumpf. Infolge der aussergewöhnhchen Trockenheit — seit Anfang Juli bis Oktober hatte es nicht geregnet, hingegen herschte eine andauernde Hitze und noch im Oktober ein sommerliches Wetter — ist der Wasser- spiegel des Balatons um 1 Meter gefallen, an seinem Ufer enstanden mehrfach Inseln und Untiefen und an Stelle der seichten Randgewässern zeigten sich grosse Flächen von Flugsand. Die grossen Sümpfe von L e 1 1 e und Fonyód, der letztere wohl einen Flächenraum von 24.000 kat. Joch umfassend und sich in einer Länge von 12 Km. hinziehend, sind noch im Sommer vollkommen ausgetrocknet, das alte Röhricht wurde angezündet und da kein Regen fiel, fasste das ganze grosse mit dürren Gras, Schilf, Röhricht bestandene Gebiet Feuer, selbst der Boden, welcher fast überall starke Schichten von Torf aufweist. Es war ein überaus grossartiges Schauspiel diese glimmende, teilweise lichterloh flammende Landschaft. Besonders an windigen Tagen, wo gewaltige Rauchwolken, Flammensäulen gegen den Himmel stiegen, wie wenn 30 — 40 Ortschaften und auch die da zwischen liegende Gegend in Brand geraten wären. Und dieser Rieserbrand wütete bereits seit Wochen und Monate ohne Unterlass. Die ausgetrockneten Sümpfe, die stetige warme Witterung, der zumeist klare Himmel, die dauernd windstillen Tage, welche kaum von einigen solchen in denen eine schwache Luftströmung herrschte unter- brochen wurden, hatten wesentlich ungünstig das Vogelleben des Balaton- Sees beeinflusst und auch bewirkt, dass vom Zuge nicht viel zu sehen war. Unter solch raisshchen Verhältnissen mussten auch meine ornithologi sehen Notizen sehr dürftig ausfallen. Ich will sie aber dennoch mitteilen, da sie meine früheren Berichte (Aquila) gewissermassen ergänzen und im Vergleich mit denselben in mancher Beziehung lehrreich sein dürften. JEGYZETEK A BALATON MELLÉKÉRŐL 1981 ŐSZÉN 129 IX. 30. Remek szép, éjjel hűvös. Schön, nachts kühl. -^-■•■•»»»1» I» m a Kenésénél reggel nagy csapat Anser fabalis-ok húznak a Balatonról a mezökre. — Bei Kenése ziehen morgens grosse Flüge Anser fabalis vom Balaton auf die Felder. X. 2. Remek szép, meleg. — Prächtig schön, warm. X. 3. Remek szép, meleg: este kissé felhős. — Prachtwetter, warm; abends etwas bewölkt. X. i. Enyhe, jobbára felhős, majd derült, este pár csepp eső. — Mild, zumeist be- wölkt, später klar, abends einige Tropfen Regen. — A tördemici szikláknál csak 3 Cerchneis tinnuncuhis. Egy csapat Hirnndo rustica. — Bei den Felsen von Tördemic 3 St. Cerchneis tinnunculus. Ein Flug von Hirundo rustica. X. 5. Reggel borult, utóbb kitisztul. É. szél, hűvösebb. Napközben vonuló Fringilla coeíeos-csapatok a hegy mentén ÉK. -> DNy.-nak. — Morgens trüb, später klar, N.-Wind, kühler. Tagsüber Flüge von Fringilla coelebs entlang des Berges von NO. -► SW. ziehend. X. 6. Borult, hüvös K. Aquila chrysaé'tus házunk fölött a Balaton felől a bazaltbánya felé száll. Néhány Hirundo rustica a vasúti állomásnál, R é v f ü 1 ö p-nél egész csapat. — Trüb, kühler 0. Aquila chrysaé'tus streicht ober unserer Villa vom Balaton-See her in der Richtung des Basaltsteinbruchs. Einige Hirundo rustica bei der Eisenbahnstation, in Révfülöp ein Schwärm. X. 7. Gyönyörű tiszta, meleg, DNy. Aquila chrysaëtus ismét megjelent. Ligurinus chloris és Fringilla coelebs csapatokban vonul napközben a hegy mentén ÉK. -> DNy.-nak. — Wunderbar klar, warm, SW. Aquila chrysaëtus erscheint wieder. Schwärme von Ligurinus chloris und Fringilla coelebs ziehen tagsüber entlang des Berges von NO. -^ SW. X. 8. Remek, szép, meleg, D. szellő. Fringilla coelebs napközben több kis csapatban vonul a hegy mentén ÉK. -> DNy.-nak. — Prachtwetter, warm, schwacher S. Kleinere Flüge von Fringilla coelebs tagsüber entlang des Berges von NO. -> SW. X. 9. Éjjel pár csepp esö, napközben feitisztult, nyárias meleg, É. szellő. Révfülöp-ön a kikötőben 2 Larus ridibundus. Balatonboglár-on a kiszáradt berekb3n 1 Circus pygargus, 17 Numenius arquatus, 150 — 200 Anser fabalis és egy Phasianus colchicus. — Nachts einige Tröpfchen Regen, tagsüber klar, sommerlich warm, schwacher N. Im Hafen von Révfülöp 2 Larus ridibundus. In Balatonboglár im ausgetrockneten Sumpf: 1 Circus pygargus, 17 Numenius arquatus, 150 — 200 Anser fabalis und ein Fhasianus colchicus. X. 10. D. e. az egész Balaton medencéjét elborítja az égő lápok füstje ; d. u. tiszta. A balatonbogiári kikötő mellett a part mentén lévő futóhomok területen Oedicnemus scolopax és 2 Larus ridibundus. A révfülöpi kikötő öblében 3 Gallinula chloropus, 5 Anas boschas. Rendes előtt a parti vizeken pár száz réce. Az északi Balatonpart dombsora mentén folyton vonulnak Fringilla coelebs és Ligurinus chloris kisebb-nagyobb csapatban ÉK. -> DNy.-nak. Néhány Tardus musicus a szőlőkben. — Vormittags bedeckte den ganzen Becken des Balaton- Sees der Rauch der brennenden Torfböden. Nachmittags klar. Auf den Flug- sandstreifen entlang dQS Ufers beim Hafen von Balatonboglár 1 Expl. Oedicnemus scolopax und 2 Larus ridibundus. In der Hafenbucht von Révfülöp 3 Gallinula chloropus, 5 Anas boschas. Bei Rendes in den Randgewässern einige Hundert Enten. Entlang der Hügelkette des nördlichen Balaton-Seeufers ziehen fortwährend kleinere-grössere Flüge von Fringilla coelebs und Ligurinus chloris. Einige Turdus musicus in den Weingärten. Aquila 9 130 CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN X. 11. Gyönyörű, meleg, É. szellő. Aquila chrysaëtus a házunk fölött. 15 Anser fabalis a Balaton felé huz. — Prächtig, wann, schwacher N. Aquila chrysaëtus ober unserer Villa. 15 Anser fabalis ziehen zum Balaton-See. X. 12. Remek szép. Reggel az égő lápok füstje elfödi a Balatont. Egy csapat Anser fabalis a füstréteg fölött kóvályog s nyilván a vizet keresi. Egész nap 20 — 50 főnyi Fringilla coelebs és Ligurinus chloris és Serinus canarius hortulanus csapatok vonulnak a hegy mentén ÉK. -> DNy.-nak. 2 Accipiter nisus a Badacsony orma táján repked. — Prachtwetter. Morgens bedeckt der Rauch der brennenden Torfböden den ganzen Balaton-See. Eine Schaar Anser fabalis streicht ratlos ober der Rauchschichte herum, scheinbar das Wasser suchend. Den ganzen Tag über ziehen 20 — 50 St. zählende Flüge von Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Serinus canarius hortulanus entlang des Berges von NO. ->■ SW. 2 Accipiter nisus ober der Bergkuppe. X. 13. Kissé fátyolos, meleg, ÉNy. szellő. — Etwas dunstig, warm. X. 14. Kissé felhős, utóbb kitisztul, meleg, DNy. szellő. A tördemici szikláknál: semmi. — Etwas bewölkt, später klar, warm, schwacher SW. Bei den Felsen zu Tör- demic : nichts. X. 15. Borultas reggel, csakhamar tiszta, hüvöses É. — Trüber Morgen, dann k!ar, kühler N. X. 16. Kissé felhős, szép kellemes, É. szellő. — Wenig bewölkt, schön, angenehm, schwacher N. Az idei tapasztalataim is igazolják, hogy Fringilla coelebs és Ligurinvs chloris egymást követő csapatokban napokon keresztül vonul a Balaton északi partján a hegyek mentén s megkerüli a tavat, de nem repüh át. Örvendetes tényként megállapíthattam, hogy Aquila chrysaëtus legalább 1 példányban előfordul. Feltűnő volt azonban a sirályok hiánya s általában a madárszegénység. Meine heurigen Erfahrungen beweisen wieder auffallend, dass Fringilla coelebs und Ligurinus chloris Tag für Tag in Flügen fort- während entlang der Bergkette des nördlichen Balaton-Seeufers ziehen und den See nicht durchqueren, sondern umfliegen. Als freudige Tatsache konnte ich Aquila chrysaëtus wenigstens in 1 Expl. noch konstatieren. Ganz auffallend war das Fehlen der Möwen und überhaupt die Vogelarmut. TÖRVÉNYJAVASLAT A MADARAK VÉDELMÉRŐL. 13J Törvényjavaslat a madarak védelméről.^) Irta: Szemere László. I. — VI. pontig ugyanaz, amit Cheenel István, a Magyar kir. Madár- tani Intézet igazgatója javasolt az 1920. évi Aquilában. VII. E törvény életbeléptétől számított 10 évig a Magyar Kir. Madártani Intézet fel van jogosítva, hogy madárkereskedést, madárpiacot, madár- kitömő intézetet, vadkereskedést, vásárcsarnokot, vendéglöket, csemege- üzletet, cukrászdát vagy minden oly üzletet, műhelyt, melyben madár- származékot (tojást, lőtt madarat, tollat) forgalomba hoznak, munkaidő alatt átvizsgálhasson, bűnjeleket lefoglalhasson. Az intézet megbízottja ilyen ténykedésekor minden hatóság által támogatandó. Emiitett időpontig nevezett intézet discretionalis joga, hogy kik ellen indíttatja meg az illetókes hatóságnál a kihágási eljárást, észlelései alapján. Ezen idő eltelte után azonban a Madártani Intézetnek hivatali köte- lessége minden tudomására jutott kihágást az illetékes helyre feljelenteni. VIII. Minden bekerített kert, belsőség, szőlőskert vagy park tulajdo- nosa (5 évnél hosszabb bérletszerződés esetén a bérlő) ha 25 — 50 fája van (nemcsak gyümölcs, de mindenféle fa), köteles 1 drb körülbelül 28 milliméter röpnyilásu fészekodut (fészekládikót) a községházán (város- házán) elfekvő „Utasítás" szerint kertjének, belsőségének vagy szőlőskert- jének egyik fájára (szőlő, vagy vékony fa mellett egy magas karóra) vagy *) Az „Aquila" mult évi kötetében (7 — 11. 1.) közölt „Törvény- vagy rendeletter- vezet honi madaraink védelméről" c. közleményünkben felhivtuk szaktársainkat, hogy a tárgj'^hoz hozzászólva közöljék velünk nézeteiket, esetleges pótlásaikat, kiigazitásailíat. Készségesen adunk helyet az első idevágó közlemén^Tiek, mert meggyőződésünk, hogy minél több oldalú megvilágításban részesül a tervezet és minél tüzetesebb megrostálás- ban, annyival megfelelőbb és életrevalóbb leend végleges megfogalmazásában. Ch. I. 8* 132 SZEMERE LÁSZLÓ valamely lehetőleg kertre néző épület (csűr, borház, lugas stb.) falára az eresz alá ugy elhelyezni, hogy macska vagy más állat lehetőleg hozzá ne férhessen. Minden további 50 fa után 1 — 1 fészekodu (fészkelő ládikó) kirakása kötelező. Azonban 50 fészekodunál többet senkisem köteles kirakni. Minden 10 szőlőtőke egy fának számitandó, tehát 250 szőlőtőkénkint 1 — 1 fészekodu kirakása kötelező, de csak a körülkeritett szőlőkben, s csak 50 darabig. Még nem termő gyümölcsfacsemete, bokrok, továbbá 10 centiméternél vékonyabb egyéb fák nem számittatnak be. Liget-, berek- vagy erdőtulajdonosok is kötelesek fészekodvak kira- kására (50 darabig), ha ezen helyek bármely okból körül vannak keritve. E rendelkezés alól kivétetnek a nyilvános jellegű parkok, közterek, sétányok, ha bejáratuk állandóan nyitva van. Ezek fenntartói azonban esztétikai okból, továbbá példaadás kedvéért is, lehetőleg szakszerűen kezelt fészekodvakat és madáretetőket arányos számban önként rakjanak ki, s egy, a közelben lakó ügybuzgó szakembert azok gondozásával bízzanak meg. Meg van engedve, hogy fészekodvakat hordozó fát fészek- szedő gyerekek ellen tüskés dróttal lássanak el. (A törzsre csavarva.) A megbízott a parkba tévedt macskákat elpusztíthatja. Bárki a körülkeritett telkére jutott idegen macskát elpusztíthatja. (E jogosultság nem teszi azt, hogy ezáltal oly helyen, ahol lövöldözni aem szabad, a kóbor macska meglőhető lenne. Ily helyeken a macska csapdával, hurokkal stb. pusztítható. Mérgezni beltelkeken ugyancsak tilos, mivel a megmérgezett macska a mérget kihányhatja s ezt házi állat (szárnyas) felszedheti.) Egy fészekodu-mintát és egy „ Utasítás "-t (szakfüzetet) a községi (városi) főjegyző köteles községe (városa) terhére beszerezni és őrizni a magyar kir. Madártani Intézet által ajánlott gyárból. (1922-ben a Kalocsavidéki Méhészeti Egyesület-tői, Kalocsa.) A birtokosok lehetőleg ugyanonnan rendeljék meg a fészekodvakat, vagy a főjegyzőnél lévő minta után lehetőleg ugyanolyant készítsenek. Azonban fakéregiapokból, deszkából, cserépből készült, továbbá fali- réseknek egy 28 milliméteres lyukkal ellátott deszkalappal való alkalmatos elfedése, valamely fa száraz ágcsutakjának kivájása s ugyancsak lyukas deszkalappal való beszegezése, ágvillák, ághónaljak befedése lyukas fakéreglappal, azután, ha kell, befedve, szóval ugy elkészítve, hogy az cinegéknek alkalmas fészkelőhelyül szolgálhasson, ahány költési alkalma- tosság, szóval ugyanannyi fészekodunak számítódik be. Harkályok által készült, vagy más, fészkelésre alkalmas természetes odu is beszámít 1 — 1 fészekodunak, de csak beltelkeken, kertben, park- ban vagy szőlőskertekben; ellenben ligetben, berkekben, erdőkben nem. TÖRVÉNYJAVASLAT A MADARAK VÉDELMÉRŐL. 133 Ha az ilyen odvas fa kivágatik, az odu pótlására egy mesterséges •odu kirakása kötelező valamely közeli fán és pedig a legközelebbi március l.-éig. Az odúkat célszerű állandóan (teleken át is) kinn hagyni, mert azokban nemcsak költeni, de hálni is szoktak a madarak. Azonban ha a telek tulajdonosa (bérlője) azokat kellőleg őrizni nem tudja, november elsejétől március l.-éig beszedheti azokat. Március l.-étől november l.-éig azonbon az előirt számú fészek- odúnak rendeltetési helyén kell lennie, a netán ellopott vagy megrongált fészekodvakat pedig egy éven belül pótolni, illetve kijavítani kell. E rendelkezés végrehajtását a főjegyző, vagy megbízottja évente legalább egyszer ellenőrizni, a mulasztókat feljelenteni tartozik. A fészekodvak nyilasa azért van általában 28 milliméteresre szabva, mert ilyen nyilásu odvakba a verebek nem képesek fészket rakni. Azon- ban ha valaki már több fészekodvat rak ki, például 8 — 10-et, helyesen cselekszik, ha 1 — 2 nagyobb nyilásu odút is kitesz, csűr vagy más épület falára pedig olyant, amelyiken tenyérnyi szabad beszálló nyilas van (fent, elől nyitott). így más hasznos madár is megtelepszik kertünkben, nemcsak a cinegék, hanem az ilyen odvakat már a verebek ellen is védelmezni célszerű, mert ez más madarat elüldöz onnan. Hasznos dolog nagyobb kertekben, erdőkben 1 — 10 fészekodut felfordítva kiszegezni denevérek részére. Célszerű az elhagyott fecskefészkek bejáróját egy deszka- vagy bádoglappal alkalmasan elfedni (gerendához szegezgetve), amelyiken 25 — 28 mm átmérőjű lyuk van. Ilyenben fecskék, cinegék a verebektől háborítatlanul költhetnek, azonkívül hálásra is szívesen használják a cinegék.) A fészekodvak a telek tartozékának tekintendők, például a bérlő a szerződés lejárta után nem viheti el azokat, bárha ő rakta is ki. A fészekodvak feleértékét azonban követelheti az uj birtokostól. IX. E rendelet ellen vétők — kiskorúakért szülőik vagy gyámjuk fele- lősek — kihágást követnek el, mely a beszámítás mértéke szerint 10.000 koronáig, vagy behajthatatlanság esetén megfelelő, de legfeljebb egy hónapig terjedhető elzárással büntethető. A VII. bekezdés eseteiben az okozott kár megtérítése, továbbá az elérni szándékolt nyereség két- szerese, ritka fajokat pusztítók, vagy ismételt kíhágók ellen pedig az iparengedély, vadászoktól a vadászati jog elvonása meghatározott időre, vagy végleg is kimondható. 134 SZEMERE LÁSZLÓ X. A törvény a kibocsájtási napján érvénybe lép, azonban iparengedélyt elvonó határozatok csak az érvénybelépéstől számított 10 év elmultával lehet hozni, a VII. bekezdés pedig a kihirdetéstől számított két év elmultával lép életbe. Ezzel a madarak védelmére vonatkozó korábbi törvények és intéz- kedések hatályukat vesztik. Entwurf eines Gesetzes betreffend den Schutz der heimischen Vögel. ^ Von Ladislaus Szemére. I — VI. die nämhchen, welche von Chernél in Aquila 1920 propo- niert wurden. VII. Von dem Zeitpunkte, an welchem das Gesetz in Kraft tritt, wird dem Kgl. Ung. Ornithologischen Institut für 10 Jahre das Recht erteilt, alle Vogelhandlungen, Vogelmärkte, Praeparieranstalten, Wildhandlungen, Markthallen, Gasthäuser, Delikatessenhandlungen, Konditoreien, oder sonst irgend welche Geschäftslokale, Werkstätten, in welchen lebendige und erlegte Vögel und deren sämtliche Derivate (wie Eier, Federn, etc.) in Verkehr gebracht werden, während der Arbeits- oder Geschäftszeit unter- suchen und vorgefundene Corpora dehcti in Beschlag nehmen zu können. Der Beauftragte des Institutes ist bei solchen Fällen durch jede Behörde zu unterstützen. Innerhalb 10 Jahren wird als diskretionäres Recht dem Institute überlassen gegen Zuwiderhandelnde das gerichtliche Verfahren auf Grund eigener Wahrnehmungen bei der kompetenten Behörde einzuleiten. Nach Ablauf dieser Übergangszeit jedoch obhegt dem Kgl. Ung. Ornith. Institut die offizielle Pflicht, jede ihm bekanntgewordene Übertretung des vor- hegenden Gesetzes anzuzeigen. 1 Im vorjährigen Bande (1920) der Aquila p. 11—16. wurden gelegentlich der Publikation des Entwurfes für ein Gesetz, betreffend den Schutz unserer Vögel an die Fachgenossen der Aufruf gerichtet, ihre Ansichten, eventuellen Ergänzungen, oder Berichtigungen bekanntgeben zu wollen. Wir übergeben hiemit mit Freude die erste diesbezügliche Arbeit der Öffentlichkeit in der festen Überzeugung, dass nach einer je mehrseitigen Beleuchtung und Bearbeitung dieser Frage eine umso lebensfähigere endgültige Fassung des Gesetzentwurfes erreicht werden kann. St. v. Gh. ENTWURF EINES GESETZES. 135 VIII. Der Eigentümer (beim Pachtvertrag mit Gültigkeit von mehr als 5 Jahren der Pächter) eines jeden umzäunten Gartens, Weingartens, oder Parks, wenn diese aus 25 — 50 Bäumen (gleichgültig, ob nur Obst- bäumen, oder auch anderen) bestehen, ist verpflichtet eine Nisthöhle mit 28 mm. Flugloch auf einen Baum, (in Weingärten, oder jungen Obst- gärten auf einem Pfahl) oder auf die Mauer eines womöglich dem Garten zugewandten Gebäudes (Scheune, Weinhaus, Gartenlaube etc.) derart anzubringen, dass 'Katzen, oder andere Vogelfeinde diese nicht erreichen können. Bei jeden weiteren* 50 St. von Bäumen hat der Eigentümer je eine weitere Nisthöhle (Nistkästchen) anzubringen, jedoch ist derselbe zum Aussetzen von mehr als 50 Nisthöhlen nicht verpflichtet. Je 10 Weinstöcken sind einem Baume gleichbedeutend zu nehmen, demgemäss ist nach 250 Weinstöcken je eine Nisthöhle auszusetzen, doch nur in eingezäunten Weingärten, und ebenfalls nur bis 50 Stück. Noch nicht iriichtbringende Obstbaumsetzlinge, Sträucher, sowie Bäume, welche einen Durchmesser von 10 cm. nicht erreichen, sind nicht einzurechnen. Auch die Besitzer von Wäldern, Hainen, Auen smd zum Aussetzen von Nisthöhlen verpflichtet (ebenfalls bis 50 Stück), wenn diese aus irgend welchem Grunde umzäunt sind. Diese Verfügungen beziehen sich nicht auf öffentliche Parks^ Plätze, Promenaden, deren Eingang dauernd offen steht. Die Erhälter dieser Anlagen aber können und sollen aus aesthetischen Gründen, sowie um als Vorbild zu dienen, fachgemäss behandelte Nistgelegenheiten und Futterhäuschen in genügender Anzahl anbringen und mit Aufsicht und Pflege derselben einen pflichteifrigen Fachmann beauftragen. Es können die mit Nisthöhlen versehenen Baumstämme gegen Nesträuber mit Stacheldraht umgeben werden. Jeder Gutsbesitzer etc. ist berechtigt die auf seinem Grunde befind- lichen fremden Katzen zu vernichten, jedoch wo der Gebrauch von Schusswaffen verboten ist, nur mit Hilfe von Fallen, oder Schlingen; die Vergiftung im Inneren der Gemeinden ist ebenfalls verboten, um eine eventuelle Beschädigung des Hausgeflügelbestandes zu vermeiden. Jeder Gemeinde- (Stadt-) Notar ist verpflichtet ein Exemplar der vom Kgi. Ung. Ornith. Institute herausgegebenen „Anleitung zur Anwen- dung der künstlichen Nisthöhlen", sowie ein Nisthöhlenmodell von der vom Kgl. Ung. Ornith. Institut empfohlenen Fabrik (derzeit „Kalocsa- vidéki Méhészeti Egyesület, Kalocsa") auf öffentliche Unkosten anzu- schaifen, aufzubewahren und zur Einsicht jedem Interessenten zur Ver- fügung zu stellen. Die Gutsbesitzer haben die Nisthöhlen womögHch aus Í36 LADISLAUS SZEMERE obengenannter Fabrik zu besorgen, oder können dieselben nach dem beim Gemeinde-Notar erliegenden Modell häuslich anfertigen. Es kann jedoch auch jede, in irgend einer anderen Weise ange- schaffte, oder auch schon vorhandene Nistgelegenheit (natürliche, von Spechten gezimmerte Baumhöhlen, künstliche Mauerhöhlen, durch Auf- nageln von Baumrinde an Astgabeln hergestellte temporäre Nisstellen etc.) in die Anzahl der obligatorischen Nisthöhlen miteingerechnet werden, aber nur in intravillanen Gärten, Anlagen oder Weingärten; in Auen, Hainen, Wäldern u. s. w. ist dies nicht statthaft. Wird beim Fällen von Bäumen, eine solche natürliche Nisthöhle vernichtet, ^ so ist der Eigen- tümer verpflichtet, bis zum nächsten 1-ten März eine neue Nistgelegen- heit anzuschaffen. Zweckmässig ist es die Nisthöhlen dauernd im Freien zu lassen, da diese durch die Vögel nicht nur als Brutstellen, sondern auch als Schlafplätze benützt werden; wenn jedoch die Nisthöhlen vom Eigentümer nicht genügend bewacht werden können, ist derselbe berechtigt die Nist- höhlen vom 1. November bis zum 1. März abzutakeln. Bis 1-ten März müssen jedoch sämtliche Nisthöhlen wieder ausgesetzt sein und müssen die eventuell in Verlust geratenen oder beschädigten Nisthöhlen innerhalb eines Jahres mit neuen ersetzt oder ausgebessert werden. Der Gemeinde-Notar, oder dessen Beauftragte hat die Durchführung dieser Verfügungen durch wenigstens jährhch einmal stattzufindende Besichtigung überall zu kontrollieren und jede in dieser Hinsicht wahr- genommene Unterlassung anzuzeigen. Das Flugloch der Nisthöhlen ist im Allgemeinen deshalb zu 28 mm. bestimmt, damit dieselben gegen die Sperlinge schützen, welche andere nützliche Vögel zu vertreiben pflegen. Falls jedoch schon mehrere (8 — 10 St.) derartige, für Meisenarten bestimmte Nisthöhlen ausgesetzt sind, so wäre es auch zweckmässig einige Nisthöhlen grösserer Typen auszusetzen, ferner auf geeigneten Mauern einige offene Nistkästchen (sog. „Halb- höhlen") anzubringen. Auf diese Weise gelingt es nicht nur Meisen, sondern auch andere nützliche Vögel in unserer Umgebung anzusiedeln, unter Umständen sogar Fledermäuse, für welche (in grösseren Gärten, Parks, Wälder) umgekehrt (also mit dem Flugloch nach unten) ausge- hängte gewöhnliche Nisthöhlen auszusetzen wären. Zur Neubesiedlung der verlassenen Schwalbennester ist es empfehlens- wert ein Brettchen mit einem Flugloche von 20"5 — 34 mm. Durchmesser zuerst mittels leimdurchdrungenen Lehm an das Nest zu kleben und dann mittels eines Verbindungsbrettchens an den Dachsparren zu nageln. In derartig hergerichteten Nestern können die Schwalben und Meisen unge- stört brüten und werden diese Nester im Winter von den kleineren Meisen als willkommene Schlafplätze benützt. ENTWURF EINES GESETZES. 137 Die Nisthöhlen sind als dem Grundbesitze zugehörig anzusehen, sie können daher vom Pächter nach Ablauf des Pachtvertrages nicht mitgenommen werden, wenn auch diese von ihm selbst ausgesetzt worden sind. Der halbe Wert der Nisthöhlen kann jedoch vom neuen Besitzer beansprucht werden. IX. Zuwiderhandlungen gegen dieses Gesetz werden nach dem Masse des Vergehens und der Zurechnungsfähigkeit mit bis 10.000 K Geldstrafe, oder mit entsprechender, höchstens einmonatlicher Haft bestraft. Für Minderjährige haften die Eltern, oder der Vormund. In den im Kapitel VII. detaillirten Fällen kann jedoch auch die Ersatzpflichtigkeit der verur- sachten Schäden, die Doppelbezahlung des zu erreichen beabsichtigten Gewinnes, gegen Vernichter seltener Arten und bei Rückfällen die Ent- ziehung des Gewerbescheines, oder des Jagdrechtes auf bestimmte Zeit, oder auch endgültig, ausgesprochen werden. X. Dieses Gesetz tritt im allgemeinen am Tage der Promulgierung in Kraft, doch darf ein Beschluss über Entziehung des Gewerbescheines nur nach einer zehnjährigen Übergangsfrist gefasst werden; Kapitel VII. dagegen tritt erst im dritten Jahre nach der Herausgabe im Kraft. Mit diesem Gesetze werden die älteren, den Vogelschutz betrefifenden Gesetze und Verordnunden ausseT Kraft gesetzt. 138 CSÖRGEY TITUS Madárvédelmi tanulmányok 1921o évből. Irta: Csöeget Titus. Az utóbbi években a madárvédelmi berendezések helyreállítása elé gördülő akadályokat máig sem lehetett elháritani. A védelem legfontosabb eszközének, a mesterséges fészekodunak gyári előállítása még most sem sikerült, mert erdeitől megfosztott és gazdaságilag tönkretett, maradék országunkban a faárak s a munkabérek is egyre emelkednek még. így tehát továbbra is a házilag elöállitható fészkelő alkalmatosságokra kell olvasóink figyelmét felhívnunk. Minthogy pedig az anyag drágulása az Aquila 1916-iki kötetében ismertetett deszka-odvak házi előállítását is sokakra nézve lehetetlenné tette, már csak a természetes, de meg nem felelő faüregek átalakítására, falirések berendezésére s végül az agyag- ból égetett fészekodvak alkalmazására számithatunk. Utóbbiakhoz a Gheenel István által régebben szerkesztett és Kőszegen évek során bevált cserépodvakat vehetjük mintául. Ezeknek leemelhető fedele a tisz- togatást és ellenőrzést teszi lehetővé, belviláguk tágassága pedig lehető- ségig csökkenti a szüköblü cserépodvak közös hibáját, a páralecsapódással járó nyírkosságot, amely a fészekanyag bomlását s a fiókák pusztulását okozhatja. Még csak a felerősítés módján kell javítanunk, egyszerűen ugy, hogy a cserépodvakat sem erősítjük közvetlenül az élőfához — sodrony- nyal vagy a németországi minták szerint kampósszeggel — hanem előbb léchez illesztjük s e lécet szegezzük a fára, amint ez a BEEiiEPscH-féle faodvaknál szokásos. A léchez való illesztés Gheenel István odumintájának némi módosítását teszi szükségessé s ez irányban intézetünkben kísérletek folynak. Háztáji kísérleteink során a verébfogó készülékek szerkesztése is felvetődött, még pedig Vitányi László munkatársunk kezdeményezésére. Az általa tervezett, érzékeny bíllenőfenékkel ellátott készülék külsőleg teljesen a deszkából készült fészekoduhoz hasonló. Ha észreveszi, hogy fészekodvai valamelyikébe veréb kezd építkezni, betömi a lakóodu száját s föléje helyezi a nyitott szájú csapóodut. A kiszorult veréb erre az utóbbiba búvik be s mihelyt a feneket érinti, a röplyuk előtt lévő csapó- ajtó lezuhanva foglyul ejti. Vitányi készülékének nagy előnye az, hogy egyetlen mozdulattal felhúzható és a szélokozta rázkódástól nem csapó- dik be. Egyetlen hátránya finom szerkezetének kissé bonyolult voltában MADÁR VÉDELMI TANULMÍNYOK 1921. ÉVBŐL 139 van, amely okból egyszerű házi eszközökkel való előállítása nem remél- hető és igy a kívánatos elterjedése csupán gyárilag lesz megvalósítható. Ez a körülmény késztette intézetünket arra, hogy e csapda szerkezetét a lehető legprimitivebb, tehát házilag is könnyen készíthető alakban iparkodjék megoldani, az itt bemutatott ábra szerint. Az ábrához csak ennyit kell hozzáfűznöm: a röplyuk alatti harántléc a lecsapódott ajtócs- kának belülről való felemelését akadályozza; a támasztó-ágacska azért megy alulról derékszögben s nem közvetlenül a harántléctöl felfelé, mert utóbbi esetben az ajtócska lecsapódnék, mielőtt még a madár teljesen bebúvott volna. Az ajtóul szolgáló s a rajzról elhagyott oldaldeszkát pedig, a rázkódás elkerülésére, nem fémből, hanem felszegecselt bőrdarabokból készült forgópántokkal erősitjük az odúhoz és könnyen járó sodronykapocscsal akasztjuk be. Ugy Vitányi készülékének két változata, mint az itt emhtett egyszerű minta intézetünk gyűjte- ményében látható. Ezt az oducsapdát termé- szetesen csak állandó személyes felügyelet mellett szabad alkalmaznunk, hogy a foglyul esett veréb ne vergődjék sokáig, vagy az esetleg megfogódzott más odulakó madarat azonnal kiengedhessük. A fogásra a kora reggelt tartom legalkalmasabbnak; ilyenkor van legélénkebb mozgolódás a fészekodvak körül. A verebeknek a hasznos odulakók érde- kében való gyérítésére különben más utón is törekszünk, még pedig a bódító szerekkel itatott magvak alkalmazásával. A kísérletek- nek eddig leküzdhetlen akadálya van; ez a madaraknak a bóditószerekkel szemben való rendkívüli ellentálló ereje. Már pedig csakis múló hatású bóditó szerek jöhetnek tekintetbe, nem pedig roncsoló mérgek, hogy a véletlenül a verebekkel együtt elaltatott más madarakat módunkban legyen felébredésükig biztonságba helyezve, utóbb szabadon bocsájtani. A vidéken végzett munkánk ezídén is csak az Alföld gyümölcsösei- ben felújított néhány fészekodutelep ellenőrzésére és fejlesztésére szorít- kozott, így elsősorban a kiskunhalasi Fehértó-erdöre, hol a háború folyamán hajléktalanná vált odulakókat iparkodunk az egykori fatörzs- odvak helyett az ujabb deszkaodvakba telepíteni. E munkát ezídén is Selymesst Ferenc m. kír. főerdötanácsos végezte. Jelentése szerint a szeptemberben megvizsgált 69 deszkaodu közül 54-ben volt hasznos madárnak összesen 65 fészke (a kétszeri költést is számítva), 8-ban pedig Verébfogó oducsapda legegy- szerűbb alakja. 140 CSÖRGEY TITUS veréb fészkelt. A hasznos madár kizárólag cinege volt: 49 szén-, 13 kék- es 2 barátcinege-íészekalj a kikelésnek nyomaival. Egy odúban a nyomok szerint mintha nyaktekercs költött volna, noha a sikfenekü deszkaodu nem alkalmas e madárnak, minthogy fészekanyagot nem hordván be, csészealaku odufenékre van utalva. A Fehértó-erdö egykori lakói közül még mindig hiányzik a csuszka, a fakusz, (a nyaktekercs), az örvös légykapó s a seregély. E kimaradás okául talán csak a nyaktekercsnél lehet a deszkaodunak kevésbé megfelelő alakját tekintenünk, mert hiszen a többi faj, kivált a seregély s az örvös légykapó szívesen fészkel a fatörzsodvak ősében, a deszkaoduban is. A seregélyek nyilván azért maradtak el, mert számukra nem volt eddig külön oducsoport kihelyezve. Már pedig Beelepsch tapasz- talata szerint a seregélyek csak ott foglalják el az alacsonyan lévő cinege- odúkat, ahol már magasabban lévő természetes faodvakban régebb idő óta meg voltak települve, üj telepítésnél nagyobb — 4 — 8 méteres — magas- ságban, csoportosan kell a műodvakat elhelyeznünk. E hiányt még 1922. telén pótoljuk. Javarészt a seregélyek elmaradásának tulaj donitható a gyapjas pille (Ocneria dispar L.) oly mértékű fokozatos elszaporodása, aminőre az elmúlt 20 évben, mióta Selymesst azt az erdőt kezeli s amig azt a seregélyek állandóan lakták, példa nem volt. Ugy látszik tovobbá, hogy ez a lepke jobban kedveli a deszkaodukat, mint a régebbi fatörzsodut. Azelőtt u. i. a műodvakban csak elvétve akadt báb, hernyóbőr és lepke- hulla, a kevés petecsomó pedig rendesen az odu külső felületén, nagyobb- részt pedig a fák törzsén volt. Most azonban a deszkaodvak belsejében is tömegesen bábozódtak a hernyók s a kikelt lepkék ugyanott rakták le petéiket is, mig a műoduval ellátott fák törzsén petecsomó aüg volt található. Az a pete-tömeg, amelyet Selymessy szept. 17-én 28 fészek- odúból kiszedett s intézetünkbe hozott s amelyet részben téh cinegeete- tésre használtunk fel, több millióra tehető. A deszkaodu tehát még a fatörzsodunál is több alkalmat ád e káros rovar irtására ott, ahol annak természetes ellensége, a seregély hiányzik. A kecskeméti határban, a kohári-szentlőrinci erdőben végzett odu-revideálás alkalmából Selymessy azt is észlelte, hogy a har- kályok a deszkaodvak négyszegletű belvilágát hengeresre, sik fenekét pedig csészealakura iparkodnak vájni s eközben azok fenekét teljesen át is ütik, amint az intézetünkbe került ily odún látható. A halasi revide- álás közben pedig a rovaréletnek azt az érdekes jelenségét is megfigyel- hette, hogy t. i. a lódarazsak (Vesjia crabro L.) éjjel is repkednek s enyhe időben nagyon későn vonulnak haza. Egy lódarázs-lakta fészekodut akart tisztogatás céljából levenni s biztonságból a derengő holdfénynél este V2IO órakor fogott csak a röplyuk beszögezéséhez. Az odu levevése MADÁRVÉDELMI TANULMÁNYOK 1921. ÉVBŐL. 141 előtt azonban már menekülnie kellett a csak akkor érkező darazsak elől, melyek másnap reggelig végig rágták a röplyukat lezáró deszka oldalát. Az 5 emeletes lódarázsfészek azóta odvastul gyűjteményünkben van. A műodvak egyéb alkalmi lakói közül csak 2 egér (Epimys sylvaticus L.) és 9 törpedenevér (Fipistrellus p. L.) került elő; az előbbi évben az odvakban észlelt tömérdek levelibéka ezidén elmaradt. A szabadon fészkelő hasznos madarak védelmére irányuló törekvé- seink ezidén is főképpen a fészekrabló szárnyasok gyérítésében valósultak meg. A szarkák és szürkevarjak múlt évi jelentésemben ismertetett tavaszi mérgezése jelentékenyen fokozódott mértékben történt s e téren különösen Szabolcsmegye törvényhatósága mutatott követendő példát, e kár- tevőknek ezreit pusztítva el. Ámde még az sem elég, mert tízezrekkel kellene a fészekrablók számát apasztanunk, hogy megmaradt kis orszá- gunkban a háború előtti állapotig juthassunk. A s z o l n o k-d e b r e c e n î vasútvonal mentén, hol a mérgezés még nem kezdődött meg, oly ijesztő számban él a szarka, hogy csodálnunk kell, miként lehet ott házíszárnyast csak részben is felnevelni. így volt ez tavaly még Szabolcsban is, ahol pl. a kállai határban álló helyemből 25 szarkafészket számláltam meg s ahol jövetelem előtt 40 — 50-es csapatokban járt a szarka. A 8 napig tartó mérgezés után azonban már csak elvétve akadt élő szarka, a többi már a fák alatt hevert holtan. Egy helyt 100 lépésnyi vonalon 7 szürkevarju és szarka hulláját találtam. A mérgezést azonban még itt is meg kell ismételni, mert a megürült területekre állandóan áramlanak be a szomszédból érkezők. Ami kicsinyben Szabolcsra mondható, ugyanez áll az ország egészére is. Az elszakított országrészekben u. i. nem lévén módunkban hasonló intézkedéseket végrehajtani, onnan tehát ezután is egyre özönlik be a kártevő szárnyas. A mérgezésre szánt 6-hetes tanulmányutam tapasztalatait másutt közlöm részletesen. Itt csak a legfontosabbat említem meg. így, a szarka- mérgezésre március utolsó és április első hete bizonyult legalkalmasabb- nak, amikor e madarak még közös hálótanyákra járnak, legszívesebben fenyvescsoportokba. Ha ily hálótanyát alkonyatkor körülrakunk mérgezett tojással, másnap reggelre már rendesen elkel a csalétek s ha a mérgezés e módját megismételjük, nem nehéz 90Vos apasztást elérni. A szürke- varjúhoz már több idő és munka keU, kivált, ha a szomszédból beláto- gatókkal is végezni akarunk. Mire u. i. ezek a területre érkeznek, a hely- beli szarkák és szürkevarjak már felszedték a mérget. Már azért is célszerű tehát a mérgezést korán megkezdeni, hogy április második felét teljesen a szomszédból érkezők gyérítésére fordíthassuk. Szárazság idején, miként az elmúlt tavaszon is volt, amikor a tojások hustölteléke 2 nap alatt cseréppé szárad, tehát a madarakra nézve ehetet- lenné válik, az esetleg el nem kelt tojásokat az üres héjakkal együtt 142 C6ÖRGEY TTTUS harmadnap fel kell szednünk és elégetnünk. Enélkül u. i. az életben maradtak közönbösekké válhatnak az újból kirakott, ehető csali iránt is. Az elhullott madarak utján lehetséges másodlagos mérgezés veszélye a burgonyapéppel való téli mérgezésnél sokkal nagyobb, mint a hússal történő tavaszi eljárásnál. A növényi csalétek először is hasonlithatlanul lassabban emésztődik, mint a bus s a kiéhezett madár sokkal nagyobb adagot is szed fel a hóra teritett burgonyából, mint tavasszal az inkább csemegéül fel- szedett huscsaliból. Innen van, hogy a télen, burgonyacsalitól elhullott varjak gyomrában mindig találtunk annyi mérges ételmaradványt, amely elég lett volna az ily hullát felfaló kutya vagy sertés megölésére. Ezzel szemben a tavasszal, hússal mérgezett s általam felboncolt számos madár gyomrát üresen találtam. A bus már az elhullás előtt megemésztődött s az eközben a vérbe szívódott méreg oxydálódás folytán javarészt közön- bösült; a többnyire érezhető gyenge foszforszag tehát nyilván már csak minimális méregmennyiségtől eredhetett. Ennek tulaj donitható, hogy Vay LÁSZLÓ grófnak mohorai birtokán 2 — 3 sertés 5 elhullott szarkát falt fel és semmi baja sem lett. Saját észleletem szerint pedig Bogláron a tojástölteléktől elhullott házityukot a gazdája költötte el, a foszforszagu gyomrot és beleket pedig kutyája ette meg, szintén baj nélkül. Ezek az esetek azonban természetesen senkit sem mentenek fel a kötelező óvó- intézkedések legszigorúbb végrehajtásától s ezután is legfontosabb teendőink egyike legyen főképpen a disznópásztorokat figyelmeztetni, ne engedjék, hogy az esetleg a legelőn vagy az odavezető ut mentén elhullott szárnya- sokat állatjaik felfalhassák. Legmeglepőbb észleletünk azonban Tisza- tardosról ered. Ott u. i. a szarkák és szürkevarjak számára kirakott tojásokat a vetési varjak is oly tömegben szedték fel, hogy a fészek- telepen 506 drb. pusztult el, nem számitva azt a sok varjuhullát, amelyet a Tisza vize sodort el. E varjufaj köztapasztalat szerint nem tojás- vagy fiókarabló s még a történtek után sem tekinthető annak, mert hiszen akkor Alföldünkön, hol 10.000-res tömegekben fészkel és állandóan a vetéseket járja, nem maradhatna fogoly, fürj és nyúl. Már pedig az emh- tett apróvad csak azóta fogyott meg, mióta a szürkevarju és a szarka szaporodott eL Hogy Tiszatardoson mégis felszedte a mesterséges fészekbe rakott tyúktojást, azt egyrészt annak tulajdonithatjuk, hogy a tyúktojások szokatlan fehér szine hivta fel kíváncsiságukat s a fél héjakat felfordítva, husvagdalékot találtak bennük; a rablás tehát valószínűleg nem a tojásnak szólt, hanem a téU huJladékszedésnél már megszokott husmaradéknak. Másrészt pedig a fiókaetetés idején valamely okból beállott rovar és egérhiány, tehát a végső szorultság is késztette a mada- rakat a szokatlan táplálék felszedésére és fiaik közt való szétosztására. E kérdést mindenesetre tanulmányoznunk kell s amennyiben nor- mális időjárás, tehát feltehetőleg elégséges rovartáplálék esetében is STUDIEN ÜBER DEN VOGELSCHUTZ IN UNGARN IM JAHRE 1921. 14 3 hasonlóképen viselkednének, módunkban lesz a fajt tavasszal, fészektele- pénél is méreggel gyéritenünk, tehát nemcsak télen, amikor a hazai varjutömegek az Északeurópából lejárókkal is össze vannak keveredve. S e gyéritésre szükség is van, mert a háború következtében, a fiókák régente szokásos tavaszi ellövésének elmaradásával, a vetési varjú is sok helyt annyira elszaporodott, hogy kellő rovar- és egértáplálék hijján, vég- szükségtől késztetve, alkalmilag esirázó vetésben s a tejesedö tengeriben is nagy károkat okozhat. ' Studien über den Vogelschutz in Ungarn im Jahre 1921. Von Titus Csöegey. Die Hindernisse, welche sich in den letzten Jahren gegen die Wiederherstellung der in der nächsten Vergangenheit, der traurigsten Zeit der Geschichte des Ungartumes, stark beschädigten Vogelschutz- einrichtungen aufgetürmt haben, konnten bis jetzt noch nicht überwunden werden. Es konnten bisher noch keine Massnahmen zur fabrikmässigen Herstellung jenes wichtigsten Mittels des praktischen Vogelschutzes, nämlich der künstlichen Nisthöhlen getroffen werden, da in unserer, ihrer Wälder beraubten, wirtschaftlich zugrundegerichteten Heimat die Holzpreise und Arbeitslöhne noch immer eine aufsteigende Tendenz zeigen. Wir sind daher heute noch immer auf die häusliche Beschaffung der Nistgelegen- heiten angewiesen. Da aber die noch immer fortschreitende Teuerung des erforderlichen Holzmaterials auch die häusliche Herstellung der in Aquila Bd. XXIII. (1916) p. 449 ff. erwähnten Bretternistkästen für Viele fast zur Unmöglichkeit gemacht hat, so blieben uns lediglich nur noch die entsprechende Ausbesserung der natürhchen Baumhöhlen, die Anfertigung von Mauerlöchern und Anwendung der aus Ton gebrannten Nisturnen übrig. Als bestbewährtes Modell hiezu können die von St. Cheenel konstruierten und in seinem Garten zu Kőszeg seit Jahren mit bestem Erfolge angewendeten Nisturnen dienen. Der abnehmbare Deckel ermöglicht eine gründliche Reinigung und allzeitliche bequeme Kontrollierung, die weitbauchige Gestalt anderseits vermindert womöglich den gemeinsamen Fehler engraumiger Tonurnen, nähmhch die durch Niederschlag des Wasserdunstes entstehende Feuchtigkeit des Innenraumes, was zum Faulen des Nistmaterials und dadurch zum Verenden der Jungen führen kann. 14,4 TITUS CSORGEY. Es muss bloss noch die Befestigungsmethode derart verbessert werden dass die Nisturnen nicht wie bisher — mittels Draht, oder, nach deutschem- Muster, mittels eines langen Nagels — an den Baum, sondern zuvor an eine Holzleiste befestigt werden und erst diese Leiste an den Baum genagelt wird, wie das bei den von BEELEPscn'schen Nisthöhlen üblich ist. Behufs tadelloser Befestigung an die Holzleiste, bedarf die GnEENEL'sche Nisturne einiger Modifikationen, worüber die Experimente im Institute gegenwärtig noch im Gange sind. Auf Initiative eines unseren Mitarbeiters auf dem Gebiete des Vogel- schutzes, Ladislaus Vitányi, wurde auch die Frage der Konstruierung zweckmässiger Sperlingsfallen angeschnitten. Der durch Genannten kon- struierte, mit einem empfindlichen Fallboden versehene Fangapparat ähnelt äusserlich vollkommen einem Bretternistkasten. Wenn man wahr- nimmt, dass in einer unserer Nisthöhlen der Sperling mit dem Nestbau begonnen hat, wird das Flugloch dieser Nisthöhle verstopft und der Fang- apparat darüber aufgehängt. Der auf diese Weise hinausgedrängte Sperling schlüpft natürlich in den letzteren hinein und sowie er den Boden desselben berührt, hat er sich schon durch Schliessen der vor dem Flugloche angebrachten Falltüre gefangen. Einen grossen Vorzug besitzt der Apparat ViTÁNYi's darin, dass derselbe mit einem einzigen Griffe in funktions- fähigen Zustand gebracht werden kann und auf Windstösse nicht reagiert. Einen bedenklichen Nachteil besitzt er aber in seiner etwas komplizierten Konstruktion, wodurch seine häusliche Herstellung im allgemeinen nicht zu erwarten ist; seine Verbreitung erfordert daher die Mitwirkung der Fabrikindustrie, woran man aber leider unter den heutigen Verhältnissen überhaupt nicht denken kann. Dieser Umstand hat unser Institut dazu veranlasst, diesen Fangapparat in möglichst primitiver, daher häuslich leicht herstellbarer Form zu konstruieren nach Abbildung^ p. 139. Zu dieser Abbildung habe ich nur folgendes hinzufügen : Die unter dem Flugloche befindhche Querleiste verhindert das innerliche Aufheben der Falltür; das zum Auf spreiz en der Tür dienende Ästehen hat eine nahezu recht- eckige Form, da sonst die Tür fallen würde, ehe noch der Vogel voll- kommen hineingeschlüpft ist. Die als Tür dienende (auf der Abbildung weggelassene) Seitenwand wird — um jede Erschütterung zu vermeiden — nicht mit Metallscharnieren, sondern mittels Lederstücken an den Apparat befestigt und mit leichtbeweglichem Riegel versehen. Sowohl die beiden Modifikationen des ViTÁNYi'schen Apparates, als auch der letztbeschriebene primitive Apparat befinden sich in der Sammlung unseres Institutes und stehen den Interessenten behufs Besichtigung zur Verfügung. Solche Apparate sind natürlich nur bei steter persönhcher Aufsicht in Anspruch zu nehmen, damit die eventuell hineingelangten anderen Arten, nützliche Höhlenbrüter sofort freigelassen werden können. Zum Fangen halte ich STUDIEN ÜBER DExN VOGELSCHUTZ IN UNGAJRN IM JAHRE 1921. 14.5 den Frühmorgen em geeignetsten ; zu dieser Zeit zeigt sich der regste Verkehr um die Nisthöhlen. Zur Bekämpfung der Sperhnge befolgen wir übrigens auch einen anderen Weg durch Anwendung narkotisch wirkender Samenkörner. Bisher aber tritt diesen Experimenten als unüberwindliches Hinderniss die ausser- ordentliche Widerstandskraft der Vögel gegen allerlei narkotisch wirkende-' Stoffe entgegen. Es können nämlich nur die vorübergehend als narkotisch mrkende, nicht aber dauernde, oder tödliche Vergiftung hervorrufende Stoffe in Betracht kommen, um die zufällig narkotisierten anderen Vögel bis zu ihrem Erwachen in Sicherheit bringen und sodann wieder freilassen zu können. Unsere äussere Tätigkeit beschränkte sich auch heuer lediglich auf Kontrollierung und Erweiterung einiger, in den Obstbaumpflanzungen der ungarischen Tiefebene erneuerten Nisthöhlen-Anlagen, so besonders der- jenigen im F e h é r t ó-Walde bei Kiskunhalas, wo die einstigen, während des Krieges verloren gegangenen Baumstammhöhlen durch Bretternistkästen ersetzt worden sind. Diese Arbeit wurde, wie auch in der Vergangenheit, durch Feanz v. Seltmessy kgl. ung. Forstrat durchgeführt. Nach seinem Berichte wurden von 69 untersuchten Bretter- nistkästen 54 als bewohnt, mit insgesamt 65 Vogelnestern (zweites Brüten miteingerechnet) gefunden ; in 8 Nistkästen brüteten Sperlinge. Die nütz- üchen Vögel waren ausschliessHch Meisen, u. zw. 49 Kohlmeisen, 13 Blau- meisen und 2 Sumpfmeisen.' In einem Nistkasten sollte laut Andeutungen der Überreste ein TFeni?eÄaZs-Paar gebrütet haben, obwohl der platte Boden des Bretternistkastens kaum für diesen Vogel geeignet sein dürfte, da derselbe für Nestmaterial überhaupt nicht zu sorgen pflegt. Von den einstigen Bewohnern dieser Kolonie fehlen noch immer der Kleiher, Baum- läufer, Wendehals, Halsbandfliegenschnäpper und Star. Als Ursache des Ausbleibens kann nur beim Wendehals die weniger entsprechende Form des Bretternistkastens angesehen werden, da doch die übrigen Arten, zumal der Star und der Halsbandfliegenschnäpper im Bretternistkastea mit Vorliebe zu brüten pflegen. Die Stare sind offenbar aus dem Grunde ausgebheben, da für sie bisher keine besonderen Nisthöhlengruppen aus- gesetzt wurden. Gemäss Erfahrung v. Beelepsch,s pflegen die Stare nämlich nur dort auch die in geringer Höhe angebrachten Meisenhöhlen zu besiedeln, wo sie in höhergelegenen Baumhöhlen schon längere Zeit hindurch gebrütet haben. Behufs Neubesiedlung sind daher die künsthchen Nisthöhlen in grösserer, 4 — 8 m. Höhe, gruppenweise anzubringen. Diesem Mangel wird noch im Winter 1922 abgeholfen werden. Es ist in erster Beihe auf dieses Ausbleiben der Stare die so unge- heure Vermehrung des grossen Schwammspinners (Ocneria dispar L.) zurückzuführen, wie dies innerhalb 20 Jahren, seitdem der Wald durch Aquila 1^ 146 TTTUS CSÖRGEY. Selymessy verwaltet wird, ohne Beispiel steht. Wie es scheint, besucht der Schwammspinner die Bretternistkästen vielmehr, als die früheren Baumstamm-Höhlen. In den letzteren nämlich konnte man früher nur sehr vereinzelt Puppen, Raupenhäute und Falterleichen finden und die wenigen Eierklumpen waren zum Teil auf die Aussenwände der Nisthöhlen, zumeist aber auf die Rinde der Baumstämme gekittet. Jetzt aber hatten sich die Raupen im Inneren der Bretternistkästen massenhaft verpuppt und die ausgeschlüpften Falter legten ihre Eier ebendort ab, während auf der Rinde der mit Nisthöhlen versehenen Bäume last keine Eierklumpen zu finden waren. Die Zahl der Eier, welche Selymessy am 17, Sept. 1921 aus 28 Nistkästen gesammelt und ins Institut gebracht hat, wo sie teilweise zur Winterfütterung der Meisen verbraucht wurden, kann auf mehrere Millionen geschätzt werden. Der Bretternistkasten bietet also noch mehr Gelegenheit zur Bekämpfung dieses schädlichen Insektes in solchen Ge- genden, wo sein natürhcher Feind, der Star zu fehlen scheint. Auf Kecskeméter Gebiet, im Walde Kohári-Szentlörinc hat weiter Selymessy anlässhch der Revision der Nisthöhlen noch die Erfahrung gemacht, dass die Spechte sich vielfach bemühen den vier- eckigen Innenraum des Bretternistkastens nach ihrem alten Geschmack cylindrisch, den platten Boden napfförmig umzuarbeiten,|wodurch sie den Boden auch öfters vollständig durchlöcherten, wie das an einem, in unsere Sammlung gelangten Nistkasten ersichtlich ist. Bei der Besichtigung der Vogelschutz-Anlagen zu Halas konnte Selymessy eine interessante Erscheinung des Insektenlebens beobachten, dass nämlich die Hornisse (VesjM crahro L.) auch des Nachts umher- fliegen und bei mildem Wetter nur sehr spät heimzukehren pflegen. Der Revisor wollte einen durch Hornissen bewohnten Nistkasten behufs Reinigung abnehmen und begann vorsichtigerweise die Arbeit der Ver- nagelung des Flugloches, erst um VslO Uhr, beim Mondschein, musste aber schon vor Abnahme des Nistkastens vor den eben heimkehrenden Hornissen die Flucht ergreifen; die Hornisse haben bis zum nächsten Morgen die Seiten des das Flugloch verschliessenden Brettstückes überall benagt. Die aus 5 Etagen bestehende Hornissenwabe befindet sich samt Nistkasten ebenfalls in. der Sammlung des Institutes. Von sonstigen gelegentlichen Bewohnern der Nistkästen wurden bloss 2 Waldmäuse (Epimys sylvaticus L.) und 9 Zwergfledermäuse (Pipistrellus p. Schreb.) vorgefunden ; die vorjährig beobachteten zalilreichen Laubfrösche waren diesmal nicht vorgekommen. Unsere Bestrebungen betreffend den Schutz der nützlichen Freibrüter äusserten sich auch heuer vorwiegend in der Bekämpfung der Nesträuber. Der bereits in meinem vorjährigen Berichte erwähnte Vergiftungsprozess gegen die Elstern und Nebelkrähen wurde heuer noch in weit grösserer STUDIEN ÜBER DEN VOGELSCHUTZ IN UNGARN IM JAHRE 1921. 147 Ausdehnung fortgesetzt und auf diesem Gebiete hat besonders die Muni- zipalbehörde des Komitates Szabolcs Beispielgebendes geleistet und Tausende dieser Nesträuber vernichtet. Das ist aber noch immer nicht alles, es muss deren Anzahl noch um Zehntausende vermindert werden um bis zu den Verhältnissen zu gelangen, in welchen unsere Gebiete diesbezüglich vor dem Kriege standen. Entlang der Eisenbahnstrecke Szolnok-Debrecen, wo mit dem Vergiftungsverfahren noch nicht begonnen war, haust die Elster in so erschrecklichen Mengen, dass es wahrlich ein Wunder ist, dass überhaupt dort noch Hausgeflügel ge- züchtet werden kann. So war es noch voriges Jahr auch im Komitate S z a b 1 c s, wo ich z. B. bei N a g v k á 1 1 ó von meinem Standpunkte 2Ò Elsternester zählen konnte und die Elstern in Flügen von 40 — 50 St. herumstreiften. Nach einer 8-tägigen Vergiftungskampagne sind aber nur sehr vereinzelte Elstern am Leben geblieben, alles übrige wurde ver- nichtet. Das Verfahren muss aber auch hier noch wiederholt werden, da nach dem derart befreiten Gebiete von der näheren und ferneren Umgebung fortwährend neue Eindringlinge zuströmen. Was im kleinen vom Komitate Szabolcs gesagt werden kann, gilt im grossen auch für ganz Rumpf-Ungarn. Da wir nämlich nicht mehr in der Lage sind, ähn- liche Massnahmen auch in den besetzten Länderteilen treffen zu kömien, strömen aus diesen Gebieten immer neue Scharen gefiederter Räuber unserem jetzigen, stark zusammengeschrumpften Arbeitsfeld zu. Die Ergebnisse meiner sechswöchigen Studienreise über die prak- tische Ausführung der Vergiftungsmethoden wurden anderswo ausführlich auseinandergesetzt. Hier soll darüber nur das Wichtigste gesagt werden. So hat sich zur Massenvergiftung der Elstern die letzte März- und die erste Aprilwoche als geeignetste erwiesen, zu welcher Zeit diese Vögel noch ihre gemeinsamen Schlafstellen — mit Vorliebe Nadelgehölzanlagen — besuchen. Wenn in der Umgebung solcher Schlafstellen abends phos- phorisierte Eier ausgesetzt werden, so verschwinden meistens all' diese Lockmittel bis zum nächsten Morgen und wenn dieses Verfahren noch wiederholt wird, gelingt es uns unschwer eine bis zu 90% steigende Abnahme des Bestandes zu erreichen. Die Bekämpfung der Nebelkrähen erfordert schon mehr Mühe und Geduld, zumal wenn die von den Nachbargebieten hereinströmenden Scharen ebenfalls erledigt werden sollen. Bis nämlich diese Gäste auf unserem Gebiete erscheinen, hat hier die Stammbevölkerung mit dem ausgesetzten Lockmittel schon längst aufgeräumt. Es erscheint also für zweckmässig mit dem Vergiftungs-Prozesse schon aus dem Grunde wo- möglich früh zu beginnen, damit die zweite Hälfte April ganz zur Be- kämpfung der zuströmenden neuen Gäste verwendet werden könne. Zur Zeit andauernder Trockenheit, wie dies auch im letzten Früh- 10* 148 TITUS CSORGEY. • jähre der Fall war, als der Fleisch-Inhalt der Eier bereits nach zwei Tagen zu brüchigen Scherben eintrocknete, also für die Vögel unge- niessbar wurde, sind die etwa noch unberührt gebliebenen Eier am dritten Tage wieder einzusammeln und zu verbrennen, sonst ■ werden sich die noch am Leben gebliebenen Vögel daran gewöhnen und sich deshalb gleichgül- tig gegenüber den neuerhch ausgesetzten frischen Lockmitteln benehmen. Die Gefahr einer sekundären Vergiftung vermittels der verendeten Vögel ist bei der winterlichen Vergiftung durch Kartoffelbrei eine viel- mehr grössere, als bei dem letzterwähnten Verfahren mit phosphorisiertem Fleisch. Das pflanzhche Lockmittel wird erstens unvergleichhch langsamer verdaut, als das tierische und die ausgehungerten Vögel nehmen im Winter auch viel grössere Portionen vom (auf Schnee aufgesetzten) Kar- toffelbrei auf, als im Frühjahre vom mehr nur als Delikatesse genossenen Fleisch. Daher rührt es, dass im Magen der durch Kartoffelbrei verendeten Krähen sich noch immer ein solches Quantum giftiger Nahrungsreste befindet, dass dieses einen Hund, oder sogar ein Schwein töten kann. Den Magen der im Frühjahre mit Fleisch vergifteten Vögel fand ich dagegen vollkommen leer. Das Fleisch wurde schon vor dem Verenden des Tieres verdaut und das inzwischen ins Blut gelangte Gift im Oxydations- wege grösstenteils neutralisiert ; der meistens noch iühlbare schwache Phosphorgeruch dürfte daher wohl nur von einer minimalen Giftmenge stammen. Diesem Umstände ist es zuzurechnen, dass z. B. auf dem Gutsbesitze des Grafen Ladislaus v. Vay zu Mohóra einige Schweine 5 vergiftete Elstern gefressen und dennoch gar keinen Schaden erlitten haben. Nach eigener Beobachtung wurde ein durch den phosphorisierten Inhalt ausgesetzter Eier verendetes Haushuhn vom Hausherr selbst, der nach Phosphor riechende Magen und die Eingeweide von seinem Hunde verzehrt, ebenfalls ohne den geringsten Schaden. Diese Fälle entheben jedoch selbstverständlich Niemanden von der strengsten Einhaltung der obligatorischen Schutzmassregeln und es soll auch weiterhin in dieser Hinsicht unsere wichtigste Aufgabe sein, die Schweinehirte zu belehren, das Auffressen der auf der Weide, oder auch irgendwo gefundenen Vogelleichen durch die Schweine unbedingt zu verhindern. Das Auffallendste erfuhr ich aber aus Tiszatardos. Dort wurden nähmlich die für Elstern und Nebelkrähen bestimmten Eier von den Saatkrähen (Corvus frugilegus L.) in solchem Masse aufgenommen, dass nur auf der Brutkolonie selbst 506 tote Krähen gezählt wurden, unbe- achtet jener grossen Summe von Krähenleichen, welche durch die Fluten der Tisza fortgeschwemmt wurden. Diese Krähenart ist allgemeinen Erfahrungen gemäss kein Eier- oder Jungenräuber und kann selbst nach den Geschehenen nicht als solche angesehen werden, denn in diesem Falle könnte ja in unserer Tiefebene, wo diese Art zu Zehntausenden haust A FEHÉR GÓLYA TÉLI SZÁLLÁSA. 1^ und während des ganzen Jahres die Saatfelder bewohnt, kein Rebhuhn, Wachtel, Hase mehr existieren. Das Kleinwild hat dagegen nur seit- dem beträchthch abgenommen, als sich Elstern und Nebelkrähen so ausserordentlich vermehrt haben. Dass trotzdem in Tiszatardos die in künstlichen Nestern gelegenen Eier durch die Saatkrähen geraubt wurden, könnte man einerseits dem Umstände zuschreiben, dass die ungewohnte, leuchtend weisse Farbe der Eier ihre Neugier erweckte und dass sie nach Umwerfen der Halbschalen darin Fleischnahrung gefunden haben; der Raub galt daher höchstwahrscheinlich nicht den Eiern, sonder den Fleischresten, woran diese Vögel bei ihrem winterlichen Suchen nach allerlei Abfällen schon gewöhnt sein könnten. Andererseits könnte auch die zur Zeit der Brutsorge aus irgendwelchem Grunde sich eingestellte Insekten- und Mäuseknappheit, daher die höchste Not diese Vögel zum Kosten der Lockspeise und zur Verteilung derselben an die Jungen veranlassen. Diese Frage muss allerdings noch weiter studiert werden und falls sich die Saatkrähen auch bei normalem Wetter und bei aus- reichender Insekten-Nahrung ähnhch verhalten sollten, kann ihre Ver- minderung für das nächste Frühjahr auch bei ihren Brutkolonien mit derselben Methode geplant werden, nicht nur im Winter, wenn die Scharen der heimischen Krähen noch mit denen der aus Nordeuropa stammenden vermengt sind. Diese Verminderung erscheint auch sonst notwendig, da infolge der durch den Krieg hervorgerufenen Verhältnisse sich auch die Saatkrähe derart vermehrt hat, dass dieselbe in Ermangelung von aus- reichender Insekten- und Mäuse-Nahrung in der keimenden Saat und jungen Maispflanzungen gelegentlich empfindlichen Schaden verursachen kann. A fehér gólya téli szállása. Irta : Schenk Jakab. A madárjelölési kísérletek eredményei alapján a fehér gólya jelenlegi téli szállása immár kielégitő pontossággal meg van állapítva. Az európai állománynak az a része, amely a Weser folyótól keletre fészkel, ősszel délkelet felé távozik és a délafrikai Unióban tölti a telet, mig az a része, amely a W e s e r-től nyugatra költ, délnyugat felé, Spanyolországon át veszi az útját — hová, meddig, arról pozitív adatok még nincsenek. Az oekologiai jelenségekre vonatkozó törvényszerűségekhez az élö lények általában nem alkalmazkodnak teljes szigorúsággal, igen gyakori az eltérés, sok a kivétel stb., mert igen változatosak az eltérítő hatások, annál meg- lepőbb az a következetesség és pontosság, amellyel a fehér gólya a dél- afrikai téli szálláshoz ragaszkodik. Majdnem 60 magyar származású jelölt 150 SCHENK JAKAB gólya közül csak egy kalandozott el délkelet felé. Ez a példány M a sk at-ban, délkeleti Arábia legszélsőbb csücskében, Indiával szemben került kézre. A nagy számban megjelölt németországi és dániai gólyák közül eddig ily délkeleti kivétel még nem ismeretes. A rendes téli szálláshoz való szigorú ragaszkodás ellenére is föl- merülhet azonban az a kérdés, vájjon mindig Délafrika volt a fehér gólya téli szállása ? Nem akarok visszamenni valamely távoli geológiai korszakra, csak egy-két századdal korábbi időkre, amelyeket még némileg ellenőrizni is lehet. Nem egészen véletlenül vetem föl ezt a kérdést, hanem három adat alapján, amelyek egyöntetűen Indiába teszik a fehér gólya téU szállását egészen az 1870-es évekig. Minthogy éppen fentebb láttuk, hogy mily szigorú következetességgel ragaszkodik a fehér gólya az egyszer kiválasztott téli szálláshoz, azért nem lehet ezt a kérdést egyszerűen ugy elintézni, hogy ezek az esetek kivételeket alkotnak az általános szabály alól. Leg- feljebb maguknak az egyes adatoknak a hitelességét lehet kétségbevonni s hogy erre nézve mások is hozzászólhassanak, részletesen közlöm a szóbanforgó adatokat. Az első adatnak, sajnos, nem tudom megmondani a pontos irodalmi forrását. De igen élénken emlékszem ornithologiai pályám elejéről, amikor csak olvastam, de nem jegyeztem, egy latin autor szavaira: „Ciconia ex Polonia in India", egy Lengyelországban megjelölt gólya Indiából hozott választ. Talán akad valaki az olvasók közül, aki ismeri vagy megleh a forrást. Mindenesetre gondolkodóba ejtő jelenség, hogy amikor a régi autoroknál is megnyilvánuló közfelfogás szerint vonuló madaraink Afrikában telelnek, miért szerepel akkor itt India? Ha ez csak mese volna, akkor a mese kitalálója bizonyára a közfelfogásnak megfelelően Afrikát jelölte volna meg, mint a téli szállás helyét. A második eset a Kolozsvárott megjelent „Nemzeti Társalkodó" 1830. évf. 378., 379. lapjain van feljegyezve; erre dr. Réthly Antal volt szives figyelmeztetni. Az eredeti közlemény bizonyára valami német lapból van véve s valószínűleg megkerül most már, hogy a figyelmet fölhívtam rája. Idézett helyen Balog Mikló« „a gólyákról'' cim alatt a következő történetet irja meg. Egy katonatiszt elbeszélése szerint egy Hamburg és Harburg között fekvő majorban 1813. őszén sárga selyempántlikát kötöttek egy gólyafióka nyakára. Ez a gólya 1814. április havában vissza- tért, rajta volt a sárga selyempántlika és abban egy iras, mely szerint ez a gólya 1814. február 10-én T elli c her y-ben, India Madras kor- mányzóságában a m al ab ári partokon került kézre. Bármilyen szigorú biráló szemmel elemezzem ezt a forrást, nem találok benne egy olyan mozzanatot is, amely szavahihetőségét kétségessé tehetné. A harmadik esetet a „Mittheilungen des Ornithologischen Vereines in Wien" 1884. évi külön kötete „Section für Geflügelzucht und Brief- A FEHÉR GÓLYA TÉLI SZÁLLÁSA 151 taubenwesen" hozza a 61 — 63. lapon „Der Storch von Hagbüll" cim alatt és pedig a „Pfälzerische Geflügel-Zeitung" nyomán. A hosszadalmas és fölöttébb regényes elbeszélésnek az a tartalma, hogy Dániában See- land szigetén a h a g b ü 1 1 i lovagi uradalom fiatal gazdája Gerd Grote, kis lánc segélyével medaillont erősített az uradalomban fészkelő gólya lábára. A medaillonba zárt papirra oda irta a nevét, lakhelyét. A következő évben visszatérő gólya kis piros tokot viselt a lábán és izenetet hozott Ghutnee-Bungalowsból. Ez az angol tisztek villatelepe Benares mellett. Az 1875. január 2-ról keltezett izenetet egy fiatal hölgy küldte s a kettőből egy pár lett. Ez a regényes elem még nem zavarna, de föltűnő az a részlet, hogy a gólya kétszer is hozott izenetet egymásután. Nem tudom egykönnyen elhinni, hogy ez a gólya két egymásután következő évben pont ugyanarra a helyre ment volna s még nehezebb elhinni, hogy pont mégis talál- ták és meg tudták fogni. A pontos hely- és személynevek alapján azonban a dániai ornithologusok magánösszeköttetéseik révén bizonyára megállapithatják az eset hitelességét, annál is inkább, mert a szereplök még életben lehetnek. Ez a három adat több-kevesebb megbízhatósággal, de egyöntetűen Indiát jelöh meg mint a fehér gólya korábbi téli szállását. Lássuk még, mennyiben egyezik meg ez az eredmény a vonatkozó területeknek a gólyára vonatkozó régebbi faunisztikai adataival. Jeedon The birds of India Vol. III. 1864. p. 736 szerint a fehér gólya Indiában igen gyakori téli vendég, amely óriási csapatokban szokott előfordulni. Kartert szerint (Die Vögel der palaearktischen Fauna Bd. II. p. 1214) az Indiában elő- forduló fehér gólyák túlnyomó nagy része Ciconia alba asiatica, bár a Ciconia alba előfordulását nem tartja lehetetlennek. A gólya jelenlegi vonulási Asszonyait véve alapul, Haetert föltevése teljesen födi a való- ságot, mert miként emiitettem, a nagy számban jelölt európai gólyák közül eddig egyetlen egy se került elő Indiában. A Délafrikára vonatkozó régebbi madártani munkák (Layard, Holub) szerint a gólya ott az 1860-as, 1870-es években is előfordult, bár nem lehet elzárkózni az elöl az impresszió elöl, hogy akkoriban jelentékenyen ritkább volt, mint jelenleg. Mindazonáltal ezeknek az adatoknak az alapján eldöntetlen marad a fehér gólya régebbi téli szállásának a. kérdése. De nem is eldönteni, hanem csak fölvetni akartam ezt a kérdést, nehogy a vonulási elméletek fölállításánál és elbírálásánál dogmaként szerepeljen a madarak állandó, megváltozhatatlan téli szállása. Mert ha valamely madárfaj megváltoztatja a téli szállását, akkor egyszerre összedűl mind az a következtetés, amelyet az elméletek a téh szállás megváltoztat- hatatlanságához fűztek. A kérdés fölvetése egyúttal arra is int, hogy a gólyajelölést nem szabad még re bene gesta teljesen elhanyagolni. Habár a gólyavonulás jelenlegi lefolyását már igen pontosan ismerjük, bizonyos ellenőrző jelöléseket a jövőben is folytatni kell. 152 JAKOB SCHENK Das Winterquartier des weissen Storches. Von Jakob Schenk. Durch die Beringungsresultate ist das derzeitige Winterquartier des ^veissen Storches mit genügender Sicherheit festgestellt. Diejenigen Störche, welche östhch des Weser-flusses beheimatet sind, ziehen im Herbste südöstlich weg und verbringen den Winter in der Union von Süd- afrika, während der westlich der Weser beheimatete Teil des Bestandes nach Spanien zieht — ob von hier noch weiter oder wie weit, ist bisher unbekannt. Die lebenden Organismen befolgen im allgemeinen die oekologischen Gesetze nicht mit mathematischer Genauigkeit, es kommen sehr häufig Abweichungen und Ausnahmen von der Regel vor, umso auffallender ist dieses starre Festhalten des Storches an dem südafrika- nischen Winterquartier. Von ungefähr 60 ungarischen Ringstörchen fand sich nur ein einziger, welcher sich nach Südosten verirrte und in Maskat an der äussersten Spitze Südost-Arabiens, Indien gegenüber erlegt wurde. Von den zahlreichen 'deutschen und dänischen Ringstörchen ist mir eine solche südösthche Verirrung bisher noch nicht bekannt. Trotz diesem vielfach bewiesenen starren Festhalten an dem regulären Winterqartiere kann doch die Frage aufgeworfen werden, ob denn Südafrika seit jeher das Winterquartier des weissen Storches gewesen sei. Ich denke hier nicht auf ein weit zurückliegendes geologisches Zeitalter, sondern an historische Zeiten, welche ein-zwei Jahrhunderte zurückliegen und noch einigermassen kontrolliert werden können. Ich schneide diese Frage nicht zufällig an, sondern weil mir drei aus früheren Zeiten stammende Markierungsdaten zur Kentniss gelangten, welche bis in die 1870-er Jahre hinein einstimmig Indien als das Winterquartier des weissen Storches bezeichnen. Da gerade in den einleitenden Worten auf das starre Fest- halten des Storches an dem regulären Winterquartiere hingewiesen wurde, dürfen drei einstimmig lautende Resultate keinesfalls als Ausnahmen oder zufällige Verirrungen bezeichnet werden. Es darf höchstens die Glaub- würdigkeit dieser Daten bezweifelt werden und damit diese Seite der Frage auch von anderen entsprechend beurteilt werden könne, lasse ich nun diese Daten folgen. Das früheste Datum befindet sich bei einem lateinischen Autor. Leider kann ich die Quelle nicht angeben, doch kann ich mich sehr lebhaft daran erinnern zu jener Zeit, wo ich mir noch keine Notizen machte, gelesen zu haben „Ciconia ex Polonia in India". Es handelte DAS WINTERQUARTIER DES WEISSEN STORCHES 153 sich um einen in Polen gezeichneten Storch, welcher die obige Aufschrift aus dem Winterquartiere mit sich jjrachte. Vielleicht dass ein Leser gelegentlich die Quelle auffindet. Est ist jedenfalls auffallend, dass während laut den älteren Autoren und laut der allgemeinen Auffassung unsere Zugvögel in Afrika überwintern, hier Indien als Wintergebiet figuriert. Wenn es sich um eine Fabel handeln würde, so müsste doch der allgemeinen Auffassung entsprechend Afrika als Winterquartier angegeben sein! Der zweite Fall ist in dem ungarischen Blatte „Nemzeti Társalkodó", herausgegeben 1830 in Kolozsvár, p. 378 — 379 enthalten. Diese Notiz ist jedenfalls einer deutschen Zeitschrift entnommen und dürfte die Urquelle nunmehr, da die Aufmerksamkeit darauf gelenkt wurde, an das Tages- Hcht kommen. An zitierter Stelle erzählt Nikolaus Balog „Von den Störchen" folgende Geschichte. Nach der Erzählung eines Offiziers wTirde im Herbste 1813 auf einem zwischen Hamburg und Harburg befind- lichen Meierhofe einem dort ausgebrüteten Jungstorche ein gelbes Seiden- band um den Hals gebunden. Derselbe Storch kehrte im April 1814 zurück, hatte um den Hals noch immer die gelbe Seidenbinde, brachte jedoch darin auch. eine Schrift mit sich, laut welcher sich dieser Storch am 10. Feber 1814 in Tellichery in Indien, Präsidentschaft Madras ander Malabarischen Küste befand. Diese Angabe erscheint mir sehr glaubwürdig und so streng ich auch den Text kritisierte, gelang es mir doch kein Moment darin zu entdecken, was einen Verdacht bezüghch der Glaubwürdigkeit rechtfertigen könnte. Den dritten Fall bringt der Sonderband 1884 „Section für Geflügel- zucht und Brieftaubenwesen" der „ Mittheüungen des Ornithologischen Vereines in Wien" p. 61 — 63 unter dem Titel „Der Storch von HagbüU". Derselbe wird der Pfälzerischen Geflügel-Zeitung nacherzählt. Die ziemlich langatmige und noch viel mehr romantische Erzählung besagt, dass der 22 jährige Gutsherr, Geed Grote, auf dem Rittergute zu Hag bull (Insel Seeland in Dänemark), den auf dem Gute horstenden Storch einfing und am Laufe desselben ein kleines Medaillon befestigte. Dieses MedaiUon enthielt ein Papier mit dem Namen und Domizil des Gutsherrn. Im nächsten Frühjahre kehrte der Storch zurück und brachte eine rote Kapsel mit sich, welche eine Inschrift enthielt vom 2. Jänner 18V5 aus Chutnee-Bungalows, dem Villenviertel der enghschen Offiziere bei Ben ares. Wie sich später herausstellte, stammte diese Inschrift von einer jungen Dame und wurden dann beide ein Paar. Dieses romantische Element würde zwar noch nicht stören, doch ist der Teil des Textes — wenn er nicht lediglich zur Ausschmückung dient — bedenkhch, dass der nämliche Storch zwei Jahre nacheinander am nämlichen Platze bei Benares gewesen und daselbst auch erkannt und gefangen worden sei. Dieser Punkt lässt die Glaubwürdigkeit der ganzen Geschichte sehr fraglich 154 JAKOB SCHENK erscheinen, anderseits aber könnten unsere dänischen Ornithologen Kollegen durch ihre privaten Verbindungen, da ja Ort- und Personennamen genau angegeben sind, die Glaubwürdigkeit dieser Begebung überprüfen, zumal ja die betreffenden Personen noch am Leben sein können. Diese drei Daten ergeben daher das mehr oder weniger zuverlässige, jedoch einstimmige Resultat, dass in früheren Zeiten Indien das Winter- quartier des weissen Storches gewesen sei. Eine flüchtige Vergleichung dieses Resultates mit den älteren faunistischen Storchdaten der betref- fenden Gebiete bringt auch keine Entscheidung dieser Frage. Nach Jeedon The birds of India Vol. III. 1864 p. 736 ist der Storch ein häufiger Wintergast in Indien, welcher gelegentlich in ungeheuren Scharen vorkommt. Laut Haetebt (Die Vögel der paläarktischen Fauna Bd. IL p. 1214) gehören jedoch die in Indien vorkommenden Störche der Form Ciconia alba asiatica an, obzwar er das Vorkommen von Ciconia alba nicht für unmöglich hält. Auf Grund der jetzigen Zugsverhältnisse des weissen Storches muss man Haeteet unbedingt Recht geben, da ja von den bisher in Europa gezeichneten zahlreichen Störchen bisher kein einziger aus Indien, sondern sämtliche aus Südafrika zurückgemeldet wurden. Nach den älteren ornithologischen Schriften (Lataed, Holub) kam der Storch in Südafrika auch in den 1860-er und 1870-er Jahren vor, obwohl man sich der Impression nicht verschliessen darf, dass der- selbe damals in merklich geringerer Menge vorkam, als heutzutage. Indessen kann auf Grund dieser Impression die Frage nicht entschieden werden. Übrigens war es ja nicht mein Ziel die Frage endgültig zu ent- scheiden, sondern vielmehr dieselbe nur anzuschneiden, damit bei der Aufstellung der diversen Zugstheorien auch die Möglichkeit in Betracht gezogen werde, dass das Winterquartier irgend einer Vogelart nicht unbedingt immer dasselbe sein oder bleiben muss, sondern dass dasselbe auch verändert werden kann. Verändert aber eine Vogelart ihr bisheriges als ständig angenommenes Winterquartier, so fallen mit einem Schlage alle Theorien, welche auf die Unveränderlickheit des Winterquartieres basiert waren. Das Anschneiden der Frage soll übrigens auch ein Memento für die weitere — wenn auch nur Kontrollzwecken — dienende Storchberingung sein, welche derzeit noch nicht re bene gesta ein- gestellt werden darf, da man auf Überraschungen gefasst sein muss. KÓCSAGVÉDELEM 155 Kócsagvédelem. Irta: Schenk Jakab. Az Aquila 1918. évi XXV. jubiláris kötetének mellékleteként meg- jelent közleményemnek „A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelötelepei Magyarországon" kedves és nem remélt visszhangja támadt Hollandiában. Az Amsterdam székhellyel működő „Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels" Hollandiában gyűjtést kezdett a veszélyeztetett magyar kócsagállomány védelmére. A gyűjtés, amelyet a saját adomá- nyával, 25 hollandi forinttal indított meg, eddig 270 hollandi forintot s különféle szelvényeket, összesen 68.136 koronát eredményezett. Kötelességem itt a nagy nyilvánosság előtt és az egész magyar nemzet nevében kifejezett szivböl fakadó hálás köszönetet mondanom ezért a nagylelkű adományért, amely a nemes hollandi népnek éppen oly diszére válik, mint sok-sok nyomorgó magyar gyermek szenvedéseinek az enyhítése, amellyel soha el nem múló hálaérzetet fakasztott a magyar lelkekben. A nemes példa hatása idehaza is mutatkozott. A napi sajtó közölte a hollandiai adományról szóló hiradásunkat s annak nyomán Wakga KÁLMÁN intézetünk megfigyelője és munkatársa az „Az Újság" című napilap 1922. évi február 11-ikí számában, továbbá a „Nimród- Vadász- lap" 1922. ni. 1., a „Természet" 1922. Hl. 15-ikí és a „Vadászat" 1922. IV. 15-íkí számában fölhívást intézett a magyar társadalomhoz, hogy adakozzanak a holland példa nyomán a pusztuló magyar kócsagok védelmére. Ugyancsak a „Nimród- Vadászlap" 1922. évi március 1-ei számában jelent meg „Kócsagvédelem" című cikkem, amely föltárja a helyzet teljes komoly voltát. A legutóbbi időkig még 4 kócsagtelepűnk volt. l.Az Obedska bara, ahol néhány nagy kócsag mellett még elég nagy számban fészkelt a kis kócsag; 2. a lukácsfalvi Fehértó, ahol néhány nagy kócsag tanyázott; ezt a két telepet Jugoszláviának ítélte oda a trianoni békeszerződés; 3. a F értő tó, amelyen tán legnépesebb nagy kócsagtelepűnk volt, ezt viszont osztrák szövetségesünknek juttatta a békeszerződés; 4. a Kis- halat on, immáron az utolsó magyar kócsagtelep, ahol különböző forrá- sokból eredő híradások szerint 1921-ben még körülbelül 5 — 15 pár fészkelt. Ha nem részesítjük kellő védelemben ezt az utolsó telepünket, akkor el lehetünk készülve rá, hogy belátható időn belül elveszítjük Magyarország egyik legjellegzetesebb madáralakját. IQQ SCHENK JAKAB A gyűjtés kedvezően folyik s egyik igen jelentős örvendetes mozza- nata, hogy HoETHT Miklós kormányzó ur Ö Föméltóságának mindenre kiterjedő figyelmét, a kócsagvédelem ügye se kerülte el s annak céljaira magánpénztárából 1.000 koronát adományozni kegyeskedett. A gyűjtés eredménye bezárólag 1922. május 15.-ig a következő: Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels (Amsterdam) gyűjtése 68.936 K, Hoethy Miklós Magyarország kormányzója^ 1.000, Waega Kálmán^ 100, Ceeva Feigtes^ 100, Dr. Baekassy Béla^ 200, Mentháet Káeoly^ 100, Dr. Ébeeling Ede^ 100, Ivádt Béla^ 100, Dr. Nyieedy Géza^ 30, Kóboe Tamás^ 200, Beeegi József^ 100, Spiea- család^ 210, Szalay Miklós^ 50, B. M.^ 300, Csányi István^ 10, Szalay Kálmán 200, Ági János 50, Zboeay Beetalan 100, Székes- fővárosi Állatkert 500, „Nimród- Vadászlap" szerkesztősége 200, Oedódy BÉLA 100, ÖTEiss Lajos 100, Tamáskovics László 200, Kisfaludy Káeoly 100, Fülep Káeoly 100, Bessenyei István 100, ifj. báró SZTEEÉNYI SÁNDOE 100, IbISITS BÉLA 100, NOSZTICZIUS ÁePÁD 100, Schenk Jakab 200, Budapesti IV. ker, kegyesrendi főgymnázium V. A. és V. B. osztályának tanulói 2.000, Baethos Gyula 100, Bossányi József 50, Dr. Taeján Tiboe 200, Döenee István 100, Wiekee János 1.000, „Magyarság" szerkesztősége utján 200, Nobody 500, Budapesti m. kir. főreáHskolai nevelőintézet VI. A. és VI. B. osztályának tanulói 100, Stemmee JÓZSEF 100, Hegyi Dezső 1.000, Dr. Kellee Oszkáe^ 100, Szabó Jenő^ 50, Üemőssy Gáboe^ 50, Dr. Windisch Rikáed^ 25, Hegedűs Kálmán'' 50, SzMODiss LÁSZLÓ'^ 50, Dr. Ajkay Feeenc^ 50, Szekszárdi polgári fiú- iskola, mint a Magyar Vöröskereszt Egylet ifjúsági osztálya 350, Dr. Keálik Dani 200, Lakos Tiboe^ 50, Agáedi Ede 100, Czecze László^ 50, NÁEAY Andoe^ 50, Vaeasdy Álbeet^ 50, lovag Rabe Eenő^ 50, Szűcs Eevin^ 50, PoEOSzLAY Feeenc 100, Dr. Schűegee János^ 50, Kolosváey GÁBOE 500, ifj. Matusz Lajos^ 50, Hagymássy Miklós^ 50, Hensch Dezső^ 50, Dr. Lénáed Miklós^ 20, Dr. Beezsenyi László^ 100, Dr. SzEMEEE László^ 50, Gr. Festetics Keistóf^ 200, özv. Lengváey Feeenczné^ 100, Dr. Oltay László^ 100. Albeet Miksa^ 50, Mehmed Ekeem^ 50, Ali Hajdae^ 50, Kapottsffy Imee^ 25, Hoeváth László 100, Tesztyánszky Géza^ 50, Csonka István^ 20, Schleimingee László^ 50, Feey János^ 20, Heetelendy Gáboe^ 50, Benyó Feeencz^ 20, Ibos István^ 20, Winteenitz Aenold^ 50, Bocsánczy Zoltán^ 50, Beeki LÁSZLÓ^ 50, Töeök Imee^ 20, Rhédey István^ 20, Kilián Iván^ 50, Mueaközy Gyula^ 50, Keetész Feeencz^ 20, Radnóti István^ 40, Kubinyi Ödön^ 20, Schmidt Koenél^ 50, Reök Andoe^ 50, Pataky Andoe^ 20, VojNiCH TiBOE^ 100, gr. Hoyos József^ 50, Csík Antal^ 50, Vée SÁNDOE^ 20, KÖLGYESSY Feeencz^ 20 korona. Holland gyűjtés ... 68.936 K, Magyar gyűjtés 14.130 „ Összesen ._. 83.066 K. 1 Warga Kálmán gyüjtőivén 2.600 K. 2 Dr. Keller Oszkár gyüjtőivén 2.580 K. EDELREIHERSCHUTZ IN UNGARN I57 A hollandiai adománnyal együtt tehát összesen 83.066 korona áll rendelkezésre. Fogadják a nemeslelkü adakozók az intézet hálás köszönetét. Az összeg hovaforditása iránt az volt a terv, hogy az utolsó kócsag- telepet külföldi mintára őriztetni fogjuk s a kócsagpusztitók kézrekeritöit és följelentőit jutalomban fogjuk részesíteni, esetleg az adományösszeg nagysága szerint ezt a védelmet más területekre is ki fogjuk terjeszteni. A szervezési munkálatokat ezen a tavaszon okvetlenül megkezdjük s reménylem, hogy az Aquila jövő évi kötetében már kedvező eredményekről tudok majd beszámolni. A legnagyobb veszedelem azonban, mely legutolsó kócsagtelepünket fenyegeti, nem a kócsagpusztitók hada, hanem a Kisbalaton fenyegető lecsapolása, amelynek tervezete lapzártakor jutott köztudomásra. Tán fölösleges hangoztatni, hogy az intézet minden követ meg fog mozdítani, hogy a kócsagok utolsó hazai mentsvárát a maga ősi eredetiségében mint természetvédelmi emléket föntartsa. A tervezet szerint 16.000 katasztráhs hold lecsapolásáról van szó, ezt természetesen nem igényeljük, legfeljebb csak azt a 3 — 4.000 holdat, amely fészkelő és megfelelő táplálkozási területet biztosit a kócsag mellett a Kisbalatont benépesítő eddig még meglevő legnagyobb gémtelepünknek is. Jóslásokba nem akarok bocsát- kozni, de ha olvasóink közül valakinek módjában állana segítséget nyújtani ebben a nagy küzdelemben, ugy siessen. Edelreiherschutz ín Ungarn. Von Jakob Schenk. Als Jubiläumsbeilage zum 25. Band (1918.) der Aquila veröffent- lichte ich eine Publikation „Über die einstigen und gegenwärtigen Brut- kolonien der Edelreiher in Ungarn", welche in Holland ein ebenso unerwartetes als erfreuliches Echo erweckte. Die in Amsterdam resi- dierende „Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels" ver- anstaltete nämlich zum Schutze des gefährdeten ungarischen Edelreiher- bestandes in Holland eine Sammlung, welche der Verein mit 25 Gulden eröffnete. Das bisherige Sammelergebnis beträgt 270 Holl. Gulden und verschiedene Coupons im Gesamtwerte von 68.936 ung. Kronen. Es ist mir eine angenehme unabweisbare Pflicht im Namen der ungarischen Nation tiefgefühlten Dank zu sagen für die Einleitung dieser Action und für die hochherzige Spende ; dieselbe gereicht dem edlen Volke Hollands ebenso zur Ehre, wie die Linderung des grossen unga- rischen Kinderelendes, welche in den Herzen der Ungai-n unauslöschliches Dankgefühl entfachten. 158 JAKOB SCHENK Die Wirkung des edlen Beispieles zeigte sieh bald auch in unserem Lande. Die Tagespresse erwähnte und würdigte diese holländische Spende und hierauf hat Koloman Warga, ständiger Beobachter und Mitarbeiter des Institutes in der Nummer vom 11. II. 1922 des Tagesblattes „Az Újság" an die ungarische Gesellschaft einen Aufruf gerichtet, dem hollän- dischen Beispiele folgend, zum Schutze unserer letzten Edelreiherkolonie auch ihrerseits mit Spenden beizusteuern. Derselbe Aufruf erschien auch noch in der 1. März-Nummer der Jagdzeitung „Nimród- Vadászlap" und hier Hess ich gleichzeitig auch meinen Artikel ,Edelreiherschutz" erscheinen, welcher die ernste Situation dieser Frage vor Augen zu stellen versuchte. Noch bis zu den letzten Zeiten besassen wir folgende vier Edel- reiherkolonien : 1. Obedska bara an der Save, wo nebst neben dem Silber- reiher auch noch der Seidenreiher in ziemlich grosser Anzahl brütete. 2. Fehértó bei Lukácsfalva, mit einigen brütenden Silber- reiher-Paaren ; beide Kolonien mussten infolge des Friedensvertrages von Trianon an Jugoslavien abgetreten werden. 3. Fertö-See, wo sich unsere volkreichste Silberreiherkolonie befand ; diese wurde durch den Vertrag von Trianon Österreich angegliedert. 4. K i s b a 1 a 1 n, nunmehr unsere einzige Edelreiherkolonie, wo nach verschiedenen Angaben im Jahre 1921 noch 5 — 15 Paar gebrütet haben. Falls wir nicht im Stande sein werden, diese letzte Kolonie gegen jede Zerstörung, oder Beunruhigung wirksam zu schützen und die weitest- gehende Schonung des Brutgebietes auch für die fernere Zukunft zu sichern, so können wir darauf gefasst sein, dass wir in absehbarer Zeit wieder einen der charakteristischsten Vögel der ungarischen Ornis ver- lieren werden. Der bisherige Erfolg der Sammel-Aktion bietet uns nun günstige Aussichten für eine befriedigende Lösung dieser Frage. Als erfreuliches Moment kann ich hervorheben, dass Nikolaus von Horthy, der Reichs- verweser Ungarns, dessen auf alle Gebiete des gesellschaftlichen Lebens sich ausbreitende Aufmerksamkeit auch die Frage des Edelreiherschutzes nicht entgangen ist, zu diesem Zwecke 1.000 Kronen aus seiner Privat- kasse zu spenden geruhte. Die durch die einheimische Sammelaktion erreichte Summe beträgt 14.130 K, das Institut verfügt also derzeit, die holländische Spende mil- eingerechnet, über 83.066 Kronen. Mögen alle hochherzigen Spender den tiefgefühlten Dank des Institutes empfangen! Was nun die Verwendung dieses Betrages betrifft, so beabsichtigen wir nach ausländischen Muster unsere einzige Edelreiherkolonie unter ständige, verlässliche Aufsicht und Beobachtung zu setzen und ausser- dem diejenigen, welche Delikte anmelden oder Zuwiederhandelnde dem THE LAST COLONY OF THE GREAT WHITE EGRET IN HUNGARY I59 Gesetze überliefern, entsprechend zu belohnen, Falls das weitere Sammel- Ergebnis es gestatten sollte, wird die Schutz-Aktion auch über andere Gebiete ausgebreitet werden. Die Organisierung dieser Schutzmassnahmen wird im Frühjahre unbedingt zu Ende geführt werden und hoffe ich im nächstjährigen Bande der Aquila schon über manche Erfolge referieren zu können. Es darf jedoch nicht verschwiegen werden, dass die grösste Gefahr, welche unsere letzte Edelreiherkolonie bedroht, die geplante Trocken- legung des kleinen Balaton ist. wovon ich die Nachricht erst vor Tores- schluss erhielt. Es ist unnötig zu betonnen, dass das Institut alle Hebel in Bewegung setzen wird, um den letzten Zufluchtsort der Edelreiher in ihrer vollen Ursprünglichkeit als Naturschutzdenkmal zu erhalten. Nach den veröffenthchten Plänen soll hier eine Bodenfläche von 16.000 Katastraljoch trockengelegt werden. Natürlich beanspruchen vár dieses Gebiet keineswegs im vollen Umfange, es handelt sich ledigKch um ein Gebiet von 3 — 4000 Joch, welches nicht nur für die Edelreiher sondern ausserdem auch für die hier bestehende derzeit grösste ungarische Beiher- kolonie Nistgelegenheiten und Ernährungsmöghchkeiten zu bieten imstande sein wird. The last colony of the Great White Egret in Hungary. J. Schenk. As a supplyment to the 25*'^ volume (1918) of our periodical „Aquila", I edited a publication, with a germán translation named: „Über die einstigen und gegenwärtigen Brutkolonien des Edelreihers in Ungarn", in which I have tried to give a sketch of the past and present condition of our breeding colonies of the Great Withe Egret and Little Egret and to discuss at the same time the possibility of their protection. There existed at the time I wrote this article the following four colonies in Hungary: 1. Obedska Bara near the Save, the only colony, where besides the Great White Egret also the Little Egret is propagating frequently enough. 2. Fehér tó (white lake) near Lukácsfalva, with a few nesting pairs of the Great White Egret. 3. The lake Fertő with the most numerous colony. 4. The marsh „Kis b al a ton". I hoped that, peace once restored to be able to organize an alli- ance establishing refuges and reserves for the birds, where they could lÖO J- SCHENK propagate in whole security; an alliance, with such a power, that all the efforts of those, who would like to convert these unparalelled territories into cornfields, would be prevented in doing so, for ever. Now everything is changed; we lost amongst many others, three of the colonies above- mentioned. The two first ones beeing assïgnated to Jugoslavia, the third to Austria. Our only remaining colony is that of the marsh Kisbalaton, where according to different communications in the year 1921, still 5 — 15 pairs of the Great White Egret were breeding. More-over our daily life has become wery difficult and we have many cares in connection with our Institute we haver't got any more the material strength, to realize our intentions concerning the protection of our birds, though if we are not able to do all we can to assure the security of this colony, we will loose as a nestingbird, one of the most characteristic species of the Hungarian avifauna. The sympathy and interest of the Dutchman has helped us in this grave situation. The dutch society residing at Amsterdam: „Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels", has organized a collection to the benefit of the protection of our Great White Egret, with a beginning of 25 florins (holland) from the part of the society itself and which has reached till now a sum of 270 florins (holland) which means 68.936 crowns in our money. We have the pleasure to express our deepest gratitude in the name of Hungary, for this generous gift to the Dutch Nation. More-over this noble example has not remained without consequen- ces. The press mentioned this gift and Mr. Colman Warga, one of our observers and colaborators directed a call to the public, with the inten- tion to draw it's attention and induce it to follow the Dutch example, which call has been published by different newspapers and revues and had a very satisfying result. Even the Governour of Hungary Mr. Nicholas de Horthy was very much interested in that question and placed imme- diately a sum of 1.000 crowns for this purpose to our disposition. The sum collected by the newspapers and private persons has reached till now an amount of 14.130 crowns. To effectuate the practical protection of the Egrets, we have decided to guard the colony this spring and we will fix remunerations for those persons, who will denounce every case of poaching, capturing of Egrets, plundering of nests, robbing of nestlings; in this wise helping the law, which prohibits every persecution of the Egret. If the sum at our disposal permits it, we want to extend this action also over the other colonies of every interesting species of aquatic birds like: Himantopus, Recurvirostra etc. The greatest peril endangering this last colony of Egrets is however the planed drying of the marsh „Kisbalaton", of which we were LA DERNIÈRE COLONIE DE L'AIGRETTE BLANCHE EN HONGRIE Igl recentiy informed. There is in question a territory of 16.000 acres, of course we would not claim all this, but would be satisfied with a terri- tory of 3 — 4.000 acres, which would be sufficient to ensure the propaga- tion and alimentation of the Great White Egret. I have no knowledge at this moment of the solution of this grave question, but I like to hope, that our protestations will not be in vain and that our propaganda will have the wished result. La dernière colonie de TAigrette blanche en Hongrie. Par J. Schenk. Comme supplément au tome 25 (1918) de l'Aquila j'ai fait paraître une pubhcation avec une traduction allemande intitulée: „Über die ein- stigen und gegenwärtigen Brutkolonien der Edelreiher in Ungarn", dans laquelle j'ai essayé de donner une esquisse de l'état jadis et présent de nos colonies d'aigrettes blanches et d'aigrettes garzette et de discuter en même temps la possibilité de leur protection. Il existait en Hongrie au temps lorsque j'ai préparé cet article encore, les quatres colonies suivantes: 1. Obedska bara près de la Save, l'unique colonie où se reproduisait encore, outre l'aigrette blanche, aussi l'aigrette garzette, assez abondemment. 2. Fehér tó (lac blanc) près de Lukácsfalva avec quelques paires nichantes de l'aigrette blanche. 3. Le lac Fertő avec la colonie la plus nombreuse. 4. Le marais „Kisbalaton". S'éspérais, une fois la paix rétabhe, de pouvoir organiser une alli- ance établissant des „refuges et réserves," pour les oiseaux où ils pourraient se reproduire en toute sécurité, alliance d'une telle force, que tous les eflorts de ceux qui voudraient, au nom de la culture, convertir ces territoires uniques en champs de blé, seraient frustrés. A présent tout est changé. Nous avons perdu, parmi beaucoup d'autres, les trois colonies nommées plus-haut; les deux premières en furent assignées à la Jougoslavie, la troisième à l'Autriche. La seule colonie, qui nous reste est celle du „Kisb alaton", où, d'après les communi- cations diverses en 1921, nichaient encore 5 — 15 paires d'aigrettes blanches. D'ailleurs notre vie quotidienne est devenue très pénible et nous sommes pleins de soucis concernant notre Institut, nous ne possédons plus la force matérielle pour réaUser nos intentions concernant la protec- tion de nos oiseaux, bien que dans ce cas, si nous ne pouvons pas faire Aquila 11 162 J. SCHENK autant que possible pour assurer l'existence de cette colonie, nous allons perdre comme oiseau nichant une des espèces des plus characté- ristiques de l'avifaune hongroise. La sympathie et l'intérêt des Hollandais nous ont assisté dans cette situation grave. La société hollandaise," résidente à Amsterdam, „Neder- landsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels" a organisé une collecte pour la protection de notre colonie d'aigrettes blanches, collecte commencée avec 25 florins de la part de la société et qui atteint jusque à maintenant un montant de 270 florins c'est-à-dire 68.936 couronnes hongroises. Je saisis l'occasion pour exprimer au nom de la nation Hongroise notre vive reconnaissance pour ce don généreux, qui est une preuve de la sympathie de la nation Hollandaise envers notre patrie démembrée. D'ailleurs ce noble exemple ne resta pas sans impression chez nous, la presse en fit mention et M. Coloman Waega un de nos observateurs et collaborateurs adressa un appel au public, pour le persrader de suivre l'exemple Hollandais; cet appel a apparu dans plusieurs journaux et revues et avait un succès très satisfaisant. Même le gouverneur de la Hongrie, M. Nicolas de Horthy montra un vive intérêt à cette question, en mettant pour ce but une somme de LOGO couronnes à notre disposition. La somme collectée par les journaux et par nos amis a atteint un montant de 14.130 couronnes. Pour effectuer la protection pratique nous voulons organiser un garde pour la colonie en printemps, nous fixerons des récompenses pour ceux qui nous dénonceront des cas de toute sorte de braconnages, de capturages d'aigrettes, de dénichage des nids, enlevage des petits en aidant ainsi la loi, qui prohibite formellement toute persécution des aigrettes. Si la somme à notre disposition le permettra, nous voulons étendre cette action aussi sur les colonies des autres espèces d'oiseaux aquatiques intéressantes, comme Himantopus, Recurvirostra, etc. Le plus grand péril qui menace cependant cette dernière colonie d'aigrettes, est le dessèchement projeté du marais „Kisbalaton" dont nous avons récemment reçu la nouvelle. L'Institut fera tout son possible pour sauver le dernier refuge de l'aigrette blanche. D'après les projets de dessèchement il s'agit d'un territoire de 16.000 acres; naturellement nous ne prétendons pas tout ce terrain, nous serons contents d'un terrain de 3—4.000 acres, qui suffirait pour assurer l'habitation et la réproduction de l'aigrette blanche. A ce moment je ne connais pas encore le dénouement de cette grave situation, mais j'aime à espérer, que notre propagande et nos protestations sauveront ce témoin unique d'un passé, dans lequel notre pays était encore un vrai dorado pour toutes espèces d'oiseaux aquatiques. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 163 Kisebb közlemények. öt évi madárvédelem sikere. Amikor a 11 holdas parkot és gyümölcsöst 1914-ben Vágbányán kibéreltem, a madárállomány mini- mális volt ; a park elhanyagolva, a gyümölcsösben csomókban lógtak a hernyók ezrei. Azonnal 25 fészekodut hozattam s bár ezeket megkésve, csak április elején helyezhettem ki, már ebben az első évben 8 pár cinege telepedett meg bennük. Hozzáfogtam a bokrok nyeséséhez (besürités, mesterséges ágcsomónevelés céljából), felállitottam 5 téli etetőt stb. A parkban lévő 2 állandó vizű forrást megfelelő módon kibővítve, a madarak számára hozzáférhetővé tettem. Ezek , csakhamar gyülekezni kezdtek s télen már százával jártak az etetőkre. 1915-ben már eltűntek a hernyócsomók a fákról, odúim benépesültek s néhány szabadon fészkelő madárfaj betelepülése is észlel- hető volt. 1915-ben ugyan hadba vonultam s csak 1919-ben kerültem ismét haza, de azért a téli etetés, odutisztogatás s a bokornyesés intéz- kedéseim szerint feleségem ellenőrzése mellett szorgalmasan folyt tovább. Ha néha hazavetődtem, időm legnagyobb részét mindinkább szaporodó madaraim közt töltöttem. Meg is hálálták ezek bőségesen a reájuk forditott gondot. 1916-ban már körülbelül 45 métermázsa almám termett, noha azelőtt 10 — 15-nél soha sem volt több és az is férges. Tavaly oly fán, melyen IV2 méter- mázsa alma termett, a válogatásnál csak 40 — 45 férges akadt! Az öreg kertész szerint ezelőtt a gyümölcs 80%-a volt férges. Környékbeli ismerőseim nem győztek eléggé csodálkozni az eredmény felett, pedig az első esztendőkben ugyancsak mosolyogtak, mikor madárvédelemről beszéltem nekik. Ez egészen ismeretlen fogalom volt itt ; most azonban már meglehetős számú hivet szereztem és sokan fordultak hozzám tanácsért. A madárállomány 5 évi szaporulata a következő volt : 1914-ben a műodvakba települt 8 pár cinegén kivül legfeljebb még 3 — 4 odulakó és 15 — 20 pár szabadon fészkelő hasznos madár, 1919-ben pedig a tér- képbe berajzolt és számontartott fészkek száma 161, összesen 45 hasznos fajban. Ebből szabadon fészkelő 97, odulakó pedig (40 mesterséges és 30 természetes odúban) 64 pár. Megjegyzem, a természetes odúkat is lehetőségig tisztogattam, a hiányokat beszegeztem, betapasztottam, 11* 164 KISEBB KÖZLEMÉNYEK a tágabb nyilásuakat pedig deszkaeresszel láttam el, hogy az eső beléjük ne vágjon. Ez utóbbiakat mind elfoglalták a kerti rozsdafarkuk (Erithacus phoenicurus L.), noha ezelőtt soha semmiféle madár nem fészkelt bennük. A fenti számadatok csak a tudott fészkekre vonatkoznak. Azt hiszem, nem túlzok, ha az összes fészkek számát a nyilvántartottak ^/a-ával többre becsülöm. Az énekes rigó (Turdus musicus L.), mely idejöttömkor egy- általában nem fészkelt, 1919-ben már 6 párban volt megtelepülve, közülük 2 pár a ház közvetlen közelében.*) j^^ g^^^^^ ^^^^^^ Az ablaketető megóvása a verebektől. Mióta Tavarnáról Mis- kolcra kerültem, a régi tipusu, oldalt nyiló ablaketetőt egyre iparkodom a sokkalta tolakodóbb városi verebektől is megóvni. Én is abból a fel- tevésből indultam ki, hogy a veréb ügyessége elmarad a cinegéé mögött. Elsőbben az eleséget kis bádog vályúba téve, azt ugy akasztottam egyetlen fonállal az etető belsejébe, hogy a legkisebb érintésre is meginogjon. Ez csak az első, enyhe télen vált be ; a második télen már versenyt ettek a verebek a cinegékkel és csuszkákkal. Ezután az etető fenekén vágtam nyilast. Ez az ujitás is csak rövid időre riasztá el a verebeket ; utóbb már ismét a vályucskán hintáztak. Végül most már elzártam a készülék 2 oldalsó bejáróját ugy, hogy a madár már csak alulról juthatott belé. Ez, legalább egyelőre, be is vált. A cinegék remek horogvonalban kénytelenek felsiklani, amit eddig, tehát 2 év óta egyetlen veréb sem tudott utánozni. Mégis, a midössze 2 éves tapasztalat alapján ezt az eredményt sem merem véglegesnek mondani. Jegyzet: A házi és mezei veréb ravaszsága és föl sem tételezett ügyessége fényesen nyilvánult meg azoknak a kísérleteknek során is, amelyeket intézetünk egy- idejűleg Budapesten végzett az ingó, a fonálháritós és az alulnyiló etetőkkel s amelyekről az Aquila XXIII. kötetében (p. 56—73) számolt be. Biztos eredményt máig is csak az ugyanott leirt „süveges-etetővel" értünk el. Szerk. id. SZEŐTS BÉLA. Karvaly az etetőnél. 1921 márciusán a cinkék még sürün láto- gatták az etetőkunyhót, mely közvetetlen a ház előtt, a terrasson volt fel- állitva. Egy karvaly reá kapott s a terrasset körülvevő öreg platánok közül oly ügyesen s "villámgyorsan csapott az üveg alatti tálcára, hogy a cinkék- nek nem volt idejök menekülni, egyet biztosan elfogott. Ezt szemünk lát- tára akkor is megtette, ha mi is beszélgetve kinn ültünk a terrasson. Oly észrevétlenül s gyorsan csapott le s repült zsákmányával a közeli sürübe. hogy lehetetlen volt lőni. Több karvalyt lőttünk azon időben a kertben, de ugy látszik ez az egy mindig elmenekült. Már épen spárga huzalokat *) E szépen fejlődő telep további sorsa ismeretlen, mert a Magyarországtól elszakított területen volt, honnan kezelője távozni volt kénytelen. Szerk. KISEBB KÖZLEMÉNYEK lß5 akartam vonni függőlegesen az etető oldalára, mikor kimaradt a rabló, ügy látszik mégis a lelövöttek közé került, talán éppen az volt, mely egy reggel egy szelid galambot a ház előtt vágott le s melyet a szoba- leány az ablakból kendőlengetéssel sem birt elkergetni. Én fegyverrel men- tem ki, s csak az ajtó nyilasra s közeledtemre repült fel s engedte el áldozatát, melyet már pár perce marcangolt, de ez egyszer rajta vesztett, mert sikerült lelőni. Feenbach Károltné. Az ostorfa (Celtis australis) termése mint madártáplálék. A Celtis australis termését téli madaraink rendkívüli módon szeretik, sőt tapasztalatom szerint mindennemű másfajta bogyó fölé helyezik. így pél- dául különösen szereti a Celtis termést: a fekete rigó, az erdei pinty, a meggyvágó, a fenyves rigó és a csonttollú madár. Ugy az elmúlt 1920/21. évek telén a Városligeti /eni/vesníjro-inváziónál, mint az 1894/95. évek telén a ligeti Bombycilla garrula-inYá-zió alkalmával, mindkét esetben azt tapasztaltam, hogy a fenyves madarak és a Bombycillák főleg, sőt majd- nem kizárólag a Celtisbogyókon éltek és amig például a benge-, bangita- és fagyaibogyót úgyszólván negligálták, addig a Celtis-fákat a szó szoros értelmében letarolták. Ennélfogva a madárvédelmi ültetvények létesítésénél célszerűnek vélném a közfigyelmet az eddig mellőzött Celtisre is felhívni, különösen téli vendégmadaraink érdekében. A madarak bogyótáplálékára vonatkozó egyéb megfigyeléseim a következők: 1. A bodza (Sambucus nigra) bogyóját ezidén a következő madárfajok fogyasztották: fülemile, barátkaposzáta, kerti poszáta, kis poszáta, kerti rozsdafarkú, fitiszfüzike, fekete rigó, széncinege, kékcinege, erdei pinty, mezei veréb és házi veréb. 2. A fagyai (Ligustrum vulgare) bogyóján csak két faj táplálkozott, úgymint: a fekete rigó és a kis süvöltő. 3. Az olajfa (Olea europaea) bogyóját három faj csemegézte, még pedig: a meggyvágó, a mezei- és házi veréb. 4l. Végül a szőlő (Vitis vinifera) bogyóját az ősszel az Ampelológiai és Madártani Intézet kertjében a feketerigó dézsmálgatta. Waega Kálmán. Szedret evő nagy fakopáncs. 1921. július végén Csömör község határában fehér szederfán a következő madárfajokat láttam, amint a fehér szedret eszegették: Dendrocopos major pinetorum, Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Oriolus galbida, Passer montanus és Sylvia sp. A fa tömeges látogatottsága talán a nagy szárazság és hőség következ- ménye lehetett. D^^ Doening Henrik. 166 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A jégmadárról. Az 1920-ik év októberében beállott szokatlan hideg a Nyíregyházát átszelő kis patakot is jéggel vonta be. Csupán mintegy 4 kilométernyi szakasz maradt nyitva s ezen okt. 30-ika és nov. 2-ika közt kb. 30 jégmadár gyűlt egybe. A patak szakadékos partjáról ákáchajtások nyúlnak a viz fölé, kitűnő leső helyül szolgálva. Egy ilyen, kiválóan kedvelt helyükön több mint 10 drb ujjnyi hosszú halacskát találtam, részint a jégen heverve, részint abba befagyva. Némelyiknek a fél feje hiányzott s ezek még éltek; a többinek egészen szét volt roncsolva a feje. E jelenség okát kutatva, viziciekányra is gondoltam, mert ez is a hal fejét szokta kikezdeni. Ámde a friss havon semmiféle nyomot sem láttam s igy kétségtelenül a jégmadarak hullatták el a sok kis halat. E mada- rakból a következő év egész nyarán is láttam itt egyeseket; nem lehe- tetlen tehát, hogy költöttek is itt, bár fészküket nem sikerült megtalálni. Nagy László. A szajkó (Garrulus glandarius L.) károsságához. Badacsony hegykupját borito körülbelül 200 holdnyi erdőségben, mely leginkább tölgy- és bükkfából kerül ki, a szajkó elég közönséges fészkelő madár. Őszre kelve, gyümölcséréskor az erdőben felnevelkedett szajkóivadék kisebb csoportokban szorgalmasan kilátogat a hegy lankásait elfogó, gyümölcs- fákkal bővelkedő szőlőkbe s itt az eredő gyümölcsökben súlyba eső károkat okoz. Nemcsak a körtéket dézsmálja, hanem kiváló előszeretettel a diót, mandulát és még inkább a gesztenyét. A szőlőkben álló nyaralók körül tenyésző gesztenyefákat rendszeresen látogatják '4 — 8 főnyi bandákban, különösen a reggeli és késő délutáni órákban oly szemtelenséggel, de emellett oly furfangos elővigyázatossággal, hogy kártevésük ellen alig lehet védekezni. Mielőtt a gesztenyefára szállanának, 100 — 200^-nyire valamelyik más fára vagy karó hegyére ereszkednek s kémlelnek. Ha biztos a környék, hirtelen odasurrannak a nyárilakok mellett álló gesztenyefára, kivágnak egy gesztenyét vagy tüskés fondorjával együtt leszakítják s 100 — 200^-re odább szállnak vele, hogy valami alkalmas ágon vagy a földön kihámozzák a gesztenyét fondorjából és elköltsék. Ha nem sokat háborgatják őket, hajnaltól estig szinte folytonosan járnak a falat után. A nyaralók szüretig többnyire üresen állván, a szajkóknak szinte szabad a vásár mindaddig, mig a szőlősgazdák meg nem érkeznek. Ám a szajkók addigra ugy megszolíták a szabad prédázást, hogy nem egykönnyen mondanak le a teritett asztalról s ugyancsak erőszakosan viselkednek. Semmiféle ijesztegetésnek, hessegetésnek nem ülnek föl, hanem kellő távolból figyehk a nyaralók táját s az első alkalmas pillanatot fel- használják, hogy odasurranjanak a csábitó gesztenyéhez és sebtiben kaphas- sanak egy-egy szemet. Még a lövésre sem hederitenek, sőt egy-egy társuk elvesztése sem tériti őket másfelé, legfeljebb ravaszkodásukat fokozza. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 167 Nyaralóm előtt 5 darab 20 — 25 éves gesztenyefa áll, melyek az idén nagyon dus termést hoztak. Mire — szeptember 30-án — Badacsonyba érkeztem, két fának termését majdnem teljesen leszüretelték a szajkók. Riasztás nem használt, ha pedig kiültem a fákat őrizni, a legtávolabbra esőre mindig észrevétlenül odalopakodtak s többnyire csak akkor vettem őket szemre, mikor hirtelen elrepültek a fa koronájából prédájukkal. Nem maradt tehát más hátra, mint a puskához folyamodni. Első nap liamarosan 8 darab szajkót lőttem s annyira nem akartak tágítani kedves fáiktól, hogy alig pár perc múlva, hogy egyik fáról lelőttem egyet, a szélső fán már megint megjelent 1 — 2 darab. Azontúl még 2 darabot lőttem s ettől fogva látogatásuk meggyérült, mint számuk is. Egy-kettő azonban következetesen meg-megjött, ezeket már nem bántottam, mert ugy találtam, hogy eléggé megritkítottam soraikat s pajkos imposztorkodásuK', elevenségük, szépséges tollazatúk, amivel a vidék gyönyörűségét fokozzák, felér lényegtelenre apasztott kártételükkel. Hogy azonban elszaporodva és nagyobb társaságokban mutatkozva a gyümölcsökben lényeges kárt okoz a szajkó, az kétségtelen. Itt Badacsonyban az idén a cseresznyét is nagyon dézsmálta, majd augusztus végén és szeptember elején egy kukoricatáblámat látogatta oly sürüen, mint utóbb a körte- és a gesz- tenyefákat s az érett csöveket alaposan megrongálta, hasonló módon, akár a vetési varjak. Chernél István. Vadludak kártételei a vetéseken. Azóverbászi határban lévő úgynevezett ,remanenciák" aránylag mélyen fekvő terület, mely 40 évvel ezelőtt viz alatt állott. Azóta lecsapolták, de 1919 őszén a sok esőzés következtében mindenfelé nagyon feljött a talajvíz s igy a remanenciák, mint legmélyebben fekvő terület, újra viz alá kerültek. Honnan tudták a vadludak — honnan nem, de tény dolog, hogy tömérdek számban gyüle- keztek ezeken a nagykiterjedésű vizeken, főleg Anser albifrons és Anscr fahalis. Természetesen a környék búzaföldjeire járnak legelni s ha jóllaktak visszajönnek ide a vizekre inni, déltájban delelni, este felé pedig hálni. A búzaföldeken normális körülmények között nem szoktak kárt tenni a legeléssel, de itt igen jelentékeny károkat okoztak, mert az átnedve- sedett talajból a zsenge szárral együtt a buzaszemet is kihúzták. Ahol sok a hba, ott aztán teljesen kivész a búza. Begy és gyomortartalom vizsgálatok alapján hozzávetőleges számítást is csinálhattam a kártételről. Az egy liba által elfogyasztott vetőmagot kb 200—250 grammra becsülöm, tehát 1.000 liba naponta kb 250 kgrot fogyaszt el, vagy 75 mázsát egy hónap alatt. Pedig hát sok ezer liba telelt itt s tovább voltak itt eg>' hónapnál. Hát ha még az egész Aj földet vesszük tekintetbe, ahol sok 100.000 liba telel át évente! Bizony Í68 KISEBB KÖZLEMÉNYEK igen jelentékeny ez a kártétel, amelyet az itt hagyott guanó csak igen kis mértékben ellensúlyoz. jy^ ^^^^ j^^^ A gólya kártétele. A s z o n d i majorban a kéményen egy gólya- pár fészkelt, mely rendszeresen hordta fel a házak mögötti vizesárokban úszkáló kis kacsákat a fészekbe fiainak. Közvetetlen a major mellett levő lucernásban egy nap a bognár látta, hogy egyik öreg gólya csapkod valamit a csőrével. Oda ment s egy agyonvert kis nyulat talált, melyet azonban ott hagyott. Később látta, hogy a gólya visszament arra a helyre s elköltötte a kis nyulat. A cselédség nem merte bántani a rablókat, s csak későn jelentette a dolgot s igy a gólyapár megtizedelve a kis baromfit, kényelmesen nevelte fel fiókáit. Feenbach Károlyné. Tömeges madárfióka pusztulás. 1921. június 14 — 17. és 19 — 23. között hideg őszies idő járt Pécsvárad vidékén, a mely igen sok áldozatot szedett az idei költésből eredő madárfiókák között. Számos Delichon urhica, Hirundo rustica^ Cypselus apus, Sylvia communis, Turdus musicús és Lanius collurio fióka hulláját találtam. Igen sok fészekben az összes fiókák elpusztultak, másokban ellenben 1 — 2 fióka megmaradt. Agáedi Ede. Fecskefiókák pusztulása. Az 1921. június 19 — 26-iki hideg őszies idő alatt többen észrevették, hogy a fecskék 1 — 2 fiókát kilöktek a fészekből s többszöri visszatevés után se fogadták vissza őket. Való- színűleg a hűvösre fordult idővel megcsappant táplálék kényszeritette őket erre a létszámcsökkentésre. g^^LL Eenő, Nyíregyháza. Féllábú Circus aeruginosus. 1920. ápriKs végén lőttem egy barna réti héját, melynek jobb csüdje hiányzott. Ennek dacára is a madár jó kondícióban volt tehát mint féllábú rokkant is meg tudott élni. Schenk Heneik. Víz alatt úszó vadréce. Ismeretes dolog, hogy a vadréce, ha másként nem tud menekülni, a viz alatt is úszik. Ilyen esetet egy messziről megsebzett Anas boschas gácsérral én is megfigyelhettem, amikor is a gácsér egy 4 — 6 méter széles és kb. 3 méter mély vizállásu <;satornában a viz alá merült és a vízfolyás irányában úszni kezdett. Ezt az esetet csak azért mondom el, mert pompásan láthattam a tiszta csendes vizben a kb. egy méter mélységben kinyújtott nyakkal és nyitott szemmel úszó gácsér mozdulatait. A vadréce oly gyors ütemben úszott, hogy csak jó katonaléptekkel követhettem, szárnyait pedig nem függőleges — le és fel — irányban használta, hanem az úszó ember karmozdula- KISEBB KÖZLEMÉNYEK 169 taihoz hasonlóan előre és hátra mozgatva. Lábait és farkát ennél az úszásnál nem használta, legalább is nem észleltem azt. Kb. 40 méteres úszás után szárnyát behúzva könnyedén fölengedte magát a szemközt levő part szélén s egy kis vízinövény fedezete mellett csupán a fejét dugta ki a vizböl függőleges irányban, annyira, hogy szeme éppen a viz fölé került. A függőlegesen álló sárgás növényzet mellett függőlegesen fölfelé tartott sárga csőrével pompásan mimikrizálva mozdulatlan maradt, dacára annak, hogy mozdulataimmal zavarni igyekeztem. Kutya hiányá- ban bántatlanul is hagytam. Babthos Gyula. A vadludak téli fürdője. 1920. október utolsó napjaiban beállott szokatlanul erős hidegnél megfoghatlan volt előttem, hogy hová lett az a tömérdek vadlúd, mely e hó folyamán óriási falkákban vonult a Horto- bágyra. Egyetlen egy csapatot sem láttam a szokott keleti irányban elmenni. Október 30-án kocsin kimentem Angyalházára. Útközben egész az u. n. Vajdahalomig egy darab libát sem láttam, hanem ettől fogva óriási tömegekben. A felzavart vadludak mind Angyalháza felé repültek, sehogy sem akartak más irányt venni, bármely irányban zavartattam meg őket, kiérve Angyalházára, fogatváltás után igyekeztem le a Hortobágy folyóhoz, amely ugy be volt fagyva, hogy teherrel megrakott szekérrel át lehetett menni rajta. Az Angyalházán lévő összes állóviz is mind befagyva, de a Nagyréten, mely kb. 200 kat. hold terjedelmű, egy félkör alakú 5 — 600 méter hosszú, 100 — 120 cm széles csatorna nyitva volt, ezt a hbák nem hagyták befagyni. Az az elképzelhetetlen tömegű vadliba amely itt volt, egymást váltva a fürdőzésben, leírhatatlan jelenet volt. Mintha a leg- pontosabban járó óra lett volna mindannyinál minden 5 percben felkeltek, az eltávozókat ott várta az uj csapatok tömege. Ez igy ment éjjel és nappal. A viz elhagyása óriási zajjal történt. A vadlibák a szokásos óvatosságot, szemességet, elővigyázatosságot mind-mind sutba dobták. Mondhatni vakok voltak. Mikor egy csapatból kilőttem 3 — 4 drbot, a következő csapat, mely láthatta, hogy az előtte húzó falkára lövöldöztem, éppen ugy jött, mintha semmi sem történt volna. Rövid negyed óra alatt 19 drbot lőttem s akkor otthagytam őket, másnap reggel újból kimentem s ugyanazt a képet láttam, 2 csapatból ellőttem 7 drbot, de alighogy áldozataim a földre estek, már uj, lőni való csapat volt előttem. Pedig köd abszolúte semmi sem volt s a szél is felőlem fujt reájok. Öreg pásztorok szerint, a hirtelen beálló ilyen erős hidegnél, a vadlibák mindig a Nagyréten hagynak meg maguknak ilyen fürdőcsatornát s ilyenkor a nagy Hortobágyon nincs egy darab liba sem. Stkiss Lajos. X70 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A kotló vetési varjú nőstényének házasságtörése. A budapesti városliget vetési varjú telepének egy magányosan épült fészkénél 1921. tavaszán a következő megfigyelést eszközölhettem. A nőstény a fészek- ben ült és láthatóan kotolt, a fészek mellett lévő ágakon két másik varjú üldögélt. Egyszer csak az egyik károgni, rikkantani, majd letompított hangon makogni kezd, miközben a fészek fölött lévő ágra szállott. Itt a farkát legyezőszerüen nyitogatta, szárnyát csüggesztette, fej- és nyaktollait borzolta, majd a fejét és felső testét jobbra-balra hajtogatta s ugyan- akkor a farkát is, de ellenkező irányban. A vékony ágon imbolyog\'a valósággal dürgő táncot jár és felhevült mozdulatait sajátságosan letompított hangokkal kiséri. Kis idő múlva a fészekben ülő nőstény fölemelte a fejét, mire az udvarolgató him a fészek peremére szállott és a két madár gerlemódra csókolózott egymással. A nőstény ezután nyitogatva lebbentette szárnyait és ezt szintén tompított hangadással kisérte. Erre a him behbbent a fészekbe és megtörtént a párosodás. Ezután a him kilendült a fészek közelében levő gallyra, kicsit tollászkodott, majd hangtalanul elszállt. A másik varjú az egész jelenet alatt közönyösen viselkedett. Amint azonban a him eltűnt, egyszerre csak megélénkült, udvarolgatni kezdett, éppen ugy, mint az elődje és ugyanazzal az eredménnyel. A párosodás után ez is eltűnt, ugyanabban az irányban alig 5 perccel az első páro- sodás után. Már éppen távozóban voltam, mikor — nem abból az irányból, amerre a két előbbi him eltűnt, hanem — az ellenkező irányból áthúzott egy varjú a fészek fölött. Azaz csak akart áthúzni, mert néhány méterről visszafordulva károgással körözni kezdett a fészek fölött. A negyedik forduló után leszállt a fészek mellett levő gallyra, ahol rövid ideig csön- desen ült s a fészken ülő nőstény se mozdult, de mikor ez a jövevény is elkezdett udvarolgatni, pont ugyanaz történt, mint az előző két alka- lommal, a fészkén kotló vetési varjú nőstény rövid időn belül a harmadik himmel is párosodott. Meg kell jegyeznem, hogy a fészekben ülő vetési varjak nem mind- nyájan viselkednek igy. Láttam néhányat, melyek egy-egy molesztáló valószínűleg idegen varjut a fészekről fölemelkedve csőr és szárnycsapá- sokkal üldöztek tova. Következtetéseket nem akarok fűzni ehhez a megfigyeléshez, mert egy eset nem elégséges ahhoz, hanem talán lesznek, akik ebből kiindulva részletesebb és további következtetésekre alkalmas megfigyeléseket tehetnek. Warga Kálmán. Fogságban tartott fakókeselyű költésének tartania. Mint a rendelkezésemre álló munkákból meggyőződtem, a fakókeselyű (Gyps fulüus Hablizl) költésének tartamáról pontos, egybevágó adatokkal nem KISEBB KÖZLEMÉNYEK 171 rendelkezünk. Naumann 4 — 6 hétre becsüli az időt, Dr. Kbüpeb 5, Chernél 5 — 6, Brehm 4 — 6 hétről beszél. Ámbár megfigyeléseim csak fogságban tartott madárra vonatkoznak, remélem, hogy ugy a költési szak tartamáról, mint a keselyüpár visel- kedéséről megközelítőleg pontos képet adhatok. Második esztendeje, hogy az állatkerti közös ragadozó madár- voliére- ben, hol 8 fakókeselyűt és 2 harátkeselyüt tartunk, előbbiek közül kettő párba állott. A párzás ideje ugy tavaly, mint az idén február és március hónapokra esett; a párzás 30 — 40-szer ismétlődött. Tavaly (1920.) a nőstény a volière mintegy 2 méternyi szélességű sziklapadjára egy tojást tojt. Minthogy a madarat hevenyészett fészek, vagy fészekanyag behelye- zésével zavarni nem akartam, a tojást sorsára biztam ; a volière lakói össze is törték. A következő (1921.) esztendőben már idejében rőzsét rakattam a voliérebe, melyet a tojó néhány nap alatt kezdetleges fészekké rótt össze. Március 7-én ebbe egy tojást tojt s azon megszakítás nélkül 48 napig ült.^ Költési buzgalma már néhány nap múlva annyira fokozódott, hogy a fészket — amennyire megfigyelhettük — pillanatokra sem hagyta el. A volière ápolója a táplálékot közvetlen a fészek mellé rakta, melyet a madár, anélkül, hogy a fészekről felkelt volna, ültében elfogyasztott. A hím keselyű a költés egész ideje alatt a fészek közelében maradt s társai mindennemű közeledését támadólag fogadta. Április 24-én kikelt a fióka. Alighogy a nőstény a fészkéről fölkelt — talán, hogy az örvendetes családi eseményt párja tudtára adhassa — a két barátkeselyü, valamint néhány fakókeselyű körülvették a fészket s még. mielőtt a véletlenül közelben tartózkodó ápoló megakadályozhatta volna, az egyik barátkeselyü a fiókát könyörtelenül fölfalta. Talán íelvethetnók a kérdést, hogy miért nem kűlönitettem el a kotló párt, vagy legalább a nőstényt? Sajnos, lehetetlen nyolc ily óriási madarat, már helyszűke miatt is, másutt elhelyezni; a nőstény elkűlöni- tése pedig, legalább is más ragadozó madarakkal tett tapasztalatok alapján, már eleve kilátástalan lett volna, mivel az ilynemű beavatkozás a kivánt eredményt legtöbbször meghiúsította. Cerva Frigyes * Dr. Heinroth szerint (Journal f. Ornithologie 1921. p. 463) a berlini állat- kertben 49 napig költött a fakó keselyű, de a tojás azontúl még négy napig volt a költő- gépben s csak akkor kelt ki. Érdekesnek tartjuk itt feleleveníteni egy régi magyar vadászii'ó Báró Orczy Béla adatait a barna keselyű (Vultur monachtis) fészkeléséröl, a Fruska gora hegységben. Hazai és külföldi vadászrajzok, Pest 1863-ban p. 433, „A barna keselyű" eim alatt megjelent érdekes Cilikében a következőket irja: „az erdőből kiálló ugyanazon nagy fák teteje'n évek óta fennállnak ugyanazon fészkek s ezekbe kora tavasszal egy vagy két petét tojnak s 8 hétig ülnek rajta. Egynél több fiókot ritkán költenek ki s ez is oUy lassan fejlődik, hogy sokszor még júniusban is pelyhes, júliusban tollasodik fel s csak augusztusban kezd szárnyaira kapni. Szerk. 172 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Lanius minor, mint odulakó. A tavaszi fészekodu vizsgálatnál egy régi mintájú A. odúnál, a benne levő fészek, az odu nyilasán egészen kilógott. Anyaga: száraz fii, gyökér s toll volt, mint a verébfészeknél. A tetőt nem birtam leemelni, de mivel nem akartam egy verébfészket kikelni hagyni, elkezdtem a nálam levő vasszerszámmal a teljesen korhadt tetőt lefeszegetni, ami sikerült is, de egy rész beesett az odúba. Ekkor kezdtem a fészket kiszedni, mely felül csupa toll volt, mint a veréb- fészeknél. Nem jártam el nagyobb vigyázattal, hanem benyúltam a tojás- kiszedéshez készített kis vaskanállal s kezdtem a fészket felhúzni. Ekkor vettem észre a fészekanyag közt levő virágrészeket. Gyorsan abbanhagytam a fészekfelhuzást s vigyázva emeltem ki egy tojást. Kis őrgébics tojás volt. 4 drb volt benne. Egyet eltört a vaskanál, mikor a fészket akartam kiemelni. Persze visszaraktam mindent, egy másik odúról egy jó tetőt tettem reá, de hiába, a gébicspár otthagyta a fészket. Pedig milyen érdekes lett volna megfigyelni, mint jár ki s be az etetésnél az alig 180 cm. magasságban elhelyezett A. odu röplyukán az elég nagy testű kis őrgébics. Tíz nap múlva, mikor láttam, hogy a fészek el van hagyva, a tojásokat bizony- ságul el akartam tenni. De egér vagy egyéb állat tönkretette, csak egyes héjdarabokat találtam. Feenbach Károlyné. Házi rozsdafarkú fészkelése a templomban. Az ujcsanálosi ref. templom törött ablakán beköltözött egy pár házi rozsdafarkú és a kórust tartó vasoszlop peremére rakta a fészkét. Tojásait kiköltötte és fiókáit is felnevelte. Eleinte az istentisztelet alatt kissé vadak voltak, röpködtek, de később egész otthonosak lettek és nyugodtan viselték magukat. Tavasst Zoltán. Vanellus capella korai fészkelése. 1919. évi március 17-én a községi réten találtam egy bibicfészket 3 tojással. Marc. 20-án 4 tojás volt a fészekben. Éjjel fagyott, ujjnyi vastag jég volt a fészekhez közeli jégfogóban, a tojások megmaradtak. Marc. 3 l-re kelve hótól van boritva minden és egész nap havazik, a tojások mégis sértetlenek. Ápr. 6-án a tojások még nem keltek ki. Ápr. 9-én egy tojás megtörve, a kis madár tolla kilátszik. Ápr. 13-án egy tojás hiányzik a fészekből, vagyis csak 3 van s egy tojás fel van törve. Ápr. 14-én mindhárom tojás fel van csipve, egyiken a kis bibic csőre kilátszik. Tehát ilyen sok idő kell a bibicek kikeléséhez. Jelen esetben bizonnyal a rossz idő, fagy, hideg, havazások késleltették azt.^ Agáedi Ede Pécsvárad. * A megfigyelt esetből számított kotlási tartamot (25 nap) normálisnak tartjuk. Naumann (Ziemer nyomán) és Tiedemann ugyan csak 16 napról szólnak, de ugy ezek- nek, mint Magyarország madarai cimü kézikönyvemnek adatai is (17 — 18 nap) ez időt, ugy látszik, tulrövidre becsülik, minthogy W. Ewans (The ^Ibis 1891 p. 80) pontos megfigyelése is 26—26 napot eredményezett. Szerk. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 173 Acrocephalus arundinaceus Pécsváradon. 1919. évi június 26-án hallottam egy nádi rigót szólni. Egy kis, mindössze néhány száz szálnyi nádasban találtam meg. Eddig még sohasem láttam vagy hallottam vidékünkön ezt a madarat és mástól sem hallottam, hogy észlelték volna. Nincs is számára megfelelő fészkelési hely. Agáedi Ede. A darázsölyv fészkelése a Mecsekben. 1921. május 29-én a Zengő tövében kb. 400 méter tengerszin fölötti magasságban egy elhagyott erdei ut mentén sima cserfán 15 méter magasságban darázsölyv fészket találtam 2 tojással. A fészek csészéje meglehetősen lapos és zöld ágakkal volt kirakva. A tojások gyűjteményemben vannak. Méreteik 52x43 és 49-5 X 41-5 mm. Agáedi Ede Pécsvárad. Scolopax rusticola fészkelése Baranyában. 1919. évi március 28-án fészkelve találtam az erdei szalonkát a Zengőhegy 628 m. magas csúcsától északra, mintegy 3 kilométerre attól s mintegy 100 méterrel a csúcs alatt. A fészek egy nyugatnak néző lejtőn, berkenye tövében volt. A legérdekesebb a dologban, hogy a fészektől mintegy 200 méterre famunkások döntötték, vágták ki ugyanakkor s már hetekkel annakelőtte is a hatalmas fákat, ami nem csekély lármával jár s a szalonka mégis ezt a zajos helyet választotta ki fészkelőhelyének. A 3 tojás erősen kotlott s véres volt már; tehát azokat március 10 — 20-ika között kellett letojnia a szalonkának. Agárdi Ede. A Cerchneis Naumann! Fleisch. Zala vm.-ben. Somssich Im*re gróf Ormándon 1921. május 23-án egy példányt lőtt, hasonlóképen kettőt július 31-én is. Ugy látszik, hogy fészkel ezen a vidéken. Leg- közelebbi lelőhelye (a Fauna-katalogus szerint) Iharosberény (Somogy-m.). Zala megye területén tudtommal eddig még csak Nagy- kanizsa körül figyelték meg. Julius hó vége felé répatábla fölött együtt vadászott ez a faj a vörös vércsével. Vasvárt Miklós. Turdus pilaris L., mint fészkelő a főváros közelében. 1920/21. telén feltűnő sok fenyőrigó volt a főváros környékén. Sok közülük vissza is maradt s mint magam is meggyőződtem, még március- ban is több példány mutatkozott a Városhgetben. Egyesek közlése szerint ugy a régi katonai temetőben, mint a gödöllői erdőben költött volna. Cerva Frigyes. Fenyőrigók áprilisban. Pécs váradon 1921. április 21-én még 2 drb fenyőrigót láttam s 29-én egyet hallottam. Ezek a késői adatok itteni fészkelésre engednek következtetni, de erről pozitív tudomást sajnos nem szerezhettem. Agárdi Ede. 174 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Daru nyáron. Bogtat Kálmán 1921. június 5-én Komárváros mellett (Zala m.) három darut látott, melyek ÉNy. -> D. irányban repül- tek, tehát a Kisbalaton felé. A megfigyelő a madarat egész biztosan fel- ismerte; annyival is inkább, mert 14 — 15 évvel ezelőtt a somogyi Nagy- berekben többször észlelte. Pásztoremberek emiitették nekem, hogy 1919. és 1920. május, illetve június havában 12 darabot láttak Ormán- don repülni. ^^^^^^^ ^^^^.^ Egy hajdani kócsagtelep. Schenk: Jakabnak az 1918. évi Aquilában megjelent cikke „A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelőtelepei Magyarországon" kiegészítéséül közlöm férjem elmondása alapján az alábbi adatokat : Bácsmegyében Szond község határához tartozik az a terület, mely egész 1900-ig Eldorádója volt a vizivadnal:. Ekkor ide is bevonult a kultúra s az ármentesítés megfosztotta fészkelőhelyétől a vízimadarak tízezreit. Hajléktalanná lett a vadrécék, vadlúd, kárókatona, a sirályok, vöcskök s különféle gémfajok mellett, a legnemesebb viziszárnyas a kócsag is. A kis kócsag nem költött itt, csak a nagy kócsag, ez is legfeljebb 8 — 10 párban. A kilencvenes években 1887 — 1891-ig fészkelt a rét leg- nehezebben megközelíthető részén (1, a mellékelt térképet), avas, régi náderdőben, melyet friss nád vett körül, rendesen összetört, egymásradőlt nádon, emberraagasságban. Fészkeik a többi vizimadár fészektelepeitől teljesen külön voltak, de még egymástól is legalább 100 méter választotta el őket. Férjem, mint szenvedélyes vadász, megfigyelte tavasszal, nádkup tetejéről, hová szállnak le rendszeresen a kócsagpárok s a bokáig érő vízben ment be a nádrengetegbe, ahol két fészket is talált. Az egyik párnak tojásai voltak, a másiknak fiataljai. Az átvonuló kócsagok ősszel rendesen felkeresték a szondi rétet. Egy alkalommal oly nagy mennyiségben vonultak, hogy a letiport nádas, az úgynevezett marhajárás fehér volt tőlük. Lehetett sok száz. De meg- közelíteni nem lehetett őket, mert semmi fedezék nem volt. Őszi vonulások alkalmával több példányt lőtt férjem, ezekből kitömve ma is megvan néhány a család birtokában. Vonatkozással az Aquila 1918. évi mellékletének 12. old. 2. sz. jegyzetére, közlöm, hogy a Heeman Ottó által emiitett sokác falu tényleg Szond lehetett, mert itt hordják a nők főkötőjükön az aranyhimzés között a kócsagtollat is. A toll családi ékszerként száll gyermekről- gyermekre. Ma már a festői népviseletnek ez a fő ékessége megfogyott, mert hiába, a toll idővel törik, kopik. Midőn férjem a kócsagokat lőtte, s a faluban megtudták az asszonyok, megrohanták, hogy adná el a disz- tollakat s aránylag nagy árt kínáltak a toll száljáért. A kócsagtollhoz KISEBB KÖZLEMÉNYEK 175 Ők ugy juthattak, hogy a pásztorok összeszedhették a vonuló kócsagok elhullatott tollait s eladták a faluban. 1891 után már nem igen fészkelt a kócsag itt többé. Hogy 1887 előtt milyen* számmal fészkelt, nem tudom, de miután a nádas a lecsapo- lásig változatlanul állt, nem valószinü, hogy azelőtt lényegesen nagyobb telepük lett volna. Bár a fészkelési viszony változhatott, mert férjem néhai édesatyja több izben mutatott itt egy területre, hol azelőtt még a hattyú is költött volna. Átvonulóban azóta is több izben lett itt hattyú lőve. így az idén januárban is két éneklő hattyú példányból egyik puskavégre került. A szondi Nagy-Rét térképe. — Karte des Grossen Riedes von Szond. Hogy milyen gazdag volt e terület vizivadban s milyen kacsa- mennyiség lehetett itt, az bizonyítja, hogy egy jó puskás egy^ húzáson 85 — 108 drb vadkacsával számolt be, egy fegyverrel. A kultúrával eltűntek a fészkelő kanalas-, szürke- s biborgémek ezrei, az üstökös- s pocgémekből már csak mutatóban fészkel néhány pár a nagy tónál, hol még van kis nádas. A nyári lud sem vezeti itt már fiókáit s a különböző kacsafajok is, melyektől eleven volt a sás- s kákarengeteg, elvonultak fészkelni más vidékre. Feenbach Káeolyné Cettia cetti első előfordulásai Magyarországon. 1914. kora tavaszán diákjaim egy Sylvia -félét hoztak nekem, amelyet én akkor mindjárt Cettia-nak néztem, ámbár nagyon meg volt sérülve és egyik szárnya is hiányzott. Akkori elfoglaltságom miatt nem nagyon siettem érintkezésbe lépni e tárgyban az Ornith. Központtal, majd jött a mindent felforgató háború. Két évig távol voltam ón is s e két év alatt a gym- nasiumi szertár az épületbe beszállásolt kórház miatt sokat szenvedett. Féhgmeddig tönkre ment e Cettia példány is és a rá vonatkozó adatok 176 KISEBB KÖZLEMÉNYEK is elvesztek, de a csonka példány meg van s most is jól felismerhető. Sajnos azonban a származási helyéről, idejéről pontosat nem tudok. Feltétlenül verb ás zi származású s ha jól emlékszem márciusban került hozzám. j^^ ^^^^ j^^^ A berki poszáta (Cettia cetti Marm.) előfordulása Magyar- országon. E faj első példányát az 1908 — 10. évek valamelyikében, december végén ejtettem el Óverbászon. Az időbeli bizonytalanság onnan ered, hogy a madár s a reávonatkozó följegyzések elvesztek. A madarat ugyanis annak idején a M. K. Ornith. Központba küldtem föl, mint a Locustella luscinioides első itteni telelésének bizonyítékát. Fivérem azonban csakhamar értesített, hogy a madarat Csörget megvizsgálta s Cettiának határozta meg. A madár erősen sérült volt, amiért nem is preparáltam, hanem azonmód az intézetnek küldtem meg.^ 1919. febr. 15-én ismét elejtettem egy cf-et, melyet ugyancsak a Madártani Intézetnek küldtem fel. 1921-ben már több izben megfigyelhettem ezt az érdekes vendéget, még pedig az elsőt jan. 28-án; febr. 8-án pedig legalább két példányt láttam, melyet Dr. Nagy Jenő- vei együtt egész márc. 8-ig figyeltünk meg; azonban rendszerint csak egy madár került egyidejűleg szemünk elé. A madarat több izben lelőhettem volna, de sokkal szivesebben válasz- tottam a megfigyelést, mert hisz egy bizonyító példány már kezeink között volt. Megfigyeléseim szerint a herki poszáta rendkívül rejtett életmódot élő madár, mely a gyakorlott megfigyelő tekintetét is könnyen kikerüli. Hangját jóformán csak felingerelt állapotában hallatja s következőképpen szól: „gyek-cek-sztik-sztik". Legkönnyebb volt ráakadnom kutya segítsé- gével, mivel ez minden zeg-zugot kikutatott s a berki poszátára bukkanva, ez ingerült hangjával elárulta jelenlétét. Néha más hangot is adott ilyen- formán: crretet, hasonlóan az ökörszem hangjához, csak valamivel erö- sebben. Ha hangját már ismerjük, ugy a madár jelenlétét már meglehetős távolból megállapíthatjuk. Tartózkodási helye a sürü nádas; különösen szereti az avas, állott, töretlen náderdőt, melyben egér módjára keresztül-kasul bujkál, szabad tisztásokat lehetőleg kerülve; szükség esetén azonban igen sebesen repül. Farkát ülés közben, de repüléskor is kissé emelten tartja; ezt mindkét elejtett példány üldözésekor alkalmam volt megfigyelni. * A madár tényleg intézetünkbe került, cimkét kapott s mivel kitömhető nem volt, spirituszban konzerváltatott. Az üveg és a vonatkozó közelebbi adatok azonban ismeretlen módon elvesztek, miért is e faj előfordulását annakidején bizonyitó példány hiányában nem közölhettük. Szerk. KJSEBB KÖZLEMÉNYEK 177 Tápláléka vizi rovarok s azok lárvái, melyeket az avas nádban szedeget föl. Mindkét elejtett madár meglehetős kövér volt, tehát a téli idő dacára szükséget nem láttak. g^^^^ Henrik. Az apácalud (Branta leucopsis) első előfordulása Csonka- Magyarországon. Azok közé a madárfajok közé, amelyeket Csonka- Magyarország faunájából törölni kellett, tartozott az apácalud is, amelynek első és egyetlen példányát Teleki László lőtte 1896. szeptember havában To mán y a szatmármegyei, jelenleg megszállott községben (Chernél I. Magyarország Madarai p. 123). Később állítólag még egy példány került elő és pedig 1902. évi október 6-án Budapesten, amint azt dr. Lendl Adolf közölte az Aquila X. 1903. évi kötetének 262. lapján. Hogy ezt a példányt ki lőtte, hová kerüli, arról annak idején csodálatosképpen senkise igyekezett tudomást szerezni. Minthogy a példány holléte isme- retlen, azért annak alapján nem lehet azt a magyar faunába fölvenni. A Nimród-Vadászlap 1922. évf. 51. lapján megjelent az első csonka- magyarországi apácalud példány fényképfölvétele. A madár id. dr. Magoss György tulajdonában van Debrecenben és Magyarország klasszikus vadludtanyáján a Hortobágyon lövetett az 1910. év elején. Ennek a példánynak az alapján az apácaludat Csonka-Magyarország madárfauná- jába föl kell venni. g^^^^ j^^^^ Ugartyúk (Oedicnemus scolopax Gm.) Somogymegyében. Folyó évi áprihs 12-én fiam birtokán Ötvös-Kónyin a mezőkön járkálva, egyik szántásról egy ugartyúk kelt föl előttem s csakhamar ismét meg- szállott. Vonuló példány lehetett, mert eleddig sohasem került szemeim elé e madárfaj ezen a területen. Chernél István. Kanalasgémek (Platalea leucorodia L.) Vasmegyében. üraj- ujfaluban Okolicsányi Dénes ottani birtokos erdöőre folyó évi május 14-én egy kis pocsétánál négy fehér gémszerü madarat vett észre, melyeket a gólyák nem jó szemmel néztek, sőt üldöztek. Egy árokban sikerült neki a madarakat megközelítenie s egy darabot közülök elejtenie, melyben meglepetésére kanalasgémet ismert fel. A madár — múlt évi fiatal példány — hozzám került s intézetünkben kitömetett. Csatangoló, még nem ivarérett példány lehetett mind a négy, melyek a R á b a mentén talán a Fertő felé igyekeztek. Vasmegyében ez a madárfaj még nem figyeltetett meg eleddig. Chernél István. Siketfajd (Tetrao urogallus L.) a síkságon. Nálunk a siketfajd * a magas hegységet lakta s csak Dunántúl fordult elő a nyugati közép- hegységben. Ősszel azonban egyes tyúkok gyakrabban lehúzódtak a dombos AcpiUa 1^ 178 KISEBB KÖZLEMÉNYEK vidék, söt a közeli síkság erdőségeibe is, amint azt pl. Kőszegen és a szomszédos községek (Boroszló, Lukácsháza, Gyöngyösapáti) területén magam is megfigyelhettem. Az idén október elején megint elő- került egy siketfajdtyuk Lukácsháza táján, mely nekirepült a táviró- drótoknak és annyira megütötte magát, hogy nem volt képes elmenekülni. Élve került fogságba s ketrecbe zárva később annyira feléledt, hogy gazdája bizni kezdett felépülésében. Kukoricát nyújtott neki eledelül, a mit a madár készségesen elfogyasztott, harmadnapra azonban mégis megdöglött. Érdekes, hogy a kukoricaszemekhez egyáltalán hozzányúlt, mert tudtommal eleddig nem volt arra példa, hogy siketfajdtyuk hasonló táplálékot fogyasztott volna el. Chernél István. Ritka vendégek Kisszálláson. 1921 októberében, mikor néhány napig a kisszállási uradalomban tartózkodtam, Fischee J. fővadász arról értesített, hogy a nyár második felében (juhus végén, vagy augusztus elején) egy kis, 10 — 12-es csapat magtöröt (Nucifraga caryocatactes L.) lálott egy fenyőültetvényben. A madár pontos szóbeli leírása dacára a dologról még jobban meg akartam győződni s a madár egy hű képét elküldtem nevezett fővadásznak, ki állítását ennek megtekintése után is fentartotta. Hogy a magtörő nálunk költött-e, avagy csak mint átvonuló tartóz- kodott itt néhány napig: minderről semmi adatom nincs. Cerva Frigyes. A három vadgalambfaj Lillafüreden. Ismeretes, a Herman Ottó és Gyulai Pál között lefolyt „vadgalamb pör". Gyulai ugyanis egy nyarat a H á m o r-ban töltött s nyaralásáról írt költeményében belehozta a reggelenként hallott vadgalamb bugását is. Herman Ottó a vadgalamb bugását a Hámorban képzelődésnek állította, mivel ott és annak környékén vadgalamb egyszerűen nincs. Gyulai igazát Lévay József, mint „gyakorló vadász" igazolni vállalkozott olyképen, hogy a B ü k k-hegységben lakó kincstári erdőszemélyzettöl irásbeh bizonyságtételeket gyűjtött, a melyek tényleg igazolták azt, hogy a Bükkben vadgalamb szokott lenni és ott is költ. Természetesen ezek nem voltak teljes értékű bizonyítékok. 1921-ben Lillafüred fölötti két (Szent-István és fehérkőlápaí) hegyoldalban — több Columba palumbus és Columba oenas pár tartóz- kodott és minden bizonysággal költött is. A Herman Ottó nyaralójának, a kedves Peleházának közvetlen szomszédságában pedig a sok gyümölcs- * fával beültetett GYÖRi-féle kertben egy pár Turtur communis telepedett meg. E három vadgalamb faj a pör idejében a Színva-patak völgyéből teljesen hiányzott. -^^ g^^ö^^ ^^^^^ KISEBB KÖZLEMÉNYEK I79 A zombori főgymnasium Somateria mollissima és Uria lomvia példánya. A Somateria példányt a zombori főgymnasium igaz- gatója szives volt kérésemre megvizsgálás céljából megküldeni. A madár nászruhás gácsér, amely olyan fekete festésű négyszögű deszkalapra van erösitve, aminőt egyes tanszerkészitők szoktak készíteni. Az igazgató ur hozzám intézett levelében ezt irja: „A természet- rajzi szertár jelenlegi őrének kijelentése szerint a példány tényleg hazai eredetű. Az intézet egykori természetrajzi szaktanára a 80-as években Bács-Bodrog vármegye területéről kapta és maga tömte ki. A szaktanár neve Zsuffa Vince. Az ismertetést róla Bács megye monographiájában ÜHLMANN Miklós zombori áll. főgymn. tanár közölte." Mindezek dacára az az aggályom van ezen madárpéldányt illetőleg, hogy ;,bőrbör tömték s igy hazai eredetét nem merném aláirni. Bács-Bodrog vármegye 1896-ban kiadott monographiájának II. köte- tében a 103. lapon madarunkra vonatkozólag ez áll: „az ide került nem- beh úszók közül kiváló említésre méltó a pehelykacsa (Somateria mollissima). Egy példánya a zombori m. kir. állami főgymnasiumban őriztetik." Minthogy azonban ezen monographiai ismertetés 104. lapján ezt is olvasom: „A zombori m, k. állami főgymnasium szertárában őriztetik egy példánya az Uria lomvia fajnak, melyet a Dunán lőttek", a cikk megbízhatósága irányában támad skrupulusom. Mindezek alapján nem tarthatom egymagámat illetékesnek ezek hazai származásának elbírálására, hanem kérem a M. K. Madártani Intézet döntését. Keszthely, 1914. március 7-én. ^^ Lovassy Sándor. A zombori főgymnasium Somateria mollissima és Alca torda példánya. Az Aquila 1920. évf. 240. lapján közölt adat elolvasása után azonnal elutaztam Zomborba, hogy a helyszínén kutassak annak eredete után. A kérdéses Somateria díszruhás cf, teljesen hibátlan példány. Az összes régi és ujabb katalógusokban az áll róla, hogy .,vétel". A beszer- zés ideje 1886. Az intézet régi altisztje, aki maga is szorgalmasan tömö- getett madarakat a szertár számára s jelenleg legjobban van tájékoztatva a gyűjtemény egyes darabjaínak eredete felöl, erről a példányról semmit se tudott mondani, mert ő csak 1887-ben került az intézethez. Végig- nézve a katalógust, azt vettem észre, hogy a „vétel" jelzésű példányok mind külföldiek, már t. i. az illető faj földrajzi elterjedéséből következ- tetve, mert a származási hely sehol sincs megadva. Az Alca torda példány szintén 1886-ban vétel utján került az intézethez. A két madár tömése teljesen egyforma, a talapzat is nagyon hasonlít egymáshoz, ugy hogy valószínűleg egy műhelyből származnak. Zsuffa 12* 180 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Vince az összes maga által lőtt, vagy frissen kapott darabokat, amelyeket az intézet számára kitömött, az „ajándék" rovatba vette föl. Ha ezek a példányok hazai származásnak, miért nem lettek akkor ezek is így föl- véve? Szerintem tehát semmi alap sincs annak a föltevésére, hogy ez a két madárfaj bácskai származású volna, mint a hogyan azt Uhlmann Miklós volt zombori természetrajzi tanár (Zsfffa utóda) teszi Bács- Bodrog vármegye monographiájának 1896-ban megjelent II. kötetében,, ahol ezeket irja róla: „az észak felé való fököltözés alkalmával idekerült úszók közül kiváló említésre méltó a pehelykacsa (Somateria mollissima). Egy példánya a zombori fögymnasiumban őriztetik". Az Alca torda-ról pedig a következőket irja: „a zombori főgymnasium szertárában őriztetik egy példánya az Uria lomvia fajnak, melyet a Dunán lőttek". Uhlmann a fajt illetőleg határozottan tévedésben van, mert a kérdéses ma.dá,T Alca torda^ helyesen is volt meghatározva és talapzatán is a helyes nevet "viselte. Az összes adatok egybevetéséből azt a következtetést kell levonnom, hogy a két szóbanforgó madár nem bácskai származású s a Monográfiában közölt adatok nélkülözik a hitelességnek azt a mértékét, amelyet ily ritka előfordulásnál föltétlenül meg kell követelni. ß^. j^^^y Jenő Adatok a Hortobágy madárvilágához. A háborús évek kivételével, ugy a múltban, mint ujabban is ősszel s tavasszal felkeresem Alföldünk legnagyobb pusztaságát, aHortobágyot. Érdekes madárvilágába csupán a néhány napos kirándulásaim alkalmával pillanthatok, de ezen hézagos adataim közlésével a jövőben megírandó hortobágyi madárvilág ismer- tetéséhez ez utón is némi töredékkel járulhatok. 1920. november 9. A Hortobágy folyó mentén 2 kisebb csapat Anas penelope. Egy pár Circus cyaneus. Carduelis elegáns. Egy Vanellus capella, többieket a korán beállott nagy fagy már elűzte. Hármashalom körül ezres csapat Anser albifrons, köztük kevés Anser erythropus. Ugyanott egy Haliaetus alhicilla. 12 — 14 drb Otis tarda legel az Árkus mentén. Kincsesfenéken lövetett egy Charadrius apricarius. Nov. 10. Hármashalomnál Haliaetus alhicilla. Két drb Archihuteo lagopus s néhány Circus cyaneus. A nyilt vizek mindenütt befagyva. Egy-két Anas hochas les gödröm előtt, a jégre ereszkedik le. Cerchneis tinnunculus üldözi a gatyás ölyvet. Mindenütt Anser alhifrons. Nov. 11. Feketeréten néhány Corvus corax s comix. Sok száz Anser alhifrons legel. Nov. 12. Reggel erős köd, mely a vadlúd vadászatunkat tette ered- ményessé. Rövid félóra alatt 8 drb Archihuteo lagopus vonul el fölöttem. Vizmosta mélyedésekben, sik földön sok Asio accipitrinus összebújva nappali álmát alussza. Érdekes megemlítésre, hogy nov. 1. körül a váratlan északi szél KISEBB KÖZLEMÉNYEK 1§1 viharral jött, erős fagyok miatt ugy a nyilt vizek, mint a Hortobágy folyó tükrére vastag jégpáncél került, A ludak ivóviz hiján a folyó egyik — néhány négyzetméternyi — nyilt vizét lepték el, hol a parton ásott les- gödörben egy nappah lesen egy vadász 76 ludat lőtt. 1921. márc. 9. Két nap óta erős északi szél ; az állóvizek mindenütt befagyva. Kun György tava körül néhány Sturmis vulgaris csapat és szórványosan Vanellus capella. Numenius arquatns szól a távolban, Nyilt" vizén, lesgödröm előtt 4—5 Anas penelope, néhány páros A. hochas s kevés A. acuta. Felettem 2 Archibuteo lagopvs kering. Egy pár Oallmago gallinaria. Szásztelki erdő körül sok száz Ansei- albifrons legel, Márc. 10. Ugyanott Anser albifrons csapatok között néhány A. erythropus csapat. Szórványosan Corvus cornix, s Accipiter nisiis. A magasban Aquila clanga (?) kering. Alauda arvensis énekétől hangos a puszta. Márc. 11. A Hortobágy folyónak helyenkint be nem fagyott vizéről a hajnali órákban nagy rajokban kelnek szárnyra közeledésünkre Anas penelope százai, köztük A. qtierquedula^ A. crecca, A. acuta s A. boschas csapatok. Amint a nap feljön s a sik \azeken a fagy kiengedett, a folyó- menti állóvizekre szállnak ki, A tócsákon Pavoncella pugnaxok bogarásznak. Néhány Anser ferus vonul el felettem, A Hortobágy folyón lesgödröm előtt egy pár Mergus albellus ereszkedik alá. Távcsővel figyelem, amint alá- alábuknak a vizben, majd párosodnak. Márc. 12. Ismét a Hortobágy folyó partján, A közeli sik ^azről sürü tömegben kelnek Anas penelopek szárnyra ; egy Aquila faj zavarta fel azokat, A folyó mentén ÉK-nek Vanellus capiella s Pavoncella pugnax. Néhány Larus ridibundus s egy Falco cherrug huz el felettem, A dél- előtti órákban a folyóról nagy csapatokban Anas boschas és A. penelopek nyilt vizekre szállnak. Este az úgynevezett „Ökörföld" körül a felriasztott Anser albifronsok lármájában feltűnik egy előttem eddig ismeretlen vadludhang, mely némileg a béka unkoló hangjára emlékeztet, A távolból jól hallhatók e hangok és feltűnően kirí a lilikek ismert hangzsivajában. Azt hiszem, néhány Branta ruficollistól ered az ismeretlen hang. Meg kell emlitenem, hogy a Hortobágyon márc. 5 — 6. körül ez évben is lövetett 1 drb B. ruficollis, mely immár évenkint előkerülő tavaszi jelenség e vidéken. Márc. 13. Feketeréten egy csapat Anser erythropus. Több százon felüli A. fabalis csapat vonul nagy magasban ÉK-nek. A nyilt vizeken igen sok Anas penelope, A. acuta és A. creccar Egy drb Haliaetus albicilla kering felettem. Gróf Bethlen István megfigyelése szerint a délelőtti órákban 3 drb Cygnus musicus repült a Halastavakra, Hallomá- som szerint már márc, első napjai óta ezen vidéken tartózkodnak. Márc. 14. A Kettőshalom körül a nyilt vizeken Anas penelope és 182 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A. creccák. Egy Corvus corax. Sok ujabban érkezett Vanellus capella és Pavoncella pugnax. Nagy Anser fabalis csapatok vonulnak ÉK-nek. Nem felejthetem el annak megemlítését, hogy mig 1911. év őszén a hortobágyi vadludaknak jegyzeteim szerint mintegy 40%-át az Anser neglectus tette, addig a múlt év őszén s folyó év tavaszán ezen fajból alig került elő egy-két példány. ^^ Karján Tibor. Madártani hirek Hortobágyról. 1921. február elején 7 darab Gygnus musicus érkezett a Halastó vizére, később 10-re szaporodott a számuk, aztán mindig több lett s március 11-én 25 darabot számlál- tam meg. Ugyancsak 25 hattyút jelentettek Biharból is. Még ennél is érdekesebb vendég akadt azonban az idén a Horto- bágyon és ez a Branta ruficollis. 1921. március 4 — 6-án voltunk a Branta ruficollis. Hortobágyon s akkor figyeltem meg az első 8 — 10 darabból álló csapatot. Éppen ugy húztak, mint az Anser erythropus-ok szoktak, de valami különös vékony ugató hangot hallattak. Előzőleg két ilyen liba űzte egymást ugyanolyan ugató hangon — kvic-kvic. Sikerült március 5-én egy darabot lelőni a Francia fenéken s azt bizonyító példányként a Madártani Intézet gyűjteményének ajánlottam föl. Március 11 — 13-án újra voltunk a Hortobágyon s alig hogy 11-én d. u. 5 órakor a Fényes fenéknél beültem a lesgödörbe, már hallottam a ruficollisok hangját. Láttam is 6 darabot, amint a viz körül alant röpködtek. Az első fordulás után éppen édesatyám lesgödre felé tartottak és sikerült is egyet lelőnie ; ezt a példányt a Nemzeti Múzeum gyűjteményének ajándékozta. Meg- KISEBB KÖZLEMÉNYEK 183 jegyzem, hogy több kisebb csapatot is láttak és láttunk s állitólag Kiss GÉZA is ejtett volna el 2 darabot.^ Ugylátszik ez évben vagy 30 darab vetődött ide. Egyéb madarak közül március 4— 6-án láttunk kevés Anser albifrons-ty Â. neglectiis-t, A. fabalis-t és 2 A. ferus-t, sok Sturnus-t, Alauda-{, 2 Numenius arquatus-t^ Columba oenas-t, néhány Turdiis pilaris-t. Volt azonkivül sok Vanellus capella, egy Falco peregrinus, Circus aeruginosus^ C. cyaneus és C. pygargus, Buteo communis, Archibuteo lagopus, körül- belül 8 Haliaëtus albicUla. Volt tömérdek Anas boschas, A. crecca, A. acuta, A. penelope és Nyroca ferruginea. 5-én esti húzáson érkeztek az első Fulica atra csapatok, melyek a halas tavon nagy lármát csaptak. Ugyan- csak este a lesgödör körül Asio accipitrinus- ok is röpködtek. Szomjas László. Branta ruficolHs első őszi előfordulása. 1921. nov. 30-án Lovasberényben (Fejér m.) lőttem egy példányt, melyet gyűjtemé- nyem részére kitömettem. ^^^^ Czirákt László. Branta ruficollis ujabb őszi előfordulása. 1922 február elején szabadbattyáni pályamesterem egyéb „vaclliháJc" közül egy vörösnyaku ludat lőtt. Hogy több is volt-e ebből a fajból, vagy csak ez az egy, azt nem sikerült megtudnom. A madarat a M. kir. Madártani Intézetnek ajándékoztam. Ungee Jenő. Ciconia nigra Zala megyében. Fekete gólyát 25 év óta nem láttak vidékünkön. 1920. janius 9-én láttam egyet Nagykanizsa in^l^ött- Barthos Gyula. Rövid jegyzetek a Kisbalaton és fonyódi berek madárvilá- gához. 1920. juhus 11-én és aug. 7-én a fonyódi Nagyberekbe és július 18-án a Kisbalatonra tettem egy-egy kirándulást. A madárvilág nem volt éppen változatosnak mondható. Ragadozók közül a Kisbalatonon egy Hiraaëtus pennatust észleltem közvetlen közelből. Circus aeruginosas sok, Milvus migrans 1 példány. Ardea cinerea és purpurea több, néhány Ardetta minuta., 1 — 2 Platalea, sok Nycticorax^ néhány Botaurus. Plegadis-hől csupa fiatalt láttam és csak a fonyódi berekben. Néhány Podiceps eristatus. Sok Anser ferus, Aiias boschas és Fulica atra. * ' Valóban lőtt két példányt. Az egyiket csak megsebezte s ez föl is gyógyult jelenleg a budapesti Állatkertben van. Erről a példányról készült a mellékelt ábrán bemutatott fénykép is. Szerk. 184 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Egybehangzó és megbizbató három forrásból is eredő jelentés szerint 2 darab Cygnus musicus-t észleltek több izben is július elején, majd július végén is, ugy a Kishal atonon, mint a Nagyberek déli szélein B u z s á k község határában. Egretta alba-ról a Kisbalaton nyugati szélén a zimándi halászok tettek említést 7 — 9 darabról, melyek többizben voltak láthatók. Baethos Gyula. Változások a helyi faunában. Kisebb megszakításoktól eltekintve 2Ò év óta figyelem Óverbász vidékének madárvilágát, melynek válto- zásairól nemcsak mint szenvedélyes megfigyelő, hanem mint az egész vidék egyetlen praeparáta is alkalmam nyilik tudomást szereznem. E meg- figyeléseim alapján állithatom, hogy a helyi madárfauna nagy átlagban rendkívül állandó, különösen az a része, amely itt fészkel. Ha csak hir- telen bekövetkező nagy változások vagy elemi csapások nincsenek, ugy fészkelő madarainkat, még a ritkábbakat is, évről-évre megleljük a szokott ismeretes tanyákon, ellenben uj fészkelők vajmi ritkán, szinte kivételesen csatlakoznak a fauna régebbi tagjaihoz. Az utóbbi években ugy az elmaradó, mint az újonnan csatlakozó madárfajokról .'több érdekes meg- figyelést gyűjthettem. Közel 20 év óta állandó rendes fészkelő madarunk volt a kékbegy Erithacus suecica cyanecula. Változó számban fészkelt nálunk, de legalább eddig még sohase maradt el teljesen. Még 1919-ben is több pár fészkelt, magam is megfigyeltem kettőt, de valamennyi áldozatul esett a magas vizállásnak. 1920-ban még megjelent egy párocska, de szorgos megfigye- léseim alapján biztosra állithatom, hogy nem fészkelt. 1921-ben teljesen kimaradt, a legszorgosabb utána járással se tudtam meglelni, pedig köz- vetetlenül a kertünk mögött elterülő nádasban is évek hosszú sora óta fészkelt. Nézetem szerint ez az elmaradás egyrészt a megsemmisített költésekre vezethető vissza, másrészt arra, hogy a régi fészkelők a vonu- lás közben elpusztultak, mert a „törzsenként" való vonulás miatt egy vidék teljes állománya elveszhet s minthogy minden madár a szülő- földre tér vissza, nekünk nem jutott. Nálunk csak akkor telepszik meg újra a kékbegy, ha más területen sikeres költések következtében tul- szaporodás áll elő, minélfogva arra kényszerül az uj nemzedék egy része, hogy uj haz